Szőcs Géza

Ballada Falábú Jancsiról

Ez itt Falábú Jancsi balladája, nem az én balladám,
halljátok, édes kismamák a téren, s te dörzsölt nagy vagány,
s ti mind, gyanútlan erre járó népek: kiről e nóta szól,
ő volt ám itt kemény legény a téren – Falábú Jancsi volt.

Falábú Jancsi volt.

Vörös kísértet járta át a placcot, s bár lopva jött, de mindenek felett.
Rossz sors várt szegény földszintes hazánkra:
durva kommancsok tartománya lett.
Ta-tarto, tarto, tartománya lett.

Hja-ja,
kísértet járta át meg át a földrészt,
mely Európa névre hallgatott,
s egy híres vers tömör szavával szólva:
bebádogoztak minden ablakot.

Bebá-
bebá-
bizony bebádogoztak
a börtönőrök minden ablakot.
Trilla-la, tralla-la.
S hogy bádoggal lett befedve az ég,
bizony fegyvert ragadtak
Falábú Jancsiék!
Ejhaj, Falábú Jancsiék.

Sikoltoztak a nők a bolti sorban:
János, ne hozza ránk a frászt –
mert jött Falábú, mordállyal kezében,
hát ahogy kinéz egy kísértetvadász,
úgy jött Falábú, száján vad mosollyal.
Trilla, tralla, trallalla,
János, ne hozza ránk a frászt.

Jött a kísértet, ámde mindhiába.
Jancsiék bezárták őt
egy föl nem bontható végrendeletbe
vagy micsodába,
rázártak egy pecsétes levelet.
És visszaküldték őt a feladóhoz.

Talán a Vörös térre ment az ajánlott küldemény,
esetleg máshova,
de nem jött vissza,
s lehet, nem is jő vissza többé,
lehet, nem is jő vissza már soha.

Ám amíg dulakodtak, a kísértet megharapta Jancsit.
Megha-
megha-
megharapta, haj…
s így vadászat közben érte őt halála.
Érte csak ez a kis dalocsk’ a hála.

Hát ez volt Falábú Jancsi balladája.

 

A pesti srácok

– Nemecsek! Figyelj, a Körút felől!
– Látom. A tank.
– …az édesanyjukat!
– S az Üllőin is!
– Látom, csak eltakarják…
– Micsodát?
– Takarják!
– De kik?
– Az Üllői úti fák.
– Oldalról! Jön!
– Tűz! Csónakos!
– Nem láttátok Bokát?
– Benzint, hamar!
– Hol lehet Weisz?
– Hát ő már odaát!
– Tessék?
– Lelőtték.
– Hoppá! Ég a tank!
– Hurrá!
– Nahát!
– Tűz! Lőj már!
– Rajta! Lőjetek már!
– Jobbról! Figyelj!
– A golyószórót!
– Lőttél már tankot ekkorát?
– Akkor holnap a Füvészkertben?
– Piros a vér a pesti utcán!
– Töltényt!
– Ki ez?
– Egy jóbarát.
– Elvérzik mindjárt!
– Orvost!
– Késő.
– Ő is hát…
– Hány óra?
– Hűha…
– Ennyi már?
– Ilyenkor mondja Anya mindig,
hogy jó lenne, srácok, lefeküdni,
merthogy igen későre jár.