Marsall László

A kiskamasz virányai

Padlásosdi

Föllógattam volna magam,
kötél ha nem fogja nyakam,
bár a nyakkendőm se fogja,
nem is annak vagyok foglya,
csak a mellbimbódat fogom
két ujjbeggyel, létrafokon.

Ujjam te csíptetted rája,
bugyogódat ágasfára
én csíptettem kis csipesszel,
megöntöztem sósborszesszel,
elkábító aromája
szédelgetett a padlásra.

Galambodnak piros csőre
vonszol kábát háztetőre,
mintha piros csúzligumi
az éterbe húzkodna ki,
szétnyílt lábbal csúzliágas,
tetőszélen állsz tótágast.

Ellenedben csak én fogom
két ujjbeggyel melldudorod,
kettős szaltót hanyatt ugrasz,
baromfiudvarra huppansz,
én röpülök élő-épen,
kormozódom, gombóc-ember,
a szomszéd ház kéményében.