Szegedi Kovács György

Tűz

azóta talán
jobban megállok
egy-egy sárga rózsa előtt
s ahogyan az égből csorgó fényben
a testemben szétfolyó tűz táplálja
futásaim pazar lendületét
a későn jött felaranylásban
mégsem maradtam le
semmiről

A kerítésnél

Eljöttek a nagy, zöld,
sűrű lombok,
a gerlék huhogása,
anyám megint itt hagyott.

„A kerítést azt nem szeretem.”

Elnyel a hideg,
óvoda-szagú ház.

Én éppoly

Nincs acélszürke se
meg a magasztosan ívelt
penge gondolatok.
Uram,
fölhígítod küzdeni akarásom,
ruhátlan szavak szemérmén csüngő
kancsali vágyaim.
Én éppoly szégyenkezve fordulok el
utazásaim halálos paripáitól,
mert csak az enyészet morajlik most
és a zsákmány jajkiáltása
amit megragadtam