Oravecz Imre

Est

A világólon csattan a retesz,
és villózni kezdenek a képernyők.
Elégedett röfögés és szalma a bolygón.
A kiömlött moslékról felszállnak
és elbújnak a csillagokon a verebek.

A rejtekhely találgatása

Nyári estéken a lámpa fénykörében ülök a teraszon
és a nádi rigók énekét hallgatva
a kert titokzatos, meleg sötétjéből várom,
ki értem jön,

pedig lehet,
hogy a tél derűs fehérségéből lép majd ki,
mikor reggeli sétámat végzem,
és a jégcsapokat lesodorva, a havat bemocskolva, csörömpölve utánam indul.

Táj

Az ott a magas hegyvonulat,
előtte az alacsony,
a kettő közt a falu,
hol születtem és gyerek voltam.
Az alacsony hátán a temető,
ott nyugosznak a szüleim.
Egy havas télen a völgy túloldaláról nézem,
hol egy kis házban öregségemre meghúztam magam.

Az utolsó perc

Hirtelen lobot vetek,
és elszenesedem, mint az égő papír,
és imbolyogva felszállok.
Int majd egy kéz,
hogy kövessem.
Minden egyszerűbb lesz, mint gondolom,
és minden bonyolultabb.