Horváth Elemér

tetemrehívás

czigány lórántnak

ó mennyire tudtuk fiatalon!
ha tudtunk valamit is igazán
akasszátok föl a királyokat
aztán a hosszú kiábrándulás
a hitetlen szkeptikus nyugaton
oxfordban firenzében newyorkban
edmund burke reflexióiban…
kik érted haltak szent világszabadság
magyarul otthagyták a fogukat
szénatéren csepelen segesváron
a clunyi apátság romhalmain
illúzió áldozatai csak?
vagy értem is hal meg az aki hal?
fázom       petőfi szeleburdi fiatal

Kedves Imre!

A csatolt verssel Czigány Lóránt írására reagáltam. A szeleburdi Petőfi azokat a fia­talokat juttatta eszembe, akik meghaltak egy illúzióért 1956-ban. Neked küldöm, mert Te döntöd el, hogy közölhető-e vagy sem. Mi időközben csak megöregedtünk, és talán konzervatívabbak lettünk, mint fiatalon voltunk. De talán nekik is köszönhetjük az életünket ezen a szkeptikus Nyugaton. Lórántnak elküldtem Londonba (tegnap este beszéltem vele telefonon).

Ha gondolod, hogy érdemes, és rendelkezik még relevanciával, ezt a levelet is közölheted. Nem jakobinussipkában pózoló költő látszatát akarom kelteni – Burköt is ismerem úgy-ahogy –, hanem fiatal s talán szeleburdi önmagam emlékezetét őrzöm.

Ami a felvilágosodást illeti, requiescat in pace.

Baráti üdvözlettel,

Horváth Elemér