Tornai József

Egy álom valószínűtlenségei

Ott álltál köztünk, Bandi,
sose mentél el, Bandi,

valami temetői
hársfasor alatt, Bandi,

én csak úgy betévedtem
oda ijedten, Bandi,

de te, ahogy már szoktad,
mutattad a szokatlant:

hogy kell sorsom intéznem
sötétben, ellenfényben,

mindenki némán, Bandi,
holtan meredt rám, Bandi,

csak te, szép understatement,
tompítottad a szégyent,

hogy összezavarodtam,
de benned biztos voltam,

benned, hogy te élsz, Bandi,
nem te vagy halott, Bandi,

nem bújtál, nem zuhantál
lejjebb az esti napnál,

de jó, hogy velünk, Bandi,
egy földön jársz-kelsz, Bandi,

s amíg az ész töretlen
marad öreg fejemben,

jó lesz naponta, Bandi,
arcodban fölragyogni!

Téboly-szöveg

Mintha el se veszett nyár volna
mintha itt ülnék a kertben a napon
mintha vér nélkül szaladnának velem messzire az órák
mintha még mindig kamasz volnék és öntudatlan
mintha hinnék a csodákkal virágfüzéres földben
mintha volna egy szerelmem ki ma délután vár a Duna-parton
mintha számon-bőrömön itt illatozna a parfümje
mintha anyám nem feküdne a temetőben a kő alatt
mintha isten itt nevetgélne a csupasz csigákban és az ördögpillékben
ó mintha nem volnék beteg és gyönge
mintha csak fény fény fény keringene a fülkagylómban
mintha csak egyszerre festett márványfejjé válnék
mintha halhatatlan volnék és ostoba ki nem tud a nagy törvényekről
mintha szabadság lógna minden fügeág csúcsán
mintha kitapogatható volna a világ elégiája
mintha egyetlen szélütemre dobogna-táncolna minden
egyetlen zenére egyetlen dallam érthetetlen
mámoros téboly-szövegére