Dobai Péter

Egy régi utazás emlékében, 1970–71 fordulóján.
Keleti-tenger. Rostock. Warnemünde. Marival

“Van fájdalom a gondolatban.”
(Vajda János)

Mária-Priscának

 

Akkor még ifjúság, lendület volt az időkben!
A balti vizekről azóta régen eltűntek azok az akkori hajók,
a töredezett fedélzetű halászbárkán nemkülönben,
melyek Warnemünde rakpartjaihoz kikötve várták a harangszót,
a hajnali horgonyszedést, a kifutást, a munkát a tengeren.
Most újra oda mennék veled, Mari – nem riasztanak a múltak,
előttem van leélt éveim üzenete: tovább – indulnék megint,
oda, azokra az északi partokra, ahol a dűnék épülnek-omlanak,
hogy érezzem újra áradó szerelmét, lelkét, lázát, hevét,
érverését, dobbanását a félelemtelen fiatalságnak
és átlépni a magas, tengerparti mellvédeket,
feledni minden gátat!