Déri Balázs

Rossz vér

Titkos nevem ne mondd, ne mondj Balázst,
ne érints meg mozduló tettetéssel,
se szánva! Elvetés vagy szeretés kell,
gyönyörnek gyolcsa kell vagy kínpalást,
hogy fölemeld létem vagy megalázd.
Sötét jelből, mit elevenbe vésel,
az alvadt vér, mit ujjbegyed kiprésel,
bőrödre fröccsen. Ne töröld le, lásd,
amint beléd szívódik! S bár az undor
duzzadt szád pereméig érne, újból
harapj, karmolj, míg csók helyett a herpesz
kiüt rajtad, és lágyékod beteg lesz:
rossz vér vagyok, mely testedbe ömöl,
kiújulok, akár az övsömör.

Kézírás

Lomtalanításkor előkerültek első irkáim,
kékpapírba kötve, a vinyettán a nevem,
az év s az osztály. Az írásfüzet. Függőleges
vonalak, hosszúk és rövidek, váltogatva,
itt-ott túlszaladnak, de egyenletesen
töltik meg a papír felületét. Grafittal,
kékkel és pirossal. A lap alsó harmadában
karikák: az o betűk kezdeményei.

A tanító bácsi – délután volt, biztosan
délután – arról beszélt, hogy azelőtt
vak siketnémákat tanított. Hogy
ujjával húzta a vonalakat,
és az o-kat szájával formálta
tenyerükbe. Biztosan szipogtam.

Most vékony ujjaid, most
tenyerembe csókolsz, te először,
és öntudatlan. Most fölsírok.
Első és utolsó leckém,
süketen, némán és vakon.