Kiss Dénes

Szilánk

Moccan a rög hasad a föld
valaki szól mélyből üvölt
talán apám talán anyám
mintha magamból hallanám
mintha sírból éjszakából
régen elhantolt világból
Onnét kiált senki magyar
szava jégeső zivatar
csak a múltból hull a verés
a kései felismerés
Zöld föld fölött kék ég alatt
gyürkőzik két lelkeszakadt
semmi magyar senki magyar
csöndjeivel szitkaival
kap utánam csap utánam
Nem sikerült megtalálnom
semmikor se együtt őket
fölnevelő jó szülőket
ahogyan ők sem találták
egymásban a másik párját
Hullunk szerte így mindnyájan
magyar családrobbanásban
Vagyunk repeszdarab szilánk
csak az átok talál miránk
Talán anyám inkább apám
kiabál át sok éjszakán
borízű hang veszett bitang
soha semmi vagyon se rang
csak a kocsmák bűze árnya
ártó sorsok vakvágánya
Kiabál és üvölt apám
mintha magamat hallanám
mert mi enyém e hazából?
Szürke szöglet betonházból
falak között levő semmi
Lélek nem tud verssé lenni
égi kazamata-létben
istenhátamögöttségben