Munkácsi Miklós
Lelki Segély
Lelki Segély: Halló halló! Ez itt a Vércukor Rádió… (Helyben valakihez) Nekem is adj egyet. „Vércukorral!” Totál rongy vagyok. Hallom a hangomat: mintha egy nyúlketrecből jönne. (A telefonba) Elnézést, itt a Vércukor Adó, Lelki Segély-vonal. Jó estét… illetve jó hajnalt! Miben segíthetek?
Ismeretlen hívó: Jó estét. Van egy gondom, és szeretnék…
Lelki Segély: Bárcsak egy gondom lenne nekem is! Haha… Bocs a hülye viccért. Megkérdezhetem a nevét?
Ismeretlen hívó: Nesztor. Itt virrasztok egy kocsiban, és…
Lelki Segély: Nesztor? De érdekes! Ez utónév?
Nesztor: Hát… Legyen utónév.
Lelki Segély: Oké. De ha jól hallom, nem vagy még öreg. Mesélj magadról. Mitől ez az álmatlanság: szomatikus probléma? Lelki?
Nesztor: Mondjuk, hogy… mentális. Általában már alszom ilyenkor. De most Mindenszentek van, és tetszik tudni…
Lelki Segély: Depresszió, mi? Minden második ember kikapja, nekem elhiheted. Legyek őszinte? Ma engem is leamortizált. Az agy negatív mókuskereke! Szakítsd ki magad. Szállj ki, ember! Menj haza, és lazíts.
Nesztor: Ez lenne a megoldás, de…
Lelki Segély: Na látod. Szóval, mi a gáz? Munkahelyi problémák? Családi zűr?
Nesztor: Mondjuk, hogy munkahelyi. Nekem… nincs családom.
Lelki Segély: Ember, így keverjük össze a dolgokat! Tudd meg: a magányosságod vetíti át a depresszióidat a munkahelyedre. Torzan felnagyítja, mint Eizenstein filmjében az árnyékokat. Legjobb, ha elmondasz nekem mindent… Láttad a Rettegett Ivánt?
Nesztor: Talán… Azt hiszem.
Lelki Segély: Rendbe hozzuk a szénádat, csak figyuzz! Én már vagy harminc embert lebeszéltem a szuicídiumról. Meggyőztem őket, és megígérték, hogy nem teszik. Na jó, hát… aztán többnyire mégis megtették, de ez már nem ide tartozik. Higgy nekem: az a probléma, amit annak látsz, egyszerűen nem is létezik. Nincs!
Nesztor: Bárcsak ne létezne! De sajnos…
Lelki Segély: Kérlek, gondold át, és ne tedd meg! Piálsz egyébként?
Nesztor: …Alkoholt? Nem. Nem valami sokat… Mit ne tegyek meg?
Lelki Segély: Ne dobd el magadtól az életet! Nézd, az enyém se sokkal tartalmasabb a lócitromnál, nem is azért vagyok a prókátora. Legyek őszinte? Itt áll előttem egy üveg Teacher’s. Nem egy márka, de ez a palack néha a jövőt jelentheti… Érted, mire célzok.
Nesztor: Nem. De ha tekerni akar egyet a nyakán, ne zavartassa magát.
Lelki Segély: Tekerjek a nyakán. Ez jó! Miért nem tegezel, haver?… Na mindegy, térjünk a tárgyra. Először is, hadd emlékeztesselek arra a hasonlíthatatlan boldogságra és lebegésre, amivel egy elvégzett munka jutalmaz bennünket. A nehézség leküzdésének tudata. Ismered az érzést?
Nesztor: Ismerni ismerem, de…
Lelki Segély: De nem annyira, hogy visszatartson, mi? Megértelek. Legyek őszinte? Nekem is tele van a zsákom ezzel a nyálveréssel.
Nesztor: …Nyálveréssel?
Lelki Segély: El nem hinnéd, hogy mi minden marhasággal hívnak éjszakánként. Ha a papagáj nem akar beszélni, ha a szódában kevés a szénsav, ha egy keverék kutya bolhás lesz, ha a férj kevesebbet prütyköl, ha a nagypapa többet fingik a szokásosnál, mindenki mindjárt öngyilkos akar lenni. Sokszor ott tartok, hogy még egy perc, és én vágom el a torkomat!
Nesztor: Te jó ég… Ilyen semmiségekért?
Lelki Segély: Miért, nekem is van egy életem, haver! Veszed egyáltalán, amit sóderolok? Van fogalmad, mennyi értelmetlenséget, hülyeséget és nyomorúságot kell itt abszorbeálnom? Minek nézel engem? Valami hülye gépnek?… Tényleg tekerek egyet a nyakán, a fene vinné el!
Nesztor: Sajnálom.
Lelki Segély: …Sajnálod! Mit: hogy iszom egy kortyot?
Nesztor: Nem mutattam elég… empátiakészséget.
Lelki Segély: Empátia, jó vicc! Egyáltalán nem erről van itt szó, kedves… Hogy is mondtad a neved?
Nesztor: Nesztor.
Lelki Segély: Persze, Nesztor, bocs! Az empátia az egy dolog. Vagy van, vagy nincs… De gondold csak meg: ha én életeket mentek, akkor mindenképp része vagyok a történéseknek, már csak annál fogva is, hogy itt kell ülnöm, és csinálnom kell.
Nesztor: Azt hittem, hivatástudatból teszed… vagy ilyesmi. Még egyszer: bocsánatot kérek.
Lelki Segély: Na, álljunk meg egy szóra… Olyan benyomást tettem én rád, mintha valami jóllakott, hivatástudatból böfögő idióta köcsög, szarrágó kreatúra volnék? Úgy őszintén.
Nesztor: Te jó ég… Eszembe sem jutott ilyesmi.
Lelki Segély: Csak megkérdeztem. Szóval? Minek nézel? Netán egy leereszkedőn kioktató, saját magától megrészegült faszkalapnak? Méltóságteljes lelki toprongynak, aki sztentori hangon prédikál, és közben rendszeresen veri a gyerekeit? Őszintén.
Nesztor: Tulajdonképpen mit akarsz… tőlem hallani?
Lelki Segély: Fejtsd ki a véleményedet. (Italt tölt)
Nesztor: De hát miről?… Kérlek.
Lelki Segély: Az emberi méltóságról, például.
Nesztor: Emberi méltóság? Hát nézd… Nekem az a véleményem, hogy a legtöbb ember az energiáinak a java részét egész életén át annak a méltóságnak a látszatára fordítja, aminek egyébként a nyoma sincs meg benne. (Gyorsan) Egyáltalán nem állítom, hogy te ezek közé tartozol…
Lelki Segély: De azért hivatástudatról csacsogsz. Bravó! Ráadásul az én szakmámmal kapcsolatban! Azt képzeled, hogy függetleníteni tudom magam a dohánytól, ami tömény mocsokká változtatta ezt az egészet?
Nesztor (kínban): Már… miféle egészet?
Lelki Segély: A szakmámról beszélek, jóember, az elektronikus médiáról! A csatornákról, amelyek a legegyszerűbb, közepes sűrűségű fekáliát tették a minőség mércéjévé. De még itt sem álltak meg: most már abban versengenek egymással, hogy miként lehet a jó öreg szart ötletesen összekombinálni a friss okádékkal, a nyálzó hülyék taknyával és a drágán, külön e célból rohasztott háztartási szeméttel. Ha belegondolok, legszívesebben szétlőném a fejemet!
Nesztor: Bocsánat, de hát… miért kell ebbe belegondolni? Jelen pillanatban egymással beszélünk. Vagy ez is csak része a szemétnek?
Lelki Segély: Pótcselekvés, ember! Nekem a szakma, a minőség volt az életem. Tudod, hogy kik csinálják ma ezt? Beszédhibás, nem tudni, honnan szalajtott, tökéletesen gátlástalan bányarémek, akikkel szemben az az első követelmény, hogy szellemileg retardáltak legyenek. A másodikat már jobb, ha meg sem említem. Büdös klubokban és krimókban töltöm a hajnalt, hogy leöblítsem az undort és az aktuális gyűrődéseimet…
Nesztor: Miért nem szállsz ki az egészből?
Lelki Segély: Remek ötlet. Tényleg, elmehetnék például szövőnőnek.
Nesztor: A megélhetésnek számtalan módja…
Lelki Segély: Na ne! Kímélj meg a hülye közhelyektől… Hacsak nem akarod, hogy máris kiugorjak az ablakon.
Nesztor: Épp azon… volnék, hogy ne tedd ezt.
Lelki Segély: Pedig a legjobb úton vagy, hogy elérd… Egészségedre!
Nesztor: Neked is. Bár ha megengeded… hisz végtére is nem az én dolgom… nem vagyok meggyőződve róla, hogy pont ez a poharazgatás az, amivel karbantarthatnád az…
Lelki Segély: Áhá, szóval hallgatózunk is! Na, mesélj: mi bajod a poharazgatással?
Nesztor: Nem oldasz meg vele semmit.
Lelki Segély: …Hát ez őrület! Ember, mikor mondtam én azt, hogy meg akarok oldani bármit is? Én egész egyszerűen ki akarok fingani! És bevallom, amióta veled beszélek, ez a vágyam szépen, egyenletesen fokozódik.
Nesztor: Szégyellem… ha valóban ezt váltottam volna ki.
Lelki Segély: Szégyelled. Képzelem, mennyire!
Nesztor: Mit mondhatnék, hogy másképp lásd a dolgokat?
Lelki Segély: Semmit. Eleven rothadás az egész, lehet ezt másképp látni?
Nesztor: Abszolúte lehet. Csak akarni kell más szemszögből látni.
Lelki Segély: Nem tudsz te semmit… Na, mindegy. Mi is a foglalkozásod?
Nesztor: Az etológia volt a területem.
Lelki Segély: Az más, mint amit most csinálsz?
Nesztor: …Nem sokban tér el tőle. Az erdők ökológiai egyensúlyára felügyeltem. Aztán egy napon valakik úgy döntöttek…
Lelki Segély: Figyuzz csak: hogy működik ez? Az ökológusok vadásznak is?
Nesztor: Etológusok! Vadásznak éppen. Ahogy vadászhat bárki más is.
Lelki Segély: Családos voltál?
Nesztor: Az voltam. Amíg fel nem gyújtották a…
Lelki Segély: Engem az asszonyom tett a csúszdára. Megvonatta a gyermekeim láthatásának a jogát. Te tudsz annyi pénzt adni a tiednek, ami szerinte elég lenne?
Nesztor: Biztosan tudnék. De neki már nincs szüksége…
Lelki Segély: El sem képzeled, hogy mennyire hiányoznak! Akár egy levágott végtag vagy a kihúzott fog helye. Van fogalmad, mennyire tud fájni ez?!
Nesztor: Van. De engem sajnos úgy amputáltak, hogy…
Lelki Segély: Idegroncs vagyok nélkülük! Nyakig ülök a magányban, a szarban, reményem sincs, hogy valaha egyenesbe kerüljek. Egészségedre… (Italcsobogás) Folytassam?
Nesztor: Csak ismételni tudom: szerintem nem old meg semmit.
Lelki Segély: De viccesek vagyunk! Nem az ivásra értettem.
Nesztor: Bocsánatot kérek… Ott tartottunk, hogy a baj nem szerencse, a hiány nem gazdagság, a szemét nem minőség. De ettől még kell hogy legyen megoldás.
Lelki Segély: Te aztán mindenre tudsz gyógyírt, a ribanc feleségtől a sáskajárásig, mi? Elő a farbával! Mit tanácsolsz? Görkorizzak az aluljáróban? Járjak el egy templomi kórusba? Vagy egy gyülekezetbe, ahol transzba esve rángatózhatnék, egy rakásban a többivel, a földön? Hm? Mi lenne a gyógyír?
Nesztor: Ötletes vagy, megtalálnád. De az ilyen helyzetben nem gyógyírra van szükségünk, hanem válaszra.
Lelki Segély: És az mi?… Egészségedre!
Nesztor: A túlélés.
Lelki Segély: A túlélés.
Nesztor: Az. Gondolj például a hüllőkre.
Lelki Segély: A hüllőkre!… Megszólal az etológus? Na jó, halljuk.
Nesztor: Mindannyiunknak vannak rossz napjai, talán csak a hüllőket kivéve. De minthogy őket is érheti baleset, mivel ők is a tápláléklánc tagjai, fejlődéstani szempontból a túlélésre összpontosítottak. A hüllők a törzsfejlődés legtökéletesebb túlélői. A lényeg: túlélni a legrosszabb napokat is. Ez az igazi teljesítmény.
Lelki Segély: Vagyis növesszek szarupáncélt? Fogódzkodj, megpróbáltam. De felhagytam vele, mert alig mutatkozott ered…
Nesztor: Nézz rá egy hüllőre. Mi az első, ami feltűnik rajta? Az, ahogyan fel van építve. Minden apró része a túlélés magasiskolája. A minőséget hiányolod? Íme, itt van. Tedd a túlélés eszméjévé!
Lelki Segély: A hüllők mint eszményi minőség!… (Italt tölt) Hát, azt hiszem, ma nagyon be fogok rúgni. Aztán… a számba veszem a gáztűzhely gumicsövét… és letüdőzöm.
Nesztor: Bocsánatot kérek…
Lelki Segély: Miért?
Nesztor: Nem tartom jó ötletnek. A hányadék bekerülhet a tüdőbe. Fájdalmas halál, és nem is biztos.
Lelki Segély: Tudom, persze: ugorjak ki az ablakon!
Nesztor: Butaság… Elnézést. Összedrótoznak, és tolószékben kötsz ki.
Lelki Segély: Mit javasolsz? Gyógyszerem nincs, fegyverem nincs… Talán kés?
Nesztor: Még rosszabb. Az önvagdosók nyolcvan százalékát megmentik, mert egyik sem tudja, hogyan kell a kést használni.
Lelki Segély: A szentségit, te állandóan csak destruálsz, miközben én haza akarom magamat vágni! Miért nem segítesz nekem?
Nesztor: Halaszd el a dolgot. Holnapra másként látod az egészet.
Lelki Segély: De mit?! Egytől egyig vakációzó halottak vagyunk, ember! Mi a redves francot fogok másként látni?
Nesztor: Egy vakáció is lehet szép. Miért kellene siettetni a végét?
Lelki Segély: …Félek, haver. Lehet másnak gyönyörű is, nekem depressziós rémálom. (Italt tölt)
Nesztor: Mitől az?… Konkrétan.
Lelki Segély: Mondjam, hogy üldöznek, hogy ki akarnak nyírni? Francokat. Nincs semmi „konkrétan”. Túlléptem a negyvenet. Félek a magánytól és az öregségtől. Félek a haláltól, félek, hogy elrohadok, mire megtalálnak, hogy a szobában, ahol egyedül fogok haldokolni, egy gyerekkori ősz emléke szorul majd a szívem köré. Elvesztegettem az életemet. Elvesztettem egy asszonyt, és már tudom, hogy nem fogom megtalálni.
Nesztor: Van értelme egy elvesztett aszszonyt…?
Lelki Segély: Nincs… Csak éppen bele fogok dögleni, hogy nincs.
Nesztor: Mi az, ami nem pótolható benne?… Szép?
Lelki Segély: Micsoda blődség… Szép! Nem annyira szép, hogy idős kereszténydemokraták pajszerrel behatolnának utána a parlament női mosdójába… De azért szép.
Nesztor: Mégis, mit képvisel, amiért érdemes lenne meghalni?
Lelki Segély: Tényleg nem értesz semmit? Ki a franc akar egy nőért meghalni? Meg kell halni, mert bekozmásodik minden… Mert a múlt egy kupac elrohadt növény. Meg kell halni, mert szerettem őt, és tudom, hogy nincs protekció az időnél. (Sírva fakad. Italt tölt)
Nesztor: Elképesztően bírod a piát. A helyedben én már…
Lelki Segély: A helyemben te már…? Folytasd csak!
Nesztor: Tudom is én… Jódliznék, vagy ilyesmi.
Lelki Segély: Megszokás dolga. Nekem sajnos már tréningben vannak az enzimjeim… Elárulnád végre, mi az a francos probléma, amiért telefonáltál?
Nesztor: Csakugyan… hogy elkalandoztunk. Segítségre volna szükségem. El kellene végeznem egy munkát, de valahogy semmi kedvem hozzá.
Lelki Segély: Miféle munkát?… Egészségedre!
Nesztor: Hát… hogy is mondjam? Várok egy embert, aki hajnalban szokott elindulni. Meg kellene keresnetek telefonon: jól tenné, ha ma nem menne el otthonról.
Lelki Segély: …Miért?
Nesztor: Én nem figyelmeztethetem. Szabálytalan volna. Ti meg könnyebben is kommunikáltok másoknál. Amúgy jól védett házban lakik: kamerák, biztonsági őr… Semmi sem fenyegeti addig, amíg ki nem lép.
Lelki Segély: De miért… ne menjen el otthonról?!
Nesztor: Hát…tudod, nagyon megorroltak rá. Felvett valami jelzálogkölcsönt, és nem fizeti. Minden határideje lejárt… mit tudom én. Nem ártom magam ezekbe a dolgokba. De ma nincs kedvem ezt a munkát elintézni… Jó? Akkor mondanám a címét.
Lelki Segély (hosszú csend): Nincs kedved… „elintézni”?!
Nesztor: Ahogy már említetem: ez a Mindenszentek bezavart nálam. Valahogy bizarr dolog valakit éppen most… Butaság, persze, de…
Lelki Segély: …Hogy mondtad? Valakit… elintézni?!
Nesztor: Bevallom, nem tudom a nevét. De a címe után megtalálhatjátok. Hásító utca öt, első emelet öt… (Hosszú szünet) Halló… Halló!… Ott vagy még?
Lelki Segély: …Ja. Itt vagyok… (Italt tölt) Egészségedre!
Nesztor: Neked is. Szóval, akkor… felírtad a címet?
Lelki Segély: Fölösleges. Az illető nem fog elmenni otthonról.
Nesztor: Miért gondolod?
Lelki Segély: …Nincs is otthon, van egy olyan érzésem.
Nesztor: Furcsa… Ismered netán?
Lelki Segély: Hogy ismerem-e? Hm… Tudom, ki lakik ott.
Nesztor: Komolyan mondod?… Ki?
Lelki Segély: …Én.