Egészséges gyermekek:
Jobb szeretetkapcsolat, erősebb korai kötődés, sok közös élmény a gyerekkel, irányított
foglalkozásokba történő beilleszkedés, a "laikus" szülő sokat megtudhat gyermekéről és a
későbbi iskolai elvárásokról,
figyelmesebb, szófogadóbb, ügyesebb, jobban terhelhető, kitartó gyerek, reális
önbizalom, jobb beilleszkedési készség.
Minden igényes, gyermekét jól szerető szülő tudja, hogy az iskoláskor előtt kell a tanuláshoz és a beilleszkedéshez szükséges alapkészségeket és részképességeket kialakítani, megerősíteni. A HRG és a TSMT-Módszerek alkalmazása már 6-9 hónapos kortól elkezdhető. Rendszeres és több éves alkalmazásuk javítja a korai kötődést, fokozatosan tolja ki a gyermek figyelmének és irányíthatóságának idejét.
A tudásszinthez és az életkori sajátosságokhoz tervezett mozgások elősegítik az idegrendszer kéreg alatti szabályozásának fokozatos autómatizálódását valamint azoknak az idegrendszeri működéseknek az érését, melyek a jobb észlelés, a többcsatornás figyelem, a párhuzamos információfeldolgozás, a rövid és a hosszú idejű emlékezet, az analízis-szintézis, a problémamegoldás és a megfelelő válaszok kialakulását segítik elő. Emellett a szerialitási képesség, a ritmusérzék, a testvázlat, térbeli tájékozódás, a lateralitás, az egyoldali dominancia, a mozgásutánzás/minatmásolás és a praxis (praktikus mozgások gördülékenysége)mellett a feladattudat, feladattartás, a beilleszkedési képesség és a saját érzelmek kifejezésének képessége is sokat javul a folyamatos fejlesztések hatására.
Figyelmetlen gyermekek:
Nehéz meghúzni azt a határt ahol a zavaró tulajdonságok "csak" a családok alaphangulatát rontják meg, el nem múló feszültségek okai, ill. már diagnózisok tüneteiként is értelmezhetőek. Jó, ha tudjuk: a kis tünetekből lesznek a nagy tünetek, de a helyzetet súlyosbíthatják a tünetváltások is akkor, ha vizsgálat és célirányos fejlesztés helyett a fejlesztő szakemberek és Módszerek kiiktatásával csak "spontán érés" történik.
A tünetek hátterében nevelési különbségek vagy egyéb problémák (túlzott szigor vagy engedékenység, állandó "megmagyarázás-felmentés", soha meg nem felelés, öncélú "majomszeretet", állandó szülői bűntudat) állhatnak. Az öröklődés szintén fontos alaptényező. A hátrányos szociokulturális környezet és a diszfunkciós család a kisebb eltéréseket, tüneteket előbb tartósítja, majd fokozatosan felnagyítja ("nyílik az olló".) Bárkit érhet a legjobb odafigyelés és gondozás ellenére a terhesség/születés alatt enyhe oxigénhiány vagy egyéb trauma, mely organikus éretlenséget okoz és a most felsorolt tünetek kialakulásához vezet.
E tünetek hátterében állhat organikus éretlenség is, amit bármely életkorban objektív vizsgálatokkal meg lehet állapítani. A tesztek a lemaradás mértékét is mutatják, ez a terápiák kiindulásánál, kombinálásánál és az intenzitás megválasztásánál ad fontos támpontot. A szenzomotoros fejlődési szint pótlása (újbóli átélése) az idegrendszer funkcionális újrastruktúrálódását segíti elő. A tornaterem berendezései konkrét eszközök, melyek a figyelmet, az ügyességet, a mozgáskoordinációt, a térbeli tájékozódást, a szerialitási képességet fejlesztik. Ezek a készségek és részképességek alapozzák meg az elvont gondolkozást is.
A felzárkóztatás alatt a gyerekek passzív-aktív mozgásokkal újra végigjárják az emberre jellemző mozgásfejlődés egyes szakaszait, ami az addig éretlen szabályozási funkciókat mutató idegrendszer normalizálását segíti elő. A 45-60-90 perces órák a szellemi-figyelmi-szociális és fizikai terhelés mértékét határozzák meg, ill. e területeken figyelhető meg a javulás.
Koraszülöttek, volt koraszülött gyermekek:
Ez a " korai indulás" a kutatások szerint a mozgás, a beszéd, az értelem-figyelem, az aktivitás és a szociális-érzelmi területen egyaránt RIZIKÓT, FOKOZATOS LEMARADÁSI VESZÉLYT jelenthet.
A BHRG Alapítványban korrigált 3 hónapos kortól tudunk fejlődési skálákat felhasználva a koraszülött babákat és a többi csecsemőt vizsgálni, ill. elmaradás esetén 580 szenzomotoros feladatból választjuk ki az egyes gyermeknek legfontosabb 15-18 feladatot, melyet betanítunk és 1-2 hetente kontrollálunk. Az uszodai fejlesztések során SOHA nem használjuk fel a búvárreflexet és a Mc Graw- féle elemi úszást kiváltó testhelyzetet, mert súlyos szakmai hibának tartjuk e reflex, ill. elemi mozgásminta integrációs időn túli mesterséges fenntartását, ugyanis ez ellentmond a spontán érés és a habilitációs fejlesztés elvének.
60 olyan uszodai kezdő feladatunk van, melynek egymásra épülő és rendszeres gyakorlása beindítja az idegrendszer érését. Az uszodai és a tornatermi tréningeket a fokozatos terhelés szabályát betartva valósítjuk meg, hiszen nagyon fontos, hogy a csecsemők egyszerre csak annyi fejlesztő ingert kapjanak, amennyit fel tudnak dolgozni, túlzott ingerléssel többet árthatunk, mint gondolnánk.
A fejlesztés addig tart, míg a kontrollvizsgálatok szerint is életkorának megfelelő teljesítményt mutat a baba. Gyakori, hogy a szülők azt kérik: szeretnének továbbra is járni HRG és TSMT-csoportokba, hiszen ezek a programok jól struktúrálják a hetet, örömöt és közös sikerélményeket jelentenek a babáknak és a szülőknek egyaránt, s elősegítik a jobb irányíthatóságot, ill. a fejlesztett baba ügyes mozgása és kitartása is messze jobb, mint a csoportokba nem járó ismerős gyerekeké. Ezekben az esetekben a folytatás zökkenőmentesen valósul meg az egészséges gyermekek számára szervezett csoportokban.
Nagyon gyakori, hogy a BHRG Alapítványba vizsgálatra jelentkező 3-8 éves gyermek volt koraszülött, s mutatja a rizikótüneteket. Ekkor a tornatermi és az uszodai szenzomotoros fejlesztések beindításával a tünetek enyhítése mellett a tünetváltás megelőzése a célunk, de ugyanazzal az energiával és időráfordítással sokkal jobb eredményeket tudunk elérni akkor, ha a koraszülött babáknál már korrigált 3-6 hónapos korban elkezdjük a hiánypótlást.
Megkésett pszichomotoros fejlődésű gyermekek:
BAJ VAN A GYEREKKEL, panaszkodik rá az óvónő (nem fogad szót, agresszív, öntörvényű), nem veszik be a különtornába (ügyetlen, lassú, elkalandozik a figyelme, gyenge a ritmusérzéke, sokszor elesik, kötött vagy túl laza az izomzata, képtelen a tartásjavító feladatokat rendszeresen végrehajtani, nem tud mozgásokat hibátlanul leutánozni), a tanító néni (lassabb a "felfogóképessége", nem tud tartósan figyelni, ügyetlen a ceruza-kezelése, még tízig sem tud hibátlanul számlálni, nem képes felismerni a betűket, mindig lemarad az osztálytársaitól, fegyelmezetlen, nehezen irányítható) és a szülő is elégedetlen (meg sem hallja, amit kérek, piszmog, mindenbe belekezd és mindent abbahagy befejezés nélkül), nem érdelki semmi sem, nem lehet rá hatni, elviselhetetlen rigolyái vannak, csökönyös, a legkisebb terhelésre azonnal a kilépési lehetőségeket keresi a dolog/feladat felvállalása helyett, a felé áramló szeretetet természetesnek veszi, de mintha csak "elnyelni"tudná, vissza sugározni már nem).
Öt éves kortól kezdve már nem szabad azt gondolni, hogy ezek a tulajdonságok, tünetek "kinőhetőek". A BHRG Alapítványban alkalmazott Állapot és mozgásvizsgálat 45 perc alatt 21 részvizsgálat felvételével 40 alapkészség és részképesség, valamint az idegrendszer kéreg alatti és nagykéregben lefolyó szabályzásainak érettségét/minőségét adja meg pontozás alapján százalékos formában. 75 % feletti eredmény esetén nem javasoljuk a fejlesztést, hiszen a "maradék 25 %-os deficitet ezek a gyerekek sikeresen kompenzálják.
50-75 % között a hiányosságok kiterjedtsége és a súlyosság mértéke szerint 50-120 óra intenzív, max. 12 fős csoportban történő szenzomotoros fejlesztés be tudja indítani azokat az érési folyamatokat, melyek a sikeres iskolai beilleszkedéshez és tanuláshoz nélkülözhetetlenek.
50 % alatti teljesítmény esetén, ha lehetőség van 2-3 egyéni szenzomotoros tréningre, akkor azt szoktuk javasolni. Ez 4-6 hónapnyi személyre szabott feladatvégzést jelent, ami az érési folyamatok beindítása mellett a gyermeket legtöbbször "csoportéretté" is teszi.
A vizsgálati eredmény ismeretében kell az optimális intenzitásról dönteni. 120 órányi hiánypótlás megtörténhet 120 hét, azaz 2-2.5 tanév alatt, ha heti 1 alkalommal vesz részt a gyermek a HRG vagy TSMT-fejlesztésekben. Sokkal hatékonyabb a fokozatosan emelkedő terhelés, ahol a megadott óraszámnak megfelelő gyakorlás akár 1 tanév alatt is elvégezhető.
Hátrányos szociokulturális környezetben élők:
Szegénységben élő, a létminimumon vagy alatta kereső, alkalmi munkákból élő/ (tartósan) munkanélküli, tartósan segélyekből élő, (tartós/rendszeres) betegállományban levő, szenvedélybeteg/pszichésen beteg, bűnöző életmódot folytató, szülők, A szülők iskolai végzettsége alacsony (az anya végzettsége háromszorosan határozza meg a gyermekek jövőjét), szakmát sem tudó szülők, Az életkornak/fizikumnak nem megfelelő mennyiségű és minőségű gyermekmunka fennállása, csonka család, 3-nál több testvér, kis méretű, csökkent komfortfokozatú lakás, közvetlen együttélés tartós gondozásra szoruló idős/fogyatékos családtaggal.
A felsoroltak közül minél több regisztrálható egy gyermek közvetlen környezetében, annál veszélyeztetettebbnek kell tekinteni a körülményeit. E gyerekeket tüneteik ellenére sem szokták rendszeres (korai) felzárkóztatásban/fejlesztésben részesíteni, holott az ingerszegény (nem az ő optimális bio-pszicho-szociális fejlődését kibontakoztató) környezet még egy egészséges idegrendszert is meggátolhat a sikeres iskolai beilleszkedéshez és tanuláshoz nélkülözhetetlen alapkészségek, részképességek, ill. észlelési - problémafelismerési -és megoldási feladatok sikeres kialakulásában.
A HRG-TSMT-fejlesztések rendszeres alkalmazása lépésről lépésre vezeti be a hátrányos szociokulturális környezetben felnövő (a gettósodást, ill. a szegregációt folyamatosan átélő) gyermekeket abba a norma- és követelményrendszerbe, mely elvárásait megtanulva ők is sikerrel beilleszkedhetnek a többiek közé. A feladatok és a tréningek végrehajtása elősegíti az idegrendszer megrekedt (főként) a kéreg alatti szabályozásának érését, de pozitívan hat a bilaterális motoros koordináció, a praxis, az önbizalom, a megfigyelő képesség, a szerialitási képesség, a ritmusérzék, a testvázlat, a térbeli tájékozódás, a lateralizáció és az egyoldali dominancia kialakulására.
E gyermekek családjai irányában nincsenek különösebb elvárásaink (természetesen nagyon jó, ha ők is megértik, hogy miért szükséges a felzárkóztatás és együttműködnek a terápiát vezető szakemberekkel). A felzárkóztatást akár 3 éves kortól el kell kezdeni, a legkésőbbi terápiás belépési életkor az 5 éves kor. A vizsgálatokat, kontrollvizsgálatokat és a fejlesztéseket azoknak a családsegítő szervezeteknek, szakszolgálatoknak (stb) kell megszervezni, akik a hátrányos szociokulturális környezetű családok nyilvántartásait vezetik.
Értelmi fogyatékosok:
Gyengébb teljesítmény az észlelés, a figyelem, az emlékezet, a felidézés, a helyzetértelmezés, a gondolkozási műveletek, a beszéd, a cselekvéstervezés és kivitelezés valamint az érzelmi/szociális területen.
Az értelmi/halmozottan sérült gyermekek mindig a sajátjukhoz képest alacsonyabb életkori szinten képesek aktivitás kifejtésére, azaz idegrendszerük ingerfelfogó-továbbító és feldolgozó kapacitása is sokkal gyengébb, éretlenebb.
A HRG és a TSMT Módszerek rendszeres és megfelelően intenzív alkalmazása (mint új, erős környezeti inger, amihez nem lehet hozzászokni, mert folyamatosan erősödik) elősegíti az érési(reagálási) folyamatok beindulását. A sokféle (passzív, aktív) mozgáshoz érzések és emlékképek kapcsolódnak, amelyek egyre differenciáltabb működéseket, válaszok tervezését és kivitelezését segítik elő.
A rendszeres uszodai és tornatermi foglalkozások beépülnek a fogyatékos gyermekek napirendjébe, s fokozatosan mindennapjaik fontos, örömöket, kihívásokat, sikerélményeket jelentő részévé válnak.
A HRG és a TSMT-feladatok és tréningek a fogyatékos gyermekekkel gyakorlatilag bármeddig végezhetőek, szemben az ép intellektusú gyermekekkel, akiknél 11-13 éves kortól már a serdülőkor pszichés sajátosságai miatt nem lehet elkezdeni e terápiás Módszereket. A tudásszint javulása egy idő után véget ér, az elért szint megszilárdítása és megőrzése azonban nagyon fontos feladat élettani-pszichés-szociális szempontból egyaránt.
Felnőtt agysérültek:
Az agyat érő baleset tumor, agyvérzés stb. következében az addig kialakult jó működések egy része ideiglenesen vagy tartósan/véglegesen megszűnik.
A nagymozgások, a beszéd, a kognitív és szociális terület egyik-másik vagy akár összes része sérülhet, ezért is indokolt az olyan regressziós szemléletű mozgásterápia alkalmazása, mely a kéreg alatti struktúrák működésének javítását, ill. a megszakadt szenzoros integrációs folyamatok és idegrendszeri kapcsolatok újraépítését segíti elő. A foglalkozások nagyon súlyos esetben egyéni formában, akár 2-3 segítővel indulnak, de a cél a sorstárs csoportba való átkerülés.
Egymás tragédiájának megismerése, egymás akaraterejének és gyógyulási tempójának megfigyelése és a rendszeres találkozások fizikai-pszichikai és szociális szempontból is sokat segíthetnek azokon az egyéneken, akiknek fel kell dolgozniuk megváltozott állapotuk/munkaképességük/kapcsolataik tényét, s meg kell tanulniuk újra elfogadni és szeretni magukat.
A hivatalos egészségügyi rehabilitáció sokkal hamarabb befejeződik annál, hogy kiderüljön, vajon milyen "odalett" képességek hozhatóak vissza. A rendszeres HRG és TSMT-foglalkozások gyakran váratlanul nagy mértékben vissza tudják állítani a felnőtt agysérültek eredeti fizikai-szellemi és szociális sajátosságait, ill. a depresszió helyett értelmes elfoglaltságot, hitet, pozitív önértékelést nyújtanak számukra. A rendszeres mozgások segítik megelőzni a megváltozott (többnyire sokkal mozgászegényebb) életmód orthopédiai, belgyógyászati, pszichés eltérésienek kialakulását ill. elmélyülését.