Kiss Dénes

Kisimult hullámok

Mikor majd minden hullám
pihenni partra fut
s elsimul csönddé a tenger
egyetlen térré siklik össze
minden ösvény és minden út
és nem lesz ami fürössze
csillagok homokszemeit
a táguló űri sivatagban
Már semmi se segít
hogy megadjam magam

Ez a kis betonszoba
marad a lövészárok
vagy éppen óvóhely
kívül a világ ostroma
Mindennap készen állok
a küzdés nem szűnik soha
szüntelen halálra válok
és haló-haloványan
akár tél akár nyár van
kivégzésemre járok

Már rég mást nem is látok
csak azt hogy minden hullám
pihenni partra fut
Örökre bezáródnak
az utcai nagykapuk
és kisimul a tenger
S az égi óceán alján
– mely száraz roppant meder –
görnyedt utcaseprő
mint elszórt szemetet
csillagokat seper