Kemenes Géfin László

 

Fehérlófia 9: Krisztina könyve

Hölgyek ülnek a kertben

 

leírom õket csak s léteznek most már örökidõben

a háreni kertbõl kanyarog el túl által fel a történet

vissza a szép celli

halottaskertbe ahonnan vétettünk frissen feketére festett

ahová térünk fordulunk még majdnem ragacsos vaskerítés

törpefenyõ a kivágott magyalfák helyébe az õsök melle

domborodik fölötte nyugi a kripta körül el van gereblyézve alaphelyzetbõl indítunk a halottak porából halottak napján a minden szentek azok Õk Nõk akik ellen vétettünk

virágként sarjadnak el kifelé

a nyelvi televénybõl még mindig úgy adják magukat

 

Hölgy ül a kertben

 

A legszebb hölgy is az egyszeri kislánynak már mindig csak romja Romja az asszony a szûznek A gyermeklány anyja a nõnek Ki a romban hisz mert nincs más csak romlás romosodás Romba dõl Sümeg várterén lovagi tornát tart elmosódott bárcás krónika Örökidõben tartja formázza gagyogja ki téveteg egyszeri titkát Rom van A romelõttit írás õrzi csupán csupaszon meztelen uzsonna Író széklet után tisztultan üres bélhólyaggal ül le hogy írjon Táncoljon az elme az elbetûtlenedett betûk közt Szóvá rakja a Szólást Betûzött szólásból adja magát a kisarjadó romlatlan A kert leért a folyópartig mogyoróbokrok rekettyés fürdött kis napozóban, minden körötte rózsaszín volt szõke haja egyenes kék szeme azt kérdezte ELVESZEL VAGY NEM VESZEL EL mert már megmondták többen (Szószûrõ után) hogy egy betûn múlik Igazából egy magánhangzón hogy zárt vagy nyílt akar-e lenni adott esetben ami Vasban Zalában Tolnában egyértelmûen kétértelmû

Vas-tu me marier ou non

Vas-tu te perdre ou non

HA ELVESZEL NEM VESZEL EL HA NEM VESZEL EL ELVESZEL

jaj lesz neked táncot is lejtett a temetõbõl jövet mindenszentek a vasnyelv titkosírása tartotta meg idõfüggõben Krisztina egy szóval elírta Ott kavarog az egész vasbetonírás ércnél is ott

Hát ne legyen az ember babonás szõke táncoló hatéves jósnõ

Egy szó mint száz egy élete van és volt le van írva

Majd fél évszázadra végleg elveszett Sose látta viszont Fényképen igen Akkor amikor az Anyát befogadta az õsök sírja a torontói városkapu várfal-mellettnél semmi sincs idegenebb kivéve ha a fázó test a jótét lélek a Kensington-piac óvó szárnya alá bemenekedhet lüktet igazi reggae a jobb oldalon

szemben a portugál szuperábécé nyolc féle szardínia frissen bõ zsírban sütve sózott tõkehal paprikás szalámi véres hurka töpörtyû pörc „Ha nekünk vóna rendes tengerünk” mondta Szénás bácsi aki préshurkát sonkaszalonnát füstölt oldalast árult mikrobuszából szombatonként a Bloor utcán nem messze az Elizabeth hentesáru és csemege üzlettõl „akkor valahogy mink is uccsinánánk mint a portugálok” hordós-káposztája is volt a kissé hóbortos öregnek na mivel lenézõleg Tisztelt uram a szárazkolbászt nem törjük hanem vágjuk (õ maga bicskával vágta macskapöcsû paprikából szelt melléje s úgy ette friss rozskenyérrel katonának mint katonáéknál)

 

És akkor történt az elsõ igazi törés ami azután mindent meghatározott augusztus 23-án (1956) Krisztina zongoraóra után azt mondta menjenek fürödni a téglagyári tóhoz mert õ tudja hogy nem igazi mármint hogy Huszár Ilona nem az igazi ezt õ Krisztina tudja (Honnan tudja? látja rajta minden nap, édesapja, és neki nem kell más, a Rezsõ nevetséges, hiába olyan klassz az hogy fejbõl tudja az Óda a repüléshez-t és kísérgetné illetve szeretné de azért mégis õ Arthur, és egy szó sem volt H. Ilonáról, mintha nem is lett volna és soha nem LÉPETT VOLNA volna az õ gyönyörû játékuk közé

Igen drága Krisztina (mondaná a torontói hintaszékbõl) de akkor egymás mellett feküdtek a tóparton egy olyan kábé húsz perces úszás után, Krisztinán aprócsíkos egyrészes fürdõruha volt szõke egyenes haja oldalt fiúsan csattal és azt mondta

– – Vissza akarok vonulni a világtól elvonulni zárdába bezárkózni (száját biggyesztve) nem akarok élni ezek közt, és õrá nézett átható kék szemével, nem akarok köztetek maradni lutheránus létére zárdába menne? õ nem tudta hova tegye mint már annyiszor Krisztinával csak annyit hogy õt is nem lehet nem szeretni keményebb fából talán csak az Anya volt faragva Krisztinát szeretni annyi mint feltétel nélkül alávetni magát az õ akaratának ám ahhoz neki újra kellett volna születnie, mi Pálócziak rabiátus emberek vagyunk (így szentéletû Gyuri bácsi a szombathelyi székesegyház árnyékából) és mégis nem lehet helyette más esetleg mellette vagy vele együtt de ez is miféle megoldás honnan vette és azt legfõképpen hogy Krisztina õt is a többiekhez sorolta KÖZTETEK igen mert ott volt Ilona aki egyértelmû volt az élettel mindazzal ami valóság és álom között a világot képezte és akkor hol maradt mégis hely Krisztina számára és mindez ott volt az átható kék szempár legmélyén az érintetlen tiszta kútfõben ha elveszem nem veszek el halottak napja a hintaszékben november negyedike

nem vette el ezért égeti a szégyen
a vele el nem töltött lehetséges idõért
a kettejük sohanemlett együttidejéért
Krisztina bezárkózott a biológiába a hermetikus kert
legelrejtettebb zugába miközben õ hitte-nemhitte
Epikurosznál fallal körülvéve a tetragrammatonnal körülvéve
trobar clus szent asszonynév szavakkal körülvéve
hermetikus versbe véve örökidõbe már mindig felvéve

Mert Krisztinát ijedelemmel elegy undor és viszolygás fogta el amikor elképzelte hogy ARTHUR ILONÁVAL. Jó korán lefeküdt kitárta az ablakot beáradt valami virágillat az utcáról teste még kicsit izzott a sok napozástól hidegen hideg aggyal gondolta végig Elveszett ember ez az Arthur Romba dõlt már az élete most Neki kellene megmentenie de hát örökké látja õket kéz a kézben és akkor mit akar õvele amikor egymás mellett feküdtek a tóparton hozzáért a könyökével talán Arthur észre sem vette de neki még most is ég Szégyellte magát hogy be kellett ismernie ezt az érzést. Hát õ is csak egy gyenge nõ lenne? Mint a többi? És hogyan jöhetett kettejük közé az az Ilona? TALÁN Õ MAGA ENGEDTE MEG mivel hogy félt volna Arthurral valami testi kapcsolatba belemenni hiszen a viszolygás attól is volt attól hogy neki egy fiú oda merjen nyúlni vagy hogy õ egy fiúnak csak bátyjának mert ebbõl valamit is elmondani az pedig kinevette Na te Kárász Nelli rokona te és csak miután elolvasta bár mindent nem értett fogta fel mit is akart mondani. Igen de mégsem mert valahol a mélységek mélyén nem iszony volt az övé Arthur keze nem akárki más keze volt vagy lehetett volna hanem a választotté a mindenek felett szeretett lényé aki vele egy volt csak most ebben a fullasztó ántivilágban lettek kettõ közöttük Ilona teste amely Arthurnak mindent megadott és Krisztina a sötétben széthúzta pizsamakabátját és megérintette a cicijét.

 

Langymeleg van a kert sarkában íriszek egy gruppban veszedelmesek a nyári virágszálak a harmatos bimbók nagyhúsú szirmok duzzadó remegõ vastag bibék bolyhos szirmókák csöpkös falkantyúk lenyhedõ pongyolékok szallang-bugyócsok meg-lyuggolt rámónlobok velinyárók zsombolyuló géréc habzsalékok zsanákok salátaszemû galánkák pongyolázó friss aromák illatozó zöldesség neve és nevezhetõsége a virág belehajlik az írásba beléhallik az írás kopogása betûkön túl pici piros lámpa fényköre mellett a macintosh respegése közepette valami régen velevaló vígság állapotában állapotosságában de minek tovább amikor úgy is tudva levõ hogy szó adja át szavát szónak szóösszeállta mondatosságnak és érdemesebb ez mert több szájas gondolatban tartható érzelempasztillát suttyant bele azon a mindenkori túlélésnek egy rafináltabb verzióját választani merészelõk kálmonkájába akik meghazalták a fépramántos hagyákbelezt Szpáhi a rengetegben írisz alatti csigaháton teveszépen elefántossan haladó katica bogár napbarnította pöttyös amazon szárnyait terjegeti néha ring ring a gyûrûmintás mészkövi nyergen nem száll tova még ki tudja ki az õ lészen-e néki földi halandóból ragyogó pöttyös mátkája amazon a lét tükrébe néz és nem magát hanem a létet látja az amazon ismeri a nõi tökélyt a nincsfasza teljesség kerekjét az amazont csak az élet érdekli a hús puhasága a szirmok nedve az amazonnak pinacsók térít nyugodalmat pinaajkak közé becsúszó vastag nyelv kunkori vége seggecskébe csiszlett gyúszós dugodó az amazonnál kivirít a bölcseletbeli bölcsesség legyen szeretet ez lesz hát õ is a maga zárdájában holtak kavicsa a nyelve alatt mely megoldja megereszti felvágja elengedi peregni létalkotó ház tûznézõbe a virághúsú mátka velencéjébe az õ parkolt kertesébe

Mi elbeszélõk többes [nap]számban nem utáljuk a beszédet nem ellenezzük a nembeszélõ írást (lásd mû helyi vizuálás jelentõs) de mi alázatossan kéremszépen instállom az istállómban lovat adunk alája mert mi a beszédes írást szeressük igazán-dibul a cupi cupi cuppanóssat az annya kencsíígit mér világitt oda lekapcsujjuk a narratállót jöjjenek az amazonok ki a farkas testin testemen szülessen és megteremjen kiteremjen a córeszbul amazonbeszédírás amit Krisztina ír [már az elejétõl fogva Krisztina ír) legyen az õ szeme na

télleg na buzavirágkék buzi világszép legyen az õ haja de komolyan na a haja aranyszõke alanyszõtte legyen az õ szája na télleg igazán na legyen ribizlipiros didizni tilos és álljon ki a cicibimbaja a melegittõbõl melle kint gõzöl lemossuk együtt a rá rakódott idõt amit az amiben rejlõ akit szegény Arthur te viszont sose mertél látni

 

Igen Krisztina. Végigmegy azon a budai széputcán (dacból nem vett ki és késõbb sem vett lakást a Krisztinavárosban de még csak az hiányzik hogy úgy tartsanak meg fejükben Krisztina a Krisztina-városból). A hentesnél valami drágát és könnyût jön a rémes bátyó a fõbotanákos vacsorára fel onnét a rémes Keszthelyrõl Kesztel ahogy azok ott lepcselik a tátott szájukkal annál még az a celli uózás meg üõziés is különb és a celliek is a régiek az igaziak legalábbis akkor amikor még élt valaki közülük és állt a ház a házsor az életük romja várromja idegenek nélkül még amikor Bunyevácz bácsi a lába közé fogta és az jó volt a nagy bácsipocak a szivar a papírtölcséres szép fehér szivarszipkában Bunyevácz bácsi simogató keze a fejebubján s át oda melléje apának a patika elõtt a másik karosszékbe Ha még egyszer ilyen vóna az én Piroskám de hát nem az én Piroskám az többé sohase elvitte az a Molnár vajon miért köllött éppen az neki nem tudott várni Na csak vidd kapd puszilgasd a te lányod hiába olyan szilaj mint egy kisfiú meg olyan ereje is van persze hogy láttam amikor a Horváth gyereknek lekevert egyet ahogy õ maga mondta amikor megkérdeztem Mit csináltál Krisztikém azzal a Pityuval azt mondja Behúztam neki egy oltárit de mégis olyan lány hogy megfájdul a szívem. Neki fájdul is nem is erõs várunk a biológia és az a na ki is aki aztán eltûnt játék játék tudja õ jól ki az aki már nem fáj neki mert az övé igazán sohasem volt nem is emlékszik élesen hiszen akkora élet rakódott rá az õ arany hajára az õ kék szemére a ribizlire a kert végében a Marcal-parti lubickolásra mert hát hogy is mondjuk leszokott a férfiakról. Az a Rezsõ istenem már a járása sem tetszett közepesen hegedült nem tudott táncolni nem szeretett nyelveket plusz még csúnya is volt persze az Arthur sem volt Tyrone Power de neki volt valamije minek lehetne nevezni valami mélyrõl eredõ charme-ja ez persze hülyeség most és hát az Arthur kit szeretett jobban vagy igazán (igazán nem mert akkor nem ment volna el azzal a) õt vagy a bátyját. Na tessék az ember itt hagyja a gatyáját és nem is olyan jaj de perfekt az a borjúmáj. Bor van legalábbis neki elég lesz mert a bátyó jesszuskám egy kortyot meg nem inna ha nem az õ bátyja lenne azt hinné alkoholista mert néha olyan tud lenni mint egy szárazrészeg csak a bagó az megy szünet nélkül. László bácsi trafikjából kapták az elsõt mennyi volt egy Terv valamivel drágább mint egy Kossuth mert szálanként vették csak a Munkást nem szerették érdekes hogy most meg õ is a bátyó is azt szívják sajna néha két pakli is elfogy ha a biológia és a szentség viszonyára gondolok persze errõl nyista egy szót is a vacsora alatt az egyik fontos összehasonlítási incidens lehetne hogy például az állat is használ-e valamilyen fajta kábítószert tehát valamit amitõl elbódul bezsong elszáll más lesz egy idõre de ez a nagy kérdés melyik ponton válunk el az állattól és leszünk nyelvhasználó nyelvlények Krisztina Krisztina szádba adom a szavakat de azok lehetnek a tiédek is és nem tudom vállalnád-e õket vagy már soha soha nem gondolsz a te Arthurodra és miért is gondolnál neked bátyádnak epizód volt az egész mert nektek bármennyire is nagy volt is az a zökkenõ should be acquaintance be forgot 1956 és 1957 zökkenõje nektek az élet ment tovább de nekünk nem ment tovább semmi hanem valami teljesen új kezdõdött a hazátlanság drága Krisztina és hozzá a szégyen hogy elhagytuk a hazát nem kellett volna elhagyni együtt fogadtuk meg emlékszel-e még arra a régi karácsonyra amikor a Király utcában megcsókoltalak vagy emlékszel-e amikor fürödtünk a téglagyári tóban és utána hazakísértelek és nem tudtam hogy téged szeretlek-e jobban vagy Ilonát és én annyira vártam tõled egy igazi jelet jeladást hogy tudjam és te mint mindig egy kicsit csúfondáros voltál bár akkor úgy éreztem s most is úgy érzem talán az egyetlen jel éppen az volt vagy lehetett hogy nem voltál olyan éles tudod mit akarok mondani hanem volt benned valami hihetetlen lágyság igen talán nekem kellett volna azt mondanom hogy téged szeretlek és akarlak mert ismerlek mióta az eszemet tudom szinte egy anyai ölbõl születtünk erre a világra mind a ketten és szakítok Ilonával azután nem ez lett és vajon az eszedbe jutok-e valami könyvemet elküldtem sose reagáltál mintha nem is léteznék az Anya temetésére sem jöttél el mondd ennyire megváltoztál ennyire nem érdekel a múlt vagy csak egyszerûen elfelejtettél de akkor mondd meg azt is hogyan lehet az hogy én nem felejtettelek el és a bátyádat sem hogy szinte nincs óra hogy ne gondolnék rátok bármi témával is éppen foglalkozom úgy látszik ti annyira belém vagytok huzalozva vezetékelve kábelezve hogy szinte minden neuroncsoporthoz odatapadtok és átcsapattok egyik szinapszon a másik csokorba nem is szabadna közbeszólnom

H. Ü. K. hol ül kiskegyed vége a betûírásnak ezek sem betûk hanem kezdõbetûk s mint olyanok már eleve részei valami többnek a nyelvtudat által kimunkált emberi csoportnak majd adunk neki istennõt is istent is minden egész darabokban nagyon finom így nembetûírva engedni az írást mintha még mindig kalamárisba ütött lúdtoll vagy inkább tintásüvegbe mártott tollszár félkör alakú vékony fémhüvelyébe passzintott tollhegy lenne amit használok lennék én magam pedig íme a macintosh és ez a technikai cigarettaszünet azért kellett mert már nem tudtam az én alakom jellemem fiam és ikeröcsém írja-mondja amit mondania kell vagy pedig szinte teljesen félrecsúszott a maszk és én szóltam mint hasbeszélõ a bábuja ribizliajkain át én a mindenek írója kispezsgõre váltott ókulárés mindencsiga bezárt könnyelmû ordas szalmalángon pirított heldentenor kajakos ótitán fürdõgeci és a muzsikáról nem elfeledkezni mit mondjunk akik azért már hallottunk valamit zongorálni élõbe is meg mechanikai reprodukción át és a glóriát vagy aurát semmi sem pöckölte le körülök egyszóval valljuk be klimpírozás volt az amit Krisztina mûvelt ama hangszeren amelyen Beethoven Chopin Schumann Klára Liszt és a többi ó de mégis szívem a szívnek olyan alkatrésze ez mint némely hasonmása az Opel Kadett címû jármûvöleti alkotmányban erre mondta a hõgyészi szerelõ Háppersze hommegy az Opel annem kopik és hogyan lehet az és ezt kérdeztem tõled korábban hogy lehet az hogy az enyém olyan mint egy opel NEM KOPIK NEM KOPIK EL itt az öreg estében hintaszékben veri az ablakot az idegen esõ bántja fülemet a semmi csendje miért Ilonát mert sosem szerette igazán. Jaj de süket málnaecet kellett volna a borjúmájhoz Mi Van Itt Na Ó ez a jó francia balzsamecet vajon milyen régi lehet hmm még elmegy és vajon õ elmegy-e pedig aztán a bátyó annyit törõdik azzal hogy õ melegítõben vagy kisestélyiben fogadja amikor õ nagyritkán felrándul uccu seggem vásárt látni mert minek is jön nem szereti Pestet még Budát se csak azt a kisemmizett kiherélt lerombolt széttrancsírozott Cellt mindenki csak úgy beszél róla hogy Vasmegye legrondább faluja de persze õneki a bátyónak is az a Cell a nosztalgia Cellje nem amit az ócskások a pártfõiskolát díszkardbojttal megjárt és levitézlett csontsebészek meghagytak magnak leromboltak betonólakkal cementhizlaldákkal teleraktak lásd a bolondgombaszögû lakótelepeket Kodály szegény terólad kellett ahol már majdnem kétszer annyi évtizede nem él mint õ itt Budán és látogatni is alig látogat el mi lesz ma a trakta kit fog kipécézni majd rávezeti hogy ne mindig a munkahelyét szapulja vagy nekiálljon felsorolni a rajta megesett ezer és ezer igazságtalanságot. Ó drága bátyám de nagy segg vagy istenem miért nem születtél te nõnek én meg fiúnak talán könnyebb lett volna idáig ezt a nyavalyát a hátunkon elcipelni olyan szép kis cicid volt amikor hármasban játszottunk hajdanán nem a régi szép idõben hanem A Szép Idõben nem mondanám hogy a paradicsom volt vagy annak eföldi mása de majdnem mindig pontosan tudtam mindent mert a világ borzalmas tótágasa ellenére minden a helyén volt mert a külvilág másvilág volt csak a mi világunk volt az igazi valami vallásos dolog volt talán vagy mert most mindenbe belelóg. Krisztina felvágta a kenyeret házi jellegû a bátyó csak azt hajlandó megenni na meg hát a Georgikon címû természetesen a keszteli rozskenyeret õ meg viszont azt nem hajlandó a házba beengedni hopp ott fent az eceteknél mustároknál rendet kellene már csinálni valami na mi ez csak nem natúr libamájkonzerv mekkora húsz deka vajon mit keres ez itt õ sose vett valaki ajándékba hozhatta gyorsan be a hûtõbe igen még a gesztenyét majd bevagdosni a sütõ rendben. Õ vallásosan hitt benne hitt Arthurban de ugyanakkor lenézte nem nem lenézte kisebbnek látta mint ami volt a valóságban árvagyerek fantaszta vad tétova hadvezérke gyáva gyáva hõs egyszerre valami elrontott keveréknek tartotta selejtes sehovasemminek az õ kettejük között kifeszítve hogy végül õ maga táncoljon át saját magán egy a kötéllel a táncos aztán most már soha semmi. Na szóval libamáj hát abból a bátyuska nem esik vagy inkább igenis egyék mivel nicsak ott az a kisujjnyi uborka cornichons na az meg éppen dizsóni. Most viszont kell egy görcsoldó mirabelle poire törköly gyere csak ide törköly öcsém ide anyukához mert anyuka látod fázik fázingál fázinkózik kell hogy valami felmelegítse. Kösszépen príma voltál és valóban mint valami csodálatos a keravillnél nem kapható belsõ fûtõtest amely hirtelen átmelegíti a szobát hogy attól azonnal minden otthonos lesz a papucs is puhább a frotirköpeny langyos vattakabát a máj egyenesen gyönyörû a vacsorához magának persze a poire-t is odatette az asztalra baloldalt a maga terítéke mellé bornak ott van még a bardolino egyharmada amit Mickó és õ éppen csak megkezdett és íme mi maradt Mickó kicsit kiálló fogai a túl rövid haj persze mihez képest túl rövid és az az istenverte farmer amelyet még most a közeli teljes széjjelmálás idõszaka alatt is állandóan hord sõt visel sõt kihívóan visel de hát így legalább az a napbarnította térde az a szelíd szépsége a csípõje szelíden ívelõ domborulata úgy tesz mintha a szemébõl nem tudná kiolvasni hogy egyszer az övé lesz ha a teste nem is de hiszen akkor már most az övé. Ó de finom na te szép májacska gyere csak ide jól van rendben vagy mindössze azt a kis hártyamaradékot hogy lepipáljuk az egész világot teát neki aztán fel na ez olyasmi ami neki is jó kockás blúz kardigán öregfarmer zárt fazonú félmagassarkú cipõ de Mickót is csak akkor ha már nem eszi érte a fene a nemibaj eme formájából sürgõs kigyógyulás következik és nyista addig bardolinózgatás amíg nincsenek megbízható jelenni a lecsillapodásnak tegnap is már odáig transzponálta a nagy roham a teljesen égõ eksztázis hogy majdnem a tenyerébe kapta azt a szelíden himbálózó cicijét amikor a borospoharáért az asztal fölé kellett hajolnia és összenéztek de mintha semmi se lenne csak valami tacskó védésdac lányszagú barátkozás egészen hihetetlen de hát olyan ártatlan õ pedig annyira nemártatlan hogy majd amikor elmúlik a láz és akkor lesz minden finom és klassz és semmi teketóriázás semmi ártatlannak beöltöztetett puszika csak egy kicsit nyelves puszika nem hanem azonnal félreérthetetlenül a tudtára adni bárhogyan ahogy a majdankori hangulat hozza szóval vagy tettel és ha nemleges a válasz akkor egy éjszaka nem alszunk de kigyúrjuk magunkból.

És akkor csengõ és akkor a bátyó igen még mindig õ. Belépett a hallba és levetette esõkabátját egy testvéri csók csattant csak el az is rövid de megörökíthetõen a mitikus pár megméltóztatott erénykalász-ölelkezése szemérmes mint az erdei vadak egymásszimatolása õsz idején mindenek alatt a szokásforma az arányközép mint egy korinthoszi oszlop vadászatos falfestmény az átrium legbelsõ falán faun és nimfa nem leírni hanem beszõni nem mondom szép kis minta hát ez az õ legendás bátyja az õ eposzbeli hõse. A máj még egy cseppet rózsaszínû volt belül a balzsamecet is jó rá én szórnék rá pár szál rozmaringot de a bátyó esetleg rossz néven veszi még ezt a májkészítményt is elõször fitymálta Digó flanc mondta de aztán egyre inkább megszerette és most ha jön mindig hálás ha ezzel a flancos fegatoval várja õ maga még rózsaszínûbben szereti de hát ez is a bizonytalan kérdésesség kategóriájába skatulyájába tartozik és nem lehet cicázni vele hiszen olyan ritkán találkoznak cicáról Mickóra miközben a bátyó panaszai címû túlsokrészes sorozat egyik epizódja vette kezdetét ahelyett hogy kikérdezné hiszen valamit azért csak sejthet hogy Mickó több mint kollegina barátnõ hüvelykmatyi még ha olyan nagyon ártatlan is hiszen õ tett megjegyzést elszólást eleget amit csak a süket nem értett el. Bátyám Bátyám. Két korty bardolinóval csúszott le az utolsó falat máj és nem is annyira a nyalás vagy kétmakkos mûfasszal egymásnak nekiesni hanem hogy a gyengébb érezze az õ erejét az õ hatalmát de minek érezze miért kell ez mint mit tudja õ túlélési mechanizmus az áldozat hókusz-pókusztól mentes újramegélése újraélése mert hiszen új minden percünk amit megélünk túlélünk mint a csapdába szorult róka ami elrágja a saját lábát hogy ezáltal megszabaduljon hogy a kisebbik rész elvesztése sõt odaadása árán az életrekész a túlélésre még mindig képes nagyobbik rész a vitális többség további létét biztosítsa pars pro toto itt valami olyasmi történik ami már majdnem áttör a tiszta persze olyan nincs de tegyük fel szóval tiszta biológiából valami kulturális felé mert ez az öncsonkítás mintha már valamiféle végtelenül primitív világot tételezne az organizmus egyfelõl még mindig a tiszta természet tervrajzát követné tehát hogy még ezzel az extrém tettel is tulajdonképpen önvédelmet gyakorol de mégis mégis és õ is Mickóval mert valójában nem a hatalom vagy annak akarása a döntõ hanem hogy fogadja el annak a másnak aki neki kell hogy így egészek legyenek na nem totalitás beteljesedett gébics és vízikapolcs hanem hozzávetõleges totális elharmónia mint a bõr ami véd és távoltart egyszerre és minden azonosság forrása nincs más csak felszín szívérõl veséjérõl soha senkit nem lehet azonosítani ujjlenyomat kell vagy arcmás felület igen húzódik el el végtelen immanencia. A bátyó pedig mit tesz isten hisz a szellemekben még olykor szellemidézésre is eljár bár nem mondja el mi történik egy ilyen szeánsz alatt de neki speciel éppen az hiányzik ami Mickónak megvan vagy talán nem is hiányzik valahogy szervesen hanem a hiányra Mickó léte ébresztette rá mert így valahogy rend van a világban és ez az elsõ míg a szenvedély valahol hátul a végefelé oldaloghat somfordálgathat mert éppen az ez õrület a rend megbontója a legnagyobb veszély szóval ez is önvédelem de õ kinek védi a mijét az önt és fõleg mi célból és mindig fent tartani a rostélyt pedig hát istenem hiába tudja vagy gondolja magáról hogy hideg a szerelmet vagy legalábbis a szenvedélyt a vágyat a fizikai-több-mint-fizikai kívánást valamennyire mégis csak megismerte nem talán ez túlzás esetleg a szenvedély szele tán kétszer ha megcsapta úgy istenigazából a harmadikos évfolyamtárs esete aki nem volt ugyan semennyire sem nõies esetleg a finom keze a hosszú keskeny ujjak a szabályos körmök de mégis olyan nemférfias benyomást tett vagy inkább csak õrá helyesebben több mint férfias volt a modora. Nem kezdte el azonnal valami idióta módon csapni neki a szelet tehát látszólag flegmán elejteni a köt_lezõ kétértelmû férfias lányarcpirító beköpéseket hanem amikor õ megjegyezte hogy õt tulajdonképpen egy dolog érdekli mégpedig a biológia és a vallás kapcsolata és miután végez azt fogja kutatni égen-földön akkor a fiú a Viktor elsõ meghökkenésébõl elég gyorsan felocsúdva részletesen kifaggatta mi is jár a fejében és szemmel láthatólag ez a téma sokkal jobban érdekelte mint mondjuk a mozi sötétjében puszilkodni vagy egy kicsit megmacizni õt és Viktornak ez az õ gondolatai gondjai tervei iránti emberi érdeklõdése tette lehetõvé hogy ne azonnal az idegenkedése legyen az amit le kellett gyõznie ahhoz hogy a padtárs sétatárs hangversenytárs egyszer esetleg valamennyire is elviselhetõ szobatárs ágytárs öltárs legyen hanem az elõször örömmel csodálkozással táplált melegség aránylag gyorsan felforrósulhatott és elérkezett egy délelõtt amikor õ õ õ ölelte át Viktor nyakát és csókolta egy pillanatra szájon. A válasz kielégítõ volt de nem volt éppenséggel hevesnek mondható ami nem jelenti azt hogy Viktor meleg lett volna mert azért amikor aztán megint csak az õ unszolására odáig jutottak akkor bizony nagyon igazán és tisztességesen megbaszta ó de hogyan még most is ahogy õ ott az ágy sarkában guggolt és Viktor fordítva vagy hogyan tette be az emlékképre még most is összeszorul a gyomorszája de utána vagy elõtte vagy alatta Viktor õróla soha egy másodpercre nem feledkezett el soha olyan nem volt hogy õ is el ne élvezett volna ez lehetett férfintúli valami köztes. Mennyire élvezték mindketten a kapcsolatot pláne miután Viktor kijelentette hogy neki nincsenek semmiféle tisztességes vagy tisztességtelen szándékai õ csak cselleng a világban mint valami idegen de aki tudja hogy sehol sincs otthona ugyanakkor mégis idevalósi és nem kívánkozik máshova ha meg paradicsomról van szó akkor Viktor nem az örök boldogságot hanem a pattanásig érettet szereti salátának elkészítve vékonyra szeletelt vöröshagymával lerétegezni az öntetet fûszerecet só bors pici cukor olívaolaj összekeverni és frissen apróra vágott bazsalikommal meghintve felszolgálni hideg sült mellé és mekkorákat tudtak fõzni együtt a szakácskodás passziója is akkoriban nem kis mértékben Viktor hatására fejlõdött ki benne méghozzá olyannyira hogy ami másnak az ínyenckelõdõ luxuskodás ijesztõ irigyelt rivaldafényében állott az neki hétköznapivá vált mint példának okáért ez az egészen zseniális máj és utána az a meseországból meseejtõernyõn leeresztett gorgonzola.

És most sírni volna jó de nemhogy bátyja elõtt de magában ott ahol senki se látja ott sem soha és miért nem választott másképpen hiszen választhatott volna elvégre nõnek született van valami olyasmi mint a biológiai meghatározottság és dehogyisnem nedvedzett be a teljesen rendes kis pinája Viktorra Viktor kezére sõt Viktor gyengédfinomerõsen beléje hatoló faszára is és bizony arra is hajlandó megesküdni hogy a Viktortól szerzett nem jó ViktorRAL megszerzett orgazmusok nem igen maradnak le azoktól amelyeket maga ad magának vagy amiket Lilivel Lilin át Lilitõl kapott aki azóta valahol Nyugat-Németországban éli világát Budapest csak átszállóhely volt neki Brassóból jövet és mégis mindennek ellenére talán ha ma jönne akkor Viktor sem kellene pedig hát Viktor nem Rezsõ volt. Rezsõ Rezsõ talán ott ment végleg félre vagy egyenesbe ki tudja melyik melyik mert ha volt karikatúrája a köszi jó volt típusnak az az õ Rezsõjük volt õ el sem hitte volna hogy az valójában létezõ hogy az a világban elõforduló specimen az a férj aki miután orgazmált átfordul-lefordul az asszonyról és vagy rágyújt és felkapcsolja a tévét vagy pedig elalszik. Vagy már régebben sokkal régebben a Lõrincz Baba a remegõ szájaszélével aki nem törõdött azzal ha fürdés közben lecsúszott a fürdõruha felsõ része és teljesen kint maradt a cicije ami elbûvölõ volt mert Lõrincz Baba valóban olyan volt mint egy baba vagy próbababa aki mindenre hajlandó örökké finom örökké ösztönösen elengedett kissé mindig fáradt nem bánja ha kint a mólónál a sötétben az aranyhíd villódzó fényfoltjai játéka alatt õ a vállára hajtja a fejét és szorosan átöleli a derekát hanem hagyott mindent elvégre csak lány a lánnyal de hát ez Kesztelen volt vajon melyik nyáron elsõ és másodikos gimnazistasága között.

Haj de nekem csak hajtani kell mindig az utolsó panasz szó megmondta neki mit olvasson a Vörös és feketét és mégsem olvasta és hát persze hogy nem vették fel a Tibiék a klubba mert a Háború és békén meg a Varázshegyen még csak átrágta magát de õ igazából Mathilde de la Mole-on nem jutott túl és ma sem képes azt mondani hogy túl van jutva persze ha nem jön ruszki akkor marad Arthur mint a sakkban a levehetetlen fõtiszt.

 

Haren, 1996. november