Pardi Anna

Néhány leltári szám a Csontváry-hagyatékból

1.  Némely évek marokkói tanítóul szólnak,
sivatagi ábécével Káin és Kant nyomában,
                     ó és új pusztákba vonulással.
                     E pusztában
a szellem érzékelése és értése közötti
                     életveszélyes kanyarokban
                     egy nagy nomád tűnik elő,
Kosztka Mihály Tivadar, ki Csontváry néven festett,
                     ki Vincent van Goghgal
                     egy évben született.
Két őrült, két pszichopata, mondhatják rájuk,
az egyik a nyugati kultúra válságterméke,
a másik a keletié. Való igaz, Csontváry mindig
keletre ment. Mialatt festő kollégái a Japán kávéházban
léha tréfákkal gúnyolódtak felette, ő mágikus kényszerrel,
                     tűző napsütésben
                     vonult Baalbek felé,
lefejtette árnyoldalát a tű fokáról 77 teve fényével,
77-szer bocsátott meg a létezésnek, hogy ilyen emberfelettien
nehéz. A nehézségek ellenére Csontváry számos alkalommal esett
                     a natúra általi elragadtatásba,
                     motívumokat keresve az erkölcsi helytálláshoz.
Hegy és szurdok, szurdok és hegy; óriási kilengéseket
                     mutat a föld, bűnt és tisztaságot,
óriás kilengések lenyomata minden lelkiismeret.

2.  Csontváry a 3000 éves hajadonok és a türelmes párták
szeretőjeként Kisázsiában találta meg a magányos Cédrust.
A Panaszfal logosza, a nagy múlt logosza idáig űzte.
Athén, Taormina, Marokkó, Jeruzsálem, Názáret, Tátra.
Az útnak nincs soha vége, csak ha a félelmetes megszállottságra
                     a már nem félelmetes józanság felől
                     megérkezik a válasz.
A cédrus csak a harmadik évezredben bontakozik ki,
                     2000 apokaliptikus növekedése
                     nyomán sem türelmetlen,
halhatatlan energiák ujjaival int áldást a növekedésben
                     reménykedőknek.
Tivadar pittore őexcellenciája tudta ezt, belülről sugallt
                     világképe óriás vásznú
                     szerkezetében.

3.  Némely években a kis kapuk bezáródnak,
a nagy kapuk megnyílnak. A létezés technikája
                     televizionálja művészetével
                     a víziókra maguktól nem képeseket.
Már a túléléshez is a nagyság bizonyos alapműveletei
                     követeltetnek meg.
A föld passzolni kezd a földöntúli intelmekhez.
A növény lélekjárta talaj, a lég lélekjárta ég,
                     plein air kompozícióban
                     ragyog az emberiség.

4.  A személyi struktúrák ágán egy-egy cédrushajtás
piheg. Pozitív akaraterőt fejleszt, ha valaki, bárki,
                     összehangolja lelkét
                     Isten világfenntartó, szent szellemével.
Energia és szív nélkül fejlődni nem lehet.
                     Energia és szív
                     oly kérdésesek.

5.  A lágymányosi fészerben, ahol műterme volt,
ott sem halványult el a legendás napút.
Éhező napokon, magányon, háborún átívelt,
alulról, az emberiből nyomult az égibe.
A mester a Pozitívumért életét adta,
a Pozitívum így adott életet a mesternek.
A kultúrkörök kölcsönössége mint patikai recept
gyógyította képzeletét, a hasadt szertelent.
6.  Csontváry Kosztka Tivadar, aki autodidaktaként
részt vállalt a világ megjobbításában, 1919-ben
                     a János-kórházban halt meg,
                     midőn Vincent van Gogh
                     már rég nem élt.
Utolsó levelét nővéréhez címezte, Pestszentlőrincre,
                     a Batthyány út 106,
                     azóta már rég lebontott ház
                     omladozó napútján.
Szeretettel, javulással ölelte fejfa-dűlt betűivel
                     nővérét egy nemszeretettel,
                     nemjavulással: negatív leltári
                     hiányokkal küszködő világban.