Sárándi József

Ezredforduló

Dolgoznak a szócséplõgépek
Etetni kell a magyar népet

Vegyes rögeszmék kerülnek garatba
Rémült a molnár s ujjába harapna

Rémült az is ki e sorokat rója
Szalasztott esélyek futóbolondja

Mutass valamit mi valahol Éden
Pokollá fajul a Kárpát-medencében

Önhit önbecs s akarat nélkül
Don Quijotéknak szélmalom épül

Szélmalomharc derûre-ború
Gyakorlótér s újabb Háború

A „béke” érve

Békében élhet itt bárki
ha belsõ békéjérõl lemond.

Egy kis fûtött, meleg szobá-
ban alszom át az „új” telet,
álmomban sem hagynak nyugton:
háború, lelkiismeret.

Mintha a „forródrót” végén…
csak szikra kell, és robbanok,
reggelre kinn postaládám
tele pengékkel – hallgatok.

Ki ül a készülék mögött?
Kitõl az „éles levelek”?
Szabad a döntésem, haha…
melyik haláltól rettegek?

Kegyelem, kegyelem, kegye-
lem, én inkább nem is alszom,
az éj s olaj elfogyott,
már nem „értetek haragszom”.