Vitéz György

Eszem a zúzád, Schiller Frigyes

Négy szürrealista változat egy romantikus témára

I.

Elhúznak ablakom alatt a festett fapillangók.
Mögöttük E. T. kerékpározik.
S messzebb, sokkal messzebb, a gondolatmenet
kígyózik, mint az aranylázas horda a Chilkoot-hágón.
Negyvenfokos aranyláz, anno 1898. (Chaplin, anno 1926).

E. T. francia tánccipővel tapossa a pedált –
a más világ biciklise, nyers fordító:
Az ideg(en)ek köztünk járnak.
Fűrészmalmok bordélyaiból röppennek fel a feslett fapillangók;
pávaszemesnek áll a világ.
(Pápaszemesnek tömjén, cölibátus, mirrha.)

Ablakom alatt szeg, fű, szeg.
Kipukkanna tőle a régimódi tömlő,
de E. T. a levegőben tapos, virtuális pedált gyűr –
fű nő, nem nő, (férfi?) nem. A szonettből,
a gépből kikandikáló disztichonból,
Zalán 5000 méteres futásaiból (óh Vörösmarty)
szökken szárba a vidám aratás, repce, napraforgó,
öklömnyi barack,
délibábos város és ország? A gondolat nászmenete
táncol a búzatáblák közt. Hallom a nyenyerét,
bakfarkas lantot. Körülöttük a vágtázó halottkémek.
Igen, halott kém a boncolóasztalon:
Ezt a Siriusról küldték, s oxigénünkben megfulladt.
Összetett szeme a halványtűrkiz mennyezetre bámul,
de az Embert már nem látja. Semmit se lát.

Ablakomban pápaszemes muskátli.
Várom a kifestett fapillangókat.
E. T. bicikliztében visszafordul,
és kiált valamit. De összetett fülem nem fogja fel.

II.

Összetett tapsifülem a kardfogú tigris neszére ügyel
az embermagasságú fűben. Szavanna. (Szavanna Gila.)
Estére a húsevő dinoszaurusz is kioldalog a mocsárból,
és fenyegető koszorúban szárnyalnak a hollók és korai keselyűk.
Íme: húsevők közt vegetáriánus; áldozat,
hát nem ennivaló, lelkendezik Róka Miska.

Ne mondd nekem, hogy az őstigrist plasztikból formálták,
s játszótéri dekoráció, mint a tarajos páncélú óriásgyíkok.
Én tudom, hogy esténként, mikor a felnőttek nem néznek oda,
széttépik az utolsó kissrácot a homokozóban.

Négyszólamban kárognak a kányák. Kívül a szimatoló orr,
belül a rágcsáló szív vergődő remegése.
Nyúlnak születsz, hörcsögnek vagy hiúznak,
ragadozónak vagy ragadozottnak.
Amíg a répát majszolod, vigyázz!
A paranoid húsvéti nyúl túléli,
a bizakodó kinigli halott.

III.

Halott, mint az elkorhadt fapillangók,
mint a földre szállt kérészfelhő az ezredvégi Tisza-parton,
mint a jégbe fagyott optimista aranyásók,
mint a fennkölt gondolatok a humanizmus Nagy Kapuja előtt.
(Az van ráírva: Arbeit macht frei.)
A szögesdrót vajon mivel van szöges ellentétben?

Ablakomon borízű lehelet. Odaképzelt jégvirág;
légypiszok, gyermekem ujjnyoma, karácsonyi csillag.
Szép és Csúf háborgató kollázsa.
Ilyen az életed. Az enyém is ilyen. E. T. visszafordul
és közelebb araszol. Elengedi a kormányt,
háromujjas, érdes tenyeréből tölcsért formál.
Most hallom csak, mit kiabál:
“Ne higgy neki, annak a bugyuta költőnek!
Ne a csillagok sátrán túl keresd az Urat
(az űrhajósok is bottal ütötték a nyomát).
Benned van a mennyek országa (a pokol is, persze).”

Állok az ablaknál. Szemem, szám, fülem eláll.
Hát ez is teológus? Hol égett rá a bölcsesség sallerja?
Nyúl helyett inkább kérészlárva lennék,
hét évig a megőrző, mély iszapban
s végül, néhány óráig, az a romantikus

metamorfózis

metafora

Eszem a zúzád, Schiller Frigyes.

IV.

Kiálltam az Achilles-sarokra.
A szárnyas görög (inku)buszok arra járnak.
Ott posztolnak a tornyos frizurájú hetérák is.
Fehér leplük alól kivillan a térdig érő rámás csizma.

Sappho elektromos gitárját hangolja. Szedelőzködnek a lányok
s a tőlük alig megkülönböztethető fiúk.
Diogenész a káposztáshordó fenekén.
Terített asztal az agórán. Tapsifüles agóranyulak.
Mit szolgáltak fel Plató lakomáján?
Combot és mellet? Püspökfalatot?
Kapros túróslepényt, vagy csak hagymalevest
s hozzá gyantázott attikai bort?
Valahol mindig ünnep van. Ha nem a mi utcánkban,
hát a szomszédsoron. Túlóráznak a lányok:
Örömóda – a szép isteni szikrától leégett a fél világ.
A másik fele hamvazószerda.
Örömlányok – legősibb szakma – támasztják a korinthoszi oszlopokat.
Nem való mindenkinek a korinthoszi látogatás, intett Hérodotosz.
S fejét törte Pindarosz: írhat-e ódát a bordélyos városhoz?
Manapság Korinthosz minden város:
Virtuális bordély; nyolcmillió oldal az Interneten.

Aztán elmegy a hajó. A gálya bíbor vizen suhan.
Majd az iparosodás: Komp, északi turisták
s a föveny fekete kavicsa: kátrány.

Szapphó kis barátnője dobol. Táncolnak a parton.
Féltjük-e a megmaradt fél világot?
Telefirkált sziklák verik vissza a hangok polifón ezredeit
s az antik menyegző is a vázára visszadermed.
Achilles-sarkam vérzik. Én sem voltam sebezhetetlen.
Majd visznek múzeumi pajzson; vasúti talpfákból a máglya.
A de profundist se latinul mondják.

Hét város épült egymás romjain Trójában.
A nyolcadik előtt leltem halálomat.