Czigány György

Az elhunyt tárgyai közt

Hiába minden szó,
ölelés, ígéret – folyton
csak távolodnak az élők.
Egyre messzebb vagyunk
egymástól, s ha együtt,
akkor is kisebbedőn,
eltűnőben.

Közel a halál tart meg.
Hiszen halottunk mindig
karnyújtásnyira van
álló időben, akár
a hátrahagyott fekete
ridikül, melynek csatja
ismerősen villog, ha reggel
a napfény megérinti; s ez
mintha dallam is lehetne,
amit riadt örömmel
dúdolgatunk: áldott,
ki az Úr nevében jő.