Tisztelt Szerkesztőség!

Érdeklődéssel olvastam a Kortárs 2003. 10. számában Szávai Dorottya írását Tolcsvai Nagy Gábor Pilinszky-könyvéről. A szerző a könyv méltatását összeköti azzal, hogy rövid szemlét tart az eddigi Pilinszky-irodalom néhány munkája fölött. Ezt írja: „Tolcsvai Nagy Gábor könyvének – mint ez első lapjain is olvasható – fájdalmas hiányt kellett pótolnia: az 1949-től 1956-ig, illetve ’59-ig tartó bolsevik elhallgatást a felülről irányított, mélyen ideologikus kritika értelmezései követték, s ezek sorába tartozik – még ha a dogmatikusság más-más fokán is – Fülöp László és Tüskés Tibor Pilinszky-könyve is.”

Mind a szerző módszerét és neofita buzgalmát (amely úgy méltat egy könyvet, hogy mások munkáit lesöpri az asztalról), mind kétértelmű, sanda fogalmazását (amelyből nem derül ki, hogy könyvemet a dogmatikusságnak alacsonyabb vagy magasabb fokára helyezi-e, mint Fülöp László munkáját), mind könyvem sommás, dokumentálatlan és megbélyegző minősítését („felülről irányított, mélyen ideologikus értelmezés”, „dogmatikus”, „nem esztétikai alapú kézikönyv”) visszautasítom. Szávai Dorottyának azt ajánlom, hogy olvassa el két kiadást megért könyvemet (1986, 1996), vegye kezébe annak kortársi recepcióját (például Beney Zsuzsa, Rajnai László, Rónay László írásait), s annak alapján alakítsa ki véleményét.

Persze azt is mondhatnám: jót kacagtam írásán. Hiszen könyvemben magam ítélem el Kéry László, Pándi Pál és Diószegi András Pilinszkyről szóló, „eszmei fenntartásokat hangoztató”, „nem titkoltan idegenkedő” írásait (147. l.), részletesen szólók Pilinszky költészetének „vallásos gyökereiről” (162–166. l.), és elhatárolódom Fülöp László „egy meghatározott kritikusi pozícióból” megírt könyvétől (265. l.). És jót nevettem azért is, mert az ún. szocialista irodalom hajdani ideológusai mondtak már „az egzisztencialista életérzés megszólaltatójának”, „nem marxista–leninista igényt” beteljesítő szerkesztőnek, „a polgári dekadencia” hívének (lásd Feljegyzés a pártközpont irattárában; közli Huszár Tibor: Mit ér a szellem, ha… Szabad Tér Kiadó, 1990), de „felülről irányított, mélyen ideologikus” kritikusnak, a „dogmatikusság” hívének még nem mondtak. Most megkaptam Szávai Dorottya „kitüntető” pecsétjét. Köszönöm szépen.

Tüskés Tibor

*

Szávai Dorottyának mentségére szolgálhat, hogy írásában ő – jóllehet ellenőrizetlenül és egyetértőleg – csupán idézi Tolcsvai Nagy Gábor képtelen állítását. A magunk figyelmetlenségére viszont még ennyi mentséget sem találunk, ezért – őszintén fájlalva a történteket – megkövetjük az igaztalanul megbántott Tüskés Tibort. (A szerk.)