Kibédi Varga Áron

Az eredet

Mindig arra tanítottak,
hogy száraz forrásvidéket kell keresni,
az eredet meddő látványát.

A sivatag, az igazi, tarthatatlan:
ott tűnnek el a gyökerek, a rovarok,
ott húzódik meg a sivár emlékezet.

Erre tanít minden, ami a homokba vész,
erre tanítanak a vigasztalan családfák.

Áldozat

A semmi hatalma,
a semmi győzelme:
elhaló lépések a fák mögött,
a liget mélyén a hősi áldozat.

Alázatos lázadók,
lázas városok, esős utcák,
didergő ligetek.

A semmi városa: figyelik, hallgatják,
de védelmére nem kelhet senki.

Kiejtés

Ki kell ejteni a virágokat,
a kiejtés a madarak nyelvén történik.
És köztük nincs semmi, csak híg levegő,
üres szótagok, kifosztott hópelyhek:
fatális és használatlan nyelvtan.
Madarak minden háztetőn.

Hogy ejtsem ki a virágokat,
honnan hová ejtsem őket?
Virágnyelven itt nem beszélnek,
a madarak szárnyait levágták:
sorakoznak a hallgatás törékeny tornyai.