Utassy József
Pege Aladár
Már az anyaméhben
pengetted köldököd.
Ördögöd van, Ali:
angyali ördögöd!Bizony hogy
Bizony hogy írhatnék
én is posztmodernül.
Ám bölcsebb munka vár!
A levesem elhűl.Önérzet
Mondom neki: dilettáns vagy!
Néz, nem hiszi el.
Ketten brunzolunk a klotyón.
Hát nem levizel!Hogy mi segít rajtam?
Kamilla, menta, hárs:
javallta Szent Tamás.Öregek évődése
– Asszony, mutasd azt a
ballagási képet!
Hadd lám, hogy néztem ki
tizennyolc évesen!
– Apjok, te kihagytad,
ki ám azt az évet!
Nem voltál te soha
tizennyolc, édesem!
Én mindig öregnek
ismertelek téged.
Már az oltár előtt
remegett a térded.
– Mérget mernék venni,
lassan ölő mérget
arra, hogy már megint
tévedsz, asszony, tévedsz!
– Mérget? Lassan ölőt?!
Az kéne még nekem!
Akkor inkább itt a
cavington, életem!