Sárándi József

A bölcsőről

„A dolgok önnön szimbólumaik.”

(Tibeti láma guru)

Mire gondoltál, kedvesem,
mikor tervezted a bölcsőt?
Beleálmodtad talán sze-
relmünk kései gyümölcsét?

„Én csak lefaragtam, mi fö-
lösleges anyag volt a fán,
madaras életág nőtt, mar-
garéta nyílt s tulipán.”

Vágyak jelképe e motí-
vumegyüttes, lelkem Márta,
szakadjon rám a lyukas ég,
ha szeretlek, s hiába…

Volna itt dolgom épp elég;
létkedélyem el ne vesszem,
az egymásért hozott áldo-
zat nem kell hogy célt tévesszen.

Elfojthatsz magadban, tudom,
rászántan kemény vagy hozzá,
addig-addig mérlegelsz, míg
jobbik éned fölpofoznád.

Fordulópont a mai nap,
holnap s holnapután is…
e boldogtalan őszelő
egyszer még fájón hiányzik.

Adj nekünk erőt, Istenem,
hogy egymásban Rád találjunk,
hadd érjük el lenn a földön,
mit képzelt mennyedtől várunk.

Udvarló szavak

Nem bízol állhatatosságomban
pedig magam csalnám meg mikor
fogadkoztam: két lány után
harmadszor nem veszek szüzet feleségül
és tessék mellém sodort Valaki Isten
holtponton is kívánatos Rózsa-korpuszt
makulátlan becses szép személyt
nem veszlek el senkitől ne félj
csak birtokolhatatlanodból
akarok kóstolót
ha másodpercre is
éljük át a porlandó üdvösséget
mely fölöttébbvaló
az élveteg test telhetetlen vágyainál.