Határ Győző

Hamvahordó

már csak eldöglik tuskóformán
s megáll a hústest érverése
elpihenhetnék amikor már

nem tartok igényt a pihenésre
(nem tartok igényt a pihenésre)

nem úgy pihenek mint ki élő
hanem az atomjaira roskadott
tetem: döghalálában feketéllő

felhőző ősellenség vagyok
(felhőző ősellenség vagyok)

elpihentetnek: ősellenségük
életelnyelő vagyok pedig
ha csak hozzám nyúlnak végük:

az én porlasztómban végezik
(az én porlasztómban végezik)

 

Talmi holmik tombolása

miért hogy versprózátokat megutáltam
meg én! rajtatok még a magamét is
azért hallgatom undok-enerváltan:

a trívia riaszt a bárgyú fétis
(A trívia RIASZT A BÁRGYÚ FÉTIS)

a sóder amit éjt-nap produkáltok
s lapáttal úgy hánytok rakásra
hogy visszahull rátok mint az átok:

eljött a Világ-Avantgárd bukása
(ELJÖTT A vILÁG-AVANTGÁRD BUKÁSA)

 

Télikék

(a Télikék-ciklus elejére)

az életláng bennük már takarékon
ég s mi kapkodva-kéklő: azért téli-kéknek
mondom – (havasi gyopár: hulladékony) –
kívülnen hidegek: bennünnen égnek

nem »Őszikék« mert úgy nyolcvan után
az életdelej tűje mindenhogyan ÉSZAK:
arra mutat a magas ég hajlatán
s nincs más csak ez: az Ötödik Évszak

Jelei annak hogy én is voltam-éltem
de Voltakozásban már sehol a Van
e lassú égés hamvad le a »Télikékben«
s már az ellobbanás kísért minduntalan

 

Popsik popsik

(Esterházy Péternek)

popsik popsik péniszek vaginák
ez a világ egyre szégyentelenebb
egyre szégyentelenebb ez a világ
de jó nekik a fene egye meg

se rá-, se leszokni – nagy leégés! –
nem tudok: száz éve hozott a gólya
ezzel a verssel is csak lebegek ég és
föld között mint Mohamed koporsója

popsik popsik vaginák péniszek
nagy a felhajtás szép asszonyi állat
jár-kél kacsint én is vele fidizek
kereslet vagyok – ő a kínálat

péniszek vaginák popsik popsik
kiáltják kitátják ideriszálják
a vén obsitosnak ez legyen az obsit?
dugja be a fülét? fogja be a száját?

popsik popsik vaginák péniszek
nem vagyunk erénycsősz te sem én sem
de körülírást az istenért! én hiszek
a fátylas bújtatott buja sejtetésben

popsik popsik péniszek vaginák
ha nem ezzel kél: almás a nap
de én hogy kiejtsem számon a PINÁT?
SORVÉGEN?!… inkább halva lássanak

 

Zablarágó

ha gyötredelmes ha kibírhatatlan
befogadom
hiszékeny-boldogan
mint zablarágásnak: annyi haszna csak van –
hogy még TUDOM
megismerem magam

a görcs a zsibbadás: az is életmaradvány
mint minden életjel
az élet jele
kínba tört gyönyör: hogy még nem virradt rám –
nem virradt rám
a pernye éjjele

 

Nemtő

lehet-e a Szende Nemtő nemtelen?
lehet-e Ő szemtől-szembe szemtelen?

életmentő Szende Nemtő
háziboldogságteremtő!

akkor is ha Kaniperda Förtelem:
én e strófát szépségének szentelem?

életmentő Szende Nemtő
háziboldogságteremtő!

rakott szoknya rakott krumpli rakott ló
festett piros tojásán ül a Kotló

életmentő Szende Nemtő
háziboldogságteremtő!

feslett korhely bandáját kiakolbó-
lítanám de rám lesnek a bokorbó’

életmentő Szende Nemtő
háziboldogságteremtő!

üres bendő üresjárat üres tál
lelki párod: be jó hogy ráakadtál

életmentő Szende Nemtő
háziboldogságteremtő!

istennőkép kit magadnak faragtál?
meszet ettél? baszod: ég a faraktár

életmentő Szende Nemtő
háziboldogságteremtő!

 

Esengés

akármerre lépem járom hágom
ha szán ha vigyorog s rajtam mulat
EZ VILÁG már nem az én világom
(lám ide lyukad minden mondolat)

tudom életművem hogy lecsengett
és oldalogva takarodni kell
csak épp csepp kíméletért esengek:
ne elevenen hantoljatok el