E tömör gyűjteményt a témával ismerkedőknek szántam.
Sem ez, sem más leírás
nem alkalmas a gyakorlatok önálló elsajátítására. Az egyes manővereket csak oktatóval,
ellenőrzött körülmények között tanuld. A tapasztalatokat Simonics Péter és Tasi Gábor
biztonságtechnikai táboraiban szereztem (víz fölött). Ők mindig azt mondták, sokat kérdezek,
repüljek többet inkább. Igazuk volt, de ez a dolgozat nem jött volna létre,
ha valamelyiküktől kaptam volna egy ilyen leírást. :o)
Ha az oktatódnak eltér a véleménye az enyémtől,
akkor rá hallgass, de kérlek, írd meg nekem! Az itt tárgyalt gyakorlatok
plusz az acro manőverek legautentikusabb leírását
a justacro oldalon,
"Trükkök" címmel találjátok Takáts Pál (Pákkó) tollából.
Fontos, hogy a tanulást kipihenten, jó fizikai erőnlétben, stresszmentes
mentális állapotban végezd.
1. Billegtetés
előre-hátra (más nevei: hinta,
delfinezés)
A cél: megtapasztalni milyen meglepően
nagy az előre-hátra irányú ingastabilitása az ernyőnek, megszokni a látványt,
és a pszichés érzést, hogy ha a belépőél szemmagasságban előttünk van
az önmagában még nem gáz.
Kivitelezés: szimmetrikusan, határozottan
megfékezni az ernyőt. Ettől az lelassul, mi továbbmegyünk a tehetetlenségtől.
Amikor az ernyő a leginkább hátul van, akkor gyorsan teljesen felengedni a fékeket,
hagy repüljön ahogy csak tud. Ettől előre lő, mi majd alálendülünk és
csak akkor fékezzük meg megint amikor a lendülettől leginkább eléje kerülünk
azaz az ernyő a leghátsó helyzetben van. Ez attól nem lesz átesés, hogy bár
nagy féket kell húzni, de messze nem akkorát mint az átejtéshez.
Kijövetel: nem csináljuk tovább.
Tapasztalatom: Korábban azért nem
tudtam erős előre lövést produkálni, mert nem vártam ki hogy jól az ernyő
elé lendüljek, hanem már korábban elkezdtem fékezni.
2. Fülcsukás
A cél: e fokozott süllyedést és
csukódás elleni stabilitást nyújtó repülési helyzet gyakorlása. Mivel a
kéz foglalt, kitűnő lehetőség a testsúllyal kormányzás gyakorlására
is.
Kivitelezés: a tenyérre fűzött fékekkel
felnyúlunk a fülcsukó hevederekért vagy az „A” sor külső szélső
(esetleg szélső két) zsinórjaiért és addig húzzuk le, míg mindkét
oldalon a kívánt hosszon az ernyő vége aláhajlik.
Kijövetel: szimmetrikusan felengedjük
a lehúzott zsinórokat. Van ernyő aminek ettől már nyílik a füle, van
amire egy rövid, határozottat rá kell fékezni hogy nyíljon.
Tapasztalatom: arra kell figyelni, hogy ne más zsinórt húzzon le az ember
mint amit szeretne és hogy szimmetrikusan csinálja a lehúzást.
Megjegyzés: Minél több zsinórt húzunk
le, annál nagyobb a süllyedés, de legalább a belső „A” zsinórokat békén
kell hagyni, különben frontstall lesz.
Haladóknak: legyünk tisztában vele, hogy a fülcsukás egyben állásszög növelés
is, ezért az utána nyomott gyorsítóval messze nem akkora az állásszög változás,
mint amennyi csökkenést a gyorsító magában használva okoz. A gyorsítót
csak fülcsukás után nyomjuk, és a fülek kiengedése előtt engedjük fel.
3. Fülcsukva
testtel wingover
A cél: a gyors és hatásos testsúly
áthelyezés megismerése valamint a wingover testsúly átterhelési részének
előgyakorlata.
Kivitelezés: derékcsavarással, a függesztő
heveder mögött oldalra kidőlve erős bedöntött fordulót kezdünk, majd a
szélső holtponton mindig ugyanígy átterhelni az ellenkező oldalra.
Kijövetel: nem csináljuk tovább.
Tapasztalatom: Szokni kell az érzést,
hogy ne az életösztön (félelem) korlátozzon a kivitelezésben.
4. Wingover
teljes ernyővel
A cél: nem tudom hétköznapi
repülés közben mire jó. Szerintem „csak” az ügyességet, az ernyő
kezelését, az ütemérzéket az ernyővel való összenövést segítő
gyakorlat. De arra nagyon alkalmas! Kimondható, hogy a wingover jó mércéje a
pilóta ernyőkezelésének, realtime filmlátó képességének, pszichés
alkalmasságának és fizikai kondiciójának, egy szóval a „repülésre
termettségének”.
Kivitelezés: Két ütemből és két
összetevőből áll. Csak harmonikusan lehet jól csinálni. A két összetevő
a testsúly és a fék. Elkezdünk egy bedöntött fordulót testsúllyal és fékkel.
Első ütem: Saját mozgás vonalához
képest az ernyő alsó, a beülő felső holtponton van van. Ekkor teljesen átterhelünk
a másik oldalra és felengedjük a féket. Második ütem: a visszalendülés alsó holtpontján elkezdünk kb.
30%-osan fékezni és ezt egyre növeljük a túloldali felső holtpont eléréséig,
de ekkor még kell maradjon fék tartalékunk, hogy a felső holtponton még tovább
fékezve a belépőélet lefelé fordíthassuk. Folytatás: első ütem…
Kijövetel: nem csináljuk tovább,
vagy ellenfázisban csináljuk.
Tapasztalatom: Sokat kellene
gyakorolni, hogy (szépen) menjen. :o(
5. Spirál
A cél: elvileg gyors magasságvesztésre
való, pl. felhő alól lehúzni a csíkot. Szerintem ha a B-stall-nál gyorsabb
(8-nál nagyobb) süllyedésre használjuk, akkor sokkal megterhelőbb az ernyőre
is és a pilótára is mint a B-stall. (kritika itt) Ezzel együtt hasznos az elsajátítása,
mert ez az egyetlen süllyesztő manőver, ami közben az ernyőt nyitva tartja,
sőt erősen terheli is, így nem olyan esendő a turbulenciákra.
Kivitelezés: Wingoverbe kezdünk,
majd az egyik szélső holtponton már nem terhelünk át, hanem itt tartjuk a
testsúlyt és benn tartjuk a féket is. Ha még rá is húzunk egy kicsit a fékre,
akkor a belépő él a föld felé fordul és mi érezzük, hogy „elkap az örvény”.
Érdemes az ernyőt nézni, mert az az egyetlen fix látnivaló, nem szédül el
az ember. A fékkel lehet erősíteni (durvítani) vagy kis felengedéssel
egyszerű „bedöntött forduló” felé szelídíteni a spirált. (Más
oktatók egyszerűen egy oldalon benn tartott nagymértékű fékezéssel tanítják
a spirálba vitelt. Ez szerintem kevésbé elegáns és nagyobb a veszélye a
negatív forduló/neg.spirál kialakulásának.
Kijövetel: Lassan a féket
felengedni és „visszaülni középre”. Amikor az ernyő a kijövetel végén
előre akar lőni, akkor ugyanazt a féket újra meghúzni és egy újabb teljes
körben lágyan kivezetni normál repülési helyzetbe. Ha túl gyorsan engeded
fel a féket, vagy elmulasztod megtenni a plusz kivezető kört, akkor egy hintával
jössz ki, aminek az előre lövését megfékezve kevésbé elegánsan, de
ugyanolyan biztosan visszatérsz normál repülési helyzetbe. Van aki a spirál
külső oldalának kis fékezését is ajánlják a spirál szelídítésére,
kijövetelre. Fokozatok: középre ülni < átülni külső oldalra < külső
féket is használni (ha kell két kézzel!)
A kijövetel alternatív módja: egyszerre, határozottan mindkét fék.
(Ha túl durvára sikerült húznod, és
emiatt pánikszerűen mindent elengedsz, a legtöbb ernyő akkor is ki fog jönni
1-2 körön belül de a végén meglesz benne a nagy hinta is.
De nem minden ernyő ilyen kijövős...)
Tapasztalatom: Nem tudok spirálozni, ez
egyéni alkalmatlanság az alacsony vérnyomásom miatt, de bizonyára vannak
pszichés okai is. Azt írom le amit szubjektíven átélek, hogy aki magára
ismer ne higgye, hogy egyedül van. Mondják, hogy
rendes spirálban (amikor a belépő él tartósan a föld felé néz) nagy a
centrifugális erő, nyúlik lefelé az ember arca. Én emiatt már az erősebb
fordulózást is spirálként élem meg, kifut a fejemből a vér, az öntudat
rolója kezd lehúzódni. Mintha esne a tápfesz az agyban, pedig csak a vérnyomás
csökken benne. Először csak a kép széle mosódik el, a kép közepe még éles,
később már a közepe is homályos a szélén nincs is kép. Ilyenkor abba
szoktam hagyni, bár a rádióból a hang még biztat: ez csak forduló, ebből
így nem lesz spirál, húzzunk már rá arra a fékre és dőljünk már bele
rendesen! ...
Kikérdeztem sokat spirálozókat, hogy ugyan miért nem ájulnak el. Ők tanácsolták,
hogy még a bevitel előtt megfeszített láb és hasizmokkal, mintegy „piros
fejet csinálva” meg lehet akadályozni, hogy a fejből a centrifugális erő
leeressze a vért.
Megjegyzések: Bevitelnél 1. a
megkezdett fék mértékén nem változtatni, hanem kivárni a hatását. 2. Ha
a fék mértéke kevésnek bizonyult, akkor jobb kijönni belőle és nagyobb fékkel
újat kezdeni, mert a billegésből csak gáz (pl. negatív) lehet. Ha biztos,
hogy a forduló már állandósult, akkor lehet újrakezdés helyett a fékezés
mértékét növelni.
A
pg.c2.hu Spirálozás
topic-jából átveszek néhány gyakorlatias
hozzászólást
(olyanoktól, akik csinálják is :o)
kistigris (Rehák Bence, Budapest)
#7:
Sokat próbálkoztam már ezzel a manőverrel, és eddig sosem jutott eszembe, hogy majd magától kijön az ernyő!
Amikor a kezdőket okítom ernyőkezelésre, szoktam ilyet mondani, hogy: TE irányítsd az ernyőt, és ne az ernyő téged.
Ez spirál esetében hatványozottan igaz! Szóval ha egy durvább 15 m/s körüli süllyedésű igazi pörgős, belépő éllel a föld felé nézős spirálban felengedem a belső féket és nem terhelek ki, azzal csak még jobban gyorsulok lefelé.
Az első lépcső kivezetéskor mindig a testsúlyáthelyezés! De itt is ügyelni kell az egyensúlyra, mert ha túlzottan átterhelek, és hagyom hogy átbillenjen az ernyő, akár még egy loop is kijöhet, de általában maximum belehullanék a kupolába...
pogozoli (Török Zoltán, Székelyudvarhely) #33:
Nagyon sokat spiráloztam már, ezért nem tartom túl helyes dolognak, hogy kivezetéskor mindkét oldalt kell fékezni. Alapjában a spirált ki lehet szedni a belső fék felengedésével. Pár körön belül ki kell jöjjön az ernyő. Ha nem akkor kell húzni a külső féket is, aztán mikor
elindul kifelé akkor megint picit ráhúzni a belsőre, hogy ne egyből szökjön ki a spirálból.
A testsúlyt csak bevezetéskor kell alkalmazni, akkor sem túlzottan, aztán ha már benne van a spirálban akkor simán középre kell terhelni, hogy ne legyen túl agresszív a spirál.
Az biztos, hogy nem alacsonyan húzandó manőver de meg kell tanulni, nekem már volt szükségem rá viharfelhő alatt, amikor fél órát spiráloztam és B-stalloztam egyfolytában.
Ezt Pex (Bendl Mátyás) találta a spirálról, angolul #57:
http://www.xcmag.com/Spinner/read/article.cfm?id=1132&uuid=FA11C443-97FB-712E-%3Cbr%20/%3E42B921C86F7D32A4
Ezt pedig SzKEdina (Szabóné Koleszár Edina, Gödöllő) ajánlotta figyelmünkbe
a spirál veszélyeiről, magyarul #59:
http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=417
És íme
Jalos (Szabó Lajos, Szigetszentmiklós) cikk-ajánlása egy beragadt spirálról,
angolul: #61
http://www.pgforum.com/viewtopic.php?t=6902&start=75
6. B-stall
A cél: intenzív (7-8 m/s),
biztonságos, tartós magasság csökkentés.
Kivitelezés: A fékeket a tenyerünkre
fűzzük. Nem a csuklónkra!, hanem csak a hüvelykujjon ütközésig. Felnyúlunk és
szimmetrikusan, folyamatosan egyre húzzuk lefelé a „B” hevedereket. Egy
ideig egyre keményebb lesz, szinte fel kell húznunk magunkat rajta. Egy ponton
túl azonban leválik az áramlás a megtört
profilról és innentől lényegesen könnyebb lesz tartani. Ne húzzuk tovább!
Az ernyőn a
„B” zsinórok bekötési pontjainak vonalában egy éles gerinc képződik
lefelé, az ernyő elveszíti vízszintes sebességét, mozgása mintegy ejtőernyőbe
megy át. Az alulról jövő levegő a „B” vonalon szétválva előre is, hátra
is távozik. A helyzet tök stabil. Ha az ernyő előre v. hátra patkó alakba
állna be, akkor túlhúztuk, addig engedjük vissza amíg az ernyő
kiegyenesedik. Kismértékű aszimmetrikus lehúzásra utal ha az ernyő süllyedés
közben lassan elfordul a jobban lehúzott oldalra. Ezt szüntessük meg, de a
jelenséget szándékos elfordulásra
alkalmazhatjuk is.
Kijövetel: engedjük el gyorsan,
egyszerre a „B” hevedereket. A normális repülési helyzetbe visszatéréskor
az ernyő gyengén előre lő, de nem kell megfékezni.
Ha továbbra is fennmarad az ejtőernyőszerű állapot, az zsákesés. (Lassan,
lopva felengedett fékekkel könnyebben lehet zsákesésbe vinni.) Zsákesésből
a IV. pont szerint lehet kijönni.
Tapasztalatom: Én az „A” vizsgához
is kötelezővé tenném, mert hasznos, egyszerű gyakorlat, csak a szimmetriára
kell figyelni. Meglepő, milyen nagy erőt igényel a repülő profil megtörése,
szinte fel kell húznia magát az embernek a hevedereken. Tandemen sokszor a pilóta
súlya kevés is hozzá.
Megjegyzés: A túlhúzott „B” is
rozettába visz.
Javaslat: Ha a B-stallt
a magassággal erősen növekvő szél miatt, a gerinc mögé besodródás elkerülésére
kívánjuk alkalmazni, akkor gondoljuk meg, nem jobb-e a célra a fülcsukva-gyorsítós
megoldás? A B-stall ugyan gyorsabban fogyasztja a magasságot, de az ernyőnek
közben nincs vízszintes sebessége, tehát a földhöz képest a szél sebességével
sodródik hátra.
A
pg.c2.hu Spirálozás
topic-jában tsomorjai, alias Duce (Somorjai Tamás,
Budapest) figyelemre méltó B-stall kontra spirál összevetéssel és kritikával
szolgál #55:
Kacsa,
a beveztőben ezt írod: "Szerintem
ha a B-stall-nál gyorsabb (8-nál nagyobb) süllyedésre használjuk, akkor
sokkal megterhelőbb az ernyőre is és a pilótára is mint a B-stall."
Csak ellenpéldaként a Sigma 6 gépkönyve B stall szekció: "Wir sind der
Ansicht, dass mit der Weiterentwicklung der Schirme in den letzten Jahren der
B-Stall nicht mehr zeitgemäß und effizient ist. Das gesamte Material und
Profil des Schirmes wird extrem beansprucht und wir empfehlen deshalb, dieses
Manöver nicht zu erfliegen." . A lényege az, hogy a mostani ernyőknél
nem ajánlott a B stall, mivel nem túl hatékony, és az ernyő anyagára extrém
romboló hatással van. Ezért ezt a manővert a Sigma 6 esetében nem ajánlják.
7. Féloldalas
csukás – egyenesben tartással
A cél: A leggyakrabban előforduló
különleges repülési helyzet kezelésének megismerése.
Kivitelezés: felnyúlunk az egyik
oldali „A” hevederért és hirtelen "bokáig" lerántva lenn
tartjuk. Ha így hagynánk akkor az ernyő egyre erősebben a csukott oldal felé
fordulna. A testsúlyt azonnal az épen maradt repülő oldalra terheljük, ez már
lényegesen csökkenti az elfordulást, amit a repülő (ép) oldal fékezésével
meg is szüntetünk. Átterhelés nélkül nem biztos, hogy a nyitott oldal megfékezésével
elérhető az egyenes repülés a féloldalon csukott ernyővel, sőt a túlzott mértékű fékezéssel át is
ejthetjük a nyitott oldalt.
Kijövetel: engedjük fel a lehúzott
„A” sort, ha kell 1-2 mély pumpálással segítsük újranyílni.
Tapasztalatom: Nem lehet eleget
gyakorolni. Még életszerűbb, ha keresztben átnyúlva (a másik kézzel) húzzuk
le az „A” sort. Így első pillanatban még csak az átterhelést tudjuk
alkalmazni, nem tudunk sumákolni azzal, hogy egyik kézzel csukunk, a másik kéz
pedig már számít rá és egyidőben már fékez is.
Megjegyzés: A féloldalas csukás gyakorlását nem mindjárt a teljes 7.
ponttal kell kezdeni. Először csak keveset húzz le és hamar engedd föl. A
csukás mértékét és a lenn tartás hosszát akkor növeld, ha lelkileg már
megszoktad az új érzéseket, érzed hogy uralod a helyzetet.
8. Féloldalas
csukás – elfordulással a nyitott/csukott oldal felé
A cél: annak
elsajátítása, hogy a féloldalas csukódás milyen széles tartományban,
milyen jól kezelhető.
Kivitelezés: mint az előbb, de a fékezés
és az átterhelés mértékét változtatva a félig lecsukott ernyővel mindkét oldalra
forduljunk el 90-90 fokot.
Kijövetel: mint az előbb.
Tapasztalatom: Megnyugtató, jó, önbizalmat
erősítő gyakorlat.
9. Féloldalas
csukás – DHV teszt
A cél: megismerni
az ernyő saját, passzív biztonságát.
Kivitelezés: Lecsukjuk az egyik
oldalt az egyik „A” sor határozott lerántásával, de most nem tartjuk
lenn, hanem azonnal felengedjük. Most a féket sem használjuk és nem is
terhelünk át a repülő oldalra. Sőt, a csukáskor beledőlünk a csukott
oldalba. Először furcsa érzés, de hamar kiderül, hogy minden igaz amit az
elméleten tanultunk: a terhelt szárnyfél így gyorsabban töltődik és nyílik
vissza mialatt kb. 90 fokot elfordul. Kezdőbb ernyők kevesebbet, teljesítmény
ernyők többet.
Kijövetel: már benne van a
kivitelezésben
Tapasztalatom: Megnyugtató, jó, önbizalmat
erősítő gyakorlat, unalomig kéne ismételni.
Megjegyzés: A kismértékű csukásokat
rutinból így kell lekezelni. A csukódott oldalra való terhelés egyben azért
is előnyös, mert a pilóta a beülővel követni kezdi az ernyő elfordulását,
ezzel csökkenti a becsavarodás (twist) esélyét.
Közös
megjegyzés
a 7 - 8 - 9 pontokhoz:
A különleges repülési helyzetek megoldását azért gyakoroljuk mesterségesen
előidézett szituációkban, hogy az akaratunktól függetlenül keletkezett
helyzetekből minél rutinosabban, minél kevesebb stresszel jöhessünk ki.
Azonban az előző pontokban megismert alternatív módszerek a testsúly átterhelés
szempontjából homlokegyenest ellentétesek! Jogosan merül fel a kérdés,
hogy akkor a leggyakrabban előforduló különleges helyzetet, a féloldalas
csukódást adott esetben melyik alternatív módszerrel kezeljük?
Ezzel a kérdéssel 2003/2004-ben végigjártam a top pilótákat és nagyon szíven
ütött hogy mindegyikük csak az egyik vagy másik módszer mellett tette le a
voksát. 2005-ben próbáltam ki először a 9. pontot, azóta sikerült megtalálnom
az alkalmazás szintézisét:
Mindkét technika jó a maga helyén alkalmazva!
7.-8. A klasszikus: nyitott oldalra terhelés és ugyanennek az oldalnak a fékezése
minden esetben működik. Ilyenkor a csukott oldal elsősorban a nyitottból,
belül a cellák közötti átömlő nyílásokon keresztül töltődik újra,
de lassabban. Ordas csukásnál csak ez jó módszer, a másikkal spirálba vinnéd.
9. Kisebb mértékű csukódásnál viszont gyorsabb, elegánsabb megoldás a
csukott oldalra dőlés mert direkt töltődést biztosít. Ilyenkor a nyitott
oldal kismértékű fékezése csökkenti az elfordulást, a csukott oldal
egyszeri mélyebb fékezése (pumpa) gyorsítja a töltődést, a visszanyílást.
10.
Front
stall
A cél: Nem tudom mi a célja.
Talán a repülési teljesítmény pszichés komponensének javítása, az önbizalom
erősítése. Egy „természetes úton kapott” front stall nem ilyen szelíd,
de legalább megtapasztaljuk, hogy beavatkozás nélkül, magától (pontosabban
a puszta testsúlyunktól) megoldódik.
Kivitelezés: Felnyúlunk és
szimmetrikusan, lendületesen lerántjuk az „A” hevedereket, majd azonnal el
is engedjük. Ha lenn tartanánk
frontrozetta stb. komplikációk lehetnének belőle.
Kijövetel: Felengedés után
automatikusan kijön, nincs mit gépészkedni rajta.
Tapasztalatom: A legkönnyebb
gyakorlat, még az előre-hátra hintáztatás is több figyelmet, ügyességet
igényel.
Megjegyzés: Az élőben kapott front
stall teljesen más! Egy természetes front stall, amikor "ráül a tehén
a belépőre", azt eredményezi, hogy az „A” zsinórzatra nagy felületen
ráfekvő ráfekszik, ráfeszül az ernyő és ugyanúgy hanyatt vág mint a
full stall. Kijövetelkor rendesen előre is lő.
11.
Negatív
felismerése (határhelyzet keresése)
A cél: megismerni,
hol van az egy oldali fékezés biztonságos határa. Bringás hasonlattal élve:
„meddig szabad bedönteni kanyarban a biciklit”.
Kivitelezés: 50% fékkel lelassítjuk
az ernyőt mert így kevésbé dinamikus a gyakorlat, megvárjuk, amíg ez a
helyzet stabilizálódik. Ekkor az egyik oldali féket folyamatosan tovább húzzuk.
Az ernyő fordulni kezd, mígnem a kisebb körön fordulásból adódó kisebb
kerületi sebesség és egyben nagyobb állásszög miatt először a belső szárnyvég
esik át (válik le róla az áramlás) majd az átesés terjed az ernyő közepe
felé. A fékerő kikönnyebbedik, de ennél objektívebben megfigyelhető jel a
szárnyvég kiflivég szerű hátrahajlása. Na ezt a határt kerestük! A fék
finom visszaengedésével a hátrahajló kiflivég mérete csökkenthető, de az
ernyő állandó fordulóban marad. Visszaengedés nélkül benntartva, pláne még
rá is dőlve negatív spirál lenne belőle.
Kijövetel: folyamatosan visszaengedjük
a féket szimmetrikusra, ha pulzál, akkor az előre lőtt állapotból.
Tapasztalatom: Én mindig inkább a hátrahajolni
kezdő kiflivéget néztem, kezdetben ez a könnyebben felismerhető,
legbiztosabb jel. Nem lehet eltéveszteni a negatív kialakulását, a szárnyvég
először ráncosodni kezd, "merevsége" csökken és egyre hátrébb
hajlik. Első néhány alkalommal amint meglátod a hátrahajló kiflivéget
mindjárt a kezdetén gyere ki belőle és csináld meg újra. Ez, hogy
magabiztosan felismered és megszünteted önbizalmat ad és kezdheted egyre tovább
benntartani. Akkor tanultad meg amikor már szinte előre érzed a fékerő csökkenéséből,
hogy mikor fog bekövetkezni a hátrahajlás és magabiztosan kezeled, kedvedre
változtatod a kiflivég hátrahajló hosszát. Az 50%-os előkészítő lelassítás
miatt az egész folyamat nem túl agresszív, jó tanulópálya.
Megjegyzés: Haladók lefékezés nélkül
a dinamikus változattal ismerkedhetnek.
12.
Negatív
forduló (dugóhúzó)
A cél: megtanulni a nem szándékos
negatívból (lepörgésből) kijövetelt.
Kivitelezés: mint az előbb, de csak
néhány fordulat után hagyni abba.
Kijövetel: folyamatosan visszaengedjük
a féket szimmetrikusra, ha pulzál, akkor az előre lőtt állapotból.
Alternatív kijövetel: lehúzzuk a másik oldalt is, mert a full stall sokkal könnyebben
kontrollálható, a forgás elmaradása miatt fizikailag sem megterhelő.
Megjegyzés: Mivel itt a forduló középpontja
a szárnyon belülre esik fokozottan veszélyes a zsinórok összecsavarodása
egy köteggé (twist), azaz hogy a beülő (a tehetetlenség és a kis erőkar
miatt) nem követi az ernyő gyors elfordulását. Az összecsavarodás nagyobb
mértéke (szöge) után súrlódással blokkolja a fékzsinórokat és egy kötegben
tartja a tartózsinórokat is, tehát sem testsúlyáthelyezéssel sem a fékkel
nem lehet beavatkozni. Ilyenkor vagy megáll a csavarodás és a beülő utána
forogva az ernyőnek kezd az egész kirendeződni, vagy mentőernyőt kell
dobni. A becsavarodás veszélyét növeli, ha a mellkör túl rövidre van húzva,
azaz ha a karabinerek távolsága kicsi. Hagyd vállszélességben a
karabinereket.
Tapasztalatom: a „megjegyzés”
teljesen igaz. A 2005-ös svájci tapasztalat nélkül korábban nem fogalmazódott
meg bennem a nagy felismerés: hogy csak a teljesen nyitott ernyő húzza szétfelé
a karabinereket, így csak ekkor számíthatsz twistből a spontán kipörgésre.
Ha le vagy fűződve, vagy más okból nem teljes az ernyőd, akkor csak a
magassággal és a mentő ernyővel foglalkozz, nincs esélyed kipörögni. :o(
Megjegyzés: Takáts Pál (Pákkó)
szerint csak egy jó negatív gyakorlat van, amit helikopternek hívnak. :o)
13.
Full
stall
A cél: aszimmetrikus helyzetek
kezelhetőbbé (szimmetrikussá) tétele, ernyő reset gomb.
Kivitelezés: minimumsebességre lassítjuk
az ernyőt, ezt stabilizáljuk. A fékeket szimmetrikusan továbbhúzzuk amíg
az ernyő át nem esik. Ha tök lehúzva sem esik át, kezdjük el elölről, még
(plusz) egyszer kézre tekert fékkel. Ha túl lassan húzzuk lefelé, akkor a két
szárnyfél közötti nem feltétlenül teljesen egyforma felületi terhelés
miatt az egyik szárny előbb fog átesni, ettől a full stall aszimmetrikusan
(negatívval) kezdődik ami kellő gyakorlat nélkül komplikációkra vezethet.
A jelenség megelőzésére ennél gyorsabban húzzuk át a holtponton a két szárnyfelet,
de utána rögtön álljon meg a kezünk. Áteséskor a rongy eltűnik a hátunk
mögé, úgy érezzük, mintha a földön a székünket hirtelen hátra
billentenék. Rögzítsük a kezünket (például fogjunk hozzá egy beülő
hevederhez), nehogy felrántsa az ernyő a féket, pláne nehogy
aszimmetrikusan. Rövidesen megjelenik a rongy a fejünk felett és a szék
felegyenesedik. Ha ideges az ernyő, akkor túl van húzva a fék. Finoman de
szimmetrikus ernyőalakzatot tartva kicsit engedjük fel a fékeket. A tartáshoz
jó erő kell, de ha számítunk rá nem okoz meglepetést, nem tudja kitépni a
féket a kézből.
Kijövetel: folyamatosan, ne túl
hirtelen (mint a B stallt), de ne is elnyújtva, szimmetrikusan engedjük fel a
fékeket.
Tapasztalatom: Az első sokkal inkább
lelki erőpróba, mint ernyőkezelési kérdés. Előre el kell tökélni, hogy
az áteséskor semmi esetre sem engedjük fel a féket. A karokat szorítsuk le
a beülő oldalához, ha lehet kapaszkodjunk is meg a beülőben. Ez lehet, hogy
túlzás, de biztosra akarunk menni. A fogadalmat betartva 1-2 másodpercet kell
csak kivárni a rongy fejünk feletti megjelenésére utána már benntartáskor
is és felengedéskor is csak a szimmetriára kell figyelnünk. Az a féklehúzás
amivel sikerül átejteni, biztosan sok a benn tartáshoz, a fékeket az átesés
mértékén hagyva biztosan ideges lesz az ernyő: csapkod és nem veszi fel a
patkó alakú full stall alakzatot. Amint visszajön az ernyő a fej fölé, följebb
kell engedni a féket, hogy az ernyő megnyugodjon (kb. 10-15 centi a különbség
az XL-es Sporton). Később, gyakorlat birtokában, kivárás helyett már az átesés
pillanatában elindul a kéz felfelé és éppen a full stall figurához szükséges
mértéknél áll meg a kéz a fékkel.
14.
Full
stall flash
(én neveztem el így, mert nem tudom van-e rendes
neve)
A cél: az
átesés határának magabiztos meg/felismerése (mint a negatív határ volt)
Kivitelezés: mint a full stallnál,
de éppen csak annyi fékkel amennyi szükséges, és amint átesett az ernyő,
rögtön az első pillanatban, mielőtt hátra vágódhatna visszaengedjük repülni.
Jó ütemérzéket és az ernyővel való együttélést igényeli. Mivel nem
lesz lenn tartva, így nem túl hátulról fog előre lőni, ezért nem kell
akkora fizikai erő hozzá.
15.
Mentőernyő
dobás
A cél: plusz egy esély.
Kivitelezés: kérdezd az oktatódat
a főernyő begyűjtéséről, a V állás elkerüléséről.
Kijövetel: nincs.
Tapasztalatom: Egy van, az
is csak annyi, hogy miután kidobtuk a mentőernyőt nézzük meg rendben kinyílt-e?
Ha esetleg a siklóernyőnk alá szorult és még csukva figyel, akkor rángassuk
ki onnan.
TST = Tasi Safety Training
I. Általános szabályként alkalmazhatod, hogy a Te ernyőd minden helyzetből magától kijön ha mindent elengedsz, ha nem vagy képben inkább ne gépészkedj! [Utólagos kiegészítés: a spirálra ez nem minden esetben igaz, spirálnál szükség lehet a külső oldalra terhelésnek, külső oldalra fékezésnek.]
II. Ha a megfékezett ernyő a fejed fölött táncol, oszcillál, akkor várd ki a belépőél előre kerülését és csak ekkor engedd fel a fékeket. Így kevésbé tud előre lőni (nem kerülsz Zsófi figurába).
III. Az elején avatkozz be! Amint látod, hogy akár az egész ernyő indul előre vagy ha csak az egyik félszárny megy eléd, rögtön fékezd meg és ezzel azonnal sokat szelídítesz a helyzeten, vége is a „vészhelyzetnek”.
IV. Ha nem fúj szemből a menetszél az arcodra és az ernyő mintha hullámok tetején hánykolódna, kóvályog, össze-vissza jár mint egy alulterhelt ejtőernyő, akkor az zsákesés. Ebből a gyorsítóval, vagy az „A” sorok előre tolásával okozott állásszög csökkentés visz vissza normál repülő helyzetbe.
1. Tasi szerint: nem jó gyakorlat a féken átdugni a kezet mert így ha hirtelen kell, nem lehet mentőernyőt dobni.
2. Azt mondja a Tasi, hogy csak akkor fékezzük meg az előre lövő ernyőt amikor már a fejünk fölé ért. Én nem értem miért ne csökkentené az előre lövést, ha már korábban megfékezzük, de bizonyára neki van igaza.
3. Tasi terminológia: „fordulj a part felé” őnála azt jelenti „fordulj a Tasi felé”. (Igaz, hogy ő a parton ül, de a tó fölött repülve bármerre mehetnél a part felé.)
1. Egyik oldalt lecsukod (féloldal) a másikat átejted. Jó játék! Szörnyen hangzik, de meglepően egyszerűen oldódik meg (kipróbáltam). Nagyobb baj az, hogy a második oldal átejtéséhez nagy erő kell. 2005-ben nem is tudtam lehúzni fél kézzel a második oldalt, két kézre pedig a csukás nem ad lehetőséget. Tanulság: megfelelő fizikai kondícióban repüljünk!
2.
„Dupla kávé” című túlélési gyakorlat
Egyik oldalra húzol egy negatívot. Amikor elpördül, akkor ezt felengeded és
lehúzod negatívba a másik oldalt. Amikor ez is elpördül akkor ezt is
felengeded és megpróbálod helyrehozni az ernyő repülő képességét. Ha
nem sikerül: akkor mentőernyő.
Veszélyek: lefűződés, twist.
Twist nélkül a lefűződés ismételt full stallokkal vagy a stablap zsinórral
kifűzhető.
A twist lefűződés nélkül, de teljesen nyitott ernyővel magától is kipörög.
Alapképlet:
twist (blokkolt fékzsinórokkal)
+ lefűződés =
mentőernyő.
Kardos István
2006. Húsvét