Kovács István

Faliszőnyeg-történet a Wawelen túl

A királyi A-t a kígyó-S
koronás betűtömbbé fonja.
A címerpajzs családi bölcső…
Ki vigyáz a kentaurokra?

Az átokszótól megtört villám
belecsap a név-mohás fába,
és fönn, kárpitja-szakadtáig
mennybe ékelődik a bárka.

Az ég boltozatát a víztől
nem választhatják el a számok...
Sok-sok negyven napja már,
hogy negyven napra vízre szállott.

Az ázott angyal idő-dúltan
arcát tenyerébe rejti.
Becsavarodott életvonal:
kötél a bárkán…
Csak ennyi.

A hermelines hölgy

Hans Frank,
aki a Harmadik Birodalom
Európára táguló határain innen és túl
minden idők legnagyobb jogtudorának tartotta magát,
1939 októbere és 1945 januárja között
élet és halál ura volt a Főkormányzóságban.
(A konok lengyelek,
akiket civilizálni akart,
sok álmatlan éjszakát okoztak neki
az idejemúlt hazáról szőtt álmaikkal.)

Rajongott a művészetekért.
Krakkói királyi dolgozószobáját
Leonardo da Vinci festménye díszítette,
s – mivel vadásznak se volt akárki –
megannyi trófea:
kitömött őz,
hiúz,
dámszarvasagancs,
bivalyfej.

A vadászzsákmányt
saját tulajdonának tekintette,
a műkincseket is,
mint múzeumi gyűjteményekből kiválogatott
hadizsákmányt.

Egy ideig szemben ült a képpel,
de mivel nem tudta levenni
szemét a hölgyről,
időnként kötelességtudóan
hátat fordított neki,
hogy dolgozhasson:
zavartalanul írhasson alá...
többnyire halálos ítéleteket.

Cecilia Gallerani felől
csinálhatott, amit akart.
Ő átnézett rajta,
a jöttmenten.
Évszázadokat bűvölő tekintetével
Lodovico Sforza di Moro herceget fürkészte,
a kedvesét.

Amikor a főkormányzóban ez tudatosodott,
mintha tarkón csapták volna.

A hermelin,
a termékenység Ovidius által megénekelt jelképe,
ugrásra készen leste az alkalmat,
hogy Hansi tányérsapkájára vesse magát.

Amikor a főkormányzóban ez tudatosodott,
akárha tarkón csapták volna.

Történt,
hogy – közel a végső győzelemhez –
egy utcai embervadászat után,
amelyen vendégként vett részt,
baljós kajánsággal
sandított a festményre.

A kitömött hermelin
egykedvűen nézett vissza rá.
Hans Frank kiemelte őt a festményből...
És karján simogatva
fölényes gúnnyal nézte a hölgyet.

Cecilia Gallerani felől
csinálhatott, amit akart.