Pék
Pál
A
golgotai hármak
A bent, a kint
is lepkeárny.
És beköltöznek, várnak
egy szem mögötti éjszakán
a golgotai hármak.
És csönd lesz majd, és éj feszül,
de homlokukra írva
feltündököl a teljes űr
embernyi vágya, kínja.
Itt
és most
Nagy Gáspárnak
fény mögött a
múlt homálylik dereng a
gyöngyházszínű köd
és forog bennünk
vasárnaplón alázva
jövőt ég-tükört
mert álmodunk és
éjtől futunk pucéron
hordva rabruhánk
s mint akasztottak
nyelve a jaj feszíti
tépi szét a szánk
s e falánk korhoz
juhászodva emel és
ejt a pillanat
ravasz gyász a fű
temet míg gyökerünkre
balta csap