Kísértések
1
Olvastalak,
tetszetős, ahogy székely-
mód rovod a sorokat, bájul fölém egy
időbe-homályló arc, jottányit, annyit
se engedj hazáig-menekített szavaid-
ból, hisz magad vagy az ősnyomat,
micsoda ünnep, micsoda fénylet vár,
ha netalántán, évek százada múltán,
énekeidre zizzen a múzeumi ásó!
2
Úgy,
úgy, koréretten, biztat, lazul
bólintásra megannyi másult fej,
korérett, ahogy magadba, magatok-
ba marsz, csak így nyerheted meg
a megnyerhetetlent – s máris nyesé-
sembe fog; ennyi, nem több! A töb-
bért többet várunk: hited árnyékolá-
sát, ruhád, látásod cseréjét, divatozz,
divatozz, semmint mélyedhez igazodj,
mélyedhez, ahová sorsodat kötötted.
Oda se neki, ha lábadra szárad a for-
rás, elfogy alólad a visszavezető út,
szomjult szádból az IMA…
3
Végül
itt állok én, a magam minden-
napos megkísértésével; szálfákkal a
szememben!
Az égi madár búcsúja
In memoriam M. Zs.
Túljutván ezer
és ezer csodátlan csodán,
fordít végtelenjén a vágy, mindinkább
lefelé húz, poggyászom az ég; véti ma-
gasát szárnyam – ideje, nagyon is ideje,
hogy visszaadjam nevemet a földnek…
