Szervác József

Magánvigasz

… mint amikor
két igen kis fiu
lapdázik künn domb
oldalt lapdatéren és
lapdájuk elgurul.

… és a kisebbik kis fiu
pityereg és lapdáját keresne.

… és a nagyobbik kis
fiu vigasztalja
nem is van az a lapda el
veszve

… és a kisebbik kis fiu
kis ráncai simulnak és
megmagyarázza

nincs is el
veszve a mi lapdánk csak
túl nagyon el
gurulódott

 

(Azóta más a helyesírás, Kedvesem, és
nem is volnánk elveszve ám mi sem,
elgurulódva esetleg.
Túl nagyon.)

 

 

Határozat

(H.-nak)

Úgy döntöttem: most szerelmes leszek.
És mindörökké. Ezentúl semmi más
tévelygés: versek, vörösborok,
barátok, eszmék (s még én leszek hibás,

hogy épp a mi isteneink
a legsebezhetõbbek, hogy már szinte halandók,
hogy jöttment próféták papolnak
pókerarccal, ütik s tartják a bankot) –

én döntöttem: már szerelmes leszek
ezentúl és jó, mert jónak lenni jó,
körülményes bár, merthogy itten a rosseb
megatonnányi, én hetvenkét kiló –

de döntöttem: én már csak szerelmes leszek,
az lesz megélhetésem, kenyerem, borom,
põrére vetkezem, hálok a megmaradt
csupált földön, akár egy asszonyon,

döntöttem: szerelmes leszek, ha már szabad
csak annyira: erdõtûzben a vad,
szerelmes leszek, és mert minden rohad,
majd megkövetlek: mosolyogd rám fogad

fehérjét, s harapj: ébredjek végre fel,
épp takarónkat, a levegõeget
árverezik röhögve bárcás fellegek –
és késõ lesz már, késõ. Rég asszonyom leszel.

 

 

Egy mellékutcára

most mintha pont az én
hátamon próbálkozna
fölfelé araszolni a
Nap, a végén
még a fejemre ül, mit
képzel, lököd elõre-
felé ezen a mellék-
utcán, amúgy jó
mellékutca ez, van benne
emléktáblás ház, rendõrség,
lottózó, még imaház is,
baptista, elõtte hölgyek
árulják portékájukat,

felette jó kis mellék-
utcák, portékák teremnek
erre, ezeket még nem mi
csináltuk, attól persze
jó mellékemberek lakják,
leélik mellékéletük, a
szavazásra tesznek, kerül-
getik a kutyaszart a járdán,

igen magasra fölmagasztolódott
az a központi bolygó, na tûnés
le a vállamról, én a Duna felé
megyek, persze ez a névrokon
utca szintén a Duna felé
tart, nem ér oda, épp csak a
Körútig, én meg odáig se, itt a
páros oldalon taszigál elõrefelé
ez a nyakamba mászó, tudja:
ott van a kocsma, mellette
mérik legolcsóbban a cigarettát,

engem most nem a cigaretta –
úgyis más szíja el, nem is a kocsma,
nem ez a hátulról támadó nagy
piros bunkó, szemben egy Nap-
ellenes világ: az már talán a Mennybolt,
mennybolt, mennybolt! Buda felõl
esõ jön, jöjjön már, azt a házat
ottan bontsák le, attól nem látok,
bontsák le ezt a várost, bontsák le,
te meg, bogyó, másszál le rólam,
dolgom van –

most nem léptem bele. Dolgom van,
holnap, holnapután is dolgom
lesz, magánügy – mit foglalkozom
én evvel a különben is vissza-
felé számozott mellék-
utcával –

húsz éve ismerlek. Újabb
húsz évet kezdünk holnap –
te is engem.