Határ Győző

A költészet kvintesszenciáliái

                                                                       (a vers-kabaréból)

ahol bolyhos delikát a lelkület
ottég csupa suta sületlen vers szület

hol pelyhedzi áll csecsszopi szájnyílás
ott a kőtteményke nyálas-nyámnyilás

mer’hogy mihelyest az ige ikelő
már mindjárást ritkábban veszik elő

peradventuram tárgyas a ragozat
felszél támad és kiviszi a huzat

nyűtt farmerben jár cumplija is kilóg:
multit globalizál a cuciológ

posztmarxiótának bölcselni muszáj
hát politológice – moralizál

poéta a bortól bimborost pesel
savanya fanyar a cukrosa keser

hősi nép-epopeiákat álmodón
dinoszaurusz ő – iguánodon

évszázezrek régelrétegföldelék
de ő máiglan Kincsestár-Töltelék

hahogy tetszhalva él vagy ha sor-halott
és sorvégein rímekre sorvadott

heréjét miként ama Szintén-Zenész
téglái-közt-megzúzó Origenész

ő már hozsánnáz de millen áriát!
s úgy vár Megítélő Millenáriát

ő dall ő okít: a Halállal Rokon
már nyomiz s nem középfoskolás fokon

búsborong fogyasztott flaskán pinteken
száz húshagyó kedden száz nagypénteken

furt kotol s megül a zabban zabhegyez
a bojtos-böjtös Szent mindennapja ez

ahol bolyhos delikát a lelkület
ottég csupa suta sületlen vers szület

 

 

John Lennon vécékagylója

Az ukrán maffia jóvoltából, tizenkét Fekete Kézen keresztül, nagy pénzért és titokzatos tenyereket megkenve: itt van. Az enyém. John Lennon vécékagylója

amibe ott, New Yorkban, éveken át defekált

hogy finom legyek.

Ő és Yoko Ono. A neje

a két Hasonlíthatatlan.

Mit tesz két Hasonlíthatatlan, ha ketten vannak, és nem hasonlítható egyike a másikához, mert per definitionem felülmúlják egymást…?!

Itt van a másik szobában (mely szoba nyomban szentéllyé avanzsál): fényes porcelánfehér és a gyári márka rajta, a kifolyónál

John Lennon vécékagylója

hány százezret ér? (Mit: százezret – hány milliót?)

ha árverésre bocsátanám?

úgy ár még felverve nem volt, ahogy ennek az árát felvernék. Abból a rakás lóvéból – ezer bocs: zsozsóból – holtom napjáig eléldegélnék, és felruháznám belőle szülőfalumat. A CHRISTIE’S? A SOTHEBY’S? PHILLIP’S? Melyik legyen?

De melyik világcég volna hajlandó piacra dobni, ha nincs hozzá kutyabőr, amely igazolja John Lennon aláírásával, hogy (1) a kagyló John Lennon vécékagylója volt és senki másé, írás, amely tanúsítja, hogy minden reggel szerencséltette, miáltal felszentelte és azzá tette, ami: John Lennon felbecsülhetetlen vécékagylójává? (2) ha fecni papírom róla nincs – hogy tisztességes úton jutottam hozzá, egy New York-i műkereskedőtől vettem, itt a számla és a bélyegző, hogy én is, ő is, leróttuk a forgalmi adót…? (3) ha biztosítva nincs, éspedig illő magas összegre, riasztóberendezés és detektívrács mögött?

Mit csináljak vele? Szarjak bele…?!

Hogy üssek a számra: horribile dictu – perish the thought.

Én, kispajtás – ŐUTÁNA? Hogy jövök én ahhoz?

Ha zongorázni tudnám a minőségi különbséget az Ő stercusza és az én stercuszom között. Mondják, Szent Fiacrius kandúrmacskájának csigavonalas rakását a hívek egy ízben meglesvén, tapasztalhatták, hogy „jó illatot áraszt, és fölötte dicsfény lebegett”. Ez a különbség. John Lennon készítménye fölött ki tudja, lehet: akadt, aki szagolta – látta. Árasztotta a jó illatot, s fölötte aureóla lebegett

a Század Legnagyobb Elméje: így él sokak elméjében

(Elme, dalban elbeszélve)

amióta enyém John Lennon vécékagylója, se éjjelem, se nappalom

– nem merek elmenni hazulról: félő, a maffiás kapcsolatom még jól emlékszik rám és tovább rabolja: tovább, hogy felárral túladjon rajta

– és nem merek hazatérni, mert nyomaszt a Kagyló, gyötör az aggodalom: potenciális milliomos vagyok ugyan, de képtelen vagyok pénzre váltani felmérhetetlen gazdagságomat

úgy vagyok vele, mint Terentius írja a Phormióban: Auribus teneo lupum: Nam neque quo amittam a me, neque uti retineam scio

én is a fülénél fogva ragadtam meg farkasomat, s tudom, mi a sorsom: vagy eleresztem, és akkor felfal, vagy nem eresztem, és akkor éhen halok

a Kincsek-Kincse: ölembe hullott John Lennon eredeti, hamisítatlan vécékagylója, rajta ezernyi megkönnyebbülés gloriólájával – és elkerül az álom. Ha történetesen malomkő hull rám a mennyekből, s mindjárt agyonüt, hogy úgy kell összekanalazni: még akkor is boldogabb lettem volna, mint így – garantáltan John Lennon és Yoko Ono autentikus vécékagylójával a szomszéd szobában.

Száz dollár? Legyen ötven – csak vigyétek. Minél előbb. Hogy olcsón adom? Mit „adom”: vesztegetem – – –