Restár Sándor

Hervasztó ének

mikor bugyidba
beköltözik a lélek
– s lelépsz
mint rendesen
:
már nem ér váratlanul
mégis kikészülök
– pedig miattad
már régen
készen állok
a készenlétre
ŐRÜLETED HŰSÉGES CSELÉDE
:
ám én
mit kapok cserébe?

– lelépsz
mint rendesen
s hogy mit hagysz hátra
már nem a te gondod
bebújsz a pszichiátriára
átlényegülsz laposkúszásba
:
beléd tömve
piros-fehér-zöld
PLACEBO
– ez így komilfó

lelépsz
kutyabőröd dagad
agyam kettéhasad
átiszom magam
észrevétlen
télből a nyárba

mindenkim meghalt
már régen
– mégis
miattad lettem én
árva
:
sorsom rövidre zárva!

– lelépsz
sztereóban hallgatom
a csendet
(lelkemben nehezebb
előbb a lakásban
rakok némi rendet –
ez így manuálisan
viszonylag könnyebb!)

ami ilyenkor bennem
marad
együttvéve:
Mohács és Arad!

– kidobom gatyámat
mit zsebkendőnek használtál
legjobb zoknimat
amibe éppen epét hánytál
– kidobom az ágyat
mely maga volt az ÁGYTÁL!

készen álltam
a készenlétre
halálod hagytad itt cserébe…