Marsall László
„Balsors”-etűdök
1.
Kér.
Kap.
Vért
ad.
Se
vér,
vér-
cse.
Halj
meg
hát!
Ha
in-
nád!
2.
Ez így
Az úgy,
mindig
hazug.
Úgy sem,
így sem.
Fuss el,
Isten.
Szemes
tojás,
ha záp,
siess, bezár
Hazád.
3.
Kis fény
voltam,
haltam
tüstént.
Gyarló
bürü,
ürü-
palló.
Hasad,
szakad,
ázik,
fuss el,
juss el
Házig.
4.
Hó-vona
alagút
légvonat
jeges út
Lyukon túl
zöld földből
tő mozdul
eldördül
tíz puska
utasra
tűz-eső
Széchenyi Döbling előtt
Ha zsebre vágnám országom
felét,
nem az árát, az kis helyet ha nyom,
varrathatnék félországnyi zekét,
lezüllöttem, a másfelét hagyom.
Lakja Dúvad Úr, s nyikogó fia,
időarányos büntetést ha tölt,
a bal zsebemben már Pannónia,
a jobbikban a Kunság, az Alföld.
Nyakam köré a Lánchíd kanyarítva,
rajta lakat, csak Nádor kulcsa nyitja,
a négy oroszlán gép-kocsit zabál.
Zsebem kettőse merő oltalom,
szeretni-munkálni alkalom,
belső zsebemben nagyöbű halál.
Öreg körtefa
Csobogótalan köves
aszó-partról
a szél-csavarta törzsű öreg körte
utolsó atyafi-maradéka markol
a múlt-víz mosta kő-szemölcsös földbe,
és szemet huny a faragó-tehetség,
hogy emberarcú lesz a gesztes görbe,
és nincs „kínálat”, „kérem szépen, tessék…”,
s hogy tűzifának
– ágait letörje,
és baltáztassék a makacs gyökérzet,
hátha valaha ember volt és vérzett,
csobogótalan köves aszó-partról
ki mer beszélni: „férgesse hadd essék”,
ha emberi kéz dönti: bűnrészesség,
s mi lesz, ha a vén körte visszaszól?