Czigány Lóránt

Államosított szavaink átvilágítása,

avagy szótáríróink diszkrét bája

Szótárat lapozgatok. Van-e a szótárnál gazdagabb, élõbb, lelkesebb valami? Benne van nyelvünk összes szava. Benne van a virágok, ásványok, rovarok, háziállatok és fenevadak, a szerszámok, a közlekedési eszközök és fölszerelések, a fegyverek és hangszerek, a mesterségek, a testrészek és a nyavalyák neve. Benne van a gyöngédség és a durvaság minden árnyalata, az udvariasság és gorombaság, a szemérem és a trágárság, a szépség és a rútság, az illat és a bûz, a tisztaság és a szutyok, a boldogság és a boldogtalanság, az önfeláldozás és a gyilkosság. Benne van a múltam, a jelenem és a jövendõm. Benne van az életem és benne van a halálom is. Benne van a sorsom.

(Kosztolányi Dezsõ, Pesti Hírlap, 1929. március 10.)

Az ötletgazda

A londoni Times Korunk meghatározó szavai címmel szóösszeállítást közölt az 1896–1997 között forgalomba került új angol szavakból Philip Howard kommentárjaival 1997. november 3-án. Minden évet egy új szó jellemez. Mivel mindig lelkes szóbogarászó voltam, ínyenckedve tanulmányoztam. Elsõ átnézésre két dolog ütötte meg a szememet. A szavak nagy része úgynevezett „nemzetközi szó”, melyek a magyarban is meghonosodtak. Például: aszpirin (1897), allergia (1907), dzsessz (1909), tank (1915), televízió (1926), penicillin (1928), nejlon (1938), radar (1941), bikini (1946). Kíváncsi lettem volna, mennyi idõ után érkeztek meg hozzánk. Elõször azonban hozzávettem a listához azokat a szavakat is, melyek tükörfordításban kerültek forgalomba nálunk: ujjlenyomat (= fingerprint, 1901), légitámadás (= air raid, 1911 [!]), mikiegér (= Mickey Mouse, 1936), repülõ csészealj (= flying saucer, 1947), miniszoknya (= miniskirt, 1965), lombikbébi (= test-tube baby, 1978). Van az évszázad legjellemzõbbnek nyilvánított szavai között egy olyan is, mely a magyarból került az angolba: Rubic cube (= bûvös kocka, 1979), és több olyan szó, melyrõl megállapíthatatlan, hogy az eredeti nyelvbõl milyen kacskaringós úton jutott az angolba: bolsi (1918), robot (1920), glasznoszty (1985). Végül akadt egy-két olyan szó is a listán, ami kimondottan „helyi” jelentõségû, csak Amerikában használatos, például: Montezuma’s revenge (= Montezuma bosszúja, 1962, ti. a Mexikóba látogató amerikai turisták közmondásos hasmenése), vagy csak Angliában: Rachmanism (1963) Peter Rachman nevébõl, aki kegyetlenül kilakoltatta bérkaszárnyáinak lakóit, és telekspekulációkkal vagyont harácsolt össze.

A másik dolog, ami szemet szúrt, hogy számtalan az olyan szó, ami magyarul nem számít szónak (pl. a mikiegér sem, pedig használjuk!), s talán ezért van az, hogy az angol nyelv szókészletét egymillióra becsülik. A mi nyelvészeink ugyanis sokkal szigorúbbak, és még olyan közismert mozaikszavakat is, mint a nato (1950), az idegen szavak szótárába relegálnak. Az angolok nem ismerik az „idegen szavak szótára” fogalmát. Ha mondanám, rögtön azt a választ kapnám: igen, igen, de melyik idegen nyelvé?

Természetesen a 101 szavas lista nem nyerte el mindenki tetszését, és a Times levelezési rovatában hetekig dúlt a vita. Mit mondjak, én sem voltam elégedett, 1945-öt nem az a ’mûanyag tál’ (tupperware) jellemzi, melyet a lista tartalmaz, hanem a vasfüggöny leereszkedése. Hiába találták fel a légitámadást 1911-ben (állítólag egy kétfedelû olasz repülõgéprõl, kézzel célozva bombát dobtak egy líbiai repülõtérre, ha egyáltalán volt repülõtér 1911-ben Líbiában), mégis csak az elsõ világháború vége felé kezdték meg a rendszeres légitámadásokat, akkor még, igaz ugyan, katonai célpontok ellen. Ettõl függetlenül valamelyik élénk fantáziájú firkász nevezhette „légitámadásnak” a Líbiában elpottyantott robbanó szerkentyût. Csak ellenpéldának említem, hogy rikkancs szavunk 1775-tõl adatolható, már 1807-ben van ’kikiáltó’ jelentése, de csak 1900 után kezdett el a Körúton rikkantgatni, mármint hogy „Pesti Hírlapot vegyenek!”. „Kozma Andor 1900. január 15-én említette nekem [ti. Szily Kálmánnak], hogy ez értelemben [ti. újságáruló gyerek] õ használta a rikkancs szót elõször.” (A magyar nyelvújítás szótára, 1902)

Korunk meghatározó szavai felgyújtották a magyar képzeletvilágot is, és a cikket a Magyar Hírlapban Sárközi Mátyás (1997. november 20.), a Magyar Nemzetben pedig Martin József (1997. december 15.) ismertette annak idején. Én is erre készültem, de eszembe jutott, hogy több van a tarsolyomban, hisz idestova harminc éve gyûjtöm, illetve cédulázom azokat a szavakat, melyeket szótáraink nem tartalmaznak, vagy korábbi adat birtokába jutottam, mint szótáríróink. Ámde elõször is arra voltam kíváncsi, hogy mennyi a „lemaradásunk” az úgynevezett nemzetközi szavak esetében. Szúrópróbaként megnéztem A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában az idézett szavak közül azokat, melyek egyáltalán számításba jöhetnek, azaz a szótár megjelenése elõtt már forgalomban voltak. Az A–Gy kötet (1967) anyagát 1966. december 31-én zárták le a szerkesztõk, a második – H–Ó (1970) – és a harmadik – Ö–ZS (1976) – kötet esetében nem nyilatkoztak, és Benkõ Loránd utószava sem tartalmaz semmiféle eligazítást az adatgyûjtés befejezése ügyében. (A negyedik kötet mutatókat tartalmaz, tehát a mi szempontunkból elhanyagolható. A továbbiakban a hivatalos rövidítéssel utalok majd legutolsó történeti-etimológiai szótárunkra: TESz. Ha egy szó nem fordul elõ a TESz-ben, Ř-val jelölöm.)

Következzenek tehát a szúrópróba eredményei. Az elsõ évszám az angol elõfordulás évszámának megismétlése, a második az elsõ magyar szótári adat, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a szó korábban nem fordul(hatot)t elõ!

aszpirin, 1897 – TESz: 1909;

allergia, 1907 – TESz: Ř;

dzsessz, 1909 – TESz: Ř;

tank, 1915 – TESz: 1918;

televízió, 1926 – TESz: 1929;

penicillin, 1928 – TESz: 1948;

nejlon, 1938 – TESz: 1940;

radar, 1941 – TESz: 1948;

bikini, 1946 – TESz: Ř;

Az ujjlenyomat, légitámadás, mikiegér és társai összetett szavak, tehát stricto sensu nem is kell hogy elõforduljanak a TESz-ben, mert alkotóelemeik etimológiája megfejthetõ a releváns szócikkbõl. Más kérdés, hogy a kulturális/szociológiai vizsgálatokhoz szükség van az összetett szavak adatolására is. A bolsevik nálunk már 1907 óta adatolható, a bolsi viszont politikailag obszcén szónak számított, hiába is keresnénk bármelyik szótárban. A robot (1920), természetesen nem ’robotol’ értelemben, hanem a Karel |apek által meghonosított ’gépember’ jelentéssel, TESz: 1921.

A szúrópróba elemzése meglepetéseket tartalmaz: az allergiát nem tudni miért mellõzték a TESz szerkesztõi, nyilván nagyon idegen szónak tartották. A dzsessz hiányát megértem, a hatvanas években ez még eléggé „nyugati dekadenciának” számított. El vele. Meglepõ viszont a televízió és a nejlon korai adata a háborús késések közepette. Angol nyelvészek a televízió szót ma is barbarizmusnak tekintik, a proculvisiont (= prokulvízió) vagy a teleopsist (= teleopszis) a kívánatos formának. Lelkük rajta. (Amikor Nyugatra kerülésem után elkezdtem az emigráns sajtót visszafelé átnézni, meglepõdve láttam, hogy Cs. Szabó László és Szabó Zoltán nem merték a televízió szót használni rádiós adásaikban, ’távolbalátó’-nak magyarították [a német Fernsehen mintájára], eléggé vackorba harapott képpel; mire mi megjöttünk, leszoktak róla.)

Külön kell foglalkozni a bikinivel. Most nem humorizálok el azon, hogy szótáríróink szemérmessége nem engedélyezte a feltalálása óta egyre kisebb kétrészes fürdõruha adatolását, s azon sem, hogy miért kellett egyáltalán feltalálni, hiszen fel volt az már találva, hiszen a rómaiak is ismerték, maradt fenn ábrázolás róla freskókon. Szemérmesebb változatát háború elõtti filmekben is láthatjuk. A bikini etimológiája viszont szerfölött érdekes. Bikini egy korallzátony a Marshall-szigetek között, ahol az amerikaiak atombombát robbantottak 1946-ban, következésképp a bikini olyan hatást gyakorol az erõsebbik nemre, ami csak az atomrobbanáshoz hasonlítható. (Talán a „bombajó nõ”-nek is köze van az ügyhöz.) Kissé mégis tudálékoskodó etimológiának tûnik, bár az angol szótárak egyértelmûen elfogadják. Amikor a hatvanas évek végén feltalálták az egyrészes (no nem az egybeszabott!) fürdõruhát, melyhez ugyebár nem tartozik felsõrész (tehát topless), ezt viszont monokininek nevezték el, mivel a bikiniben lévõ bi szótagot a nyugati nyelvekben ma is élõ latin ’kettõs’ elõképzõnek értelmezték (mint ahogy a bicikli, biennále, bigámia, biszexuális szavak esetében valóban igaz is), bizonyítva, hogy a „mûveletlenség” vádja nem csak bennünket érhet. A bikini elsõ magyar nyelvû adatára az Irodalmi Újságban bukkantam: „Gina Lollobrigidáról írja a lap [ti. The Time], hogy egyik fényképén bikiniben szerepelt.” (Demeter Imre: Az új fürdõruha. I. Ú., 1954. okt. 20.)

A mûveletlenségbõl adódó félreértés a miniszoknyával is megtörtént. Ebben a nyelvérzék a „minimum” lerövidülését érezte, nem csak nálunk, ezért is nevezhették ellentétét maxiszoknyának (mármint a maximum, tehát maximális hosszúságú szoknya), pedig a mini a miniature-bõl vonódott el, s a folyamat pontosan adatolható. Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótára, 7. kiadás, 1984 (a továbbiakban: Bakos7), francia eredetûnek véli. Vélekedése jogos, mert a midi (mely a mini és a maxi közötti tetszõleges hosszúságú szoknya) valóban a francia haute-couture terméke, és az is igaz, hogy a számtalan mini- elõtagú szó (minibár, minigolf) a miniszoknya nyomán keletkezett, de Bakos mégis téved. A mini szülõanyja az angol autóipar: az elsõ Austin Mini, pontosabban annak prototípusa 1959. augusztus 26-án gördült le a futószalagról, és mire a miniszoknya megjelent, már egymillió darab fürgélkedett az utakon.

Szavak. Szótárak. Új szavak

Az ördög tovább incselkedett velem; el kellene készíteni az évszázad magyar szavainak a listáját is. Rögtön beláttam, erre nem vállalkozhatom, hiszen nincs hozzá adatbankom, meg hát az adatbank, ha létezik, nyilván tudományosan kigondolt elvek alapján készült, ami eleve alkalmatlanná tenné a téma politikai kibontakoztatására. Mert arra hamar rájöttem, hogy nekem csak az 1945–1989 közötti korszakot szabad feldolgoznom, ehhez vannak céduláim. Ezekbõl válogattam elõadásom anyagát,* melyet három lexikográfiai korszakra tagoltam, mert sajnos nem tudok minden tárgyalt szót pontosan datálni.

Elõször is meg kellene határoznom, mi a „szó”. Lehet-e szónak tekinteni az egy fogalmat kifejezõ, bár több szóval leírt szerkezetet? Miként dönthetõ el, hogy egy tulajdonfõnév mikorra köznevesült? A makadámút, a zúzott kõbõl készült útburkolat skót feltalálója, John McAdam (1756–1836) nevébõl, már a múlt században. Indokolt-e csurkizmusról beszélni? Nehezen eldönthetõ kérdések, s a magyar lexikográfia gyakorlatából csak azt a következtetést tudtam levonni, hogy szó az, ami szótárba kerül. Nyelvtudósaink ráncolnák a homlokukat. Pedig csak arról van szó, hogy õk is, mint mindenki széles e hazában, diszkrecionálisan gyakorolják a hatalmukat, zárt ajtók mögött és egymás között döntenek arról, hogy az aszpirin bekerülhet a TESz-be, az allergia vagy a dzsessz viszont nem. Éppen ezért nyelvészeink és az olvasó utólagos engedelmével ebben az elõadásban az számít „szónak”, melyrõl én úgy döntöttem, hogy magyar szó, és széles körû használata miatt szerintem nem kíván külön indokolást. Mentségemre hozzátenném, hogy az angolban, mint említettem, az „idegen szavak” nincsenek külön gettóba zárva, megbélyegezve. Nálunk az elsõ számú ok az, hogy a magyar nyelvtudomány születése óta nem lábalt ki a normatív szemléletbõl, tehát nem azzal foglalkozik, hogy leírja a magyar nyelvet, hanem azzal, hogy elõírja az egyedül helyes nyelvhasználatot. Tehát nem deskriptív, hanem preskriptív. Hiába ágálunk a médiák ellen, amíg szocialista képviselõk a médiákról beszélnek az országházában (és nem országházban vagy parlamentben, hogy én is fölöslegesen fontoskodjam, mert hiába volt a parlament az országháza, mint a megyeháza vagy városháza a megye, illetve a város önkormányzatának a székhelye, ma már mindenki országházat, illetve parlamentet mond, és ez ellen fölösleges utóvédharcot folytatni: a közmegegyezés tudomásul vette az országházat). Az igencsak elitista Oxford English Dictionary külön szócikkben tárgyalja a médiát, tudomásul véve, hogy a médium többes számú alanyesete, de használják egyes számú értelemben is. Lásd medium 5. jelentés. Tehát a valós állapotokat írja le. Vannak ezenkívül páriaszavak is. A magyar értelmezõ szótárak stiláris minõsítéssel megbélyegzik a cigány és a jiddis szavakat. Ezek az úgynevezett „alacsony stílusértékû” szavak. Igaz is meg nem is; a stílusérték mindig a szövegkörnyezet függvénye. Még az értekezõ prózában is, nem csak a szépprózában vagy költészetben, ahol már nem kísért, illetve huhog a Kazinczy által trónra ültetett „fentebb stíl” eszménye. A szótár dolga nálunk, úgy tûnik, hogy oltalmazza a szellemileg kiskorú magyar állampolgárokat.

A tárgyalt korszakhoz a már idézett TESz mellett és a szintén idézett Bakos7 mellett a legfontosabb (normatív szemléletû) szótárunk: A magyar nyelv értelmezõ szótára 1–7. kötet (1959–1962), számos utánnyomásban, a továbbiakban: ÉrtSz, valamint ennek egykötetes késõbbi, kibõvített változata: a Magyar Értelmezõ Kéziszótár (1972), a továbbiakban: ÉKSz. Az ne zavarja az olvasót, ha az õ példánya kétkötetes, s az sem, hogyha a megjelenés dátuma nem 1972. A változatlan utánnyomások technikai okból két kötetben kerültek a piacra. Ez csapta be Horn Gyulát is, amikor nevezetes televíziós vetélkedésében Orbán Viktor fejére olvasta az ÉKSz (szerinte „friss”) meghatározását a polgárról: „A nemesi rendhez nem tartozó városi iparos, kereskedõ”, illetve „a tõkésosztály tagja”. Gondolom, Orbán Viktor sem képzett filológus, de neki már nem a „tõkésosztály tagjait” jelentette a polgár, és volt esze ahhoz, hogy észrevegye, ez a brosúraízû meghatározás az õ gyerekkorában, tehát a hatvanas években volt csak érvényes, a magyar szótárirodalom nagyobb dicsõségére. (Ezért joggal rúgta be a tizenegyest Horn Gyula szakadozó hálójába.) Ezzel végére értünk értelmezõ szótáraink katalógusának, hiszen Szabó T. Attila monumentális vállalkozása, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár (eddig 1–9. kötet) vagy az írói szótárak, például a Petõfi-szótár, éppen úgy nem relevánsak témánk kibontásához, mint az Új magyar tájszótár (eddig 1–3. kötet), illetve a kétnyelvû szótárak, mivel azok nem „értelmeznek”, hanem „fordítanak”.

Fontos lehetne még a szakmában eléggé lenézett Közhelyszótár (1976), Hernádi Miklós ragyogó elmeszüleménye, melyet érzésem szerint a lektorok kiheréltek, s mely nem tartalmaz politikai töltetû szavakat, bár Hernádi Miklóst ismerve elképzelni sem tudom, hogy ne gyûjtötte volna a politikailag kétértelmû, zaftosabb szólásokat. 1990 táján megjelent egy Komcsiszótár, ezt azonban azóta is hiába vadászom, pedig az általam nem ismert szerzõnek valami hasonló járhatott az eszében, mint nekem. Maradnak még a szakszótárak (például Mûvészeti szótár, 1997), illetve lexikonok, melyek idõnként, mint látni fogjuk, meglepõ csemegékkel kedveskednek okulásunkra.

Szólni kell röviden a szavak keletkezésérõl is. Új szavak keletkezésének három fõ módját ismerjük: (1) belsõ és (2) külsõ keletkezés vagy (3) mesterséges szóalkotás. Mondhatná valaki, hogy a (3) mindig besorolható az (1) vagy a (2) kategóriába. Igaza is van a józan paraszti észnek, ám nyelvészeink ennél sokkalta furfangosabban gondolkodnak, mert a mesterséges szavak szerintük „nemzetközi szavak”. Ez önellentmondás, fából vaskarika, mert nincs „nemzetközi nyelv”, következésképpen nem lehet „nemzetköziül” beszélni. (Az eszperantó és társai nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket, bár ma is vannak elszánt híveik, s azonkívül e nemzetközinek szánt nyelvek végsõ soron mesterséges nyelvek.) Másrészt tényleg léteznek szavak, melyek a legtöbb nyelvben polgárjogot nyertek. Az említett példák között a radar ilyen, amely mozaikszó, kissé emelkedettebb tudományossággal: akronima, melyben egy hosszú angol kifejezést (radio detection and ranging) rántottak össze a könnyebb használhatóság kedvéért. Tehát angol szó. Az ilyen típusú szóalkotási forma angol nyelvterületen burjánzik, sokszor még a kifejezés értelmén is erõszakot tesznek a tudósok, hogy értelmes szavakat kapjanak az akronimában. A szocializmus építésének kezdeti szakaszában nálunk is fénykorát élte a mozaikszógyártás, ezek nagy része köznevesült (közért, keravill, téeszcsé és társaik).

Nekem mégis erõs a gyanúm, hogy a „nemzetközi szó” a „proletár nemzetköziség” jegyében fogant, s vállalom, ha ezért megmosolyognak nyelvészeink. Van nemzetközi szerzõdés, mérkõzés, sõt nõnap is. A korábbi használat csupán az érthetõ eseteket fogadta el: valami, ami két vagy több (esetleg az összes) nemzet között történik. Ha viszont az ÉrtSz adatait nézem, elbizonytalanodom. Nem tudom, mit jelent a „nemzetközi haladás” vagy a „nemzetközi munkásmozgalom”, hacsak nem értelmezem helyre magamnak. Az elsõ esetben a Szovjetunió jól leplezett érdekeirõl van szó, mivel a nemzetközi haladást õ képviseli. A második esetben, a változatosság kedvéért, ugyancsak errõl: a „nemzetközi munkásmozgalom” szintén a szovjet érdekeket képviseli (bár amikor az olaszok feltalálták az eurokommunizmust, repedések keletkeztek a proletár nemzetköziség gránittömbjében). Az ÉrtSz ismeri a „nemzetköziség” eszméjét is, méghozzá „(proletár) nemzetköziség” formájában: „a világ proletárjainak, dolgozóinak nemzetközi osztályegysége és szolidaritása a burzsoázia és az imperializmus megdöntéséért vívott harcban.” Az ÉKSz már kissé tömörebben, csak „az osztályharcban, a világ proletárjainak, a munkásosztálynak nemzetközi összetartásáról és együttmûködésérõl” beszél. Ez, ugyebár, modernebb megfogalmazás. Hiába vette le a cipõjét Hruscsov az ENSZ-ben 1962-ben, hogy azzal csapkodja az asztalt, miközben rikácsolva ismételgette: „Eltemetünk benneteket! Eltemetünk benneteket!” (Mármint ugye a kapitalistákat. Hruscsov, szegény feje, még azt hitte, hogy – mint a legproletárabb proletárpárt elsõ titkára – õ a kapitalizmus sírásója.) Az ÉrtSz szerzõi még hittek „az imperializmus megdöntéséért vívott harcban”, bár a munkásosztály nemzetközi szolidaritásában joggal kételkedhettek volna, hiszen a proletár nemzetköziség eszméje már az elsõ világháborúban elvérzett, amikor a francia és a német munkásosztály a nyugati fronton halomra lõtte egymást a lövészárkokból. Hiába ágált Jean Jaurčs, a L’Humanité alapítója s a proletár nemzetköziség eszméjének feltalálója (jellemzõ, hiszen a „testvériség” eszméje is a francia forradalom jelszava volt). Az ÉKSz mértéktartása Budapest és Prága után érthetõ. A kubai krízis után pedig senki sem akarta megdönteni az imperializmust.

Nomármost. A „nemzetközi” szócikkben az 1. jelentés c) alpontja (Nyelvt) „nemzetközi szó” jelentése: „vándorszó”. Ami természetesen elfogadható, bár kissé költõi megfogalmazás, szinte látom a szavakat, amint hamuban sült pogácsával útra kelnek. Mégis ebbõl lett a baj, mert a nyelvtudomány szakadatlanul halad. Újra kellett fogalmazni a „nemzetközi szó” meghatározását: „sok más nyelvben meglévõ, újabban, mûveltségi érintkezéssel átvett szó”. Ez elsõ pillantásra megint csak rendben lévõnek tûnik, hiszen János vitéz tényleg nem térhetett volna haza a kutyafejû tatárok földjérõl a motyójában mondjuk az interkontinentális rakéta vagy a genocídium nevével. De nem errõl van szó. A tudós rendszerez, következésképp különbséget kellett tenni a „nemzetközi” és a „vándorszó” között. Ezt a lexikográfusok az ÉKSz bevezetõjében meg is teszik: „Nemzetközi szónak és vándorszónak azt a szót tekintjük, amely a világnyelvek (angol, francia, orosz, német, spanyol) közül legalább háromnak a szókincsében megvan. A vándorszókat valamikor a XVIII. század közepe elõtt, a nemzetközi szavakat azóta vettük át.” Szép, szabatos megfogalmazás, csak amikor a példákat nézzük, akkor derül ki: nem alkalmazható következetesen. A „trojka” miért orosz szó, hiszen tudomásom szerint az emlegetett nyelvek mindegyikében megvan. (Azért, mert nem kell hamukázni az ÉKSz-ben, a trojka szó orosz voltát mindenki tudja, még a lexikográfusok is.) A „park” miért nemzetközi szó, hiszen „nem újabban, mûveltségi érintkezéssel” átvett szó, a TESz szerint is a XVIII. század elsõ felében került a magyarba. „Proletár, folytatnám, de unnád…”, hogy József Attilát is belekeverjem.

Adós vagyok még annak magyarázatával, hogyan hozom össze a „proletár nemzetköziséget” a „nemzetközi szavakkal”. A nemzetközi szó eleinte lépést tartott az eszmeiséggel, hiszen ami nemzetközi, az haladó. Az oroszoknál is így volt, az elzártság pszichológiai terhét talán még jobban érezték, mint mi. A hatvanas évektõl pedig „nyitottunk” nyugatra. (Mekkora öröm volt, és mekkora büszkeség töltötte el a szíveket, amikor az elsõ nemzetközi konferenciákat kezdték szervezni Budapesten, ahová nyugati, tõkés országokból is érkeztek a meghívottak!) Kis ablakok nyíltak – talán kiskapuk is – nyugat felé, és a nemzetközi szavakkal szütyõjében Nyugatra utazó mérnökembernek segített leküzdeni kisebbségi érzését, azt, hogy „a Nagyvilág nem érti szavát”, elvégre ismerte a szakma nemzetközi szavait. Egy következõ szótárban talán már nem lesz szükség a nemzetközi szavak mankójára. Íme, még meg sem kezdtem államosított szavaink átvilágítását, s az ügynökök egyike a fényszóró csóvájától elvakítva máris töredelmes vallomást tett.

E kacskaringó után vissza a szavak keletkezéséhez. A belsõ keletkezésû szavak között a leggyakoribb az összetétel: eszköz + ember = eszközember. Ezek egy idõ után el is homályosulhatnak: jámbor < jó + ember; némber < nõ + ember; keszkenõ < kéz + kenõ. Van, amikor két szó vegyül (kontamináció): csokor x bokréta = csokréta. Hangfestõ, hangutánzó szavak állandóan keletkeznek, bár származhatnak idegen nyelvbõl is. Jelzõs szerkezetekben gyakran lekopik a fõnév, és a jelzõ jelentéstapadás következtében fõnevesül: farkas állat > farkas; pörkölt hús > pörkölt; sertés disznó > sertés. Van, amikor egy szót továbbképeznek a beszélõk, illetve írók. Ezek nem mindig kerülnek általános forgalomba: „kigerinceskedni magát valamibõl” (Németh László) vagy „önamnesztiában részesülni” (Szekfû Gyula). Pedig micsoda kitûnõ, hasznos kifejezés mind a kettõ! Idõnként ritka tájszavak kerülnek a köznyelvbe, ez gyakran szintén írói lelemény eredménye. Van, amikor létezõ szó teljesen új jelentést vesz fel, vagy szemantikai tartalma kibõvül: siló: ’takarmány tárolására alkalmas verem’, de újabban: ’nukleáris fegyverek föld alatti kilövõállomása’. A legszörnyûbb, amikor „leírjuk”, hogy mit is csinál az új szerkentyû: „tológomb-vezérlésû felvonókészülék”. Ennél csak az borzalmasabb, amikor teljesen közismert szavak visszavedlenek (általában újságírói henyeség következtében) idegen szóvá: a második világháborúban a németek kiürítették ezt vagy azt a várost. Boszniában nemrégiben evakuálták a lakosságot innen vagy onnan. A rádión hullámhosszak voltak, most mégis frekvenciát osztanak. Idénymunka mindig is volt, ma mégis inkább szezonális munkát vállalnak az alkalmi munkavállalók. Az a nyelvi leleményesség, ami a harmincas években még mûködött, mintha kihalt volna: a vívásban a csörte a csörtet igébõl (a vágta < vágtat analógiájára) kitûnõen alkotott új szó.

 

1. A vasfüggöny leereszkedésétõl a forradalomig, 1945–1956

A megszálló szovjet csapatok kenyérzsákjukban magukkal hozták a nyelvüket is, amit jó étvággyal fogyasztottunk. A leggyakoribbak: davaj, bárisnya, gyévocska, zabrál, igyi szudá, málenki robot, tovaris és társaik. Tekintsen el az olvasó attól, hogy szabályos átírásban adjam meg e szavakat. Emlékeztetõül szolgálnak csupán: egy ország lakói ezekbõl a szavakból kezdtek ismerkedni az orosz nyelvvel. Egy részük bekerült ugyan az idegen szavak szótárába (például Bakos7), egyetlenegy a TESz-be is: zabrálni, és már 1916-ból adatolva ’fosztogat, harácsol’ értelemben, és megfelelõi a cseh, szlovák, lengyel, ukrán és orosz nyelvbõl kimutatva. Elképzelhetõ, hogy már tényleg az elsõ világháború idején ismert szó volt, de örökre és visszavonhatatlanul csak 1945-ben tanultuk meg. „Alacsony stílusértékû” a minõsítése. Az ÉrtSz a bizalmas nyelv szavának minõsíti, és megjegyzi, hogy „gyakran tréfás” értelemben is használják. Az ÉKSz nevezi nevén a gyereket: „lopva vagy rabolva szerez, fosztogat”. A stílusminõsítés: vulgáris. Itt már szó sincsen semmiféle „tréfás használatról”. Elvették, elvitték. Errõl volt szó.

A megszálló orosz szavakkal kapcsolatban személyes élményem az alábbi versike: „Barisnya, barisnya! – kak tyibja zvaty? / Igyi szjuda, davaj pizdu, jab tvoju maty!”, amibõl csupán annyi a tanulság, hogy bizonyos igéket mindig a vezetõ hatalom nyelvén szeretünk mondani. Ezért használják manapság a graffitigyártók oly elõszeretettel a fuck igét falfirkáikon. De ha valakinek kételye maradna az említett törvényszerûség általános érvényével kapcsolatban, azoknak a nyelvtörténet nyújt eligazítást. A régiségben volt „fék” igénk (TESz:1420 körül) a korai újfelnémet „ficken” ’dörzsöl, súrol, koptat, nemileg közösül’ értelemben. Régen kikopott a használatból, bár tájszótáraink és az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár ismeri. Egyes nyelvjárásokban tréfás indulatszavakban – „fékomadta!” – talán még ma is él. Könnyen meglehet, hogy az angol „fuck” is az újfelnémet „ficken” igére megy vissza, bár a The new shorter Oxford English Dictionary (1993) ismeretlen eredetûnek minõsíti, feledve, hogy az ige az ónorvégban is elõfordul ’nyomni’ értelemben, és a XVI. század elejérõl datálja a manapság nálunk is olyannyira közkedvelt ’fuck’ igenévszót. Ezért tehát ne orroljunk különösebben az oroszokra: mindig a (ránk nézve) vezetõ hatalomtól érkezett meg hozzánk nyelvünk legpatinásabb szava.

A politikai életben azonban 1945 után a legfontosabb szó a vasfüggöny, mely tudvalévõen hamar leereszkedett. A vas függönyt eredetileg a színházakban eresztették le (nálunk is) tûzrendészeti okokból. Politikai értelemben a nyugati politikai szakkifejezések közé Churchill híres fultoni beszédébõl (1946. március 6.) került, melyben kijelentette: „Stettintõl a Baltikumban Triesztig az Adrián egy vas függöny ereszkedett le Európára.” Természetesen a kifejezés sokkal korábbi: angol lexikográfusok találtak adatot már 1920-ból is, Ethel Snowden használta a bolsevista Oroszországgal kapcsolatban. Éppen ezért cseppet sem meglepõ, hogy az én gyûjtésemben már van Churchill elõtti magyar adat: „mellékelek 2 újságcikket, […] mivel úgy tudom, nem kerülnek el hozzátok sajtótermékeink a vasfüggönyön keresztül” – írta Reiner Mária Révai Andrásnak Londonba, 1945. október 14-én. (Autográf MS az OSZK kézirattárában, Révai-hagyaték.) Az idézetbõl világos, hogy Reiner Mária már a mai, általánosan elfogadott értelemben használta a szót. A TESz nem adatolja, pedig jó lenne legalább azt tudni, hogy színházainkban mióta ereszkedik le vasfüggöny. Hogy mi is a vasfüggöny politikai értelemben, azt az ÉrtSz-ból tudjuk meg: „<fõleg a tõkés országok ellenséges propagandájának szóhasználatában> szocialista és tõkés országok közötti mesterséges, politikai válaszfal a szabad közlekedés, érintkezés korlátozására vagy megakadályozására.” Az ÉKSz már nem ennyire terjengõsen fogalmaz: „<reakciós szóhasználat>: szocialista és tõkés országok közti mesterséges politikai válaszfal.” A meghatározások lényege, hogy (1) ellenséges szóhasználat és (2) mesterséges, illetve politikai fogalom. Tehát absztrakció. Most tekintsünk el attól, hogy dolgozószobám falán függ egy kép, mely teleobjektívvel készült a magyar–osztrák vasfüggönyrõl 1958-ban, ahol kitûnõen látszik a három méter magas drótsövény és a közelében lévõ õrtorony, s ez nekem nem tûnik absztrakciónak; kétségtelen, hogy a vasfüggöny a berlini fal lebontásával absztrakt és konkrét értelemben egyaránt eltûnt. (Tekintsünk el attól is, hogy igenis a „vasfüggönynek” volt hivatalos neve: „mûszaki határzár”, amit pártberkekben jól ismertek. A magyar vasfüggönyt 1989 májusában távolították el azzal a mondvacsinált ürüggyel, hogy „mûszakilag elavult”, és „nincs mód a felújítására”.) Ami fontos, hogy Budapesten a vasfüggöny létével tisztában voltak, mielõtt erre Churchill felhívta a figyelmet. A vasfüggöny megragadta a képzeletvilágot, ezért beszélhettek késõbb az újságírók „bambuszfüggönyrõl” Kína esetében. A berlini fal leomlása után itthon is megtudtuk, hogy mi volt a vasfüggöny: „A nyugati polgári szóhasználatban a szocialista országok és Nyugat-Európa között húzódó határ (különösen a hidegháború éveiben); e kifejezés arra utalt, hogy a Szovjetunió és szövetségesei akadályozták a személyek szabad utazását és az eszmék szabad cseréjét.” (Akadémiai Kislexikon, 1990) Ehhez nincs mit hozzátenni. Egyenesbe jöttünk.

A vasfüggöny leereszkedése után megkezdõdött az új hatalom berendezkedése. Elsõ lépés: bélistázás. Mindenki által ismert eufemizmus az elbocsátásra. Nem a szocialista rendszer terméke, a TESz már 1925-bõl ismer adatot. Korábbi jelentésére álljon itt korabeli jellemzése: „Újabban keletkezett szó, midõn az állami tisztviselõket két jegyzékbe sorozták, A- és B-listára; az utóbbiakat könnyebben és hamarabb bocsátották el vagy nyugdíjazták. Ezek a bélistások.” (Balassa József: A magyar nyelv szótára, 1940) A TESz már elavult szónak minõsíti, s joggal, mert 1956 után már nem bélistáztak senkit, hanem kirúgtak, jobb esetben azonnali hatállyal elbocsátottak valakit. Az ÉrtSz is elavult szónak minõsíti (szoc e), tudniillik a „szocializmus elõtt” használták csupán. Nem tudom, mit gondoltak errõl azok a köztisztviselõk, akiket 1945 után bélistáztak. Azt én sem hiszem, hogy külön „A-listákat” készítettek volna, hiszen mindenki, aki nem került a B-listára, nyilván megtalálható a nem létezõ A-listán. A létszámcsökkentés sem ismérve az 1945 utáni bélistázásoknak; mivel a politikailag nemkívánatos személyek kerültek a B-listára.

Közben megindult az újjáépítés. Rohammunkával. És a kisajátítók kisajátítása. Hogyan is állunk ezzel a kisajátítással? „Die Expropriateurs werden expropriiert” – írja Marx A tõke elsõ kötetében (1867). A német fõnév végzõdésébõl azonnal kiviláglik, hogy a „kisajátítók” (= Expropriateurs) a franciából került a németbe. Az angolban is adatolható a XVI. század végétõl. Végsõ soron a latin ex + proprium (ki + birtok) összetételére megy vissza, tehát magyarán ’kiforgatni valakit a vagyonából/birtokából’. Ezt a folyamatot írja le a kisajátítás szemlesütött eleganciával. Ráadásul csak a „kisajátítókat” veszi célba az állam. Úgy kell nekik! A magyarba e században érkezett meg a szó: „Törvény alapján valamely hatóság részére hivatalosan megállapított áron megvesz ingatlant” (Balassa). Ez a jelentése az angolban és a franciában is. A Larousse hangsúlyozza, hogy „törvényes keretek közt, kárpótlással” történik a mindenkori kisajátítás. Ennek a jogi szakszónak 1945 után megváltozott az értelme: „kizsákmányolót megfoszt a kizsákmányolást lehetõvé tevõ termelõeszközöktõl” (ÉrtSz), és az ÉKSz is ezt mondja, rövidebben. Normális szó csupán az utóbbi húsz évben lett belõle: „nem állami tulajdonban lévõ ingatlan tulajdonjogának megszerzése jogszabályban meghatározott közérdekû célra, államigazgatási szerv határozatával, pénzbeli és/vagy csereingatlannal történõ kártalanítás ellenében.” (AkKlex, 1990) Az új hatalom nem sokáig beszélt a kisajátítók kisajátításáról, helyette az államosítás lett a szabványkifejezés. Ebbõl a szóból nem áradt az árulkodó bûz, semleges színezetû, elfogadhatóbb, hiszen az etatista gondolkodásnak hagyományai vannak nálunk.

Mit tehettek a bélistázott álistások és a kisajátított kisajátítók? Nem sokat. Ha szerencséjük volt, disszidáltak. A disszidens megint egy új szó, illetve egy szó új jelentéssel. Kibogozása könnyû, a TESz tartalmazza a lényeges tudnivalókat. Eredetileg eufemizmus volt a vallási szekták megjelölésére, hogy ne kelljen „eretnek”-nek nevezni tagjait; a legtöbb európai nyelvben létezik a szó. A TESz feltételezi, hogy a franciában keletkezett a latin ’dissidere’ igébõl. A korai adatok szerint a magyarban is a vallási máskéntgondolkodókat jelölte, s csak késõbb vette fel a politikai nézeteltérés jelentést, amikor egy képviselõ átült az ellenzékhez a parlamentben. (Például amikor ifj. Andrássy Gyula és csoportja kivált a Szabadelvû Párt soraiból, a zsebkendõ-szavazás után, 1904-ben. A latin szó is ezt jelenti: ’távol ülni egymástól’.) Hogy az új jelentése mesterséges alkotás, azt a TESz is beismeri: „[a disszidens szót] az emigráns, emigrál szavak tudatos elkerülésének szándéka hozta létre 1949 körül a hazájukat hûtlenül elhagyott személyeknek, illetõleg ezek tettének megjelölésére.” Helyben vagyunk tehát. Az emigráns szót, mely tulajdonképpen ’kivándorlót’ jelent, magyarul fõként a Kossuth-emigráció következtében dicsfény övezte, s mivel az 1919-es kommunistákat is emigránsoknak nevezték, ezektõl meg kellett különböztetni a „fordulat éve” után külföldre távozottakat. (Hogy mennyire pejoratív szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy még ma is felkapnánk a fejünket, ha azt mondaná valaki: „Révai és Lukács Moszkvába disszidált.”) Az ÉrtSz 1958-ban még nem disszidensezi le az 1956-os emigránsokat: „(Politikai, új, pejoratív) <szocialista vagy népi demokratikus országnak valamely tõkés országba kiküldött állampolgára> hazájának politikai, társadalmi rendszerével szembehelyezkedve és azzal a közösséget megtagadva hivatalos küldetésbõl nem tér haza.” Ez tehát csupán arra a „külkeresre” vonatkozik, aki pártunk bizalmát élvezve hivatalosan utazott külföldre, és ott maradt. (A korabeli vicc bizonyítja, hogy a magyar nép az õ végtelen bölcsességében mennyire pontosan megértette, hogy mirõl van szó. „Ki a disszidens? – Aki kimegy pisilni, és szarik visszajönni.” A disszidálás két mozzanatát pregnánsan írja le a vulgáris vicc.) A szótárírók azonban nem voltak megelégedve. Hát mit csinált az a kétszázezer, aki 1956-ban elment? Gyártottak tehát egy megkülönböztetõ aljelentést, meglehetõsen elvont szinten, nehogy valaki még arra gondoljon, hogy csak nekünk vannak „disszidenseink”. „<ilyen állam polgára> hasonló okokból hazájából rendszerint szökve külföldre távozik.” Példamondatról is gondoskodtak a derék szótárírók: „A reakció vezérei egymás után disszidáltak.” A disszidens mint melléknév is megkapta a magáét: „Ilyen személyekre jellemzõ, vele kapcsolatos, tõle származó: disszidens magatartás, rágalmak.” Mire az ÉKSz megjelent (1972), a szóhasználat állandósult, és mindenki disszidensnek bizonyult, akit nem szerettünk: „Hazája törvényeinek megsértésével külföldre távozik, illetve kinttartózkodási engedélyének lejárta után a hazatérést megtagadja.”

A disszidens szó használatának egyik érdekessége, hogy kizárólag azokra alkalmazták, akik geográfiai helyzetüket véglegesen megváltoztatták, tehát az eredetibb jelentés: a ’többségi véleménytõl való eltérés’ elhomályosult. A másik érdekessége, hogy a „disszidensek”, akik valójában emigránsok voltak, elkezdték magukra is alkalmazni a szót, nem érezték benne az erõsen pejoratív mellékízt; az üldözöttek megtanulták az üldözõk nyelvét.

A szó használatában újabb fordulatot jelentett, amikor az eredeti jelentés újból meghonosodott az angol minta nyomán. Angolul ugyanis dissidentnek hívták a Szovjetunióban és a kelet-európai országokban élõ ellenzéki értelmiséget, nálunk a „demokratikus ellenzéket”, bár kétségtelen, hogy Konrád Györgyöt csak angolul nevezték „disszidens írónak”. A kommunizmus bukása után az általános szóhasználatban tovább élt a „disszidens” egészen a legutolsó idõkig. A média nyelvébe lassan visszatért az „emigráns”, de magánbeszélgetésekben ma is gyakran hallani a kérdést: „Te mikor disszidáltál?”, vagy a kijelentést: „Svájcba disszidáltam.” A III/III-as ügynök szerepét játszó szavak élete hosszú.

Ezalatt a belpolitikában megkezdõdött a harc az MKP monopolhelyzetének kivívására, elvégre minden pártnak az a kívánatos állapota, ha elõször hegemóniára tesz szert, majd teljesen birtokba veszi a hatalmat. (Ezt Gramsci óta tudják az ideológusok.) A monopolhelyzet kialakításában a leghatásosabb fegyver a szalámitaktika volt, amit késõbb szalámipolitikának is neveztek. Ez az egyetlen magyar szó, melybõl „nemzetközi” politikai szakszó lett, s a legtöbb nyelven szótárazzák is. Rákosi Mátyás ajándékozta meg vele nyelvünket. Mi is történt pontosan? Elsõnek a Kisgazdapárt jobbszárnyát szeletelte le, mint a szatócs a szalámit, majd a jobboldali szociáldemokratákat és a pártfúzió után csak a kollaboránsok maradtak meg. Az MDP megalakulása (a pártfúzió) a monopolhelyzetet véglegesítette. A szót az ÉrtSz és a TESz nem ismeri, elõször az ÉKSz-ben fordul elõ: „Az a módszer, hogy a politikai ellenfelet a többiektõl elszigetelve egyenként teszik ártalmatlanná.” A közvélemény mindig is Rákosi nyelvteremtõ zsenijének tudta be a szalámitaktika/politika szó születését. Külön érdekessége, hogy a magyar szóra vonatkozó adat angolul fordul elõ elõször, jóval korábban, mint gondolnánk. „Budapesten az emberek tudomásul vették, hogy a Kisgazdapárt megsemmisült. »Rákosi megette a szalámi végét is« – ez volt az általános vélemény.” (Time magazin. Dél-amerikai kiadás, 1947. június 9.) A Kisgazdapárt még nem szûnt meg, a „köztársaság-ellenes összeesküvés” megrázta, Nagy Ferenc, a miniszterelnök, Varga Béla, a nemzetgyûlés elnöke „disszidált”, és június 3-án az itthon maradtak kizárták õket a pártból. Pesten mindenki tudta, hogy ezzel véget ért a kétpólusos magyar politika, a végjáték már csak idõ kérdése. Az adat még a születõfélben lévõ kifejezésrõl szól, a szalámi szeletelése még korántsem fejezõdött be, a kifejezés is tovább formálódott. Az adat perdöntõ: Rákosi találta fel a szalámipolitikát, de az elnevezés politikai ellenfeleitõl származik, esetleg valamelyik pihent eszû pesti újságírótól. Rákosi azután maga is vállalta szellemi gyermekét az MDP pártfõiskoláján 1952. február 29-én tartott beszédében: „A Kisgazdapárt állandóan kénytelen volt hol egyénenként, hol kisebb csoportokban kizárni vagy eltávolítani […] kompromittált tagjait. »Szalámitaktikának« nevezték akkor azt az aprómunkát, amellyel napról napra szeleteltük, faragtuk le a Kisgazdapártban megbúvó reakciót…” A szalámitaktika szép karriert futott be angol nyelvterületen is, a Times gyakran használja, még helyi politikai harcok manipulációinak jellemzésére is.

A szalámipolitikával egyidejûleg megindult a frontális támadás a klerikális reakció ellen, bár ez nem volt része a szalámitaktikának. Azt már Marx óta tudtuk, hogy „a vallás ópium a népnek”. Anélkül, hogy itt belemennék a „klerikális reakció” elleni harc mozzanataiba, melynek célja elsõsorban az egyház hatalmának megtörése és a vallás szembeötlõ megnyilvánulásainak az irtása volt, azzal kell kezdenem, hogy a „reakció” korábban a köznyelvben nem jelentett ennyire élesen politikai értelemben vett „haladásellenességet”, illetve távolról sem volt oly mértékben elterjedve, hogy az eredeti jelentést – „visszahatás” (a fizikában vagy a pszichológiában például) – majdhogynem kiszorította a nyelvbõl. A „klerikális” melléknév része volt ugyan a magyar politikai nyelvnek, de a „klerikális reakció” kifejezést mégis újnak kell tekinteni (bár elképzelhetõ, hogy a moszkovita emigránsok már a két háború közt is nyakra-fõre használták). A reakció az angolban ma sem használatos politikai értelemben, bár az Oxford English Dictionary számos jelentést különböztet meg. A ’reakció’, ’reakciós’ a francia forradalom politikai szótárából (réactionnaire) eredt és terjedt el. Elképzelhetõ, hogy a „klerikális reakció” is a francia forradalom baloldali fogalmi készletébe tartozik.

A ’klerikális reakció’ 1945 után magyar használatában elsõsorban és leginkább a katolikus egyházra vonatkozott. Az ÉrtSz még megadja mint kifejezést, a ÉKSz viszont már elszemérmeskedi (a hatvanas évek végén már nem volt súlyponti kérdés!). A klerikális reakció elleni küzdelem része volt azoknak a szavaknak a kiirtása, melyek erõsen vallási konnotációjúak, s az egész társadalom használta õket. A Helyesírási szabályzat kisbetûsítette Isten nevét. A dátumokból pedig törölte Krisztusét. Korábban Kr. e. és Kr. u. volt használatos, most viszont az i. e., illetve i. sz. lett a kötelezõ. Pedig a Kr. e./u. nem vallásosság, hanem hagyomány kérdése az európai nyelvekben, így a magyarban is. A francia forradalom radikális példát adott, egyszerûen eltörölte a hagyományos idõszámítást. Ma már megmosolyognánk az ódonságot, ha valaki arról beszélne, hogy „Hérodotosz Kr. e. 485 táján született”. Hasonló igyekezet iktatta ki a helység- és utcanevekbõl a „szent”-et, legalább Budapesthez közel (Pestlõrinc). Az egyház a keresztelés által a mindennapi életben is jelen volt a „keresztnév”-ben. Igaz, hogy nem minden állampolgár esetében: keresztnevük per definitionem csupán keresztényeknek lehetett. Ebbõl ’utónév’ lett a hivatalos iratokon, a családnévbõl pedig (no nem elõnév, még csak az kellett volna!) vezetéknév. A hivatalosságban korábban is létezett ez a szekularizációs törekvés, mely 1945 után egyeduralomra tört. A keresztelés szertartása helyett pedig megjelent a névadó ünnep/ünnepség, és keresztszülõk helyett névadó szülõket kaptak az újszülöttek. Hogy mi fán termett a névadó szülõ, szótárainkból derül ki: „olyan férfi és nõ, gyakran házastársak, akik ilyen [= névadó] ünnepségen fogadalmat tesznek arra, hogy a szülõkkel együtt biztosítani fogják az újszülött gyermeknek a szocialista hazafiság szellemében történõ nevelését.” (ÉrtSz) Az ÉKSz már nem penget „nacionalista” húrokat (szocialista hazafiság!). A névadó szülõk ott már „fogadalmat tesznek az újszülött szocialista szellemû nevelésének segítésére.” A keresztszülõk helyettesítése „névadó szülõkkel” nem a klerikális reakció elleni harc legkorábbi terméke; nagy dérrel-dúrral ötvenhat után került szélesebb körû terjesztésre. Itt megint nyakon csíptük egy III/III-as ügynökként mûködõ szavunkat, hiszen a „segítség”, még a jóindulatú is, beavatkozás – a szocialista szellemiségû beavatkozás sem kivétel.

A „névadás” magánügy, az állam dolga csupán tudomásul venni a szülõk döntését. A vallásos konnotációjú nyilvános ünnepek jelentették az igazi fejfájást már a szocializmus építésének korai szakaszában is. Augusztus huszadika, István király okozta a legnagyobb bajt: régi hagyományú nemzeti és egyházi ünnep egyben. (Szándékosan írtam „István királyt”, hiszen a nép így emlegette 1945 elõtt: „Hol vagy, István király? / Téged magyar kíván!” – énekelték a templomban. A „Szent István király” neofita kompenzációs buzgalom eredménye a rendszerváltás után.) Reakciós és klerikális. Az apparátusban tudták azt, amit a kereszténység korai szakaszában tudtak a hittérítõk: az õsi pogány ünnepeket nem könnyû elvenni, sokkal egyszerûbb átöltöztetni. Ugyanúgy, mint a szent helyeket. (A chartres-i katedrális kelta „szent forrás” helyére épült, a Sztalin-szobor a Regnum Marianum helyére, a „békegalamb” pedig a Szentlélek ikonográfiai szerepét játszotta, illetve helyettesítette.) István király emlékét elõször az új kenyér ünnepe mosta össze az aratással. Az „új kenyér ünnepe” intézményesített egy tényleg meglévõ szokást: az aratás befejezése valóban ünnep volt minden gazdálkodó számára, aratókoszorú, némi dínomdánom járt vele. De nem országosan azonos napon, hanem amikor az aratás befejezõdött. A hatalom maga is belátta, hogy törekvése erõltetett. Mindent megoldott az új alkotmány kihirdetése, ezentúl augusztus huszadika az alkotmány ünnepe lett, s ebben István király statisztaszerepet kapott, mint a magyar államiság megalapítója.

Sokkal több fejfájást okozott a karácsonyi ünnepkör és tartozékai. A karácsony szintén pogány ünnep (a téli napforduló) helyére került a kereszténység terjesztése idején. Most viszont az új hitben üdvözülni vágyók nem tudtak mit kezdeni vele. Ráadásul ott volt még a Mikulás. A „karácsonyi szünetbõl” az iskolákban „téli szünet” lett, a húsvéti szünetbõl tavaszi. Elõször a Mikulást vették célba, bár ennek is két évszázados hagyománya van. A püspöksüveges figura a klerikális reakció jelképe lett. A mikulás a TESz adatai szerint a XIX. század elején honosodott meg nálunk. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár nem tartalmaz adatot. A mi ismereteink szerint a legkorábbi adat a Mikulás nevének említése nélkül egy falusi elöljáró utalásában fordul elõ 1785-ben: „gyenge gyermekeket” a „helyes elmével ellenkezõ, ijesztõ, csúfos figurákkal ne rettegtessék” … „senki a lakosok közül… ezentúl ne bátorkodjék engedni Szent Miklós elõtti este az ilyen színes öltözékben való járást.” Az idézetben a krampuszról van szó, de kétségtelen az utalás a Mikulás-szokásra. (Emlékeztetõül: a TESz 1842-bõl ismeri a krampuszra vonatkozó elsõ adatot.) A Lõcsei Gabriella által közzétett adat (Magyar Nemzet, 1984. december 6.) éppen ezért becses mûvelõdéstörténeti emlék.

Mikulás az ÉrtSz szerint: „Az a gyermek képzeletében élõ, fehér szakállas, püspöksüveges öregember, aki – ahogyan a kisgyermekek mondják – december 6-án éjjel a jó gyerekeknek ajándékot, a rosszaknak pedig virgácsot hoz; télapó.” Az ÉKSz ugyanilyen értelemben nyilatkozik, a Mikulás leírásához hozzáteszi még, hogy „piros köntösû”, amit minden kisgyerek tudott, csak az ÉrtSz nem, továbbá nem mossa össze a télapóval, amit az ÉrtSz még gátlástalanul elkövet: mert az északi népek télapójának semmi köze Szent Miklóshoz. Íme, ismét megnyilvánul szótáríróink diszkrét bája. A Magyar Néprajzi Lexikon (1980) már töredelmes vallomást tesz: „legújabban – szovjet hatásra – télapóként emlegetik az ajándékozó Mikulást.”

Az igazi baj a karácsonyfa-állítás szokásából származott, mivel az nem csak a családi otthonok dísze. Ez ellen tenni nem lehet, de kitartó felvilágosító munkával vallásos jellegétõl megfosztható az ünnep. Így keletkezett a fenyõfaünnep. Tehát nem karácsony, hanem fenyõfaünnep. A karácsonyfa-állítás szokásának nyomozásába beletört bicskák már régen elrozsdásodtak, anélkül, hogy valami újat tudtak volna produkálni: a szokás feltehetõen Elzászban keletkezett a XVII. században, s nálunk német, illetve ausztriai közvetítéssel terjedt el. Összetett szó lévén a TESz nem adatolja; nekem a legkorábbi adatom 1826?/1887-bõl való: „Midõn szüleim Pestre jöttek elsõ ízben [1826 körül] telelni, még sehol karácsonyfa nem volt kapható, s szüleim maguk papirosból állították össze…” (Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek. 1824–1887. 1. köt. 1887.) A karácsonyfa elterjedése az 1840-es évekre megtörtént: „A karácsonyfa köré gyûltek, melyen a gyertyácskákkal megvilágítva…” – emlékezik vissza 1844-re Wachott Sándorné (Rajzok a múltból, 1887).

Ebbõl a polgári szokásból, mely állami felügyelet nélkül komótosan terjedt az országban, államosított fenyõfaünnep lett. Mit kell tudni róla? „December végén a gyermekek számára rendezett, a gyermekek megvendégelésével és megajándékozásával egybekötött ünnepély a feldíszített fenyõfa körül” – nyilatkozik az ÉrtSz. Minõ diszkrét megint. Még hogy december végén. Még hogy egybekötött. A megajándékozással. Az ÉKSz tovább maszatol: „karácsonykor, illetve újévkor” – nyilatkozza szakszerûen. Ezután már csak a teljes tudathasadás következhet be. Ez meg is történik a már idézett Magyar Néprajzi Lexikonban: „Századunkban vált közismertté, s elterjedését a parasztság anyagi helyzetének felszabadulás utáni javulása tette teljessé.”

Megtörtént tehát a klerikális reakció kisajátítása is, hisz dolgozó parasztságunk csupán a felszabadulás után került olyan helyzetbe, hogy karácsonyfát állíthatott. Ez csúsztatás. A parasztság inkább betlehemezett, a karácsonyfa-állítás szokásának semmi köze nem volt a parasztság anyagi helyzetéhez A klerikális reakció persze csupán egyik megnyilvánulási formája volt a reakciónak. A társadalom szétbomlott a „reakció” és a „haladás” képviselõire. Vidéken gyakran kevés kellett ahhoz, hogy valakit elvigyenek. Ki volt „reakciós”? Elég volt a rendszert szidni. A „rendszert szidni” is kerülendõ kifejezés, helyette használták a szépítõ kifejezést, mellyel vitatkozni nem lehetett: „szidta a demokráciát” – mondták János bácsiról óvatosan, mikor elvitték, pedig mindenki tudta, hogy csupán Rákosi hajviseletére vagy korpulens figurájára tett gúnyos megjegyzést. Amikor aztán mindenkit elvittek, aki szidta a demokráciát, mert reakciós volt, a maradék országlakóknak az irányt kellett megmutatni, merre haladjanak.

Ehhez szükségeltetett az irányvonal, mely késõbb vonalra rövidült. „Illetékes személytõl vagy szervtõl valamely cél elérésére kijelölt út, mód, eszközök összessége” – tudósít az ÉrtSz. Az illetékes személy vagy szerv kilétérõl viszont nem nyilatkozik a szótár, azt mindenki tudta. A vonal 8. jelentésében viszont már részletezi a vonal fajtáit: demokratikus, forradalmi, helyes, ellenforradalmi, népellenes „vonalat” ismernek a derék szótárírók. Új szónak kell tekinteni a vonalnak ezt a jelentését, mely csak diktatúrában alakulhatott ki. A fogalom tovább fejlõdött: aki az éppen kötelezõ vonalat követi, az vonalas. Ez is új szó, hiszen korábban csak a „vonalas füzetet” ismertük. Az ÉrtSz szerint: „Valamely politikai párt, különösen a kommunista párt hivatalos irányvonalát, elvi álláspontját határozottan követõ, hirdetõ, megvalósítani törekvõ, akaró, pártos.” Aha, meg van ez mondva, hiába igyekszik eleinte a meghatározás megfogalmazója mellébeszélni, hogy valamelyik, illetve akármelyik párt vonaláról van szó, a végén kimondja az igazat: pártos. Ez is új szó, hiszen a pártost is csupán „aki szakadást akar okozni, pártot üt” (Balassa) értelemben használtuk korábban, tehát szakadár, pártoskodó, vagy ahogy Vörösmarty apánk zengte: „Átok reád, te pártos büszke nép!” Petõfi ’rosszindulatúan elfogult’ értelemben használta: „S mit szóljak arról, aki ellened / Viseltetik rút, pártos szenvedéllyel?” – teszi fel a költõi kérdést Egressy Gábornak. Tehát a pártost is új szónak kell tekintenünk, mert eleink félreértették volna. A magyar nép azonban az õ végtelen bölcsességében nem szenvedhette a szót, és újraértelmezte. Ezt az ÉKSz már elismeri: „A párt hivatalos irányvonalát gépiesen követõ” egyéneket nevezte pártosnak. A stiláris minõsítésbõl kiderül, hogy a bizalmas nyelv szava, gyakran gúnyolódva használtatik. Ez a minõsítés bizony nem semmi, a szótárírók tiszta vizet öntöttek a pohárba.

Ha tehát van „vonal”, attól el lehet hajlani, jobbra is, balra is. Mi is az elhajlás? Az ÉrtSz szerint: „A kommunista párt ideológiai, politikai irányától, a marxista–leninista elvektõl való eltérés, illetve ez eltérés következtében keletkezett hibás, káros nézet vagy nézetek együttvéve.” Az ÉKSz már nem ilyen aprólékosan részletezõ meghatározást ad. Egyszerûen csak ennyit mond: „A kommunista párt irányvonalától való eltérés.” Az elsõ elhajlók a „fiatal szabadnépesek” voltak. Ők természetesen balra hajlottak buzgóságukban úgy 1949 körül. Fiatalos hévvel azonnal szerették volna megvalósítani a proletárdiktatúrát, s mivel ezt a „vonalat” a Szovjetunió nem támogatta, odáig vetemedtek, hogy nem átallották a Szovjetuniót ezért opportunistának nevezni. Hogy kik voltak eme fiatal szabadnépesek? Nevüket fedje jótékony homály, hiszen akik még élnek közülük, mind a demokrácia feddhetetlen bajnokai. Az elhajlás (Lukács szerint) természetesen nem szembefordulás vagy szembenállás a vonallal, fõként a baloldali elhajlás esetében. Mégis, maga Lukács is elhajlott. Igaz, õ jobbra. Egyik írásában, nem sokkal 1945 után (Pártköltészet, 1945) sérelmezte az írókra húzott kényszerzubbonyt, és kiállt a viszonylagos alkotói szabadság mellett: „…a pártköltõ sohase vezér vagy sorkatona, hanem mindig partizán… mély egyetértésben van a párt történeti hivatásával, a párt által kijelölt nagy stratégiai útvonallal. Ezen belül azonban egyéni eszközeivel szabadon, saját felelõsségére kell hogy megnyilatkozzék.” Magyarán, ne mondja meg neki a párt, hogy mi a dolga, tudja õ azt magától is. Ezt az arrogáns individualizmust azonban nem engedélyezte a párt, s Lukács „partizánelmélete” csupán szókincsünket gyarapította a partizánakció kifejezéssel. Az ÉrtSz szerint: „Szocialista jellegû szervezetben vagy valamely munkaközösségben az illetékes szervek utasítása vagy tudta nélkül, nem a központi irányvonal szellemében, hanem egyéni elgondolás szerint való tett, eljárás.” Ebben az értelemben használatos lett a „partizánkodás”, illetve a „partizántevékenység”. Ma már kevésbé használatos, inkább arról beszélünk, hogy valaki „kilóg a sorból”. Hogy ez új keletû kifejezés, az bizonyítja, hogy szótáraink még nem leltározzák.

A „vonal” vonzásterületéhez tartozik még a vulgármarxista kifejezés is. Nincs szótárazva, az Idegen szavak szótárába került: „A marxizmus leegyszerûsítése, meghamisítása a népszerûsítés állítólagos céljai kedvéért.” (Bakos7) Mindenki tudta, hogy nem errõl van szó; ideológusok szokták egymást levulgármarxistázni, ha nem volt ínyükre, amit ellenfelük mondott, mivel a helyes irányvonalat természetesen nem mindenkori ellenfeleik, hanem õk képviselték.

Mert ugyanis „mi” nem vulgármarxisták vagyunk, hanem az élenjáró marxista elméletet értelmezzük, természetesen helyesen. Az élenjáró kitûnõ szó, semmi baja, noha oroszból tükörfordítottuk. (Lenin használta elõszeretettel a „peredovoj” jelzõt.) Minden kitûnõsége ellenére a nyaka mégis véres, ma már senki sem merné leírni, hacsak posztmarxista iróniával nem, olyan mértékû stiláris túllihegés árad belõle. Ezzel szemben koncepcionálisan mégis megragadt, hiszen ma is beszélünk élsportolóról, élvonalbeli teljesítményrõl (fõként a sportban), noha társaik, az élüzem, élmunkás eltûntek a történelem süllyesztõjében. A sztahanovistákkal együtt. (Mely szó már az ÉKSz-ben is mint elavult szó szerepel.)

Honnan tanuljuk meg mi, egyszerû dolgozók az élenjáró elmélet által meghatározott vonalat? Természetesen a brosúrákból. A brosúra a francia brochure-bõl származik német közvetítéssel, és a TESz 1791 óta adatolja. Már Kazinczy is használta. 1945 után ez a szó is, mint számos társa, jelentésszûkülésen esett át, s csupán politikai brosúrát jelentett: „rövid, politikai tartalmú kiadvány” – mondja az ÉKSz. Hogy mire használták, az már az ÉrtSz-ben egyértelmûen kiderül, méghozzá a példamondatból: „A szemináriumi útmutatóként megjelent brosúra.” A magyar nép, megint csak az õ végtelen politikai bölcsessége következtében, hamar rájött, hogy a brosúra mindig a legfrissebb „vonalat” képviseli. Ebbõl keletkezett a mondás: „el van maradva egy brosúrával”, tehát az illetõ nincs a szükséges információk birtokában (mai szóval: nem naprakész). Ebben az értelemben ma is használjuk. A brosúrák stiláris teljesítményérõl szintén rossz véleménnyel volt a munkás, a paraszt és az értelmiségi dolgozó, ezért mondta bikkfanyelven írt írásmûvekrõl elítélõen, hogy brosúraízû. Ezt a melléknevet, noha mindenki ismeri széles e hazában, a diszkrét szótárírók szintúgy kifelejtették a szótárakból.

Felmerülhet a jogos kérdés, ki ismeri legtökéletesebben az élenjáró marxista elmélet helyes vonalát, mely szerint a brosúrák készültek. Természetesen a párt elsõ embere. Az elsõ (vagy fõ)titkár. Ezt az embert tisztelni kell, mert õ mindent tud. Így keletkezett a személyi kultusz. A személyi kultuszt természetesen tartalmazzák szótáraink, melyek tudvalévõleg a Kádár-féle konszolidáció termékei, és a párt akkori elsõ embere puritanizmusáról volt nevezetes. A személyi kultusz kifejezés eredetét nem ismerem, talán Hruscsov titkos beszédébõl terjedt el, melyet a XX. kongresszuson mondott. Kétségtelen, hogy szépítõ kifejezés, tehát eufemizmus, mellyel a diktatúra legsötétebb éveit jellemezték. Kétségtelen az is, hogy valamikor Sztalin halála után keletkezhetett, tehát 1953 után, az olvadás éveiben. (Ilja Ehrenburg 1954-ben megjelent Ottyepel címû regénye nyomán terjedt el az olvadás kifejezés. Innen tudtuk meg, hogy elõtte a jégkorszakban éltünk.) A személyi kultusz mint politikai mûszó a legtöbb európai nyelvben kimutatható. Ennek ellenére érdemes az ÉrtSz meghatározását ismertetni: „Valamely élõ s rendszerint a közéletben szerepet játszó személy iránt különféle módon újra meg újra kifejezett túlságos, következményeiben káros tisztelet.” A meghatározás megint csak el van maszatolva, hiszen „a közéletben szerepet játszó személyek” között nem akadhatott túlságosan sok, akit a személyi kultusz megcélozhatott! Bár a „következményeiben káros” kifejezésben benne van a sztalinizmust, forradalmat követõ kor utólagos bölcsessége. Benne van, hogy a költõk szemérmetlenül túlnyaltak. Tizenvalahány évvel késõbb az ÉKSz tovább tágítja a szemantikai tartományt: „vezetõ személyek túlzott, elvtelen dicsérete”. Most derül csak ki, hogy „vezetõ személyeket” szoktak a személyi kultusz dicsfényében fürdetni, s akik ezt tették, utólagos erkölcsi megrovásban részesülnek. Természetesen ha valaki nem „elvtelenül” lihegett, az teljesen rendben van.

Idõzzünk el még a vonalnál. Hiszen annyira szerettük, olyan egyszerû volt, akkoriban mindent világosan láttunk, nem olyan összevisszaságban (hogy ne mondjak „burzsoá hangzavarban”-t) éltünk, mint most. Az irodalomtechnikusoknak is tetszett a „vonal”, ezért irodalmunk történetét is aszerint vizsgálták, hogy merre mutat a „haladás” iránya. A dolguk csak az volt, hogy kijelöljék a fõvonalat. Miután tudományosan megállapították, hogy modern költészetünknek a fõvonala Petõfi–Ady–József Attila, pihenhettek a babérokon. (Mostanában csak attól tartok, hogy bekövetkezik majd egy új fõvonal érvényesítése, mely talán Arany–Babits–Szabó Lõrinc–Weöres Sándor-vonal lesz, s akkor ugyanott vagyunk, ahol a part szakad. Félreértés ne essék, az elõzõ vonallal sem az volt a bajom, hogy Petõfi vagy Ady költészetét nem csodáltam kellõképpen, hanem az, hogy hivatalos csodálatuk arra szolgált, hogy ezáltal Aranyt vagy Babitsot háttérbe szoríthassák az individualista költészettõl fanyalgó kulturnyikok.)

A vonaltól való elhajlás a párton belüli affér volt, még Nagy Imre jobboldali elhajlása is (legalábbis eleinte). A külsõ ellenséggel viszont hadakozni kellett. A pártnak kisebb dolga is nagyobb volt annál, hogy a polgári csökevények ellen küzdjön, fõként annak „kispolgári” változata ellen. Hiszen már az elnevezésben benne volt, hogy elsorvad az magától is (már ti. a kispolgári csökevény). Egy pillanatra mégis vegyük szemügyre a csökevényt. A magyar nyelvújítás szótára szerint Szily Kálmán ajánlotta a rudimentum (= elcsenevészesedett szerv) magyarítására 1891-ben. Noha a szó adatolása eléggé hiányos, e század közepére széles körben elterjedt. Mivel tájnyelvi szótáraink és az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár nem ismeri, biológiai szaknyelvi szónak kell tekintenünk. A TESz a csökken > csökik ige származékának tekinti. Hogy összefügg-e a csök fõnévvel (’nagyobb állat, fõként bikának a hímvesszeje’), nem dönthetõ el, mivel Szily nem ad magyarázatot a Nyelvújítási szótárban. A TESz állítása, mely szerint „nyelvjárási származék”, nem bizonyítható; az Új magyar tájszótár nem tartalmazza a csökevény szót. 1945 után hirtelen elterjedt a politikai nyelvben: „Túlhaladott társadalmi, ideológiai stb. rendszernek nem kívánatos maradványa” (ÉrtSz), az ÉKSz hasonlóan nyilatkozik. Ha nyelvünk legújabb kori változásait a nyelvészek jobban adatolták volna, tudnánk, hogy ki volt a „kispolgári csökevény” keresztapja. Így viszont találgatásokra vagyunk utalva. Tipikus marxista szóhasználat eredménye: arra mondja, hogy kiveszõfélben van, aminek pusztulnia kell. A sein és a sollen (a van és a kell) összemosása; a kívánatos megelõlegezése.

A kispolgári csökevény csak kellemetlenségeket okozott, szemben az ellenséggel, mely ugrásra készen provokált. Ezt megelõzendõ, éberségre volt szükségünk, mert a provokációk kényes kérdéseket feszegettek, melyekrõl tudomásunk van ugyan, de megoldásukhoz nincs meg az eszköztárunk. Legjobb, ha hallgatunk róluk; a kényes kérdések feszegetése nem érdekünk, mert objektív nehézségekre utal. Vizsgáljuk meg e gondolatmenet építõkockáit.

Provokál, provokáció. A provokál (TESz: 1763), provokáció (TESz: 1835) régóta megvan nyelvünkben, hajdanában szûk jelentéstartománnyal alkalmazták. Ha valaki párbajozni akart, ahhoz, hogy ellenfelét belehergelje a párbajba, ürügyre volt szükség. A fess huszártiszt odaállt jövendõ ellenfele elé a kávéházban, és szarvasbõr kesztyûjével pofon vágta (illetve elég volt, ha glaszékesztyûjét az arcába vágta az illetõ párbajképes úrnak), a részletek már a segédekre tartoztak. A párbaj természetesen legtöbbször nem valami vélt vagy valós sérelem miatt következett be, hanem mivel mindketten Erzsike, illetve Jolánka kegyeiért versengtek, azaz vetélytársak voltak. A snájdig huszártiszt tehát provokálta a báró urat, aki nem térhetett ki elõle, a becsület nem engedte. A provokáció a „szocializmus egy országban” korában, tehát a húszas évek végén, illetve a harmincas években új jelentést vett fel. A Szovjetunió paranoiásan mindig provokációt (provokacija) sejtett, mikor az imperialistákkal trafikált. A Szovjetunió félelme nem volt alaptalan, hiszen ügynökeit minden országban minden eszközzel ártalmatlanítani akarták. A provokátorról ezt tudja az ÉrtSz: „Az a beugrató eljárás, melynek során valamely burzsoá állam rendõrségének titkos ügynöke forradalmár személlyel vagy csoporttal egyetértést színlel, s ezt az uralkodó rendszer elleni megnyilatkozásra készteti, hogy ennek alapján a hatóság kezére juttassa.” Klasszikus meghatározása ez az agent provocateurnek, mely a franciából terjedt el. Ne áltassuk magunkat, agent provocateur-ök mindig is voltak, s vannak ma is; az FBI egyik kedvelt módszere a kábítószercsempészek lebuktatására.

A hidegháborús hisztéria idején minden provokációnak számított, minden szinten. Szörnyû provokációnak bizonyult, ha az imperialista bérenc tollforgatók leigázott, rab nemzetekrõl (captive nations) cikkeztek. Provokációnak számított, ha a belsõ ellenség (mert nem csak a külsõ ellenség keze létezett, mely ugrásra készen várta – hitelesen korabeli képzavarral –, hogy betegye a lábát) azt firtatta, miért szûk a keresztmetszet a péksütemény-ellátottság terén. De az is provokációra adott alkalmat, amikor az Anyanyelvi Konferencia tanácskozásait felvezetendõ 1970-ben a Népszabadság öles betûkkel dicsekedett, hogy „Disszidensgyerekek nyaralnak a Balaton partján”, telve szívjósággal, hogy lám, ez a mi rendszerünk keblére öleli a disszidensek pereputtyát is, ide engedi õket a magyar tenger hínárosan hullámzó habjaiba, hogy pancsikálhassanak. Ezt a nemes gesztust a Népszabadsággal a kezemben magam utasítottam vissza az Anyanyelvi Konferencia egyik plenáris ülésén. No nem a pancsikálás ellen volt kifogásom. „Ebben az országban – mondtam a baljós csendben – volt már zsidógyerek a század elején, volt kulákgyerek az ötvenes években, mi szükség van most hasonló hangnemben disszidensgyerekrõl beszélni?” Senki nem válaszolt, az apparátcsikok nem engedték magukat provokálni. A provokációt szerintem a következõképpen lehet meghatározni: az ellenség (külsõ és belsõ) nem a mi játékszabályaink szerint teszi fel a kérdést, nem a mi hivatkozási és értékrendszerünk szerint gondolkodik, tehát provokál, s ennek következtében ragyogó elméleti konstrukcióinkon elõtûnnek a szeplõk és a hajszálrepedések.

Mi a védekezési módszer a provokáció ellen? Az éberség. Errõl szótáríróink valóban slágfertig módon nyilatkoztak. „Mindenre kiterjedõ figyelem, fõként a közösségre káros tevékenység leleplezésére irányuló készenlét” – jelentette ki az ÉrtSz. Az ÉKSz gördülékenyebben fogalmaz: „A káros vagy ellenséges tevékenység elhárítására irányuló készenlét.” Ez már döfi, mondhatnánk, ha öncélúan olcsó szellemeskedéssel kívánnánk szótáríróink verejtékes munkáját jutalmazni. Mert a példamondatok is mindig verejtékszagúan kincstáriak. Itt is: „Éberen õrködik a párt tisztasága fölött”, vagy: „Az üzem vezetõsége nem volt eléggé éber.”

Ha a provokáció nem a külsõ vagy belsõ ellenségtõl származik, akkor ugyebár, nos, akkor nem is provokáció, mert nem otromba, frontális támadás. Ha azonban mégis az elevenünkbe vág, mert tartalmaz valamelyes igazságot, akkor viszont kényes kérdéssel állunk szemben. Ha a kényes kérdés rákfenéjét mi magunk is látjuk, de sajnos, nincs mit tennünk ellene, akkor objektív nehézséggel állunk szemben. (Ez utóbbit az ÉrtSz tartalmazza mint állandósult szókapcsolatot.) Hogy az elmélet és gyakorlat egységében kevésbé járatos fiatal olvasó is megértse az éberség–provokáció–kényes kérdés–objektív nehézség viszonyán keresztül az elmélet és gyakorlat dialektikus egységét, nézzünk meg egy példát, hogy ne mondjam, konkrét példát az irodalom terén a tárgyalt korszakból, egy korábbi dolgozatomból (1980) idézve (Lépéskényszer: az irodalom államosítása Magyarországon, 1946–1951):

„Az éberség megkívánja, hogy például az Újholdat szemmel tartsuk, mivel tudjuk, hogy ez az imperializmus által megfertõzött lap. Nagyítóval kell olvasni, hogy megtaláljuk benne a provokációt, mert ott van az benne, csak rá kell mutatni. Ha például Illés Béla új mûvérõl megírja a lap, hogy nincs benne mûvészi hitelesség, hogy az ábrázolás nem valószerû, akkor könnyû dolgunk van, mert megvan a provokáció: a szocialista irodalmat érte támadás egyik kiemelkedõ alkotójában. Helyére kell tenni a pimasz polgári kritikust, aki nem akarja szocialista irodalmunk felsõbbrendûségét elismerni. (Ezt csak a példa kedvéért mondom, mivel tipikus, ha nem is föltétlenül igaz, de igaz lehetne, mert az Újholdat olyanok szerkesztették, akikrõl ezt feltételezhetjük.)

Ha viszont egy fiatal elvtárs ugyanezt megírja a Fórumban vagy a Társadalmi Szemlében, még ha a játékszabályok betartásával sikerült is neki kijátszania a szerkesztõ éberségét (amiért a szerkesztõt majd kellõen megdorgáljuk), bele kell nyugodnunk, hogy az Illés-kérdés csakugyan kényes kérdés. Mert igaza van a fiatal, jó szemû elvtársnak, ami a regény hibáit illeti, de minek ezt feszegetni? Nem taktikus. Hiszen úgyis olyan kevesen vagyunk, s az ilyen jó szemû fiatal elvtársakra szükség van. El kell vele beszélgetni. A burzsoá veszélyekre kell irányítanunk a figyelmét. S akkor majd a Weöres Sándor verseiben megnyilvánuló formalista dekadenciáról fog írni, s nem feszeget kényes kérdéseket.

Ez persze nem változtat azon, hogy Illés Béla itt van köztünk, s jelenlétével objektív nehézséget okoz nekünk. Mert akárhogy nézzük is a dolgot, Illés elvtárs tényleg nem nagy író, s tényleg nem alkalmas arra, hogy rajta a szocialista irodalom felsõbbrendûségét szemléltessük, s ez bizony egyik legnagyobb objektív nehézségünk.” (In: Nézz vissza haraggal. 1990, 48.)

Van azonban ennek a „kényes kérdés”-ügynek még egy alváltozata. S ez az ellentmondásosság. Ezt a szót a helyesírása miatt rühelltem elsõsorban. A betoldott „t” betû miatt. Kezdjük tehát Ádámnál és Évánál. Ha valakivel szót értek, akkor szóértésrõl beszélünk, nem szótértésrõl. Ha betût vetek a papírra, amit csinálok, betûvetés (és nem betûtvetés). Teszem ezt azért, mert a „szóértés” (a) szó(nak a meg)értése(e), a betûvetés (a) betû(nek a papírra) vetés(e). Igaz, itt, az összetételben két fõnév birtokos viszonyban van egymással. Ha valaminek vagy valakinek ellen(t) állok, akkor ellenálló vagyok, s mint a Nyelvmûvelõ kézikönyv (1980) állítja: „mai nyelvhasználatunkban a t nélküli alak a gyakoribb”. Az ellenmondás–ellentmondás esetében éppen fordított úzust ismert a Nyelvmûvelõ kézikönyv: „Az igényesebb nyelvhasználatban… az ellentmond alakváltozat a szokásos. Az ellenmondnak nagyobb múltja van ugyan, de ma már egy kissé pongyola vagy régies alaknak számít.” Tehát a Nyelvmûvelõ kézikönyv megtûri, tolerálja ugyan a t nélküli alakot ugyanúgy, mint a szótárak, ha nem helyesli is. Nem úgy a lektorok és a szerkesztõk, akik tudják, hogy az „ellenmondás” helytelen, és éppen ezért kíméletlenül üldözik, illetve megtiltják a használatát. Más kérdés, hogy miért alakult ki az ellentmondás használata a mûvelt köznyelvben. Tudálékos szemlélet kérdése, mely nyelvi formákban is mindig a ma közérthetõ logikát keresi. Hogy idáig fajult a vita, az a nyelv(rend)õrök bûne. Ők dajkálták fel az ellentmondást, vagy ha nem is, õk szentesítették a pesti nyelvjárási alakot. Tenni ellene nincs mit, mert már nem is lehet. A nyelvi diktatúra szentesítette használatát.

Ebben nagy része van annak, hogy olyanok használták az „ellentmondásos”-t, akiknek nemigen illett ellent mondani. Mert az „ellentmondásos” igencsak fontos ideológiai szó. Nem iktatom ide szótáraink meghatározását, mert nem oda akarok kilyukadni, hogy már maga a filozófiai és/vagy logikai szakszóként való értelmezése is enyhén szólva ellenmondásos. A gyakorlati (hogy ne mondjam, konkrét) alkalmazásról kell szót ejteni. Ott van például Márai, aki közismerten fényévnyi távolságról figyelte a nemzetiszocialisták tülekedését, tehát par excellence antifasiszta volt, viszont nem akarta igenleni a mi rendszerünket sem. Ez ugyebár ellentmondás, mert az antifasiszta erõk hittek egy boldogabb jövõben, amit majd a szocializmus hoz. Márai nem hitt. Márai tehát ellentmondásos író. S ez bizony nagyon kényes kérdés, nem is illett boncolgatni. Szerencsénkre eltávozott, nem kellett vele foglalkozni. Bármi, ami ellentmondásos, kényes kérdésnek számított. Az ellentmondásosság csodaszerével lehetett védekezni, ha a valóság nem úgy alakult, ahogy azt a marxista–leninista elmélet fényében elvártuk. A magyar feudalizmus és kapitalizmus fejlõdése is ellentmondásos volt. Az élet nem úgy viselkedett, ahogy elõírtuk, ellentmondásosságok halmazával álltunk szemben. Ezt a szót én is ellentmondásnak nevezem, t-vel, vállalva, hogy ellenmondásba keveredem.

Ennyit a korszak legfontosabb ideológiai töltetû új szavairól, illetve az új jelentéssel feltöltött szavakról. A lista természetesen korántsem kimerítõ, ezenkívül vannak járulékos elemei. A nép- és béke- elõtagú szavak rákos burjánzása. Elõször is a nép. Ebben az esetben a birtokos személyragozással kezdõdött minden baj: a politikai vezetõk elkezdtek népünkrõl beszélni. Való igaz, hogy a többes szám elsõ személyû birtokos ragozás indokolt, ha nyelvünkrõl, hazánkról beszélünk, hiszen közös tulajdonunk: az enyém is meg a tied is. Még az eredményeink is logikus, hiszen ezzel egy entitásra hivatkozunk, melynek mi is részese lehetünk. De honnan az a roppant arrogancia, mellyel a népet birtokunkba vesszük, mint hajdan a jobbágyokat földesuraik? Csodálkozással hallgatom ma is, amikor Göncz Árpád „népünkrõl” beszél, ha nem is „dolgozó népünkrõl”, mint Rákosi. Petõfiék nem népünk nevében foglalták le a sajtót, hanem a népfölségre hivatkozva. József Attila sem dolgos népünk okos gyülekezetében kívánta meghányni-vetni a magyarok ügyes-bajos dolgait. Ez a rossz beidegzõdés megmaradt, évtizedekkel túlélte korát. Népünkrõl csupán az Isten kegyelmébõl uralkodó királyok beszélhetnek, bár manapság ez is avítt fogalmazás, arról nem is beszélve, hogy a magyar népnek IV. Károly óta nincs tulajdonosa, és a pluralis majestatis – a felségtöbbes – senkit sem illet meg.

A nép- elõtagú összetételek között soknak volt, illetve van értelme: van népköltészet, népballada, népbetegség, népfelkelés, népfelség, népiskola, népirtás, népképviselet, népvándorlás. De a népbíróságnak, a népbiztosoknak, a népfrontnak, a néphadseregnek, a népköztársaságnak, a népügyésznek nincs sok értelme, semmi köze a néphez, mert a néphadsereg 1956-ban ezek szerint önmagára nyitott tüzet, a népbiztosokat nem a nép bízta meg, a népfrontpolitika lejáratta magát, már Kádár is inkább szövetségi politikáról beszélt. Sorolhatnám még a pozitív és negatív elõjelû összetételeket, de a talmi csillogású összetételek rákos burjánzásának talán a végére értünk az utóbbi tíz év alatt.

Ugyanez vonatkozik a béke- elõtagú összetételekre. Ebben az esetben viszont kevesebb az indokolt összetétel. Van értelme a békebeli melléknévnek, a békefeltételeknek, a békeidõnek, a békepipának, a békeszerzõdésnek, a béketárgyalásnak, tehát mindannak, amikor a háború ellentéteként használjuk a szót. A békekölcsön viszont éppen hadikölcsönt jelent(ett), a békepap a hatalommal lepaktáló papságot, a békegalamb (szegény Picasso!) a szovjetbarátság jelképe, a béketábor fegyverkezett, és így tovább ad nauseam.

Kisebb mértékben, de bõvült a -társ végû fõnevek listája is. Őse a bajtárs, mely a pajtásból fejlõdött, a TESz szerint 1745 óta adatolható, és természetesen nem a baj + társ tudatos összetétele. Ez elfogadható, hiszen a nyelvújítás elõtt kevés a tudatos szóalkotás. Új életre kelt az elvtárs alakban, ami szintén a comrade, Kamerad szavak megfelelõje. Szerencsés alkotás, örüljünk neki, hiszen különbséget tesz két szó között, melynek megkülönböztetése a nyugati nyelvekben (angol, francia, német) nincs meg, bár azokban is kívánatos lenne, hiszen németül sem mindegy, hogy valaki az egyik SS-alakulatban találja meg Kameradjait, vagy a munkásmozgalomban. Az elvtárs a TESz szerint 1837 óta adatolható, és az 1870-es években vette fel mai jelentését a szervezett munkásmozgalomban. A nyelvújítás korabeli szóalkotás eredetileg ’elvbarát’ jelentésben indult útjára. A szaktárs szintén reformkori szóalkotás, bár a „szaki” mint (kissé lekezelõ) megszólítás egészen biztosan az ötvenes évek terméke.

Ha már a „szakiról” szólunk, említsük meg, hogy manapság már senki sem áll a „munka frontján”, nincsenek központilag szervezett munkaversenyek és sztahanovisták. A meóst (meo = minõséget ellenõrzõ osztály) is nyugdíjazták, legfeljebb fehér asztal mellett meózzuk a pacalpörköltet vagy túrós palacsintát, ha kedvünk van elménckedni. A Ratkó-gyerekek is negyven fölött járnak. (Ratkó Anna, 1903–1981, hajdani egészségügyi miniszter nevébõl, aki szigorú abortuszellenes intézkedéseivel demográfiai dagályt idézett elõ.) Szótáraink nem tudnak e szavak létezésérõl.

Az ötvenes évek elején a kitelepítés is különleges jelentést vett fel. Az ÉrtSz ebben az esetben töredelmes vallomást tesz: „<egyes személyt vagy embercsoportot, rendkívüli helyzetben rendszerint politikai megbízhatatlansága miatt lakóhelyérõl> az ország más területére, rendszerint vidékre (vagy külföldre) telepít, illetve kilakoltat.” Tehát a svábokat Németországba, az osztályellenséget a Hortobágyra. Korábban a szlovákiai magyarok kitelepítését még lakosságcsere címkével lehetett eltussolni. („Különbözõ államok területén élõ állampolgárok kölcsönös kicserélése” stb. – mondja az ÉrtSz.) Az ÉKSz már visszafogott körmönfontsággal fogalmaz: „Rendkívüli helyzetekben (esetleg politikai okokból) lakóhelyérõl máshová telepít.” Teccik érteni? – „esetleg politikai okokból”! Pedig sokan emlékeznek még a csengõfrász korára. Ezt a nyelvileg igen erõteljes kifejezést szótáraink nem ismerik. Tabuszó volt, azt hiszem, Németh László Utazásában (1962) csúszott át elõször a cenzúra útvesztõin. A pesti polgárok egy része az ötvenes évek elején örökös rémületben és készenlétben szendergett éjjelente, hogy mikor kerül rájuk a sor, melyik hajnalban csengetnek be, hogy elvigyék õket. Csengõfrászban éltek.

Végül, milyen szavakkal ajándékozta meg a magyar nyelvet a rövid életû forradalom? Egy szóról állíthatjuk biztosan: Molotov-koktél. Igaz, nem eredeti magyar szó, valószínûleg külföldi újságíróktól származik. Keletkezését angol etimológusok a finn–szovjet háború (1940) idejére teszik. A Molotov-koktélt a finnek használták a túlerõben lévõ szovjet páncélosok ellen. Feltalálójukat tehát a finnek között kell keresnünk, de elõállítási módját az angol Territorial Armyban is ismerték a háború után. Az elnevezés megalkotóját ugyanaz a flaszterhumor jellemzi, aminek következtében Pesten is keletkezhetett volna a szó. Legkorábbi írott nyomát egy 1956. november 4-i újságban találtam: „… Ami biztos, az biztos – el kellene kérni a ferencvárosi srácoktól a Molotov-koktél receptjét.” (Gömöri György: Budapest–Gyõr–Hegyeshalom. Egyetemi Ifjúság, 1956. november 4.) A ferencvárosi, Molotov-koktélt dobáló srác a forradalom ikonja lett a világsajtóban, s nagyban hozzájárult a szó elterjedéséhez, annak ellenére, hogy a Molotov-koktélt egyszerûen „benzinespalacknak” is nevezték a forradalom alatt. Mégis a Molotov-koktél lett a forradalom lexikográfiai emblémája.

A forradalom leghasznosabb lõfegyvere a szovjet gyártmányú, dobtáras géppisztoly volt. Ezt becézgették, talán már közvetlenül a háború után, davajgitárnak (Gombos Gyula: Eszmélet, 1999. 276.). Akkor terjedt el az elnevezés széles körben, amikor megjelent az utcákon a felkelõk vállára vetve. A pufajkás elnevezés (= az ellenforradalmi megtorlás karhatalmistája) viszont késõbbi eredetû, noha a TESz 1957-bõl adatolja a pufajkát, a Bakos-féle Idegen szavak szótárának elsõ kiadására hivatkozva. A késõi adat ellenére a TESz tudomásul veszi, hogy a pufajka 1945 után terjedt el; s a magyar hadseregben is rendszeresítették. Hivatalos fordítása, a ’vattakabát’ nem bírta kiszorítani. A megtorlás idején inkább „karhatalmistákként” emlegették a pufajkásokat, s csak késõbb nevezték õket pufajkásoknak. Erre nézve perdöntõ erejûnek tartom azt a tényt, hogy az ÉrtSz a pufajka alatt megemlíti a belõle formált melléknevet: pufajkás, értelmezés nélkül. Ha már meglett volna a szó mai közismert jelentése a szótár szerkesztése idején (tehát az ötvenes évek végén), a szótár körültekintõ szerkesztõi nem mertek volna egy politikai obszcenitást csak úgy, ukmukfukk leírni, hiszen a „pufajkás” a karhatalmisták gúnyneve volt, és a szó teljes polgárjogot csupán a rendszerváltozás idején nyert.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a magyar szókincsben 1945 és 1956 között jelentõs változások zajlottak le, e hosszú évtized alatt szókészletünk egy részében számos szemantikai változás ment végbe, és új szavak is keletkeztek. Ezeket a szótárak is „új” stílusminõsítéssel látták le. Az ÉrtSz-ben elõforduló „új” szavak listája megtalálható Papp Ferenc A magyar nyelv szóvégmutató szótárában, 593–594 (1969). Egy részük csupán az életmód változását jelképezte (randiszoknya, tejcsárda), legtöbbjük viszont a végbement politikai átalakulás jellegét illusztrálta (faliújság, ávós). A lexikográfusok – érthetõ módon – körültekintõen, sokszor a kelleténél is körültekintõbben értelmezték a szavakat, minek következtében egyes meghatározások a mai szemlélõnek a nevetségesség határát súrolják. A kárhoztatandó, politikai obszcenitásnak számító szavakat gyakran nem szótárazták. Hogy a gyûjtést ezek ellenére elvégezték-e nyelvészeink, erre a kérdésre csupán az MTA Nyelvtudományi Intézetében lévõ nagyszótár cédulaanyagának megvizsgálása után tudnánk válaszolni.

2. A Kádár-féle ellenforradalomtól a prága tavaszig, 1957–1968

E második korszakban távolról sem keletkezett olyan sok politikai töltésû új szó, mint a szocializmus elsõ (ellentmondásoktól terhes) szakaszában. A politikai diskurzushoz már megvolt a bejáratott szakszókészlet. Ez a hosszú évtized a megtorlások ellenére szépen kezdõdik: anyagi gyarapodással, népünk kissé lazíthat. (Mily csodálatos ige a lazít! Minden benne van: a jármot, az igát nem sikerült ledobnunk, de most már egy kissé lazíthatjuk!) Az ÉrtSz ezt a jelentést még nem ismeri, az ÉKSz sem, csak az izmok lazításáról tud a sportpályán. Bölcs vezetõink megértették végre, jobb, ha népünk lazít, mint ha lázítják (mint tették volt ezt az ellenforradalom elõtt az imperialisták). Ma persze az új fogyasztói társadalom tagjai relaxálnak, mert ez olyan elegáns, oly nyugatias. (Természetesen Adidas-tornacipõben.) Forgalomba kerültek a mikrobarázdás hanglemezek. A Körúton frissen telepített ostornyeles ívfénylámpák díszelegtek. Azok a bérházak, melyekben 99 lépcsõfoknál több vezet a földszinttõl a legfelsõ emeletig, tológomb-vezérlésû személyfelvonó készüléket kaptak. Igaz, nem mindenki mûködtethette, csak az erre kijelölt, liftkezelõi igazolvánnyal ellátott személyek. Ó, mily csodálatos a mi nyelvünk, hogy ily egysoros költemények megalkotására is alkalmas! Költõi és egyben tudományos; precízen leírja, hogyan is végzi dolgát a lift.

Emlékszel még, mily lelkes lihegéssel fogadta a szocialista sajtó, amikor megkezdték az elsõ aluljáró építését? (Az Astoriánál, ha idegenbe szakadt emlékezetem nem hagy cserben.) Tehát nemcsak elöljárók voltak, hanem egy idõ után aluljárók is. Az Astoriánál épülõ aluljáró persze nem olyan régi típusú aluljáró, mint a vasúti alul-, illetve felüljárók. Ez az új aluljáró a város szívében épült, szocialista fõvárosunk dísze és ékítménye. A romos lakásokat felújították, és megkezdõdött a lakásleválasztások kora, csökkenteni a lakáshiányt. Ha a magyarul tanuló külföldi arra gondolt volna, hogy a lakásleválasztás azt jelenti, hogy egy lakást leválasztanak a házról, mint bélyeget a borítékról, azt felvilágosítja tévedésérõl az ÉrtSz: „Nagyobb lakás egy részébõl önálló lakás alakítása lakásmegosztás útján.” „Engedélyt kért a lakásleválasztásra” – szól a példamondat. Ugye, emlékszel még, a szocializmus hivatalainál, packázó hivatalainál kérincsélõ, edzett idegzetû olvasó, hogy mi rejlik ebben az egyetlen példamondatban? Ha te nem emlékeznél is, emlékszenek a szüleid, hogy ebben az egyetlen mondatban egy háromkötetes regény rejlik, tragédiák, gerincmegroppanások, válóperek, vasárnapi apukák, güzülés, merev csuklóval ledöntött féldecik, falhoz csapott tányérok, és csak a Jóisten a megmondhatója, hogy még mi. Amikor azután elkezdtek épülni a panelházak meg a toronyházak, Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé. (Szótáraink egyik szót sem ismerik, bár a toronyházat már Németh László használja: „A húszmilliós országnak kell ipar, kereskedelem, fõváros toronyházakkal…” Magyarok Romániában, 1935/1992.)

Lassan felgördült a vasfüggöny; eleinte mûvészek, tudósok, aztán a rokonlátogatók (mert kinek nem volt rokona Nyugaton?) elindultak a nagyvilágba a jó bácsikákhoz és nénikékhez, majd a kalandozó kedvû turisták a hetvendolláros útlevéllel. Ó, nem arra kell gondolni, hogy az útlevél (természetesen a rokonlátogató, illetve turistaútlevél) került volna hetven dollárba. Hanem arra, hogy ennyi valutát igényelhetett a szerencsés halandó. Se többet, se kevesebbet. Ezzel a hamuban sült devizával kellett nekivágni a nagyvilágnak. Hogy is mondtam? Valuta? Deviza? Most akkor melyik? Hosszú külhonosságom alatt több látogatót megkérdeztem, hogy mi a különbség a valuta és a deviza között. A megkérdezettek ötöltek-hatoltak, senki sem tudta megmondani. Pedig nem fejkendõs nénikéktõl kérdeztem, hanem egyetemet végzett, idegen nyelveket beszélõ honpolgároktól.

Most tehát nekidurálom magam, hogy tisztázzam a valuta–deviza-kérdést a monetáris politika fényében. A TESz szerint Kazinczy azt írja egyik levelében 1813-ban: „110 forintokat valutában fizettessen le vele.” Eddig rendben is lennénk, valutában kell fizetni, nem forintban. Igen ám, de a TESz így határozza meg a szót: „valamely ország törvényes fizetõeszköze”. Mivel Magyarország törvényes fizetõeszköze forint (korona, pengõ), akkor miért kell valutában fizetni, hiszen a magyar forint is valuta! Hogy ez mégsem teljesen így van, az ÉKSz-bõl derül ki, mely ismer egy második jelentést is: „Idegen állam fizetõeszköze.” Rendben van, tehát a rubel, dollár valuta, a forint nem. Ha most itt belekeverném a valutaboltot (nincs szótárazva!), akkor megtapasztalnánk, hogy a rubel nem úgy valuta, mint a dollár, mert a kiszolgálók azt fitymálva visszadobnák azzal a kijelentéssel, hogy „csak kemény valutát fogadunk el”. (Magam is tanúja voltam hasonló jelenetnek a Kígyó utcai valutaboltban.) Ezek szerint a valuták két csoportba oszthatók (kemény és puha valuta). A magyar forint tehát se nem kemény, se nem puha valuta, egyszerûen csupán fizetõeszköz a világ egy kis kiterjedésû területén (egészen pontosan 93 036 négyzetkilométeren). De ez az állítás sem felel meg a valóságnak, mert hiába ment be a magyar állampolgár a valutaboltba valamelyik hotelban, forintjával nem vehette meg a hõn áhított egy-két karton mentolos cigarettát, avagy gyermekei által még hõbben áhított Barbie babát, mert ott, speciel, nem volt törvényes fizetõeszköz a forint. Foglaljuk össze tehát eddigi ismereteinket: a forint nem valuta, hanem fizetési eszköz, melyet a legtöbb helyen elfogadnak az országban, szemben a kemény valutával, amit mindenhol elfogadnak (hogy kiegészítsék a hetvendolláros keretet, mindenkinek szüksége van rá), de ha a hatóság értesül róla, akkor valutaüzér („Külföldi valutával üzérkedõ személy” – ÉKSz) lesz a cselekvés alanyából, tehát nem ajánlatos valutával fizetni, csak akkor, mikor ez kötelezõ.

Nomármost. Az ÉKSz szerint van valuta-bûncselekmény (ami, ugyebár, nem azonos a valutaüzérkedéssel): „Valuta kiajánlásával elkövetett bûncselekmény” (ÉKSz). Tehát Jóska bácsi féltve õrzött dollárjaiból kiajánl valakinek mondjuk hetvenet. (Ez elég sok, illetve az összes, amit birtokolhat. Hajdanában megöltek egy legényt hatvan forintjáért, ahogy népünk danolta.) Valami mégsem stimmel. Mégsem dollárt ajánlhatott ki Jóska bácsi, mert a dollárt (lévén kemény valuta) külföldön minden további nélkül beváltják neki, mondjuk osztrák schillingre. Tehát nem a hetven dollárt kellett kiajánlani, hanem a hétezer forintot, azt ugyanis törvényes módon nem tudta átváltani még piaszterre sem (már a hetven dolláron kívül). Tehát nem valutát kellett szegény fejének kiajánlani, hanem forintot. (Ennek részleteit jól ismered, ó, nyájas olvasó, hiszen neked is kellett ügyeskedni ilyen ügyekben.) Tehát forintkiajánlásról volt szó. („Forintnak törvénytelen úton külföldre juttatása” – így az ÉKSz, tömören, de velõsen.) Az ÉrtSz még nem ismeri a valutakiajánlást, csupán, nagyon helyesen, a forintkiajánlást. Nekem úgy tûnik, hogy az ÉKSz szerkesztõi itt valamit öszszekutyultak.

De hátravan még a monetáris feketeleves. A deviza. A deviza nyilván nem valuta, mert akkor nem kellene hogy külön neve legyen. A deviza pénzügyi szakszóként a franciából terjedt el a XIX. század végén: „külföldi pénznemre kiállított váltó, csekk vagy utalvány” – állítja a TESz. Tehát akkor valuta. Vagy mégsem? A deviza belföldi eredetû valuta. A devizagazdálkodás („Az ország devizaforgalmának szabályozása” – ÉKSz) teszi lehetõvé azt a bizonyos hetven dollárt. (Lásd: devizakorlátozás „devizák megszerzésének, illetve felhasználásának hivatalos korlátozása” – ÉKSz.) S ezzel megfejtettük a rejtélyt: az a bizonyos hetven dollár, ha az én zsebemben van, akkor valuta (sõt, kemény valuta), ha viszont a tiedben, és nem síboltad, akkor deviza. Az enyémben azért valuta, mert én annak idején devizakülföldi voltam („Hat hónapnál tovább külföldön tartózkodó, devizagazdálkodásilag külföldinek tekintett hazai állampolgár” – ÉKSz), ha viszont hat hónapnál tovább tartózkodtam volna az országban, akkor „devizagazdálkodásilag belföldinek tekintett külföldi jogi személy” (ÉKSz) lettem (volna). Némi kétség azért még e tisztázás után is maradt bennem. Sebaj. Hiszen az elmondottak nagy része ma már nem érvényes, csak a sokak által visszasírt Kádár-rendszerben létezett a hetvendolláros útlevél.

No persze, nem mindenkinek járt a látogató-, illetve a turistaútlevél. Csupán annak, aki útlevélképes volt. Hogyhogy útlevélképes? Korábban csupán a szalonképes kifejezéseket és a párbajképes úriembereket ismertük. Ilyenek voltak a Gyurkovics fiúk, ahogy errõl Herczeg Ferenc tudósít. (Párbajképes: „Aki a feudális erkölcsi szabályok szerint párbajt vívhat.” – ÉKSz, illetve „<A kizsákmányoló társadalom uralkodó osztályaiban> olyan <rendszerint érettségizett> férfi, akit a feudális felfogás szerint értelmezett becsülettel összeférhetetlennek tekintett cselekmények nem terhelnek, akit ilyenek miatt katonai vagy polgári becsületbírósági, illetve bírói ítélettel nem bélyegeztek meg, s ezért mint sértett vagy sértõ fél párbajt vívhat” – körülményeskedik az ÉrtSz, bár meghatározása igencsak pontatlan, de ez most nem tartozik ide.) Volt ezenkívül partiképes fiatalember (akire, miután nemzõképes korba jutott, a Gyurkovics lányok vágytak, szintén Herczeg Ferenc szerint), s õkelme természetesen párbajképes volt, a kauciót is csupán akkor kellett letennie, ha katonatiszt létére kártyaadósságai ellenére is maradt azért néhány hold a családi birtokból.

A fentiek fényében igen kitûnõ szónak tartom útlevélképes szavunkat. Hiszen itt is arról van szó, hogy az utazásra vágyónak bizonyos kritériumoknak kellett megfelelnie. Hogy mik voltak ezek a kritériumok, errõl mi ne akarjunk nyilatkozni, hiszen szótáraink is szemérmesen hallgatnak e felettébb kényes kérdésrõl; ne akarjunk pápábbak lenni a pápánál, fõként azért ne, mert velem is megtörtént, hogy az arra illetékes külügyi szerv megkérdezte, elejét veendõ az utólagos magyarázkodásoknak, hogy vízumképes vagyok-e. Mivel a nyelvi kutakodásnak is van határa, a vízumképes szót már nem is ellenõriztem szótárainkban, ugyanúgy, mint ahogy a refest (= rendõri felügyelet alatt álló) sem, mert ha ez ügyben hepciáskodok, talán még visszamenõleg is elveszítem a vízumképességemet. Annyit azonban elárulnék a (legfiatalabb) olvasónak, hogy refes nem lehetett útlevélképes, hiszen privilégium nem jár priuszos személyeknek. Az útlevél (a hetvendolláros is) privilégium volt. Ezt ugyebár a káderes dönti el. Az már viszont a freudi elszólás határát súrolja, hogy az ÉrtSz szerint a káderes a standard forma, és a káderos a nép által használt, vidékies kifejezés (vesd össze: komenista), az ÉKSz viszont épp fordítva állítja, külön utalással, lásd: káderes, a káderes alatt viszont a szótárírók adósok maradtak a meghatározással, hiszen az a káderos alatt található! Nem kekeckedem tovább. Csak annyit jegyeznék még meg, hogy a káder, káderes szó az általam tárgyalt elõzõ korszakba kellene hogy tartozzék, de hiába bújtam a TESzt, abban csupán a káder található, s ennek a jelentésnek („politikai, szakmai minõsítés”) legkorábbi adata 1960-ból származik, bár az Országh-féle magyar–angol nagyszótár, nem kis bátorságot tanúsítva, már 1953-ban szótárazta a káderlapot, amit hiába igyekeztünk megsemmisíteni 1956-ban.

Ugyanígy itt kell tárgyalni a plebejus szót, bár az is nagyon hamar, 1945 után kezdett terjedni. A TESz szerint már Csokonai használta (1785/1844), s jelentése sem okoz gondot, hiszen már a rómaiaknál ezzel a plebs (= nép) fõnévbõl képzett melléknévvel különböztették meg a nem patríciusi származású embereket; nálunk a XIX. században egyszerûen nem nemesi származásút jelentett. Ettõl függetlenül sikerszót népi demokráciánk csinált belõle. A „plebejus származás” érdekes módon mint érték a nemesi származással lett egyenrangú az új rendszerben. Némi posztmarxista iróniával azonban hozzátenném, hogy a dolgok sohasem egyértelmûek, hiszen a plebejus származásúak soha nem szégyellték, hogy népi származásúak, de a népi melléknévvel a népi írókat megbélyegzõ vita és párthatározat után (1958) illett csínján bánni. Igaz, a szót leggyakrabban történeti szakszóként használták, de kortársi használatában szemernyi leszólás is érzõdik (plebejus magatartás, indulat, sõt gyûlölet). Derék szótáríróink a fából vaskarikát is szótárazták: plebejus népiesség (képtelenségében méltó párja a népi demokráciának) „az az irodalmi irányzat, amely formai sajátosságok utánzásán túlmenõen kifejezi a nép forradalmi törekvéseit is, az idillikus, romantikus, a valóságot elkendõzõ népiességgel ellentétben” (ÉrtSz). Magyarán: kóser népiesség, ami mindaddig hasznos, amíg segít a volt uralkodó osztályt és a klerikális reakciót radikálisan támadni (mint a népi kollégisták). A szó aztán a hatvanas–hetvenes évekre megszelídült, csupán enyhe mosdatlanság és fésületlenség áradt belõle. A holnapra megforgatjuk az egész világot hurráoptimizmusával együtt többé-kevésbé kiment a divatból.

Mivel a Kádár-korszakban, legalábbis a Prágai Tavaszig, jó viszonyban éltünk a szomszéd népekkel (ha nem voltunk is tejtestvérek, mint Németh László szerette volna elhitetni magával és velünk, hanem egyazon lelenc/toloncházban vagy javítóintézetben sínylõdtünk, martuk egymást, vagy csak némán gyûlölködtünk), s éppen ezért fokozott figyelemmel igyekeztünk minden olyan megnyilvánulást kiiktatni legalábbis az írott szövegekbõl, mely „a szomszéd népek érzékenységét sérthetné”. E kifejezést mindenki így ismeri, ezzel a bántó éllel terjedt el, cinkos összekacsintás van benne, vigyázzunk, ezek a szomszéd népek igencsak érzékenyek, azonnal nacionalizmust szimatolnak. Készakarva átfogalmaztuk a standard kifejezést, mely megmagyarázza nekünk, miért kell megcenzúrázni klasszikusainkat, miért lehet kiadni valakinek az összes verseit úgy, hogy még tudomásunk szerint sem összes, hiszen mi magunk hagytunk ki néhány verset, illetve versszakot. A legkorábbi példát 1959-bõl ismerem: „…a minden eddiginél teljesebb és pontosabb kiadás… nem tartalmazza a költõ néhány olyan versét, mely irredenta tartalmánál fogva sérthetné szomszéd népeink érzéseit... [az én kiemelésem] (Juhász Gyula összes versei, Szépirodalmi, 1959, 1087.). Péter László azonban nem elégedett meg a magyarázattal, és az 1964-es kiadásban, melyet az Akadémiai Kiadónál készült 1963-as kritikai kiadás alapján szerkesztett egybe, tovább ragozza az igét: „E versek, melyeket a költõ többnyire nem is belsõ ihletésbõl, hanem külsõ ösztönzésre írt, mûvészi tekintetben sem érnek föl Juhász Gyula költõi alkotásainak színvonalára, így hiányuk nem szegényíti a nagy költõ jellegzetes vonásait.” (Juhász Gyula összes versei, Szépirodalmi, 1964, 2. köt. 505.) E magabiztos, fölényeskedõ eszmefuttatásra arról, hogy mi ér fel mihez (vagy hova), hogy ki szegényít kit, nem volt szükség. Elég megadni a császárnak, ami a császáré. Hiszen a többi filológus is csupán ezt tette: „Gyûjteményünk nem tartalmazza a költõ néhány olyan versét, amely irredenta hangjával sértené a szomszéd népek nemzeti érzését” (Rozgonyi Iván és [a szaklektor] Szabolcsi Miklós in: Babits Mihály összes versei. Szépirodalmi, 1963, 590.). Szívszorítóan visszafogott Vargha Balázs: „Ebbõl a kiadásból is elhagytuk az 1962-es kiadás utószavában felsorolt néhány verset.” (In: Kosztolányi Dezsõ összes versei. Szépirodalmi, 1964. 840.) Akárhogy volt is, hiszen a példákat szaporíthatnám, kínosan ügyeltünk szomszéd népeink nemzeti érzéseire. A sajátunkra viszont kevésbé. Hašek Švejkjébõl magyarul sem hiányzik egyetlenegy sor sem. Hiányuk, vélném, szegényítené a nagy prózaíró jellegzetes vonásait. Nem élcelõdöm, hiszen Hašek munkásságának egyik lényeges vonása a magyarellenesség. Hogy valójában mi is a „szomszéd népek érzékenységének megsértése”, én így tudom meghatározni: fölöslegesen kihívni a szomszéd népek virulensen agresszív nacionalizmusát. Erre tényleg semmi szükség nincsen.

De arra sem volt semmi szükség, hogy a TESz szerkesztõi „kifelejtették” az oláh szót, sõt a vlach alakot is, pedig erre utalás történik (példás alapossággal az olasz szócikkben, ahonnan viszont elfelejtették kifelejteni: „Etimológiailag azonos a magyar oláh népnévvel”). Amikor egyik vezetõ nyelvészünktõl megkérdeztem, hogy miképpen keletkezett e hiányosság, itt, Londonban, légvonalban legalább 2000 kilométerre a magyar–román határtól, lehalkított hangon csupán annyit pusmogott, hogy féltek, a románok nem fogják beengedni a szótárt Erdélybe. E diszkrét tapintat szinte már megható. Kniezsa István (A magyar nyelv szláv jövevényszavai, 2. kiad. 1974) viszont kevésbé tapintatos, korai elõfordulásainak felsorolásával tárgyalja az oláh szót, amit lassan már én sem merek leírni. A TESz óvatoskodása azért is nevetséges, mert ezt a véleményt sem az ÉrtSz, sem az ÉKSz nem osztja. (Pedig milyen szép új szót kaptunk cserébe a tapintatosan kihagyott oláhért, két évtizeddel késõbb a falurombolásban!) Ezzel otthagyom a témát, mint Szent Pál a románokat.

3. A legvidámabb barakkból a sumákolás korába, 1969–1989

Miután Kádár megbeszélte a megbeszélnivalókat Ágcsernyõn, minek következtében bevonultunk Csehszlovákiába, helyreállt a rend az (akkor már egyre kevésbé annak nevezett) béketáborban. (Béketábor: „A világbéke megvédésére tömörült országok, népek, csoportok összessége” – ÉKSz) Mi lettünk a legvidámabb barakk, ahogy öniróniától sem mentesen neveztük magunkat, szemben a nyugati újságírókkal, akik szerint agyonreklámozott „gulyáskommunizmust” építettünk. Tettük ezt a nagy dérrel-durral beharangozott új gazdasági mechanizmus segítségével, amely természetesen tudományos elvek alapján indult, ám mégis kézi vezérléshez vezetett, ideges kapkodáshoz, mert sok pénzbe került, elkezdtek az adósságok felgyülemleni, pedig nyitottunk, Isten a tanúja, nyitottunk Nyugat felé, sõt az emigráció felé is. E korszak szavait azonban hiába keresném szótárainkban, hiszen lexikográfiai emlékezetünk csupán az 1970-es évek legelejéig nyúlik vissza még ma is. Nyelvszemléletünknek ez a két évtized okozta a legnagyobb kárt, mindent összemaszatoltunk.

Elõször is a forradalom emlékét. Hivatalosan a tudományosan megfontolt ’ellenforradalom’ megjelölés még élt ugyan, de a vezetõk beszédeikben már nem szívesen beszéltek ellenforradalomról, maga Kádár hatvanadik születésnapján (1972) tragikus eseményeknek nevezte azt, ami 1956-ban történt. Ezzel igyekezett belopni magát a nép szívébe. Igen, ennek az engedménynek még mi is örültünk az emigrációban, hiszen akárhonnan nézem is, tényleg tragikus események játszódtak le Magyarhon fõvárosában. A bús pesti nép azonban ezt nehezen viselte, hiszen az õ bõrérõl volt szó, ezért eleinte sajnálatos eseményekre enyhítette a kifejezést, majd egyszerûen a jól ismert vagy ötvenhatos eseményekre, végül cinikusan csupán eseményekre. Ez annyira beleivódott a nemzet pszichéjébe, hogy ma észre sem veszi a szónok (megint csak Göncz Árpád a legjobb példa), amikor a negyvennyolcas eseményekrõl beszél március 15-én. Az „események” semleges, cinikusan semleges, benne van az is, hogy a beszélõ a megszólítottra bízza, milyen jelzõt kíván politikai beállítottsága a semleges szóhoz. „Válaszd ki magad, engem pedig ne késztess politikai színvallásra” – ez rejtõzik a mögöttes szemantikai tartományban. Események. Passz. „Engem egyébként sem érdekelnek, most éppen Trabantra gyûjtök. Hagyj békét. Elegem van.” – szavalta a kisemberek kórusa.

A „fejesek” pedig a hatalomvédte bensõség berkeibõl jártak vadászni, vagy lecserélték a hivatali Mercedes-flottát, ezzel port hintve a nép szemébe, hogy mily demokratikusak, jó nekik a szovjet gyártmányú jármû is. Arról persze nem szólt a krónika, hogy a kiselejtezett Mercedesek potom áron az apparatcsikok kezébe kerültek, magángépkocsinak. Hát igen, a hatalomvédte bensõség. Machtgeschützte Innerlichkeit. A kifejezés Thomas Manntól származik, Richard Wagnerrel kapcsolatban írta, és Lukács György szerette idézgetni. Természetesen nem a párt által nyújtott hatalomvédte bensõséggel kapcsolatban, hanem arra az írói magatartásformára vonatkoztatva, mely közönyösségben nyilvánult meg az állam és a társadalom kérdéseivel kapcsolatban mindaddig, amíg az õ (az író) mûvei megjelennek, illetve a hatalom türelemmel viseltetik megnyilvánulásaival szemben. Magyarán, egyfajta kiegyezésrõl volt szó, ugyanúgy, mint ahogy Kádár is kiegyezett az értelmiséggel a hatvanas–hetvenes évek fordulóján. Ezt az újfajta szabadságot egy Berkeleybe látogató közgazdász fejtette ki nekem. „Nem is hinnéd el, hogy Magyarországon ma már mi mindent leírhatsz, ha betartod a játékszabályokat.” A játékszabályokat a következõ négy pontban foglalta össze: (1) nem kétségbe vonni a Szovjetunió vezetõ szerepét, (2) nem támadni a munkás–paraszt szövetségen alapuló hatalmat, (3) nem nacionalistáskodni (tehát nem emlegetni Trianont és a kisebbségeket) és (4) nem tudomásul venni a (lappangó) urbánus–népi ellentéteket. Szépen hangzott ez ott a Nagy (vagy Csendes)-óceán partján, érdemes volt érte szögre akasztani a bihari pontokat. Hiszen e csekélység az ára, hogy te is a hatalomvédte bensõség tagja légy.

De hát ahogy mondtam, elkezdõdött a maszatolás. A maszatolás mindenkinek érdeke volt, legpregnánsabban Nagy László fogalmazta meg: „Más is kurva, nemcsak én!” (Menyegzõ) Errõl volt szó, ott az ólmelegben. Egymás piszkában elheverve. A mi kutyánk kölykeit persze nem az ólmelegben tenyésztették, hanem a hatalomvédte bensõség árnyas ligeteiben. A kívülrekedteknek odadobták a koncot: „kaparj kurta, neked is jut!” (O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások címû gyûjteménye több változatban ismeri a mondást, ami régiségére utal, ugyanúgy, mint a kurta [= rövid] fõnévi használata. Mint becsmérlõ megszólításra elsõ adat egy 1556-ból származó históriás énekben: „A kurta németekben ti bíztatok.” A becsmérlõ jelentés kialakulásába nyilván belejátszott a kurva melléknévvel való összecsengése, hiszen a régiségben se szeri, se száma a kurva, kurafi minõsítéseknek, fõként a németekkel kapcsolatban.) A „kaparj kurta” módon való meggazdagodásnak a legnyomorúságos formája az ingázás volt. A vidéki Magyarország ebbe gebedt bele, a kenyérkeresõ ingázó lett, meggazdagodás helyett megrokkant, családja szétesett, õ maga alkoholista lett, aki már azt sem tudta, kinek a kurva anyját szidja.

A mi kutyánk kölyke kifejezés a kontraszelekció kedélyeskedõ álcázása. (Erre mondta szintén kedélyeskedve Móricz Zsigmond: „Hja kérem, a rokonok!”) A darwini evolúció ellentéte a biológiában, a természetes kiválasztódás (natural selection) ellentéte, amikor egyéni érdekeink következtében saját génjeink átörökítését tekintjük prioritásnak, ezek továbbélését segítjük elõ mindenáron, még akkor is, ha a társadalom számára értékesebb kvalitásokkal rendelkezõ egyedek így háttérbe szorulnak. Ennek módja a kiskapuk megtalálása. („Rendelkezés kijátszására, megkerülésére alkalmas lehetõség” – ÉKSz.) Régebben ezt protekciónak nevezték, amikor valakit beprotezsáltak valahová. A kiskapu tehát ahhoz szükségeltetik, hogy sínre tegyük a mi kutyánk kölykét. A sínre tesz is nyelvi telitalálat, hiszen a sínen tudjuk, hová gördül a szerelvény, s ki merné kisiklatni a vonatot? Ha valaki mégis bekerül közénk, azaz tehetsége érvényesül, azt egymás közt, finomkodva elsõ generációs értelmiséginek nevezzük. Édes Istenem, nincs ebben semmi, elvégre nem származhat mindenki nagypolgári családból. Most veszem észre, hogy megszaladt a tollam, csak nem valami újsütetû „uralkodó osztály” meglétét körvonalazom itt a legmagyaroschabb kiszólások mögé bujtatva? Az osztálytársadalom megszûnte után? De hát, mondom, minden összemaszatolódott.

A maszatolás legfejlettebb formája, ugyanúgy, mint ahogy az imperializmus a kapitalizmus legmagasabb formája, a kabátlopás esete. Hiába ágálok, hogy a kávéházban ellopták a kabátomat, mindenki csak arra emlékszik, hogy valami kabátlopási ügybe keveredtem. Ezt azért senki nem meri a szemembe mondani, de a hátam mögött ezt terjesztik rólam. Sokszor nem is tudok róla, hogy én keveredtem kabátlopási ügybe. Az emberek sumákolnak („sutyi módon, alattomosan viselkedik, mellébeszél, kertel” – határozza meg frappánsan a kitûnõ tájszót a TESz. Elsõ adatát 1874-bõl veszi, a szó nyilván sokkal korábbi, de az irodalmi és köznyelvbe csupán a Kádár-konszolidáció idején került.) Hogyne sumákolnának az emberek, hiszen Kádártól a minisztérium portásáig mindenki sumákolt. A nyolcvanas évek közepére a király meztelenségét csupán sumákolás palástolta, úgy-ahogy. Nem lehetett tovább kacsingatni a televízióból, mint Hofinak.

Egyszóval az egész helyzet cikis lett. Ezzel a ciki szóval igen sok bajom volt. Szerintem még nem szilárdult meg véglegesen a szemantikai tartalma. Nézzük csak. Igencsak eltérõ jelentésekkel hallottam. Mint ige lehet tárgyas és tárgyatlan, mert lehet valakit cikizni, de lehet valami miatt is cikizni. Mint melléknév a cikis lehet ’rázós’, de olykor egyszerûen csak ’snassz’. A ciki maga inkább fõnév, mint melléknév, bár ha állítmányként használjuk, ez nem dönthetõ el. Etimológiájáról fogalmam sem volt. Eleinte arra gondoltam, hogy rövidülés a „cikornya, cikornyás”-ból (mint cigi < cigaretta). Magam sem tartottam teljesen meggyõzõnek ötletemet, még akkor sem, ha szemantikailag elképzelhetõ egy ’cikornyás’ > ’bonyolult’ > ’zavaros’ > ’veszélyesen zavaros’ > ’rázós’ jelentésváltozás. Kövecses Zoltán (Magyar szlengszótár, 1998) a „cikiz” igét ’szándékosan ingerel’ jelentéssel is felsorolja. Ebbe a jelentésbe a „cukkol” megléte is belejátszott.

Elõadásom után megkeresett két német anyanyelvû, de magyarul jól beszélõ hölgy (egyikük müncheni, a másik északnémet), s váltig hajtogatták, hogy a ’ciki’ német eredetû. A Zicke (~ Ziege) nõstény kecskébõl keletkezett melléknév: zickig. Errõl késõbb beszéltem Paetzke Henninggel, aki a magyar irodalom értõ német fordítója, s aki „szeszélyes, akadékoskodó, hülye (csaj)”-nak értelmezte a német szleng melléknevet, s szerinte is elképzelhetõ, hogy a magyar ’ciki’ a német ’zickig’ derivátuma. Egyik etimológiája sem okoz sem hangtani, sem szemantikai nehézséget. A német eredet talán azért valószínûbb, mert – legalábbis én – legkorábban a demokratikus ellenzék tagjaitól hallottam a szót, és közülük akkoriban többen jártak ösztöndíjjal Németországban, illetve Nyugat-Berlinben.

Akárhogy volt is, egyre cikisebb lett a helyzet. Nem csak az ellenzéké (akik persze egymást is cikizték, pártállásuk szerint). Az apparátus Gorbacsovot cikizte (bár kötve hiszem, hogy az apparátusban ily életszagú szó közismert lett volna), és tagjai a rendszerváltás idején egymás után távoztak, ejtõernyõvel. Tehát mint ejtõernyõsök. A bajt Gorbacsov okozta jelszavaival. A peresztrojka és a glasznoszty minden nyelven villámgyorsan elterjedt. A peresztrojkát nem fordítottuk le (más népek sem), a glasznosztyot viszont igen. Eleinte bátortalanul: ’nyíltság’ (mint ahogy a magyar embert is a nyílt homlok jellemzi), azután egyre inkább a ’nyilvánosság’ szó lépett a helyébe. Ez is kézenfekvõnek tûnt, hiszen a közügyeket helytelen eltitkolni a szélesebb nyilvánosság elõtt. Hadrovics László így értelmezi „… az állampolgároknak joguk legyen folyamatosan értesülni mindarról, ami politikai, társadalmi, gazdasági téren történik vagy tervezõdik” (Magyar frazeológia, 1995). A megemésztett, teljesen megmagyarosodott változata csupán az utóbbi néhány évben állandósult átláthatóság formában. Ehhez azonban közbeesõ lépcsõre volt szükség: ez az átvilágítás. Az, amit átvilágítanak, átlátható lesz. (Érdekes módon az angolban is hasonló folyamat játszódott le: eleinte glasnost = ’openness’, majd ’transparency’.) Ettõl függetlenül nem hinném, hogy a honatyák, amikor valamilyen ügynek, eljárásnak az átláthatóságát kérik számon a T. Házon, tudnák, hogy valójában Gorbacsovot idézik.

Az ejtõernyõsök, amikor kiugrottak a pártközpontból, eleinte mint vállalati igazgatók ereszkedtek le a gazdasági életbe, de egyre gyakrabban vittek magukkal motyót is, ilyenkor volt mibõl magánvállalatot alapítaniok. Mára, gondolom, elégették ejtõernyõiket, s mint a piacgazdaság élharcosai örvendeznek szerencséjüknek. (Elõadásom után Lászlóffy Aladár figyelmeztetett, hogy a magyar történelemben voltak már ejtõernyõsök. Szerinte a második bécsi döntés után, amikor Észak-Erdélyt visszakaptuk 1940-ben, az új, budapesti megbízású hivatalnoki kar az égbõl pottyant az erdélyiek nyakába, mint az ejtõernyõsök. Így is nevezték õket.) Kurtán-furcsán utaltam a „cókmókjukra”. Mirõl is volt szó? Lenyúlták a közprédává váló állami vagyonból az õket (szerintük) jogosan megilletõ részt. Ez a lenyúlni is kitûnõ ige, benne van, hogy alattomban, suttyomban, de kellõ eréllyel és kitartó szorgalommal.

Közben a munkamorál tovább finomult, a kifejezések színesedtek. A vetélytársak elleni fogcsikorgató küzdelemben hasznos, ha túlterheljük azokat, akik ágálnak, tehát rálõcsöljük azokat a tennivalókat is, melyeket nekünk kellene végezni. (Rálõcsöl: „valakire ráerõltet, hárít” – ÉKSz.) A stílusminõsítés az ÉKSz szerint még tájszó vagy argó. Nem hinném, hogy eredetileg tájszó lett volna, hiszen nehéz szemantikai összefüggésbe hozni a ’lõcs’-csel („A szekéroldal felsõ szélét a tengely külsõ végével összekötõ vasalt görbe rúd” – ÉKSz), inkább argó, tehát szleng, ami ekkoriban átkerült a köznyelvbe. A lenyúl jelentése is módosult. Mostanában inkább a közpénzeket szokták lenyúlni azok, akik (igazságosan) szétosztják az alapítvány pénzét. Akiknek elõmarkolási joguk van. A kollégák megfúrására a leghatásosabb módszer, ha betartunk nekik. Ez jobb, mint ha elgáncsoljuk, hiszen akkor a lábról kiderülhet, hogy kié, ha viszont rejtekhelyrõl egy botot tartunk be, nyugodtan röhöghetünk, ahogy orra bukik, s még azt sem tudja, ki tartott be neki. Nem úgy, mint eredeti jelentésében a futballpályán, tízezrek elõtt.

A maszatolás azóta sem szûnt meg. Ráadásul ami még a helyén maradt, azt viszont szétcincáljuk. Mert elsõsorban nem a Csáky szalmáját cincáltuk szét (bár az egyik szólásra ráépített másik képes kifejezés élvezetesen eredeti szemléletmódot tükrözne), hanem értékvilágunk kötõanyagát, az emberi viszonyok természetes rendjét, egyszóval a társadalom kitapinthatatlan szövedékét, a viselkedési mintákat, az emberi kapcsolatok nemzedékek által kialakított szokásrendjét. Hajdanában volt borravaló, ezt a kis fizetésû pincéreknek, borbélyoknak, hotelportásoknak, trógereknek (a szó elsõdleges értelmében: tehát annak, aki a pályaudvarokon izzadt a csomagok terhe alatt) adták. Amikor aztán mindenki trógerolt, akkor megszületett a borravaló új neve: hála/csúszó/kenõpénz. Az orvosnak is járt borravaló, ezt neveztük hálapénznek. De az ügyvéd uraknak sem ártott borítékban a kezébe csúsztatni valamit, hogy rendezettebb körülmények között folyjanak az ügyek, vagy az építkezõnek, egyszóval diplomás embereknek. Ezt nevezték csúszópénznek. De a mesterrel is csínján kellett bánnunk, hogy úgy érezze, mintha hájjal kenegetnék, erre szolgált a kenõpénz. A villany/gázszerelõ mestert utána kenyérre lehetett kenni.

Így ért véget a puha diktatúra kora (az elõzõ kort senki nem nevezte kemény diktatúrának, ezt csak utólag mondjuk, azóta, hogy van összehasonlítási alapunk). Kisszerû, kisstílû vég volt, sírfelirata így hangzik: Mindenkinek (nagyon, de nagyon) tele lett a hócipõje. (Sokaknak azóta is tele van.) De közben megszoktuk, hogy a hibát hiányosságnak, a bûnt visszásságnak nevezzük. Identitásunk is megváltozott. Korábban urak voltunk vagy elvtársak, parasztok vagy polgárok, sõt állampolgárok, esetleg honpolgárok, mára országlakók lettünk. Tökéletes szó, mert azonos az ország lakóival. Jelentése attól is függ, ki mondja kinek. Mondhatom tapintatból, hiszen akivel beszélek, lehet, hogy nem tartja magát magyarnak, minek sértegessem, de mondhatom majdnem sértésként, ha a megszólítottat én nem tartom magyarnak. Kirekesztem vele a közösségbõl. Vagy olyan közösségi keretet teremtek vele, melynek õ is tagjának érezheti magát. Joggal félhetek, hogy megsértem, ha „lemagyarozom”, de azzal is, ha nem tartom jó magyar embernek. Bár én személy szerint a magyart fõnévi értelemben használom, tehát semmi szükség még megtoldani az emberrel, mert én még egyetlen eszkimóval, angollal, göröggel sem találkoztam, aki ne lett volna ugyanakkor ember. Továbbmegyek: el sem tudom képzelni, hogy milyen az, amikor valaki minden attribútum nélkül csupán ember. Pláne nagy E-vel. Ez fölösleges kérkedés, és a foltos szalamandrák vagy az ízeltlábúak joggal megorrolhatnak érte. Az országlakó azért jó szó, mert nem zárja ki még az ország flóráját és faunáját sem, elvégre a hõscincérek, a görények és a tölgyfák is országlakók. Ez utóbbiak még gyökereiket is büntetlenül belelógathatják a 93 036 négyzetkilométernyi talajba.

Összefoglalva: az 1945 és 1989 közötti idõszak gondolkodásunkat (mert gondolkozni csak a szavak építõkockáival lehet) összezavarta. Legfõképpen a puha diktatúra korában, a Prágai Tavasztól a rendszerváltásig terjedõ két évtized alatt. A korábbi szakaszban ugyanis különbséget tettünk egyes dolgok leírásában, ahogy „õk” mondják, és ahogy „mi” mondjuk. „Mi” tudtuk a vasfüggöny igazi jelentését, hiába akartak velünk bármit is elhitetni. Tudtuk, hogy a „béketábor” hódoltsági terület. De egy idõ után az „õk” és a „mi” összemaszatolódott, összekutyultuk. Olykor „mi” is „õk” voltunk, és fordítva. Olykor vállaltuk az államosított szavakat. De valami belsõ védekezés a lélek mélyén megmaradt, némi óvatossággal párosulva. Ekkoriban született az alanytalanság fortélyos eszköze. A társadalmi diskurzusban a fontos esetekben nem tettük ki a mondat alanyát. Ennek a lehetõségnek a kiaknázásáért szintén a nyelvrendõrség egy korábbi nemzedéke volt a felelõs. Elhitették velünk, hogy a magyarban szenvedõ ragozás nincs, mert nem egyezik meg a „magyar nyelv természetével” (meg hát, ugye, németes), mert az ismert diktum szerint a „-/tatik, -/tetik a magyarban nem használtatik”, mert a magyar ember a határozatlan (vagy általános) alanyt a többes szám harmadik személyû személyraggal fejezi ki. „Az utcát seprik”, ki is mondana ilyen csúfságot, hogy „az utca sepertetik”. Különben is, egyik esetben sem vagyunk kíváncsiak az alanyra, mondanivalónk lényege, hogy a cselekmény eredményeképpen az utca tiszta lesz. A dolog mégsem ilyen egyszerû. Mert amikor, tegyük fel, 1957-ben valaki azt mondta, hogy „dr. Suhajdát is elvitték”, akkor mindenki tudta, hogy ki a mondat alanya, másrészt a biztonság kedvéért jobb volt errõl a cselekvõ alanyról mélyen hallgatni. Amikor a hetvenes években az Élet és Irodalom egyik értõ kritikájában azt olvastam, hogy Toldalagi Pál „szép könyvet kapott”, majdnem elnevettem magam. Hogyhogy kapott? Hát nem õ írta? Mert az, hogy kitõl kapta, nekem sem volt kérdéses. Állam Bácsitól. Mert akkoriban Állam Bácsi már a jóságos orcáját igyekezett mutatni, miközben hátsó szobákban szõrösszívû kapitalistákkal tárgyalt újabb hitelekrõl, hiszen maholnap kivillan az ülepe a nadrágból. De hát a lényeg az, hogy újabb hitelt kapott. Hogy kitõl? Nem mindegy az? Fontos, hogy kapott! Nekünk a lényeg az volt, hogy üdülést kaptunk, jutalmat, kitüntetést, utaztattak bennünket, persze Konrád vagy Csoóri szilenciumot ’kapott’, de ez más lapra tartozik. Ugyanakkor adni is adtunk. Ebben az esetben a tárgyat szemérmeskedtük el. Mert mit is adtunk? Kisebb-nagyobb darabot a gerincünkbõl, a meggyõzõdésünkbõl, az igazunkból, az önbecsülésünkbõl, ezekbõl az avítt kacatokból.

Úgy jártunk, mint az oroszok a tatár megszállás alatt, ahogy ezt Nyikolaj Mihajlovics Karamzin kommentálta: „Megfeledkezve a nemzeti büszkeségrõl, megtanultuk az alantas cselfogásokat, a rabszolgák fortélyait. S ez a gyengék ereje. Amikor becsaptuk a tatárokat, egymást még inkább becsaptuk; amikor arannyal váltottuk meg magunkat a barbárok elnyomása alól, kapzsibbak lettünk, és érzéktelenebbé váltunk sérelmeinkre… (Idézi a párizsi emigráns N. Tourgueneff: La Russie et les Russes. Paris, 1847. 3. k. 371.)

Epilógus: a jelen

A jelen szerintem 1989. október 23-án kezdõdött, a köztársaság kikiáltásával, s ezzel népköztársaság szavunk egy csapásra kimúlt, idejétmúlt lett: (ha nem is kispolgári) csökevény. Aznap estére tehát megszabadultunk egy nép- elõtagú tautológiát tartalmazó szavunktól. Ugyanakkor a népfelkelés bejelentésével 1989. január 28-án a 168 Óra mûsorában Pozsgay Imre fején találta a szöget. Ezzel a szemantikai fejlemény a legutolsó elõtti stádiumába ért. Nézzük csak: ellenforradalom > tragikus események > sajnálatos események > októberi események > események > népfelkelés. A népfelkelés volt a döntõ változás, korábban csak maszatoltuk az egyre alaktalanabb gyurmát. Bár a népfelkelés német tükörszó (Volksaufstand), a történelem igazi, veretes magyar szóvá avatta. Elsõ elõfordulása 1849/1973: „Miféle nagy mozgás ez? – Népfelkelés lesz.” (Francsics Károly naplója, 1849. dec. 31. Kiadva Kis kamorámban gyertyát gyújték. 1973, 195.) Nem tudom, Pozsgay tudta-e, hogy már Kossuth is használta a népfelkelés szót, bár õ elõnyben részesítette francia elõzményét (levée en masse), amit „tömegben felállni”-nak fordított. („A magyarnak tehát most csak két teendõje van: Egyik: felállni tömegben a haza földét megszállott ellenség agyonnyomására.” – Kossuth Hírlapja, Vezércikk, 1848. 69. sz.) Bizony, kutyabõrrel felér Pozsgay kifejezésével kapcsolatban. A francia kifejezés magyarul darabos erõt áraszt, felszólít, tettre serkent. Erre volt szüksége Kossuthnak, erõs szóra, hiszen nyelvileg abszolút hallása volt, még angol beszédeit is a szónoki irodalom remekeinek tartották a Bárd hazájában. A népfelkelést nem lehet felszólításként használni, tudta ezt jól Kossuth. Mint ahogy Pozsgay is tudhatta jól, hogy a forradalmárokat az irodalomban szokták felkelõknek nevezni. (Elsõnek talán Moldova György A sötét angyal címû kisregényében: „1956. november 5-re virradó éjszaka R., a felkelõk végsõkig kitartó egyik osztagának parancsnoka…” – kezdte 1964-ben megjelent regényét.) Ez rendben is lett volna, hiszen a felkelõ semleges ízû szó mindaddig, amíg nem minõsítjük. S Pozsgay ezt tette, elé téve a nép- szót, hiszen a diktatúrában is azért szerették a nép- elõtagú szavakat, mert az mindig a népszuverenitás elvére való hivatkozás kétségbevonhatatlan jele Rousseau óta. Pozsgay imponáló bátorsága csakhamar elnyerte méltó jutalmát azoktól, akiket csak „földszintes Dugovics Tituszoknak” nevezgetett Aczél György, hiszen azt mégsem mondhatta róluk, hogy az õ engedélyével ugrálnak ki-be a földszinti ablakon. Akárhogy volt is, a népfölkeléstõl már csak aprócska lépést kellett tenni a forradalom elnevezés jogaiba való visszaállításáig.

A jelent meghatározó másik szó a változások néven nevezése. Mi is történt 1989/90-ben? A változást leíró szót a közmegegyezés alakította ki: rendszerváltás. Ennek is van elõzménye. Mi, emigránsok, még a hatvanhetesek sem, semmilyen körülmények között nem vettük a szánkra a felszabadulás szót. Bár egyesek állították, hogy nincsen ebben semmi kivetnivaló, hiszen 1945-ben de facto a szovjet hadsereg vetett véget a német megszállásnak, azaz felszabadítottak bennünket. Meggyõzõdés nélkül bólogattunk az ilyen okoskodásra, s ha Magyarországon jártomban elkerülhetetlen volt 1945-re utalni, én az „1945. évi változásokat” emlegettem hivatalos megnyilatkozásaimban, mintegy Bibó jól ismert tanulmányára utalva (A magyar társadalomfejlõdés és az 1945. évi változás értelme, 1947), ám anélkül, hogy a változások „értelmét” kibogozni kívántam volna. Szabó Zoltán szemmel láthatólag nem volt megelégedve szóhasználatommal, de kifogását nem tudta rögtön megfogalmazni. Talán emiatt is került sor az 1945. évi változások taglalására e változások 30. évfordulóján a Szepsi Csombor Körben 1975-ben. A meghívó megszövegezése idejére Szabó Zoltán már kitalálta a mot juste-öt, a szabatos megfogalmazást: korszakváltás. Ez a szó kihúzta a méregfogát a felszabadulás–megszállás vitájának. Ettõl kezdve ezt a terminológiát használtam én is, ha erre szükség volt. Szabó Zoltán pedig, szintén Bibóból kiindulva, azt is kifejtette, hogy miért helyteleníti a felszabadulás elnevezés használatát. Ehhez ugyanis felszabadulásélmény kellett volna, s ezt a magyar nép nem kapta meg, szemben a franciákkal, akiknek tényleg volt felszabadulásélménye, amikor Leclerc és De Gaulle tábornok bevonult az Elíziumi Mezõk széles sugárútján. Szabó Zoltán problémaérzékenysége nem engedte, hogy õ is egyértelmûen Magyarország megszállásáról beszéljen, mint Kovács Imre memoárjainak címében (1979), nem sokkal halála elõtt. A korszakváltás szó természetesen szótárazva van az ÉKSz-ben, az ÉrtSz azonban még nem tud róla. Mindezek ellenére mégsem hiszem, mivel a demokratikus ellenzék Szabó Zoltánt a nyolcvanas évek elején zászlajára tûzte, hogy a Korszakváltás címû esszéje, melyet a Szabad Európa Rádió sugárzott már 1975-ben, s amit kiadtam a Terepfelverés címû kötetben, ne vált volna közismertté Magyarországon, s azt sem, hogy a kifejezés elterjedése ne alakította volna koncepcionálisan a rendszerváltás szó megszületését, mely rendszerváltozás formában természetesen megtalálható az ÉrtSz-ben és az ÉKSz-ben is. A megszilárdult forma, a rendszerváltás igencsak kitûnõ szó, a közmegegyezés csiszolta tökéletesre. 1945-ben több történt, mint egyszerûen rendszerváltás, egy történelmi korszak véget ért, és egy új kezdõdött; ezt 1989/90-rõl nem lehet elmondani, a politikai rendszer megváltozott, de egyébként minden maradt a régiben, hiába hátrált ki a hatalomból a kommunista párt. Ugyanakkor mégiscsak rendszerváltás történt, nem rendszerváltozás, hiszen mindnyájan tevõlegesen részesei voltunk annak, hogy a rendszer megváltozott. 1945-ben felszabadítottak bennünket, mégsem szabadultunk fel. Ha lenne kedvem ironizálni, mondanám: csöbörbõl vödörbe kerültünk. Minõ finom megkülönböztetésre képes a magyar igeragozás! Ezt a leheletnyi, ám mégis lényegi különbséget angol, francia vagy német igék segítségével nem tudom végigzongorázni.

A jelen szavai legtöbbször nem politikai töltetûek, hanem a piacgazdaság melléktermékei. Hadrovics úgy véli, hogy a piacgazdaságot németbõl tükörfordítottuk („nem más, mint a német Marktwirtschaft szó szerinti fordítása” – Magyar frazeológia, 1995, 280.). Pedig az angolból ered: market economy, a marketing és társaival. Németül is tükörfordítás; öreg hiba az idõsebb nyelvészgenerációban, hogy a német kolosszus mögé már nem látnak, feledni vélik, hogy a dolgoknak ott adnak nevet, ahol keletkeznek. Ezt már Kazinczy is tudta, bár az õ korában gyakran tényleg elég volt a német kultúráig látni, hiszen a német irodalom akkoriban valóban fénykorát élte. Ma viszont a német ugyanúgy dugig van angol szavakkal és kifejezésekkel, mint a magyar. Ez érthetõ is, hiszen a második világháború után a német társadalom és nyelv is utánzó társadalom és nyelv lett. Ezt ma már mindenki tudja, aki business-degreet szerzett, vagy menedzserképzõ kurzuson vett részt. Hiába van meg a tökéletes magyar szó a managerre: intézõ, de még inkább igazgató, az elsõrõl az intézõ jut eszünkbe, aki a béreseket fenyíti, vagy a tehenek ellését felügyeli, az utóbbiról pedig az iskolaigazgató, pedig a befektetõk pénzét is igazgatni kell, de ma ezt csak bunkofonnal a zsebében, laptop komputerrel (a mûveltek e szót is angolosan, kompjúternek ejtik) a malév-gép utasterében éppen Zürichbe (vagy legalábbis Bécsbe) igyekvõ üzletkötõ teheti. Hogy a német nyelv uralma nálunk olykor még ma is megingathatatlannak látszik, abba belejátszott az is, hogy nekünk a hetvenes–nyolcvanas években még az NDK is mini-Nyugatnak tûnt, hiába irtotta ki az Ulbricht-rendszer a (joggal dicsért hagyományos) német erényeket: a pontosságot, megbízhatóságot és a munkafegyelmet; a mi mérnökeink, vegyészeink bizony tanulni jártak oda (is), már amelyik nem jutott ki az igazi Nyugatra.

Mik is a jelen, a kisszerû jelen szavai? Íme, találomra egy csokor, mind tükörfordítás vagy egyszerû átvétel: olajszõkítés, zöldhatár, harisnyaálarc, pénzmosás, narancsbõr, hidratálás és társaik.

A nyelvtani alanytalanság kora viszont mintha múlófélben lenne, Tocsik Mártát már néven nevezzük, helyette a fosztóképzõk korát éljük. Az épületeket éjjelre áramtalanítják (= szüneteltetik az áramszolgáltatást), a központi fûtés csöveit és a radiátorokat víztelenítik (az ausztriai sítúra idejére leengedik a vizet a csövekbõl, nehogy szétrepedjenek, ha fagy), sõt közíróink arról is értesítenek, hogy valakit tisztességtelenítettek (ezt nem tudom pontosan, hogy kell csinálni).

A rendszerváltás idején keletkezett néhány politikai szó mára kiment a divatból (taxisblokád), a szoborpark, azt hiszem, megvan valahol Dél-Budán. A kárpótlás és a kárpótlási jegyek kora lassan lejár, mostanában inkább a bocsánatkérés ideje jött el. Mintha megszûnõfélben lenne a visszarendezõdéstõl való félelem is. A reprivatizációt magánosításnak fordítottuk, s ez lett az általánosan elfogadott elnevezés. Ez a szó minden pontossága ellenére (hiszen a magánvagyonok visszaadásáról volt szó, melyeket korábban az állam kisajátított) mégsem hibátlan szóalkotás, mivel halványan a társtalanítás is jelen van benne mint lehetséges képzettársítás.

Ha már a magánosításról beszélünk, essék szó végül, de egyáltalán nem utolsósorban a magánéletrõl is. Ezt új utakra terelte a Viagra (tudatos amerikai szóalkotás, 1998), mivel az angol ejtés, tessék csak figyelni!, összecseng a Niagarával (najagra – vajagra), és ez aztán zuhog. Várom az öles betûvel nyomtatott szalagcímet valamelyik napilapunkban:

TÉRÍTÉSMENTES VIAGRÁT A DIGITÁLIS HALHATATLANOKNAK!

 

 

* Rövidített változata elhangzott a Hollandiai Mikes Kelemen Kör Tanulmányi Napjain (Drakenburgh, 1998. szeptember 4.).