Győrffy Ákos

(Mocskos fedelű, szakadozott dosszié, az Erzsébet körút egyik padján hevert 2003. november 24-én, késő délelőtt. A fedélen gyerekes, bizonytalan betűkkel: Szent Filoména. Néhány szentkép, sokszorosított imák hártyavékony géppapíron, egy alig olvasható Szent Filoména-életrajz, és az alábbi szöveg, két, spirálfüzetből kitépett lapon.)

 

A Szent Filoména-dosszié

Keresztülhúztad, amit én akartam, felfedted, amit én akartam.
A megszentelt térben a feltámadás erői működnek.
Meg nem szentelt tér: én.
Belső világunk élő templommá alakul.
Kint gyönyörű szikrázón süt a nap, de bent mindig hideg van.
Bent: én.
A bűnben elaludni.
A démon olyan, mint a láncos kutya.
Azon túl, ameddig a lánca ér, nem tud senkit megharapni.
Lánc: én.
Te azért maradjál távol.
A démonnak csak egyetlen ajtaja van a mi lelkünkhöz: a mi akaratunk.
Nincsenek titkos vagy rejtett ajtók.
Gyűlölni a bűnt, de nyugodt gyűlölettel.
Bűn: én.
Nemcsak az angyalok vannak.
Védj meg a fecsegés hajlamától.

Ne engedd azt hinnem, hogy én vagyok az, akinek minduntalan mindenkihez

szólnia kell.

Ne engedj szólnom.
A szavaim: én.
A hallgatás örömét add.
Lassú testi és lelki fogyatkozásom.
Hiszen mindez semmiség a végtelen árnyékában.
Elkülönülés.
Magány.
Csend.
Összeszedettség.
Akaratom mozgásba hozása.
Állandó felszólítás a rosszra.
Felszólító: én.
Felvenni Vele a személyes kapcsolatot.
Térdepelni.
Térdepelve mondatik el.