Lászlóffy Aladár

Levél haza

                                 Mikisz Theodorakisz és Dalida emlékének

Bár az eszedet áthassa:
Munkács, Kolozsvár és Kassa
nem a kolbász hosszát mérik,
csak a lélek jogát kérik.

Bármerre fordul a kerék,
lopók, hazugok és herék
bizonygatják neked egyre:
a magyarnak mi megy zsebre.

Kinn is rokonaid élnek,
számítnak rád és remélnek.
Te ne fogadnád be őket,
csak mint emléktemetőket?

Ne gondolj most semmi másra,
gyere el a szavazásra,
húzd ki magad, s gondolj bele,
önérzetünk nyerne vele.

Szavazatod folyton kérik,
akik súlyát meg se mérik,
s gyűl mint hulladék halomra.
Most figyelj az alkalomra!

Rókát fogott, csukát fogott,
rángatják a magyar jogot,
csűri, csavarja a varga
s vele téged jobbra, balra.

Maradt legbelül egy katlan,
ami elcsatolhatatlan.
Isten tudja, Isten látja,
szíved az a postaláda.

Bármi volt és bármi lehet,
lám, megértünk még egy telet.
A még élőt hozzuk vissza,
ki a baj levét megissza.

Végre a Kárpátok alatt
bontani lehet a falat,
a megcsúfolt igazságét:
annyi hazugságtól átég.

Azok mondják, hogy ne bántsák,
kinek kedvesek a dácsák,
nekik ami maradt, elég,
s otthagynák a másik felét.

A miniszter, a nagykövet
meg nem mozdítna egy követ.
Szabaduljunk meg a lomtól! –
köhögik a hatalomtól.

Ott fészkel a hagyományban
ez is: ők a szú a fában,
ellenünk mint elmúlással
fognak össze bárki mással.

Az ország helye majd benő,
foglalj helyet, Dózsa Jenő,
tőkénk langymelege alatt
tüzes trónná nő a kamat.

Utánozzák Arafátot:
ki ültette azt a fát ott?
Mutass fügét nagyapónak,
árnyékában nem ül holnap.

Zrínyit megelőzték jóval
egy mérgezett vaddisznóval,
s lefejezteti a Fiát
a Hunyadi János fiát.

Elbánnának az írmaggal:
beültetik VAU-maggal.
Kutyatejhez farkastorok,
bárhogy változnak a korok.

Árvizek vagy árulások,
mindig mások a hibások,
megkeresvén zsák a foltját,
a tüzet olajjal oltják.

Burkus tankok, kozák lovak
a lóvá tett magyarokat
beszorítják száz szorosba,
mint a csordát a tilosba.

Maguk legelik az árpád,
Kér és Kürt és Keszi Árpád.
Isten neki nyéki harmat,
birka nép, a hazád gyarmat.

Tarvágás a hármashalom?
A múlt azért is hatalom,
hogy a jövő is láthassa...
Munkács, Kolozsvár és Kassa.