Kopog a dió
kopog
a dió
mit kopog
az ősz kopog vele
kopogtatja a szívemet
már beengedem-e
kopog a dió
mit kopog
minek a ritmusa
gördíti éjjel fejemet
a párnán ide-oda
kopog a dió
mit kopog
kinek ad így jelet
északi déli félteke
egymást roppantja meg
kopog a dió
mit kopog
s a földre mért zuhan
hogy összetörje önmagát
összetörjem magam
Néha állj meg
néha állj meg
és nézz föl az égre
fájdalmasan szép
vedd észre végre
s bár elejtenek a földi gondok
ahogy szemed
az eget issza
tiszta lehetsz még
újra tiszta
visszatalálhatsz önmagadhoz
a fáradt test
csak egy földi árnyék
az élet múltán valami jár még
s ha néha teheti
az ég leereszkedik hozzád
mikor szívedet körbefonják
fénysugár-erei
