GYAKORI KÉRDÉSEK - Gyakran ismételt válaszok

HOGYAN VISZONYULJAK AHHOZ, HOGY A GYEREKEM ELMARAD A TÖBBITŐL, S FEJLESZTÉSRE SZORUL?

Nagyon nehéz feldolgozni azt, ha egy családba sérült, fejlesztésre szoruló gyermek születik.
Elkerülendő tipikus hibák:

• bűnbak-keresés (A férjem családja is olyan furcsa, biztos onnan ered a probléma…)
• halogatás (az orvos azt mondta, kinőheti még)
• ellentámadás (Mit akar ez az óvónő azzal, hogy a gyerekem nem ül meg 2 percnél többet helyben és nem hajlandó rajzolni? Mozgékony és más érdekli. Törődjön a maga dolgával…)
• kontroll-igény (A héten 4 neurológusnál jártunk, már be vagyunk jelentve 2 természetgyógyászhoz, és a szomszéd ismer egy jó logopédust, az is meg fogja nézni.) beleesés a depresszióba (miért vagyok én ilyen szerencsétlen, hogy nekem semmi sem sikerül?)
• túlfejlesztés (Rendben. Akkor hétfőn-csütörtökön megyünk masszírozásra és természetgyógyászhoz, kedden zeneterápia, logopédia, szerdán bébiúszás és gyógylovaglás, szombaton pedig gyógypedagógus jön házhoz. De elég érdekeseket olvastam a BHRG Alapítvány weblapján, azt is be kéne iktatni. Hívom is őket egy vizsgálati időpontért…)
• eltérő szemlélet a terápiával kapcsolatban otthon (Mit kínzod a gyereket ezzel az otthoni tornával? Látod, hogy unja, nincs kedve csinálni. Szerintem amúgy sincs baja a gyereknek, csak te fújod fel a problémát. Nekem ebből elegem van, hülyeségnek tartom, nem fogok segíteni…)
• bizonytalanságok (Végülis jól beindult a gyerek fejlődése erre a TSMT-terápiára, de most mondta a szomszéd, hogy ő ismer egy amerikai mozgásfejlesztő módszert, semmit se veszítek, ha oda is beíratom, ott legalább nem nekem kell gürcölni vele, el is mehetek az óra alatt pld. vásárolni, vagy intézhetem a telefonjaimat… Menjen együtt mindkettő fejlesztés…)

Mit érdemes átgondolni, ha a gyermek felzárkóztatásra szorul?

• A pontos diagnosztika megszerzése és megértése fontos (érdemes megkérdezni a vizsgáló szakembereket a vizsgálat után, ill. elolvasni szakkönyveket, mert a leírás alapján külső szemmel mérlegelve egy kicsit könnyebb megérteni, elfogadni a problémát, mérlegelni a kilátásokat…)
• Ha van a tünetek sorba szedése, a súlyosság mérlegelése, ill. egy komplex vizsgálat után egy diagnózis, akkor nincs értelme még 5-10 másik szakembert igénybe venni a kontrolláláshoz. Hol, ki lesz az a hiteles fejlesztő szakember, akinek lesz tekintélye a szülő előtt, akinek a szülő el tudja fogadni a szakmai irányítását, véleményét, akitől mer kérdezni… Most őt kell megtalálni. Nem lehet "több vasat a tűzben tartani", meg kell tanulni valahová odatartozni, kooperálni, határidőket, feladatokat végrehajtani…
• Fel kell mérni a család erejét. (Érzelmi, időbeli, hit-beli, anyagi erők, ill. a segítségre vállalkozók beosztása, a többi gyerekkel való törődés, a házastársak egymással való törődése, sajátmagunk feltöltése és helyre állítása …)

Tipikus az, hogy az anya az információ-szerző és a gyerekfuvarozó, az apa a pénzkereső, a nagyszülők túl buzgók és ezért folyamatosan vissza vannak utasítva, a barátok mindig új ötletekkel (vizsgálatok, fejlesztési formák) állnak elő, s előbb-utóbb mindenki elbeszél egymás mellett…
Ehelyett érdemes azokat az embereket időről időre (3-5 havonta) bevonni a helyzetértékelésbe, akiknek a segítsége, ötletei eddig is sokat használtak, ill. akikre igazán számíthat a gyereke felzárkóztatásáért küzdő szülőpár…
Fontos, hogy mindkét szülő egyformán vegye ki a részét a gyerek fejlesztéséből. Azok a gyerekek sokkal stabilabbak, akiknek apját, anyját egyaránt ismerjük, s akik ügyesen beosztják a gyerekkel kapcsolatos teendőket: pld. apa hozza az uszodába, anya hozza a csoportos tornára és otthon 3-4-szer közösen végzik a home-traininget.

S végig a lelkiek. Minden szülő megkérdezi magától egyszer: - Miért kerültem ebbe a számomra váratlan és embert próbáló helyzetbe?

Válasz: valamit meg kell ebből tanulni. Jobb emberként kell kijönni ebből a helyzetből, mint ahogy bekerültem. Felelősség, önfeláldozás, valódi szeretet, határtalan türelem, a saját akarat háttérbe szorítása, kitartás, önfegyelem, kooperáció, együttműködés, az indulatok megfelelő kezelése, bizakodás a bizonytalanban, a félelmek elfojtása, erőmerítés a semmiből, a társ bíztatása akkor is, ha én sem látok reményt…

MIÉRT VÁLASSZAM A BHRG ALAPÍTVÁNYT? (Hiszen annyi más ilyen hely létezik…)

• korszerű, precíz diagnosztikai rendszereket használnak a többdiplomás, szakképzett munkatársak,
• a vizsgálatokra probléma/eltérő fejlődés/elmaradás esetén az idegrendszer kéreg alatti szabályozását és érési folyamatait elősegítő mozgásterápiák épülnek,
• a terápiák minden diagnózisra, tünetre, sérültségi szintre ki vannak dolgozva,
• az egyes terápiákat egymással összehangolva alkalmazzák (pld. a vizi HRG-terápia kiegészíti a tornatermi szenzomotoros fejlesztést, …)
• a mozgást, a sikeres iskolai beváláshoz szükséges készségeket és képességeket egyaránt tudják fejleszteni (nem kell több helyre hordani, egy helyen, időben is jól szervezetten megkaphatja a gyermek a többféle, neki szükséges terápiát, fejlesztést…)
• a mozgásfejlesztő foglalkozásokon sok verset, éneket, mozgásos játékot tanítanak,
• a mozgásfejlesztő foglalkozásokba fokozatosan beépítenek olyan "okosító" eszközöket, helyzeteket, amit máshol asztalnál ülve kell a gyereknek (a nagymozgások tanulása és gyakorlása nélkül kell megoldani…
• a munkatársak fontosnak tartják azt, hogy a "laikus" szülő is megértse a fejlesztések lényegét, s ezért mindig lehet kérdezni tőlük, érthetően magyaráznak,
• a tornatermi fejlesztés gyakran olyan, mint egy "Tarzan-dzsungel", a gyerekek örülnek, hogy sokféle mozgásfejlesztő eszközt használhatnak, s az órákon soha nincsen holtidő,
• az "okosítás" szakszerűen felépített, több millió Ft-os eszközparkkal történik,- ami mindig érdekes, új észlelési és gondolkozási, valamint problémamegoldó folyamatokat indít el.

MENNYI IDŐT KELL ODAJÁRNI A GYEREKKEL, HOGY JAVULJON AZ ÁLLAPOTA?

Ez egyénfüggő.
A nagyszámú egyéni TSMT feladat (680 db) és csoportos TSMT-feladat (1000-nél több) és a HRG-feladatok (370 db) heti 2 foglalkozás esetén 1-4 év alatt dolgozhatóak fel.

Fontos szakmai és etikai alapszabályunk: senki ne töltse az időt a BHRG Alapítványban "megszokásból".
Mi valóban mérhető, észre vehető tudásszint-javítást szeretnénk minden hozzánk hozott gyermeknél elérni.

Kimenet szempontjából 3 eset van:

1. a gyermek mindent megtanult, megállja a helyét bármelyik közösségben, nincs szükség tovább a felzárkóztatásra, hiánypótlásra.,
2. a gyermek mindent megtanult, megállja a helyét bármelyik közösségben, nincs szükség tovább a felzárkóztatásra, hiánypótlásra, a szülő azonban kéri a "tehetséggondozást", azaz olyan mozgásos-kognitív program összeállítását, melynek végzése elősegíti a normális készségek, ill. a tudásszint további javítását.,
3. a gyermek eleinte gyorsabban fejlődött, utóbb lelassult a javulási tendencia, vannak makacs, "megmozdíthatatlan", stagnáló területek. Ebben az esetben az elért eredmények megszilárdítása után (3-6 hónap), záró vizsgálatokat vesz fel a fejlesztője és másik terápiás helyet keres a számára. Ebben az esetben a gyermek nem fogja elsajátítani az egész mozgásanyagot, csak annyit, amire képes (Súlyosabb organikus éretlenség, idegrendszeri működési zavar esetén ez szokott történni).,

MIÉRT KELL A SZÜLŐNEK IS BENT LENNI A VIZSGÁLATNÁL?

A legtöbb diagnosztikai helyen a szülő nélkül veszik fel a vizsgálatokat, (majd jobb esetben elmondják a szülőnek az eredményt, ill. hetek múlva kap egy szakvéleményt, amit ha nem ért, akkor sem teheti fel a kérdéseit.)

• A BHRG Alapítvány munkatársai azt gondolják, hogy a problémás gyerek fejlesztését a szülővel közösen hatékonyabban lehet megoldani.
• Az első, közösen végigélt 90 percnek van nondirektív (a gyerek spontán viselkedésének megfigyelése, a szülő-gyerek kapcsolat megfigyelése…) és direktív része (kapcsolattermtés a gyerekkel, a vizsgálat bevezetése és felvétele, a vizsgálat során az együttműködés megfigyelése…).
• Az első 90 percben egyaránt kérdezhet a szülő is és a terapeuta is egymástól, a látottak, vizsgáltak jobb értelmezése érdekében.
• A szülőnek tudnia kell, hogyan viselkedik kétszemélyes vizsgálati helyzetben a gyereke, mennyire terhelhető, milyen "kiszállási" játszmákat indít el, de azt is meg kell értenie, gyermeke melyik reakciója alapján mondható ki az organikus éretlenség gyanúja. (Azaz: alacsony pontszámnál a terapeuta nem lepontozta a fáradt gyereket…)
• A szülő jelenléte a legtöbb gyermek számára biztonságérzetet jelent, tehát jobban együtt tud működni a vizsgálati helyzetben.

MIKOR KELL EGYÉNI FEJLESZTÉS?

Ha az organikus érettség szintjét megállapító vizsgálat eredménye alapján

• 3 területen legalább 3-3 hónapnyi elmaradás van (0-2 éves kor között),
• a gyermek az akadályozott övezetben teljesít, (3-5 éves kor között)
• a gyermek 50 % alatti teljesítményt nyújt (5 éves kor felett)
• a gyermekkel részben vagy egyáltalán nem vehető fel a vizsgálat (nem érti, nem figyel, nem akar együttműködni…).

Ilyen szinten levő gyereket hiába teszünk be csoportba, ott sem fogja érteni, nem fog tartósan figyelni, ill. ki szokott lépni a feladat-helyzetből.

Az egyéni TSMT-fejlesztés egyszerre segíti az idegrendszer megrekedt érési folyamatainak beindulását és viselkedésterápiaként is funkcionál (Amit anya és apa mond, az úgy lesz. Most tornázni fogunk!)
Az a gyerek, aki az egyéni TSMT-fejlesztés hatására csoportéretté válik, sokkal jobban fog figyelni, együttműködni és szót fogadni más (egyéni/csoportos) pedagógiai oktatás-helyzetben is.

MIÉRT KELL A SZÜLŐNEK CSINÁLNI AZ OTTHONI TORNAGYAKORLATOKAT?

Ha a gyermek elmaradása alapján egyéni TSMT-fejlesztésre szorul, akkor jelentős mértékű az idegrendszere kéreg alatti és kérgi szabályzó működéseinek éretlensége.

• A nagymértékű értetlenséget sok és erős, hosszan tartó tervezett környezeti ingerrel lehet javítani.
• Ez heti 3-6 alkalommal történő 25-45 perces fejlesztő foglalkozást jelent.
• Ennyi alkalommal kellene a BHRG Alapítványba jönni, ott fizetni, stb., ami a család életét anyagilag, szervezésileg is nagyon megterhelné.
• Ehelyett a BHRG Alapítvány munkatársa megírja a gyermek tudásszintjének megfelelő egyéni TSMT-I tréninget, betanítja, s kb. 10-14 alkalmanként hívja csak be a családot a kontrollra.
• A szülő pénzt spórol (otthon ingyen csinálja a feladatokat),
• Saját maga oszthatja be az idejét (nem kell időre rohannia valahová azzal a gyerekkel, aki ilyenkor aludni szokott…)
• Rendszeres szakmai segítséget, megerősítést kap a kontrollok alkalmával (ha megérti, mit miért és hogyan kell csinálni, aktívabb lesz a gyakorlásban)
• Viselkedésterápiás tanácsokat is kap (a legtöbb szülő konfliktus-kerülő, meleg-engedékeny vagy egyszerűen túlkövetelő, ill. nem következetes. A közösen átélt helyzetek külső értelmezése segít a szülői magatartás-változtatásban, ami a gyermekben is pozitív folyamatokat indít meg.)
• A home-training-rendszerrel a BHRG Alapítványban kb. 260 család gyermekének egyéni fejlesztését tudjuk megoldani a jelenlegi dolgozói létszám és helyi adottságok mellett. /ha mindenki minden egyes fejlesztést az Alapítványban venne igénybe, ez a létszám kb. max. 80-100 fő lenne, s nem tudnánk csoportos foglalkozásokat sem tartani, mert reggeltől estig csak az egyéni tréningek gyakorlása folyna.

KI A CSOPORTÉRETT GYEREK?

A csoportérett gyerek "karakterisztikus jegyei":

• a 3-5 évesek szenzomotoros vizsgálatában a veszélyeztetett övezetben teljesít,
• az 5 évnél idősebbek vizsgálatában 50-75 % között vannak az eredményei,
• együttműködik, bennmarad a feladat-helyzetben, irányítható, tud utánozni, tudja korrigálni önmagát, kialakult a szabályészlelése és a szabálytudata, folyamatosan 45 percen keresztül terhelhető aktív mozgásokkal, az eddig nem látott-nem ismert feladatoknak is "nekiáll", tiltakozás nélkül, tud kapcsolatot létesíteni az oktatóval, tud segítséget kérni és elfogadni az oktatótól, a szülő jelenléte egyre kevésbé fontos számára.

MIKORRA LESZ A GYEREKEM CSOPORTÉRETT?

A csoportérettség minden gyermeknél máskorra alakul ki.
Gyakori, hogy 1-2 egyéni otthoni tréning után lesz egy gyerek csoportérett, de olyan is előfordul, hogy az otthoni egyéni gyakorlás mellett a HRG-fejlesztést indítjuk be párhuzamosan, mert a gyerek feladat-elfogadása jó és több, kombinált fejlesztő ingerre van szüksége a gyorsabb állapotjavulás érdekében…
Egyénfüggő, mikor javasoljuk a csoportos tornatermi és/vagy uszodai fejlesztés mellett az otthoni egyéni TSMT-fejlesztés fenntartását, - a szülőnek tudnia kell, hogy az összes, a BHRG Alapítványban fejlesztési forma a gyermek felzárkóztatása érdekében jött létre.

MIKORTÓL HATÉKONY A CSOPORTOS FEJLESZTÉS?

A csoportos fejlesztés (legyen uszodai, tornatermi és/vagy kognitív) csak a csoportérett gyerekeknek hatékony.
Egy példa: ha a tornacsoportban az Állapot és mozgásvizsgálatban az organikus érettség területen 13-16 pontot elért gyerekek vannak, akkor ott egy 4 pontos (velük azonos magasságú, életkorú) gyereknek nem lesz sok sikerélménye, hiszen gyengébben észlel, lassabban áll össze benne, hogy mit is kéne csinálni, hamarabb kiszáll a feladat-helyzetekből, a mozgásutánzása nem olyan pontos, inkább csak azt akarja csinálni, ami valóban nagyon érdekli… Ez a gyerek le fogja lassítani a csoport munkáját, (vagy ő fog minden feladatból lényegesen kevesebbet végezni), ritkán lehet megdícsérni, nem lesz sikerélménye,- azaz: nincsen a helyén, az ő fejlesztésének nem itt kell megtörténnie..
Szakmai válaszunk: kérjük a szülőt, működjön együtt velünk abban, hogy 2-3 egyéni otthoni tréninget közösen végigcsinálva e gyerek is 4-6 hónap múlva 4 pont helyett 10-13 pontos legyen, s akkortól már szinte bármelyik hasonló szintű csoportba be fog tudni illeszkedni, ill. ott (is) meg fogja tudni állni a helyét.

MILYEN VÁLTOZÁSOKAT VÁRHAT A SZÜLŐ A TERÁPIA HATÁSÁRA?

Minden szülő mást és mást szeretne.
Az éretlen szabályzást/működést mutató idegrendszer azonban
a mozgások (nagymozgások, finommozgások, beszédmozgások)
a pszichés-kognitív (észlelés, figyelem, emlékezet, tanulással kapcs. készségek) területen, és a szociális területen (szabályfelismerés, szabálykövetés, feladat-helyzetek felismerése és elfogadása, együttműködési készség, szeretet-kapcsolatok…) okoz éretlen, nem adekvát viselkedést.
A rendszeres, megfelelően intenzív, egyénre szabott TSMT-I-II-, HRG és a kognitív terápiáink/fejlesztéseink hatására e területeken mindig javulások figyelhetőek meg, melyeket,- ha a megkezdett terápiáinkat tovább folytatjuk,- meg is tudunk szilárdítani.

A BHRG Alapítványban történő fejlesztések során azt figyeltük meg, hogy a közreműködő szülők a terápiák során jobban megismerik, megértik és elfogadják gyermekeiket, elvárásaik reálissá szelídülnek.
A legfontosabb: mi a szülőkkel közösen szeretjük a gyereket, a legtöbbet szeretnénk kihozni belőle úgy, hogy a meglevő szeretet-kapcsolat nem sérülhet, ill. ha szükséges, segítünk a szeretet-kapcsolat kialakításában.

ELÉG-E A HETI 1 ALKALOM?
MENNYI FEJLESZTÉSRE VAN SZÜKSÉG AHHOZ, HOGY TÉNYLEG JAVULJON A GYEREK ÁLLAPOTA?

Kérdések, melyeket fel kell tennünk, hogy a helyes válaszhoz eljussunk:

• Honnan hová szeretnénk eljutni?
• Mennyire van elmaradva a gyerek?
• Mennyire kiterjedt az eltérő fejlődése?
• Mennyire terhelhető a gyerek? (heti ? alkalom, 30 perc? 45 perc? 60 perc? 90 perc? Tömbösített fejlesztés?
• Milyen gyors a gyermek idegrendszerének tanulási-alkalmazkodási képessége?
• Milyen a szülő kitartása, határozottsága, együttműködési képessége?

Egyénfüggő az, hogy kinek mennyi fejlesztéssel eltöltött időre van ahhoz szüksége, hogy tartósan javuljon (és utána az elért szinten maradjon) az állapota.
Nagy elmaradás, nagyon zavaró tünetek esetén sokkal több alkalom és sokkal intenzívebb terápia hoz csak tartós változást úgy, hogy az egész terápia ideje is hosszabb…
A home-training formában összeállított egyéni fejlesztést a gyerekeknek 2 hónap alatt 34-42 alkalommal kell végigcsinálniuk (szüleikkel) hogy valóban várhassunk fejlődést.
Összehasonlítva az állami ellátó intézményekkel: pld. heti 1 logopédiai/Ayres/iskolára felkészítő foglalkozás a Nevelési Tanácsadóban 2 hónap alatt csak 8 x 45 percet jelent.

Az 5 év feletti gyermekek vizsgálatakor a szakvéleményben leírjuk a javasolt terápiákat és az átlagosan szükséges óraszámot.
Ha pld. egy gyermeknek 80-120 csoportos TSMT-órát javasolunk, azt heti 1-szeri részvétellel 80-120 hét alatt lehet lejárni, de a heti 2 alkalom már 40-60 hetet fog jelenteni, s ha emellett pld. jár HRG-foglalkozásra is heti 1-szer, akkor máris érthető, hogy az összehangolt, komplex, egymást kiegészítő és változatos foglalkozásoknak rövidesen látható eredményei lesznek.

TÉNYLEG LÉTEZIK TÚLINGERLÉS, TÚLFEJLESZTÉS?

Elmaradt fejlődésű gyermek esetén küldő, célirányos, adekvát fejlesztő ingerek, ingerhelyzetek váltanak ki alkalmazkodási-javulási folyamatokat.
E fejlesztő ingereket úgy kell összeállítani és kombinálni, hogy optimális/reálisan elvárható javulást hozzanak.
Egyénfüggő az, hogy melyik gyerek hány évesen mennyire terhelhető és milyen fejlesztő ingereket milyen intenzitásban szabad nála alkalmazni.
Túlingerlésről akkor beszélünk, ha

• a gyereknek túl sokféle, egymás hatását nem erősítő vagy kisegítő terápiás/fejlesztő foglalkozása van,
• ha a gyerek nem tud annyit pihenni, hogy újra optimális "ingerfelvevő" állapotban tudná fogadni a következő ingert,
• az egyik ingerfajta túl sokszor érkezik, a gyerek pillanatnyilag "besokall",
• a gyerek egész nap utazik, mert a szülők az egyik fejlesztő helyről a másikra cipelik (ahelyett, hogy átgondolnák, mire is van aktuálisan szüksége, s mi ér rá 3 hónap múlva)
• a gyerek kétféle mozgásterápiában részesül (pld: konduktív pedagógia és TSMT, TSMT és alapozó terápia)
• a gyerek kétféle masszírozásban részesül (DSGM és Teng, vagy DSGM és sportmasszázs, vagy DSGM és Varga-Intézeti masszírozás)
• a gyerek háromféle logopédiai fejlesztésben részesül (mert ugye az integrált óvodában ingyen van, a Gekkóba vett a nagymama ajándék-bérletet, de járjunk a BHRG-be is logopédiára)
• a diszlexiás gyerek háromféle olvasástanulásban részesül (egyik az iskolai, másik a BHRG, harmadik a Nevelési Tanácsadóban ingyen…)

No comment. Kedves szülők! Gondolják át, Önök milyen hatékonyan tudnának megtanulni egy idegen nyelvet agyonfárasztva, állandóan utaztatva, egy időben 3-féle tanártól, 3-féle tankönyvből?

VAN-E ALULINGERLÉS, ALULFEJLESZTÉS?

Ha létezik túlingerlés, akkor van alulingerlés is.
Ha egy gyereknek a külső fejlesztő ingerek mennyisége, erőssége, tartóssága nem elég ahhoz, hogy éretlen idegrendszerében változások induljanak el, ill. a fejlődés megszilárduljon, alulingerlésről beszélünk.
Ezeknek a gyerekeknek több, tartósabb, tovább tartó fejlesztési ingerek szükségesek, s a megszilárdítás is sokkal tovább tart.
(Ezek a gyerekek azok pld. akikkel első osztály után nyáron is kell olvasást, írást gyakorolni, mert 2 hónap ingerhiány után "elfelejtik" a júniusban még tudott tevékenyésgeket.)
Ha egy BHRG Alapítványba járó gyerek fejlődési üteme lassabb, mint az elvárható (a többi, hasonló szintű, problémájú, életkorú gyerekhez képest) akkor az a gyerek alul van terhelve,- tehát többletterhelés szükséges neki.

Mindig félő, hogy a 2-3 egyéni tréning abbahagyása után (ott heti 3-5 fejlesztés volt) elég lesz-e a heti 1-2 alkalom?
Ezért gyakori, hogy a csoportos TSMT-HRG foglalkozások elkezdése nem zárul le az egyéni otthoni TSMT-I fejlesztések végzésével, átmeneti időszakot iktatunk be, vagy intenzívebb csoportlátogatást javasolunk.

MILYEN OKOK MIATT NEM FEJLŐDIK A GYEREK A TERÁPIÁK VÉGZÉSE IDEJÉN?

Egy 294 gyermeket vizsgáló felmérésünk szerint a BHRG Alapítványban a legalább 6 hónapon keresztül betegség/kihagyás nélkül fejlesztett gyermekek közül 5-en nem fejlődtek semmit sem.
Az 5 gyermeknél a következő tényezők játszottak szerepet (kombináltan) az állapot stagnálásában:

1. olyan, koponya UH-val, CT-vel, MRI-vel igazolt idegrendszeri szerkezeti eltérések (pld. 14 ciszta a kisagyban, elmosódott nagyagyi állomány, eltérő helyen található és sorvadt kérges test, kitágult oldalkamra-rendszer…) ahol a terápiás foglalkozások során "bevitt" ingerek nem tudtak a megfelelő helyekre eljutni, ezért nem tudtak fejlesztő hatást kiváltani. epilepszia.
2. anyagcsere-betegségek.
3. olyan fejlődési rendellenességek, szindrómák, melyeknél a manifesztációs idő bekövetkezett, ebbe ugyanis érdemlegesen nem lehet "beleszólni" a szenzoros integráció kialakulását célzó ingerekkel, legfeljebb lassítani lehet a progrediáló folyamatot.

+++ Az a gyerek sem fejlődik, akinek a vizsgálati eredménye alapján megírjuk a fejlesztési tervet, de a szülő a megadott terápiás adagot nem az előírásnak megfelelően "adja be", vagy rendszertelenül bukkan fel a csoportos fejlesztéseken.
Hogyan is lehetett volna Schwarzeneggerből izomkolusszus, ha csak hébe-hóba emeli fel a súlyzóit, s mihelyt elfárad, azonnal iszik egy kicsit, majd aznap már nem is megy vissza gyakorolni?

MIKOR VAGYOK JÓ SZÜLŐ?

A jó szülő szereti a gyerekét, s azt szeretné, hogy a gyerek is viszonozza ezt az érzést.
A jó szülő szeretné megóvni a gyereket minden rossztól, jobb gyermekkort kíván teremteni neki, mint amiben neki volt része.
A jó szülő látva a mai világot, félti a gyereket a rá váró veszélyektől, nehézségektől.
A jó szülők egy részének volt egy álma a gyerekünkkel kapcsolatban, a valóság azonban riasztó, nincsenek erre az egészre (eltérő fejlődés, vizsgálatok sora, mindenhol mindenki mást mond…) felkészülve, indulatok (szeretet, önsajnálat, vádaskodás, magára hagyatottság érzése…) kavarognak a szülőkben, akik ilyenkor nem elég határozottak, következetesek, el vannak bizonytalanodva…
A szülők gyakran esnek a következő hibákba, csapdákba, ami a későbbiekben a kapcsolatukra és a gyerek jövőjére nézve is hátrányos helyzetet idéz elő:

1. Ha sír egy dolog miatt, akkor az neki nem jó, tehát abba hagyjuk, hogy újra ne sírjon (És ha majd azért sír, mert "unalmas" az iskola és holnap már nem akar oda menni?) A terápiákat, fejlesztéseket a szülők gyakran a sírásra hivatkozva hagyják abba. A gyerek pedig "rátanul" arra, hogy elég hangerővel bírni, s a szülő előbb-utóbb úgyis beadja a derekát, s minden helyzet a gyermek "győzelmével fejeződik be.
2. Helyette mindent megcsinálnak, mert: "kicsi", fáradt", "most nincs kedve", "ezt a feladatot nem szereti".
   Ezzel a viselkedésükkel a szülők előkészítik a talajt ahhoz a gyerekhez, aki soha nem akar felnőni ("kicsi vagyok még az iskolai táskám bepakolásához"), mindig fáradt (a rendrakáshoz igen, a videónézéshez soha),
   a feladathelyzetből rendszeresen kilép, a kötelességeit nem/csak állandó cirkuszok mellett teljesíti ("nem akarom megírni a matekot, unom, hülyeség, nem mosogatok, úgysem tudom tisztára mosni az edényeket").
   Ha a gyerek megszokja, hogy a szülő helyette összerakja a puzzle-t, vagy elvégzi a halmazképzést a babzsákokból, stb. akkor nem fogja megtanulni azokat a mozgásos-kognitív feladathelyzeteket, amibe a fejlődése miatt hozták őt a BHRG Alapítványba, tehát feleslegesen töltötték az időt és költötték a pénzt.
3. A szülő előáll jogosnak érzett elvárásával (pld. most tornázni fogunk, pakold el a játékaidat!) s gyerek pedig látványosan szenved, szabotál, tiltakozik, erre a szülőnek bűntudata lesz (túl szigorú vagyok, miért is gyötröm, más gyerek sem pakol el ennyi idősen maga után…) s ráhagyja a gyerekre.
   A szülő ezzel a hozzáállásával megerősíti a gyereket: "a szenvedésnek, a szabotálásnak, a tiltakozásnak van értelme, be kell venni a repertoárba,- mert segítségével az fog történni, amit én akarok".
   A szülő ezután egyre inkább azt fogja tapasztalni, hogy kéréseinek semmi súlya, - a gyerek nem veszi őt komolyan, a játszmák állandósulni fognak.
   Következetes magatartással, barátságos határozottsággal sokkal többre lehet menni!!!
   
   
4. A szülő túldicséri a gyerekét, olyan dolgokért is, amiben a gyerek már sokkal jobban is tudott teljesíteni,- csak azért, mert megszokta, hogy dicsérni és buzdítani kell, azt gondolja, elmegy a gyerek önbizalma, ha nem kap elég dicséretet.

Ez a hibás tevékenység hamis képet alakít ki a gyerekben:

• ^ 
  Ugrás a lap tetejére   

  « 
  Vissza a nyitólapra   

  @  
  
  Email   
  Annyira szuper vagyok, hiszen állandóan dicsérnek (s dühös lesz, ha valóban ügyes gyerekek között lemarad).
• Csak jutalomra, dicséretre lesz hajlandó "dolgozni", (külső kontrollos és jutalmazásra számító lesz) a saját öröm, megelégedés (belső kontroll) nem alakul ki megfelelően.
• Elbizonytalanodik, ha egy pedagógus a feladat-végzés közben nem az ő dicséretével tölti az időt (állandóan lesi őt a visszajelzés és a bíztatás miatt, ahelyett, hogy a feladat kivitelezésével foglalkozna) nagy létszámú osztályokban elmegy a kedve a munkától, hiszen "senki nem figyel rá" állandóan.
• Megszokja a dicséretet, már nem lesz jelentősége számára.

Kedves szülők! Konkrét, jól értelmezhető elvárások kitűzése, majd elvégzése után reálisan dicsérjenek, a valós képet jelezzék vissza gyermeküknek! Jobb kevesebbszer, konkrét dolgot, valódi örömmel és érzelemmel a hangban megdicsérni, mint a kötelező és unalmas, általános dicsérő szöveggel húzni az időt…
Olyan is van, hogy a gyerek nem kap dicséretet.
Gyakran a "nem ezt vártam tőled"! "Te ennél sokkal többre vagy képes"! mondatok elhangzása (s utána rövid és reális szomorúság kimutatása többet segít, mint az irreális dicséret.)
Azt akarom, hogy a gyerekemmel jó barátok legyünk, nem akarok távoli, hideg tekintély lenni számára! – mondja a szülők egy jelentős része, s ezzel túl sok önálló döntést ruház rá a gyerekre, ill. túl nagy szabadságot ad neki.
A gyerekeknek biztonságra, szabályokra és betartási keretekre is szükségük van.
Emellett vannak olyan élethelyzetek, amikor a szülőnek nagyon határozottan kell kiállni egy dolog mellett (vagy ellen.) Ez a szinte állandó haveri (szeretlek és mindent rádhagyok, mert nem akarlak elnyomni, bontakozzon csak ki az egyéniséged tiltások nélkül optimálisra… ) hozzáállás mellett alig kivitelezhető.
A nevelés a szeretetkapcsolat megtartása mellett a szabályok megértéséről, betartásáról, feladathelyzetek elfogadásáról, beilleszkedésről, alkalmazkodásról is szól.

Kedves Szülők! Az emberi együttélés kereteit az első naptól kezdve tanítani kell, mert gyerekünket csak akkor fogja befogadni bármely (óvodai, iskolai, sport) közösség, ha a fenti dolgokban rugalmas és együtt tud működni. Ne öntörvényű zsenit akarjanak, annak nagyon nehéz élete lesz, s végső soron joggal okolhatja majd Önöket, miért tartották egy olyan világban, aminek semmi köze nincs a valódihoz?!

A HRG AKKOR NEM IS ÚSZÁSOKTATÁS? (Akkor itt nem is tanul meg úszni a gyerek?)

A Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika (HRG) módszernek 370 mozgásfeladata van. A 280. a vízre felfekvés és leállás, a siklás csak ezután jön. (Az úszásoktatásnál e feladatokat sokkal hamarabb szokták tanítani.)

A HRG-módszer az első tréningek során azokat a hiányosságokat pótolja, amit a szárazföldi vizsgálat megállapított, ill. az idegrendszer kéreg alatti szabályzó folyamatai érésének beindítását tartja az elsődleges feladatnak.
A HRG-feladatok olyan készségeket és képességeket fejlesztenek, melyek a sikeres iskolai beválásnál is alapvetőek (folyamatos egyidejű többcsatornás figyelem, (mozgás)utánzási képesség, ritmusérzék, szerialitási képesség, a két féloldal összehangolása, a motoros automatizálás képessége, jó rövid és hosszú idejű emlékezet, a feladathelyzet elfogadása, bennmaradás a feladat-helyzetben, a szabályok felismerése, normakövető magatartás kialakítása…).
A gyerekeket akkor tanítjuk meg az úszó mozgások alaptechnikájára, ha erre éretté válnak (5 csecsemőkori reflex leépülése után, melyeket folyamatosan megfigyelünk a HRG-foglalkozások során.)

MIÉRT KELL A SZÜLŐNEK BEJÖNNI A VÍZBE?

• A gyerek személyes biztonsága érdekében (a víz akkor is lehet veszélyes, ha a gyerek tud kapaszkodni vagy önállóan állni…)
• A gyereknek legtöbbször idegen (és ezért félelmetes) az uszoda, az új néni, a sok ismeretlen gyerek és a többi szülő, valamint az uszodai feladat-helyzetek. A szülő jelenléte biztonságot ad.
• A HRG-foglalkozások is akkor eredményesek, ha intenzív (lehetőleg pihenőidő nélküli) folyamatos mozgásgyakorlás történik. Az oktatónak az a feladata, hogy bemutassa és ritmizálja a feladatot, valamint segítsen a szülőknek a helyes fogások megtalálásában, a szülő viszont kivitelezheti a folyamatos gyerek-aktivizálást, mivel a foglalkozás teljes idejében együtt van a gyerekkel, tud figyelni rá.
• Sok esetben a szülő-gyerek kapcsolat nem elég harmonikus. A vízben a gyerek átéli a szülőre szorultságot (a szülő az, aki tartja, segít, "megmenti" ha lemerül a víz alá…) és jobban oda is fog figyelni a szülői instrukciókra.
  Közösen élnek meg egy sikerélményekkel teli foglalkozást, ami a kapcsolatuknak jót szokott tenni.
• A szülő megfigyelheti a HRG-oktató által alkalmazott pedagógiai fogásokat, a feladat-közlés módját és a többi gyerekkel kapcsolatos bánásmódot, ami pozitívan szokott visszahatni a saját gyermeknevelési szokásaira, asszertívebb, határozottabb, de egyben felszabadultabbá válik, megtanul gyönyörködni a gyerekében, büszke lenni rá, együtt örül a közös munka sikereinek…

Gyakran apák is bejönnek a vízbe, s a csoport önállósításakor "könyörögnek", hogy nekik ne kelljen kimenni, mert olyan jó érezni a gyerekük figyelmét, örömének részese lenni.

MIÉRT HRG-RE VIGYEM A GYEREKEMET BÉBIÚSZÁS HELYETT?

A HRG-módszer kezdő, korai fejlesztésre kidolgozott programja kb. 80 feladatot tartalmaz, amit 4-6 tréning során tudjuk megtanítani, ill. gyakorolni.
A foglalkozások alatt sok mondóka, ének is elhangzik, ill. a gyerek fejlődési tempójához, reagálási idejéhez időzítjük a feladatok ütemezését.
A kezdő-korai HRG-tréning a mozgásfejlődés első lépcsőfokainak beindítását segíti elő, s egyben a következő tréningek új, ill. nehezített feladatai további, magasabb idegrendszeri szinten szervezett "válaszadási" tanulási és alkalmazkodási folyamatokat képesek beindítani. A 280 feladat a vízre felfekvés, ezt a siklás fogja követni.
A HRG-módszer előnye, hogy a gyerekek tudásszintjének megfelelő nehézségű feladatokat tudjuk összeállítani, s nem néhány tematizált feladatot erőltetünk olyan gyerekekre, akik tudásszintben még egészen máshol tartanak.

A bébiúszásnak nincs egységesen strukturált feladat-anyaga (ismert ugyan az orosz, a svéd, az ausztrál és a holland bébiúszás-iskola, s vannak magyar "guruk" is, bár a mozgásanyagok teljes átfedésben vannak): a búvár-reflexet és a Mc Graw-féle elemi úszást legtöbbször mindenki alkalmazza.
A búvár-reflex a veleszületett védekező reflexek közé tartozik, ami egészséges idegrendszeri érési folyamatok esetén 4-6 hónapos kor között integrálódik (azaz rendszeres aktiválás-kiváltás hiányában fokozatosan legátlódik, s a gyerek előbb-utóbb képessé válik pld. a levegő akaratlagos és tudatos víz alatti kifújására).
A Mc Graw-féle elemi úszás egy olyan elemi mozgásminta, melyet a neurohabilitációban (agysérült csecsemők korai neuroterápiája) szintén alkalmaznak diagnosztikára és fejlesztésre egyaránt,- de a valódi mászás megjelenése előtt kb. 1-2 hónappal abba kell hagyni a mozgásminta kiváltását, mert a valódi mászást a csecsemő magasabb idegrendszeri szintről irányítja (ne a gravitációval meghatározható helyzet legyen az, amiben a kéreg alatti szintről indul el egy aktív, keresztezett ciklikus mozgás. )
A fentiek neuropszichológiai, fejlődésneurológiai értelmezése szerint a bébiúszásban csak az integrálódási időig szabad a búvár-reflexet és a Mc Graw-féle elemi úszást kiváltó mozgásmintát kiváltani.
A humán idegrendszer érési folyamatait nem szabad gátolni azzal, hogy olyan reflexek, mozgásminták kiváltását forszírozzuk, amelyeknek az lenne a "dolga", hogy eltűnjenek.

MIÉRT HRG-RE VIGYEM A KICSIT ÜGYETLEN GYEREKEMET, ÚSZÁSOKTATÁS HELYETT?

Az úszásoktatásra való érettség az iskolaérettséggel közel azonos időben következik be. Ha egy, még éretlen gyereknek tanítják a vízhez szoktatás, a vízre felfekvés, ill. az egyes úszásnemek alaptechnikáját, (karütem, lábütem, a kettő összehangolása, a légzés pontosítása és a karütemmel való összekapcsolása, majd mindez mély vízben is…) akkor szinte törvényszerű a lassabb tanulás, a gyengébb hibajavítási képesség, az egyes részfeladatok tovább tartó ismétlése.
A valóban úszástanulásra még éretlen gyerek eltölthet akár 2-3 évet is az úszó tanfolyamokon, s még mindig nem mondható vízbiztosnak a tudása.
A HRG-program Alapítványunkban akkor kezdődhet, amikor a gyereket csoportérettnek találjuk. Ehhez egy neuromotoros vizsgálat is szükséges, ami a szakember számára egyértelműen megmutatja, van-e, hol és milyen mértékben idegrendszeri szabályozási zavar. A HRG-mozgásfeladatok az idegrendszeri deficitek csökkentését, megszüntetését segítik elő. A vízhez szoktatás és az úszó mozgások tanítása csak akkor következhet, amikor az éretlen működésre utaló tünetek megszűnnek.
A HRG-program egy komplex felzárkóztató-hiánypótló, az idegrendszer jó működéséhez szükséges érési folyamatokat beindító terápia egyik része, kiegészíti a szárazföldi fejlesztéseket, ill. megelőzi a kognitív fejlesztéseket.
A HRG-programban való részvétel nem kívánság-hangverseny, nem egy a játszóházi szolgáltatások kínálatából, amit a szülő tetszése szerint kiválaszt, megvesz.

ugrás a lap tetejére