Restár Sándor

csupán a semmi

ma gödröt ások
holnap betemetem
érintkezem a földdel
mielõtt
megrohad bennem
a csakazértis
de ha mégis
ha csupán a semmi van
ritkán jön létre a szintézis
– a költészet vakvágányain
levágott verslábak hevernek
mellettük busongva
holt költõk vedelnek
siratják a semmit
mintha ismernének
– döglött madárból
halott már az ének