Lászlóffy Aladár

Haza-hármas

1. Blaha-kgst

Olyan meleg van, hogy a hátam
ég, izzad, fájón ezeréves.
Ezen a téren általában
minden adat és szempont téves.

A végeredmény nem talál az
őseredeti származással.
Mindenki gyermekkori, lázas
fülébe zengett egykor más dal.

Ma sehonnai beteg ember
vagy menekült. Csak házmesterek
tartják magukat ahhoz, mi nem kell,
mert nincs már osztrák, orosz, “terek” –

ma színmagyar itt szerte minden,
ezen a téren száz forintra
forog a lap, a szex, az ingen
az “ingliss” kokakólás minta.

Ragyog a nap, és jégbe hűtve
egykori tundratáji gének
mindenik bedolgozó ükre
emlékeznek. Hej, szép az élet!

2. Szentivánéji bálon

Itt jártam (mondanám, mint Mátyás),
s a Corvin előtt megpihentem.
Kissé aggasztó a kilátás…
Szólj ide bunkofonon, szentem!

Szent István, Szent György, Szent Erzsébet,
Margit, a boldog, Gellért bácsi!
Járnak itt mindenféle népek
üzletet kötni, bajt csinálni.

A szerződésen, mit a vér köt,
soha nem szárad meg a tinta:
Afrika küldte magyar mérnök,
Kolumbiából magyar inka.

Magyar arabok, magyar hindik
magyar ugaron termett borsot:
magjuk tüsszentőporát hintik,
sarokba szorítván a sorsot.

Jön vasas, üveges, salátás –
a Corvin előtt megpihennek.
A legutóbbi komoly váltás?
… Hát van már ezer éve ennek!

3. Helyettünk ugyan ki üzenje?

Mi volt már annyiszor helyettem!
Mi lehet itt még jó Budából?
A hiányom is belevettem,
a közellétem is egy “távol”,

mégis az enyém ez az ország,
mit ellenem is védnek rácsok.
A javát mindig kituszkolták:
így gyűltek össze a harácsok.

Vittek rabszíjon és vagonban,
csempésztek ki-be anyaméhben,
ezért vagyunk ott azon nyomban
mindenütt, múltban, mindenségben.

Vagyis én vagyok irredenta?
követelőző kolozsvári?
Arad – Arad, és Zenta – Zenta.
Nem nekem kellett azt kivárni,

hogy belefáradjon a lelkem,
hogy lekopjék rólunk a mente,
hogy annyi behorpadó telken
felsüssön ez a naplemente.

…Előttünk senki se üzente!