"SZÜLŐK ÍRTÁK ... SIKERTÖRTÉNETEK"
SIKERTÖRTÉNETEK - első rész
A BHRG Alapítványban évente több 100 gyermek vizsgálata és fejlesztése történik.
A terápiás folyamat több hónap, olykor több év.
Ez az út a szülőknek nagyon nehéz, hiszen laikusként kell kooterapeutaként részt venni gyermekük fejlesztésében.
Az eredmények nem jönnek mindig első pillanatban, s mi tudjuk: nagyon nehéz bízni szakmailag-emberileg bárkiben (azaz a BHRG Alapítvány szakembereiben) s kivárni a befektetett munka eredményét.
A sikertörténetek úgy szoktak születni, hogy az egyik terápiás órán a belépő szülő(k) lelkesen elkezdik mesélni a gyermekükön észlelt változásokat, beismerik korábbi kételyeiket a TSMT-HRG-módszerek eredményességével kapcsolatban, s kérik a további szakmai útmutatást/tréningeket.
Ekkor kérjük meg őket, írják meg a gyermek eddigi történetét, a BHRG Alapítványban történt fejlesztés eredményeit, hogy a sikertörténetüket oda tudjuk adni azoknak a szülőknek, akik még csak most kezdik azt a velünk közös fejlesztő munkát, amiben a saját sikertörténetüket már hitelesen megíró családok időben már előrébb tartanak.
A szülők öröme és a mi terápiás-fejlesztő munkánk eredményei olvashatóak a most közreadott sikertörténet-gyűjteményben.
Sári és a HRG Alapítvány
Az Alapítvány létezéséről 2000 őszén kaptam tájékoztatást egy neurológustól, akihez utógondozásra jártunk.
Sári 2000 márciusában született 780 grammal a 25-26. Héten. Összesen 31 napig volt lélegeztető gépen, egy enyhe, majd felszívódó agyvérzésen kívül, a problémamentes 3 és fél hónapos kórházi tartózkodás után június 20-án 1880 grammal érkeztünk haza. Szopott, jól táplálható volt, szépen gyarapodott. Ősszel még jóformán nem csinált semmit. Szeptember 29-én találkoztunk Lakatos Katalinnal és Berényi Zsuzsával. Az első felmérő tesztnél 11-ből talán 3-at v. 4-et teljesített Sári, ez eléggé elkeserített.
Haragudtam, amiért nyíltan a szemembe mondták, hogy a gyermekem komoly segítségre szorul. Megijedtem. Addig a korházban csak a grammok gyarapodása volt a legfontosabb és a "…majd megnő" hozzáállás dominált. A családban - mivel nem volt hasonló eset - megpróbáltak nyugtatgatni, "biztosan behozza a lemaradást…".
Az első találkozás alkalmával rengeteg információt kaptam, mit miért, milyen gyakran, milyen eszközökkel stb. Közben Sári ordított a torna bemutatása alatt, nyilván azt követelte, hogy hagyják Őt békén, mint rendesen. Nagyon megrázó volt nekem az egész, még az is megfordult a fejemben, hogy milyen hülye vagyok, amiért eljöttem, és hagyom, hogy ezt műveljék ezzel a szerencsétlen gyerekkel, aki már annyi mindenen ment keresztül és biztos, hogy nincs szívük, ha ilyet csinálnak a gyerekkel nap mint nap.
A torna után Sári szopott egy nagyot és aludt 2 vagy 3 óra hosszat. Ez meglepett, mert napközben ritkán aludt ilyen mélyen és jól. Ez volt talán az első fordulópont, amitől nem az érzelmeim, hanem a józan eszem kerekedett felül. Szigorúnak és soknak tűnt a torna. De hamar megszereztük a nagylabdát és a többi eszközt, úgyhogy észrevétlenül a mindennapok részévé lett a "Sári tornáztatása közösen" foglalkozás.
Az egész család Apa, Panni (3év ) és én csak Sárival foglalkoztunk irányítottan minden nap majd 1 órát. És nemsokára jöttek a sikerek. Az egyik függőleges büfiztetés alkalmával Sári két kezére támaszkodva kinyomta magát és rám nézett. Azután a labdán és már a földön is ment. Ekkor már Sári várta a foglalkozásokat, sokszor napközben a nagylabdán csak játékból is de nevetve tornáztunk. Majd megfordult. Minden új mozdulat csak erősített bennünket abban, hogy milyen szerencsések voltunk, hogy megtanulhattuk "a tornát".
2 hetente jártunk kontrollra. Nagyon jó érzés volt beszámolni, másnak apróságnak tűnő önálló mozdulatokról. Sokszor megdicsértek bennünket, ami további erőt adott. 2001 év tavaszán (február) Sári nagyon beteg lett. Kétszer került kórházba, több mint 1 hónapig tartó hörghuruttal küszködtünk.
Ekkor a torna sokszor elmaradt, mivel még rendesen levegőt venni is alig bírt. De a mozgása nem elgyöngült, nem hanyatlott, sőt. Forogva segített magán, hogy elérje célját. Tavasz végére önállóan üldögélt és ügyesen mászott. Ekkor már nem volt mindennapi feladat tornázni, ugyanis ő maga annyit mozgott, hogy feleslegesnek tűnt. Ezt megbeszélve 2001 májusában Sári önállóságot kapott.
Összegzésként: Szerencsésnek tartom magunkat, hogy igénybe tudtuk venni az Alapítvány szaktudását és szolgáltatásait. Meggyőződésem, hogy nem tartanánk itt, ha mindez nem így történik.
Sok munka áll mögöttünk, de megérte!
Köszönjük a türelmet és az odafigyelést és munkájukhoz kívánunk minden munkatársnak jó egészséget és sok sikert!
BOGLÁRKA
Az Alapítvány létezéséről 2000 őszén kaptam tájékoztatást egy neurológustól, akihez utógondozásra jártunk.
Májusban voltunk gyermekpszichológusnál Boglárka "furcsa" viselkedése miatt, főleg
azért, mert nem kommunikált, bár nagyon sok verset tudott. A Vadaskert Alapítványtól Prekop Csilla küldött HRG terápiára. Az első tornagyakorlatokat 8 héten át végeztük, nagyon sokat javult a gyermek magatartása, beszéde. A beszéde felgyorsult, normális ritmusúvá vált. A kérdésekre szavakkal válaszolgat. Időnként kérdez. Nagyon sokszor saját magának kiadja az utasítást, utána válaszol rá és végrehajtja az utasítását. Kezdi használni az egyes szám első személyt; ha harmadik személyt használ, sokszor javítja önmagát pl.: "Bogi átszaladt az úton, én átszaladtam." Jobban eszik, jó kedvű, vidám.
A bölcsődében is észrevették a változást, játszik a gyerekekkel, rövid ideig, de minden alkalommal. A mesékre képes 40-50 percig figyelni. A gyerekek nevét megjegyezte, megtanult biciklizni és szeret is. A kisdologban szobatiszta, a nagydologgal még gondjaink vannak.
A verseket a tornában tudja, a sorrendet is tudja jobban, mint a felnőttek.
GERGŐ
Gergő kisfiam genetikai rendellenességgel, oxigénhiányos állapotban született 1999-ben. Számos újszülött kori szövődmény miatt 8 műtéten esett át, amelyek egyben életmentő műtétek voltak.
Két és fél hónapos korában agyvérzést kapott, amikor még az ösztöneit is elfelejtette (szopási ösztön). Ez idegrendszeri sérüléssel jár együtt. Tudtam, hogy mindent el kell követni, hogy fejlődését (ami igen el volt maradva) jó irányba befolyásoljuk és az elért eredményeket megszilárdítsuk.
Három és fél hónapos korában születési súlyával engedtek ki minket a kórházból, hetente jártunk kontrollra.
Gergő fejlődése, gyarapodása otthoni környezetben szeretet hatására beindult. Az első héten 1,5 kg-ot hízott, ami óriási dolog volt. Gyógytornászt fogadtunk, aki heti 2x otthonunkban tornáztatta Gergőt, tanítva engem, hogyan serkentsem a mozgását. Kisfiam a kúszásnál féloldalasan kúszott és nagyon rövid időre rá 1 éves korában már járt. Ez óriási eredmény volt, de előredőlve furcsa tartással, koordinálatlanul mozgott. Ezeken én otthoni körülmények között nem tudtam javítani, bármennyit gyakoroltuk a feladatokat. Korán felismertem értelmi lemaradásunkat is.
Tudtam, hogy a legjobb intézményeket kell megkeresnem és a legjobb szakembereket. 3 éves korában jelentkeztünk a XIV. kerület Korai Fejlesztő Központjába, mert azt hallottuk ez a legjobb. Megkezdődött Gergő értelmi fejlesztése. Otthon az általam is látott feladatokat gyakoroltuk. Ugyanebben az időszakban, 3 éves korában jelentkeztünk a BHRG Alapítványhoz hidroterápiára. 4 éve járunk ide.
Kisfiam hamar megszokta, megszerette a vizet és a fejlesztő tornagyakorlatokat.
Magatartás- és figyelemzavarára jó hatással volt ez a terápia.
Sikerült az évek során figyelmét nyújtani.
Összeszedettebb és ügyesebb, mozgása sokkal harmonikusabb, tartása is jobb.
Bár a munkát még nem hagyhatjuk abba, bőven van még tennivaló! Számomra a legnagyobb eredmény, hogy Gergő együttműködő és igyekvő. Szereti ha dicsérik és odafigyelnek rá, így jobban teljesít. A mostani 90 perces órából 50-60 percet jól teljesít a többi idő a küzdelem kordában tartása. 4 év alatt fejlődése biztos és látványos. Mindent köszönünk.
Bp. 2006. Május
ÁKOS
Ákos utolsó éves óvodásként került ide. Koncentrációs problémái voltak, figyelemzavar és magatartás zavar, megkésett beszédfejlődés (2004. Tavasz).
Amikor a neurológus megvizsgálta, gyógypedagógiai vizsgálatot javasolt. A HRG-ben is felmérettem, a teszt eredménye 47 % körüli lett.
Először csak otthon tornázott, csoportba nem is jöhetett. 6 hét után javult a mozgása. 2004. Szeptemberétől 1 évig járt heti 2 órás csoportos tornára, fokozatosan javult beszédkészsége is. Egy év hosszú munkája után 2005. szeptemberében elkezdte az első osztályt és kitűnő tanuló. 98-100 %-os a eredménye és jól beilleszkedett az osztályközösségbe, magatartása piros pontos. Egészsége is javult, 2 napot hiányzott az első félévben.
Köszönjük a HRG és Fisch Viktória kitartó munkáját.
2005. XII. 19
DORKA
Dorka lányunk 21 hónapos, kiegyensúlyozott, értelmes, kedves kislány. Egy évvel ezelőtt nyugtalanok voltunk miatta, mert egyáltalán nem kúszott, nem mászott, semmilyen módon nem változtatta helyét.
12 hónapos korában vittük el a BHRG-be, ahol Berényi Zsuzsa kezdett vele foglalkozni, (aki a mai napig segíti fejlődését). Egy kiterjedt, alapos állapotfelmérés után speciális gyakorlatsort állított össze Dorka részére, amit hetente többször, otthon gyakoroltunk.
A gyakorlatok játékos formában erősítették karját, hátát, fejlesztették egyensúlyérzékét, rávezették a mozgásra.
Dorka 15 hónapos korában felállt és 16 hónaposan megtette az első lépéseit. Azóta csoportos foglalkozásokra járunk heti egy alkalommal.
Boldogan látom, hogy a saját képességeihez, fejlődési üteméhez szabott feladatokat egyre ügyesebben végzi, hogy már nem hátrál meg a nehézségek elől, hanem igyekszik kitartóan megoldani azokat. Minden órára örömmel jön, a közösség is kedvezően hat rá.
Azt tapasztaltuk, hogy ahol a szakmai tudás következetességgel és gyermekszeretettel párosul, ott igazán jó eredmények születnek.
A BHRG ilyen hely. Minden szülőnek jó szívvel ajánljuk.
BARBARA
Ez év januárjában kezdtük a tornát, leírnám egy pár sorban, hogy nekünk ezek a gyakorlatok nagy előrehaladást mutatnak.
A "tekeredik a kígyó"-ra első gyakorlás után tekeredett egyet és utána mindig többet-többet. Másfél hét elteltével egyedül felült, előtte is próbálkozott, de eddig soha nem sikerült.
Második hét után elkezdett mászni, igaz a kisfeje még lent volt, mert a kezeit egyszerre rakta, 3-4 métertávolságot is megtett. Próbálta az ágyra felmászást naponta többször is és a harmadik hétre sikerült.
Most a nyolcadik hét elején már rendesen mászik, fejét is feltartja. Szereti a gyakorlatokat, van úgy, hogy jelzi mi is következik.
Köszönöm, hogy elírhattam a tapasztalataimat.
PÉTER
"Nagyra nyílt a világ" avagy Péter sikertörténete folytatódik
A sikertörténet folytatásának megírása önmagában is örömteli feladat. Ettől már csak az a nagyobb öröm, hogy láthatjuk a fejlődést, melyet Péter mellett megélünk.
Mint a cím is tükrözi Péter részére nagyra nyílt a világ. Egyre többet érdeklődik és kérdez a külvilágban történő dolgokra, eseményekre. A kérdései is helyénvalóbbak és konkrétabbak.
2004. év ősze nagyon sok fontos változást hozott. Lakatos Katalin javaslatára egy újabb fejlesztési módszert tudtunk felvenni, ez pedig a hidroterápiás fejlesztés. Ezzel párhuzamosan még egyéni tornát is végeztünk Lovász Tünde felügyelete mellett, melyben sok okosító feladat jelenik meg.
Természetesen otthon is végezzük a tréninget immáron a harmadikat. Az azért látható, hogy a családi környezetben végzett torna gördülékenyebben zajlik, mint amit az Alapítványnál produkálunk. Itt még bőven van tennivalónk, hogy ne csak családi körben, hanem "idegen" embernek is, utasításra végrehajtsa Péter a feladatot.
A változásokat már a külvilág is észleli és pozitívan értékeli. Főként az óvónők tartják rendkívülinek Péter fejlődését. A csoport életében sokkal nagyobb mértékben vesz részt, illetve az óvónők utasításait is betartja. A körjátékokban, ünnepségeken és a közös játékba is teljesen bevonható. Önállósága is sokat fejlődött.
A legnagyobb ajándék pedig az volt, amikor karácsonykor a fenyőfa előtt elénekelte a "Kis karácsony ……." című dalt.
A fejlődést leginkább úgy lehet elképzelni, mint egy hegymászást. Haladunk felfelé, de vannak fennsíkok, ahol "megpihenünk" és új energiát nyerve folytatjuk utunkat tovább. A leglényegesebb tény pedig az, hogy nem csúszunk vissza.
Reméljük, hogy még sok sikertörténetet írhatunk és láthatjuk, hogy Péterrel együtt feljuthatunk a hegy tetejére.
2005.január 26.
MÁRK
Amikor 2001 júniusában megvizsgálták, a legfőbb gondot az jelentette, hogy Márk nem tudott alkalmazkodni másokhoz, környezetéhez és emiatt nem tudott beilleszkedni az óvodai közösségbe. Nagyon nehezen viselt mindenféle szokatlan helyzetet, feszültséget, változást és azt az átlagostól eltérő módon reagálta le, (dobálás, rohangálás, kiabálás, agresszió). Szinte állandó feszültségben élt, rémálmai voltak és váltakozó formában és intenzitással tik jelentkezett nála (köhécselés, arc dörzsölés, pislogás). Roppant öntörvényű volt, csak nagyon nehezen lehetett kezelni, bármilyen formában irányítani. Nem vett részt az óvodai foglalkozásokban, játékokban.
Már majd egy éve jártunk a nevelési tanácsadóba, ahol nem tudtak segítséget adni. Amikor megvizsgálták Márkot először csak véletlennek gondoltuk, hogy alapvető gyakorlatokat nem tud megcsinálni. Persze eddig is tudtuk, hogy az átlagosnál ügyetlenebb a nagy mozgása, hogy állandóan esik-kel, mindenen átgázol, hogy nem szeret a játszótéren, az udvaron a többiekkel játszani, hogy mindig minden széttörik, körülötte, de úgy gondolta mindenki, hogy ez az átlagosnál nagyobb méretei miatt van. A teszt eredménye megdöbbentett minket, hogy milyen objektíven mérni lehet a mozgásokban a lemaradások mértékét. Olyan meggyőző volt, hogy rögtön megértettük, hogy a fejlesztésre mennyire szükség van, és biztosak voltunk abban, hogy ennek a legjobb módját itt a BHRG Alapítványban találjuk meg.
Először egyéni tornával kezdtük otthon nap mint nap.
Szörnyű volt.
Hihetetlen ellenállás volt Márkban az ellen, hogy olyan gyakorlatokat csináljon, amiben érezte, hogy sikertelen.
Mégis a mozgásfejlődése láthatóan beindult, de nem volt se nekünk, se Zsuzsának partnere a tornában. A viselkedésében se sok javulás látszott egészen októberig.
Akkor ugrásszerű lett a fejlődése a tornagyakorlatokban.
Ekkor érték Őt is először igazi sikerélmények és innentől kezdve sokkal szívesebben tornázott. Elkezdtük a csoportos szárazföldi és vízi tornát is. Nagyon sokat ügyeskedett és élvezte a mozgást. Márk viselkedése a sikerélmények hatására viharosan megváltozott és egy olyan önmagát erősítő pozitív változás kezdődött meg ezen a téren is, ami az alábbi eredményeket hozta:
- kezelhető lett mind az óvodában, mind otthon,
- beilleszkedett a közösségbe, barátai lettek, képes velük együtt játszani, alkalmazkodni hozzájuk,
- sokkal ritkábbak lettek a furcsa reakciói (nem dobál, nem futkos el, stb.) ugyanakkor olyan normális reakciói alakultak ki, amik eddig nem voltak (régebben nem sírt szinte soha, nem látszott rajta a szégyen, a meglepődés (most már mások számára is érthetően fejezi ki az érzéseit,
- nincsenek "tikes" tünetek,
- sokkal nyugodtabb, nincsenek rémálmai, félelmei,
- kiegyensúlyozott, boldog gyereknek tűnik,
- szeret mozogni, biciklizni, többiekkel labdázik, játszik az udvaron, rengeteget ügyesedett,
- többé-kevésbé megtanult csoportban és egyénileg is feladatokat elvégezni (bár néha még most is nehéz erre rávenni)
Köszönjük ezt Önnek Zsuzsa és Önöknek.
2002.03.21.
GÁBOR
2002. júliusában jelentkeztünk az alapítványhoz fiam figyelem és koncentráció zavara miatt. Gábor 1996-ban született 4040 grammal, 10-es Apgarral.
Nagyon izgő-mozgó gyerek volt és most is az. Mindig nagyon információ éhes volt és jelenleg is az. Mindig mindent tudni szeretne, de mindenbe belekapott, belefogott és abbahagyta.
2002. márciusában elkezdtünk úszásoktatásra járni és feltűnt, hogy a vele egykorú gyerekek sokkal hamarabb megérti a feladatokat és ügyesebben végrehajtják. Ekkor elkezdtem sokkal jobban figyelni a gyerek viselkedését, mozgását, mondatait. Szóltam az óvodában, hogy mik a meglátásaim és figyeljenek oda egy kicsit jobban a gyerekre. Kikértem a véleményüket. Az óvodában teljesen megnyugtattak, hogy csak rémeket látok. Még hozzátették, Gábor nagyon mozgékony és "rongybaba" mozgása van, de nincs vele semmi probléma, okos. Kikértem logopédus barátnőm véleményét, aki viszont azt mondta, hogy ő is úgy látja, ahogyan én, nézessem meg a gyereket szakemberrel.
Ekkor jöttünk el a BHRG Alapítványba egy felmérésre. Ekkor derült ki, hogy a gyerek a korához képest egy kicsit el van maradva, megkésett érési fejlődésű és 50-75 % közötti a teljesítménye, de volt, amiben 50 % alatt volt. A tesztet végig láttam és olyan dolgok derültek ki, amelyekre nem is gondoltam, pl. ritmuskészsége is gyenge, de a fő gond a figyelem és koncentráció zavara, ezeken felül még az is kiderült, hogy keresztezett a dominanciája, az idegpályái lassabban szállítják az ingereket, ezért minden új inger/információ felfogásához sokkal több időre és erősebb ingerre van szüksége. Általában egyszerre egy dologra tud figyelni, az információk csak első részét fogja fel, pl. labda pattogtatáskor már nem tudott számolni is, vagy ha számolt, akkor nem tudta pattogtatni a labdát.
2002. szeptemberében kezdtük el a tornát heti két órában, plusz otthonra is kaptunk feladatokat, melyeket általában megcsináltunk. Az otthoni feladattal az volt a probléma, hogy tőlem nem vette komolyan és állandóan fegyelmezni kellett. Az úszást is tovább folytatjuk heti1 órában és heti 1 órában jár zeneoviba, ahol a ritmust, éneklést tanulnak és színészkedés játékos formáival foglalkoznak. Ezeken felül még logopédushoz is jár heti 1 órában, ahol nem a beszédével foglalkoznak, hanem a kézügyességével, logikájával, figyelmével. A figyelme első időkben a 45 percből kb 20 perc volt, most elértünk a 35 percre és talán májusra eléri a 45 percet.
Most 2003 január vége van, tehát most telt el fél év, most indult be egy érési ügyesedési folyamat, amely elég látványos, mind magatartásában, mind pedig figyelmében. Az óvónőket ismét megkérdeztem félév elteltével és ők is mondták, hogy igaz, hogy továbbra sincs probléma a gyerekkel, de ők is éreznek jó irányú változásokat, főleg a figyelem terén.
Most már nagyon örülök, hogy nem hagytam annyiban a dolgot és eljöttünk az Alapítványhoz, mert nem mindegy, hogy a gyerek milyen esélyekkel indul neki az iskolának, és milyen élmények érik első-második osztályban. Szerintem, ha első időben rossz élményei vannak, az egész iskolai tanulmányaira negatívan hat. Mint kiderült a gyerek nem buta, hanem meg kellett tanítani figyelni és megérteni, feldolgozni, a megfelelő helyre tenni az információkat.
Az Alapítványnál segítőkészek és kedvesek, minden problémámat megbeszélhetem velük és értékes információkat kapok mindig. Köszönöm.
2003. január 27.
DOMONKOS
Két és fél egyéni tréningen vagyunk túl. Végre egy fejlesztés, amit következetesen, elszántan csinálunk otthon, a férjemet is be tudtam vonni.
Sikerek és amiben sokat változott: most már sokkal kitartóbb, ha valami nem megy neki.
Egy dologra jobban - tovább - tud koncentrálni, mint azelőtt.
Próbál beszélni. Formálja a szavakat még akkor, is ha nem jól mondja. Zavarja az, ha nem tudja kifejezni magát. A mondókákat, amiket Karina a Korai Fejlesztőben tanít neki a logopédián, nagyon szereti eljátszani. Vannak olyan szavak, amik a mondókához köt. Pl. hajó, harang…..
A környezetét figyeli, a házimunkában már részt vesz, tesz-vesz. Lehet tőle kérni dolgokat, pl. keresd meg az autódat, töröld fel ha, kiöntötted.
Nappal már nem kell neki pelenka, csak az alváshoz. Ha rövidebb távra megyünk el, akkor sem adok rá pelenkát.
Mozgása rendezettebb. A triciklit már tudja tekerni, de az irányítás még nem megy.
Többféle játékkal játszik.
Nagyon sokat rajzol. A játszótéren felmászik a mászókákra. Ami még nem megy, az a beszéd. A finom mozdulatokkal még vannak problémái. Pl. a kupakot nem tudja az üvegre tekerni, a kockákat ügyetlenül teszi egymásra.
Köszönjük az eddigi szigorú, de segítőkész szakmai segítséget. Tudjuk, hogy folytatni kell.
DÓRI
Dórival 10 és fél hónaposan jöttünk először, hogy kicsit meggyorsítsuk mozgásfejlődését, amiben lemaradásai voltak. Ekkor már próbálkozott kúszással, ami inkább nyuszi ugrásra hasonlított, mivel mindkét lábát egyszerre felhúzva dobta magát előre. Mindkét irányba biztosan forgott, de igazi helyváltoztatásra nem volt képes. Hangadása szintén színtelen volt, többnyire énekelgetett, pl. áó, áá, stb. Ha az ölünkben ült, szívesen felhúzta magát állásba, de magától pl. a kiságyon nem próbálkozott.
Kb. 1 heti tornázás után láttam először, hogy négykézláb próbálja emelgetni egyik, majd másik kezét. Pár nap leforgása alatt már tudott 2-3 "lépést" tenni, bár lábait még együtt húzta fel. 1 hónap alatt eljutottunk a folyamatos mászásig, (kb. 5-6 méter) Oldalra kiül, de még felegyenesedni nem tud. Térdelésbe felhúzza magát, ha állítjuk 1-2 percig megáll az úgy rácsába kapaszkodva. Beszédében szintén nagyot fejlődött, szótagokat mond és többet is használja a hangját. A gyakorlatok többségét szereti, élvezettel csinálja. Jó vele tornázni.
Köszönjük az eddigi segítséget!
2003.04.02.
DANI
Dani 2000 februárjától jár tornára.
Nagyfokú javulás tapasztalható nála.
Folyamatosabban és gyorsabban olvas.
Írása sokkal szebb, egyforma nagyságú betűket ír, belefér a vonalak közé az írása.
Szépen fogalmaz, próbál összefüggően elmondani eseményeket, amik vele történtek.
A számtanban ugyan még lassú, de már gondolkozik a megoldáson.
Nem mondja már az elején, hogy "nem tudom".
Szívesebben játszik közös játékokat más gyerekekkel, mint régebben. Szívesen jár a tornára, vidám tőle, feldobódik, magabiztosabb. Viki nénivel és más pedagógusokkal, orvos-pedagógusokkal nagyon meg vagyunk elégedve, mert türelmesek a gyerekekkel, határozottak velük, mindegyikkel megcsináltatják a feladatokat, a gyerekeknek sikerélményt adnak. Nemcsak a testi ügyességet tanítják, hanem a társakhoz való alkalmazkodást is. Mindezt szeretettel, sok-sok türelemmel, hozzáértéssel és humorral végzik.
Csak azt sajnálom, hogy nem előbb jöttünk ide.
GERGELY
Gergely 1998. évtől jár a HRG Alapítványba gyógytornára és vízi terápiára. Fejlődése "figyelemzavaros", azóta csökkent a hiperaktivitása, teljesítőképessége javult. Az iskolai viselkedése közösségben való beilleszkedése javult. Az Alapítvány munkatársai lelkiismeretes, alapos munkát végeznek. Az Alapítvány saját tornatermével különlegesen felszerelt eszközökkel segíti a gyerekek fejlődését. Felmérik javulásukat, fejlődésüket figyelemmel kísérik. Segítik a gyerekek beilleszkedését a társadalomba munkájukkal.
ÁGNES
Ágika 2 évi vesz részt a HRG alapítvány foglalkozásán (torna).
Ágika nagyon szívesen jön, még amikor beteg akkor is alig tudjuk lebeszélni, hogy most nem tudunk jönni. Ágika sokat fejlődött ügyességben, bátorság terén és a kérdéseit és válaszait is sokkal érthetőbben, választékosabban fejezi ki.
Nagyon szereti Viki nénit, szívesen jönne még több alkalommal is.
Köszönjük a munkájukat.
BÁLINT
Bálinttal szeptemberben kezdtük a tréninget. Ezzel egy időben kezdett egy fejlesztő óvodába járni, ekkor a közösséget még nehezen bírta, agresszív volt, dobált, csúfolta a gyerekeket. Emiatt külön tették, egyedül vele foglalkozott egy óvónő. Figyelme is nagyon szétszórt volt.
A tréning 3. hetében otthon többet kezdett beszélni, beszéde már nem volt olyan akadozó, mint korábban.
Sokkal bátrabb, magabiztosabb lett.
A játszótéren hétről-hétre újabb játékokat próbált ki és használt élvezettel.
Olyan játékszereket is, amelyekről eddig szinte menekült. (pl. függőhíd)
Ahogy teltek a tréning hetei, újabb és újabb pozitív dolgokat véltem felfedezni a viselkedésében. Pl. sokkal nyugodtabban ülte végig az étkezéseket. Mintha már lett volna egy pici feladattudata. Amikor láttam rajta, hogy nagyon fáradt, de szerettem volna ha tréningezünk, azt mondta: jó, végigcsinálom. Kb. a tréning 5.-6. hetében kicsit bohóckodóbb, felszabadultabb lett.
Észrevettem azt is, hogy kissé önállóbb, már nem kellett neki mindig mindent elmondani. Pl. vedd a cipőt, kabátot stb.
Ebben az időben az óvodában jelezték, ők nem tudtak a tréningről, hogy Bálint nagyon sokat változott. Vissza tudták tenni a csoportba, már nem csúfolta annyit a gyerekeket, a tornateremben sokkal bátrabb lett, felmászott a bordásfalra, amitől eddig szinte irtózott.
Az új tréning 2. hetében pedig ismét sok pozitív változást említettek az óvodában. Pl. jobban oda tud figyelni dolgokra, könnyebben kezelhető, irányítható, kevesebbet beszél negatív dolgokról, kérdésekre gyakrabban ad adekvát választ, utasításokat, kéréseket gyorsabban teljesít.
Otthoni dolgokban újdonság az éjszakai bepisilés ritkulása. Eddig mindennapos volt a bepisilés, most 4-5 naponta 1x pisil be.
2000. nov. 29.
CSILLA és SZABOLCS
Mindketten részt vesznek a HRG Alapítvány fejlesztő foglalkozásain: torna. Csilla kognitív fejlesztést is kap. Elégedettek vagyunk a gyerekek fejlődésével. Szívesen jövünk, kedves, barátságos a légkör, a szakemberek gyermek centrikusak, felkészültek. Fejlesztő eszközökből is széles a választék.
Jó lenne, ha még több helyen működhetne ehhez hasonlóan ez az Alapítvány.
2001. 11. 27.
RICSIKE
1998. szeptembere óta jár fejlesztő tornára. Fejlődése óriási, a kezdeti 2 éves lemaradást ma már lényegében behoztuk. Bizonyos részképességi hiányok vannak már csak, ami remélhetőleg hamar eltűnik. A gyermek rendkívül szeret ide járni, egyrészt a rendkívül kedves, udvarias fejlesztési stílus, másrészt a változatos, egyben játékos gyakorlatok miatt.
A többiek lelkesedése is nagyon jó, ezért van az, hogy kialakult egy verseny szellem is. Nagyon jók a fejlesztő eszközök.
Ha az itt folyó programot nagyobb tornateremben lehetne lefolytatni, mint egy iskolai tornaterem, akkor a gyermekek fejlesztése még eredményesebb lenne.
Reméljük ez is egyszer megvalósul.
ANNÁCSKA
Egy éve ismertem meg az Alapítvány tevékenységét. Gyermekünk középsúlyosan elmaradott fejlődésében. A munkatársak nagy szakértelemmel, alapossággal és körültekintéssel vizsgálták meg a gyermeket, s a foglalkozások során egyértelműen kiderült, hogy az alkalmazott gyakorlatok, feladatok a gyermek fejlődésére megfelelő hatással vannak.
Mozgás- és beszédfejlődése egyaránt jelentősen javult. A gyermekekkel foglalkozó munkatársak nagy odafigyeléssel, türelemmel, a gyermekeket külön is figyelembe részesítve, teljes odaadással végzik munkájukat. Nagyon nagy szükség van a tevékenységükre a fejlődésükben elmaradott gyermekeknek.
Az Alapítványnak pedig anyagi támogatásra, hogy munkájuk feltételei könnyebbek legyenek és minél szélesebb körben megismertethessék tevékenységüket.
Köszönjük az eddigi segítségadást és a reményt, hogy hihetünk abban, még mindig van fejlődési lehetőség a lányukban.
2000. november 28.
ORSOLYA
Iskolában figyelmetlen volt, tanulási és magatartási problémák miatt fordultunk a BHRG Alapítványhoz.
Orsi 2000. május óta jár komplex fejlesztésre (TSMT, Sindelar, HRG-terápia). A határozott, türelmes és nagyon következetes pedagógiai hozzáállás eleinte furcsa volt, később aztán megnyitotta a lányunkat, végre tudta a határokat, elfogadta a követelményt, belátta az elvárások teljesítését.
Fejlődés: A fejlesztés hatására egyenletes és erőteljes fejlődés mutatkozott a tanulásban, és a magatartási problémák határozott leküzdése is egyre jobban ment. Javult az önfegyelme, önkontrollja.
Iskola vélemény: Orsi minden tantárgyból egyenletesen nagyon jó eredményt ért el idáig. Még az óra közbeni fecsegés, beleszólás tapasztalható, de nem említésre méltó arányban.
A fejlesztés hatása abszolút lemérhető és megváltoztatta Orsi iskolához és a tanuláshoz való viszonyát.
Köszönjük.
BENDEGÚZ
Az elmúlt közösen eltelt több, mint két év bizonyítja, mély elkötelezettségünket a foglalkozásokon való részvétellel kapcsolatban.
Fontos és hasznos minden itt eltöltött perc és örömmel tölt el Bendegúz fejlődésének üteme, nem beszélve arról, hogy pontosan Ő igényli a foglalkozásokon való részvételt, tehát örömmel jön, mitöbb, alig várja, hogy induljunk.
Ez minket örömmel tölt el és ez egyben válasz a második kérdésre is.
Gyakran előfordul, hogy otthon is gyakoroljuk a feladatokat. Ez nem csak jó időtöltés, de egyben nyugtatja Őt.
Másrészt erősíti pedagógiai érzékét, hiszen öccsének Ábelnek is gyakran kell birkóznia néha akaratán kívül.
Továbbra is erőt, egészséget kívánok minden munkatársnak.
BIANKA
- HATÉKONY! 45 perc elég, viszont részünkről mi örülnénk, ha hetente 3, esetleg 4 alkalommal lenne lehetőség részt venni a foglalkozásokon.
- Jó a közérzetem és tudom vállalni, nem különösebben nehéz, és könnyen érthetőek a feladatok.
- A gyerek nagyon szereti, örömmel indul, szinte mindig az itt tanult énekeket énekli, sőt bizonyos ott végezhető gyakorlatokat otthon is szívesen csinál.
- A gyerekem szemszögéből nézve még hosszabb órákat is pl. 60 perc + 60 perc úszást is el tudnék képzelni. A víz jó lenne, ha egy kicsit melegebb lenne.
- Szerintem nem kellenek a szülői értekezletek évközben, vagy esetleg ritkán, fél évente bőven elég.
- Mi az aktív tornát illetően csak Önökre támaszkodunk, ezért is tudnánk elképzelni heti 3 vagy 4 alkalmat, lehetőséget. Természetesen Dévény-féle kezelést ebben az évben heti két alkalommal kaptunk és + masszázsokra is járunk, de jövő évben a Dévény-féle passzív kezelést egy alkalomra csökkentenénk, viszont az aktív tornát növelni szeretnénk heti négy alkalomra, ezért mivel mi nagyon is meg vagyunk elégedve Önökkel, az Önök fejlesztésével ezért nekünk nagyon nagyon jó lenne, ha lenne lehetőségünk hetente 4 alkalommal jönni.
Kérdőív alapján kapott válaszok:
FERIKE
- Ferikének a torna valamelyest hatékony. Elfáradni nem nagyon szokott, de azért észrevehető. A torna elég intenzív de a fejlődése meglehetősen lassú.
- A fejlesztés számomra nagyszerű, csak elég keveset tudok a gyerekkel tornázni. A lány, akit felfogadtam tornáztatni Ferikét, az Ő véleménye, hogy elég fárasztó, de szórakoztató.
- Ferike nagyon szokta élvezni a tornát.
- A torna időtartama véleményem szerint elég hosszú.
- Szülői értekezletekre szükség van, mert sok információhoz jutunk általa. Megtudjuk beszélni a közös gondokat.
- Nincs viszonyítási alapom ahhoz, hogy mivel működik jól együtt a torna, mert nem olyan nagy a változás a mozgásban, de más intenzívebb mozgásfejlesztést nem is csinálunk. Természetgyógyászati kezelést kap, de nem tudom, bár nem is nagyon hiszem, hogy ez a tornával kölcsönhatásban lenne.
ÁDÁM
A mi történetünk: ATTILA
Harmadik kisfiunk, Attila októberben született. Szépen növekedett, fejlődött, mégis öt hónapos kora körül észrevettük, hogy valami nincs rendben vele. Ugyanis kisfiúnk nem használta a bal kezét, többnyire ökölbe szorítva tartotta, nem nyúlt tárgyak után. Egy hosszas kivizsgálás után végül kiderült, hogy Attila jobb agyféltekéjében nem teljes az agyállománya. Az 1.sz. Gyermekklinikán azt tanácsolták, hogy a Budapesti Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika Alapítványnál (B.H.R.G.) kezdjük meg Attila fejlesztését.
2004. június eleje óta járunk ide. Nagy szeretettel fogadtak bennünket, "személyi edzőként" Lakatos Katalin segített minket és alapos állapotfelmérés után Attila szintjének megfelelő gyakorlatsort írt elő. Hamarosan mindkét irányba megfordult és megpróbálkozott a kúszással is. Most, december elején már a harmadik tréninget gyakoroljuk - Fisch Viktória irányítása mellett. Eleinte minden gyakorlatsor kicsit nehezen megy, Attila tiltakozik, nem minden feladatot csinál szívesen. Aztán kb. egy hét elteltével belejön a tornába, szívesen, sokszor örömmel végzi még a nehéz gyakorlatokat is.
Az eredmény pedig mindannyiunk számára nagyon biztató, reménykeltő. Ma már Attila a bal kezével utánanyúl játékoknak, kissé ügyetlenül bár, de fog is vele, kinyitott tenyerére támaszkodik, ügyesen mászik, olykor fel is áll. Ügyes, erős kisfiú, együttműködik a feladatsorok végzésében.
Nagyon nagy öröm, mikor látjuk, hogy egy-egy feladat eléri a célját, Attila használja a gyengébb oldalát is. Örülünk, hogy találkoztunk a BHRG Alapítvánnyal, mert amellett, hogy gyermekünk egészségére nagyon jó hatással van, nagyon jó, hogy a feladatok könnyen megtanulhatók a szülők számára is, így otthon végezhető a tréning. Nekünk, akik nem Budapesten élünk és három kicsi gyermeket nevelünk, ez nagyon nagy segítség. Attilának is jó, hogy szüleivel, testvéreivel tornázhat, a megszokott otthoni környezetben. Az Alapítvány munkatársai pedig nagyon kedvesek, rugalmasak, a gyermek érdekeit, érzéseit tartják szem előtt.
Tisztelettel megköszönjük a munkájukat, szeretetüket.
2004. november 26.
ZOLIKA SIKERTÖRTÉNETE
2004. nyár elején ismertük meg Lakatos Katalint, Zolika akkor 7,5 éves volt. Akkor már második éve jártunk rendszeresen a Delej utcai Autizmus Ambulanciára, az ottani diagnózisunk szerint Zolika enyhe autista és beszédfejlődési zavarokkal született, aki magas intelligenciával, de kimondottan alacsony beszédintelligenciával rendelkezik és jól kompenzál. Minden tekintetben igyekeztünk betartani az ambulancián hallottakat, a helybéli autista tagozat egy gyógypedagógusa hetente foglalkozott vele, (vizualizáltunk, én-könyvet írtunk, viselkedési forgatókönyveket gyártottunk, stb.) ezenkívül gyógypedagógusok és logopédusok sora foglalkozott Zolikával 4 éves kora óta heti még egy alkalommal. Nagy körültekintéssel választottuk ki ovijait, kis közösségbe járt, kedves kis barátokat is kerestünk neki, -de hiába - mindent igyekeztünk az Ő fejlődése érdekében maximálisan jól intézni.
Eredményeink természetesen voltak, Zolika értelmes, szófogadó őszinte kisfiú volt, nem voltak magatartás problémái, de bizonyos pontokon, elsősorban a beszéd, az akaratlagos figyelem (ha nem keltette fel érdeklődését az adott téma), a rugalmas gondoskodás és a közösségi beilleszkedése terén nem sok előrelépést vettünk észre.
Nem csak mi szülők, hanem a Zolikát jól ismerő gyógypedagógusok is úgy gondolták, talál ebben a gyerekben ennél több van, néha voltak ugyanis pillanatnyi felvillanásai.
Mert milyen kisgyerek is volt Zolika 2004. nyarán? Tudása talán az iskolakezdésnek megfelelő volt és két személyes kapcsolatban mindent végrehajtott, de csoportos szituációban, frontális foglalkoztatás esetén nem figyelt és nem is tudta, mi történik.
Úgy gondoltuk, iskolába járni azért fog, hogy közösségben legyen, de mi magunk fogunk neki itthon mindent megtanítani, mivel az iskolában úgysem tud figyelni.
Beszélgetni alig tudtunk vele, folyton csak meséket mesélt, és nem kommunikált. A környezetéről alig tudott valamit, nem tudta elmondani, mi történt vele az oviban, az ovis társai nevét minden nap külön gyakorolta vele az óvó néni, mégsem tudta 2 kisfiú kivételével évvégéig megjegyezni.
Utált mozogni, csak szelíd "kényszer és zsarolás" (ha mész egy kört a biciklivel, akkor ...) hatására volt hajlandó megmozdulni. Rosszul tájékozódott térben és időben (fel tudta sorolni a napszakokat, napokat, de nem tudta, milyen nap van, délelőtt van, vagy délután).
Ekkor hallottunk Lakatos Katalin TSMT módszeréről, azonnal jelentkeztünk. Kati megvizsgálta Zolikát (valahol 20-30 % körül teljesített - hatalmas csalódás, mert a lexikális tudása alapján iskolaérettnek véltük) és elkezdtük az első tornát. Nem ismertük a módszert, csak belevágtunk nagy lelkesedéssel, egyrészt, mert egy esélyt sem akartunk kihagyni, másrészt, mert éreztük, most másfelől közelítjük meg a problémát, mint eddig, és az eddigi módszerekkel csak egy helyben topogunk. Ha őszinték vagyunk, nem igazán bíztunk a sikerben. Valószínűtlennek látszik egy laikus számára, hogy amivel gyógypedagógusok éveken keresztül nem boldogulnak, majd napi néhány bukfenc és labdagurítás megoldja! A torna az első hetekben még könnyű kis sétagaloppnak látszott. Pont nyári szünet volt, Zolika tulajdonképpen egy jól nevelt kisfiú, aki megteszi, amire kérjük, hát tornázott is a kedvünkért. Igazi kihívást csak az jelentette, hogy kipréseljünk magunkból annyi önfegyelmet, amennyi a mindennapi rendszerességhez kell. Az elfogult anya, vagyis én, és a szintén elfogult gyógypedagógus, már akkor láttunk pozitív jeleket, pedig még valójában nem is voltak, és ez tovább növelte lelkesedésünket. Bár kézzelfogható tényeink nem voltak, mi már úgy éreztük, mintha egy picit kevesebbet mesélni, mintha a kishúgára, ha az sír, jobban odafigyelne, mintha idegenekkel szemben picit nyílna.
És akkor jött az a bizonyos szeptember, ami sokáig emlékezetes marad. Zolika elkezdte az első osztályt, mi minden nap 88 kilométert autóztunk vele, szüret volt és Kati - még mielőtt beindult volna az igazi iskolai hajtás - mindenképp el akarta indítani a 3. tornát, ami egy "nagy minőségbeli ugrás lesz", ahogy Ő mondta. A mindennapok zűrzavarát a továbbiakban nem is részletezem, csak a tornára koncentráltan írok. Szóval a torna rendkívül nehezen ment. Minden alkalom 1,5-2 óráig - eleve nehéz volt adott szituban ennyi időt kiszorítani - tartott, és még két hét után is olyan szinten nem ment, hogy Zolikának fogalma sem volt róla, mi a gyakorlat. Szárazra beszéltem a szájam és csak ráncigáltam Őt összevissza. Úgy éreztem magam, mint egy rabszolgahajcsár és ráadásul bizonytalan voltam, van e értelme egyáltalán, tovább terhelni Zolikát, van elég baja ennek a szegény gyereknek anélkül is, hogy az őrült anyja még ebbe is belehajszolja. Nagyon közel álltam hozzá, hogy feladjuk, de összeszorított foggal végigcsináltuk. Hogy miért, sokat gondolkodtam rajta, de sem ésszerű, sem semmilyen magyarázatot nem tudok. Zolika nagyon lassan - 3 hónap alatt, naponta újrakezdett kemény tusa árán - megtanulta a tornát. Először csak egy-egy gyakorlat, vagy csak annak egy-egy eleme ment könnyebben, és hihetetlen, de 7-8 hét után már nem is volt annyira elkeserítő a helyzet és három hónap után pedig majdnem jó volt. A "heroikus harcnak" hősi lett a befejezése is'
Csak biztatásként említem a mai helyzetet, a negyedik tornát. A mélypontnak vége, a torna mindennapjaink része, csak hetente 3-4 alkalommal tornázunk és ez már nem olyan teher, ha lazítani akarunk, elővesszük valamelyik régi gyakorlatsort. Zolika - hónapokkal ezelőtt én sem hittem volna el - egyáltalán nem bánja, sőt elvárja és követeli azt a plusz figyelmet, amit a tornázás révén kaphat meg.
Most pedig jöjjön a lényeg, ami miatt történetünk a fenti címet kapta, vagyis, milyen kisfiú Zolika most 2005. tavaszán?
Zolika messze várakozáson felül teljesítette az iskolakezdést és az első félévet az iskolában. Az otthoni tanulás egy alapos figyelemmel kísért házi feladatírás, nem több. Nincsenek különösebb problémáink a tananyaggal, a követelményeket teljesíteni tudja.
Zolika mozgékonyabb lett, szaladgál, biciklizik, mint egy normál kisgyerek.
Mesélni továbbra is borzasztóan szeret, de lehet vele beszélgetni, vannak saját gondolatai és tökéletesen el tudja mesélni, mi történt az iskolában. Az órákon általában figyel, a feladatokban részt vesz, jelzi, ha elmaradt.
Beszédfejlődése beindult. Társait nevükről ismeri, röviden jellemezni is tudja tulajdonságaikat. A játékba is néhány percre bekapcsolódik.
Barátokat keres, bár olyan félénk és olyan gyorsan kiszáll a játékszituációból, hogy ez egyelőre nehézkes, de van elképzelése, kikkel szeretne barátkozni, és kikkel nem. Most először nem egy anyáskodó kislány pártfogását keresi, hanem a fiúk társaságába szeretne bejutni, magához hasonló fiúbarátot szeretne.
Az iskola szokásrendszerét magától felismerte, és jól alkalmazza.
Új, szokatlan dolgok sem hozzák zavarba.
Igyekszik a fejében kavargó dolgokat rendszerezni és megérteni.
Naponta több tucat szót kell neki elmagyarázni, mit jelentenek, mikor használjuk őket, pl. megüti a főnyereményt, elsárgul az irigységtől, stb.
Időben, térben jól tájékozódik, jobban megfigyelve környezetét, jól felismeri az évszakokat, napokat, megtanulta a hónapokat. Most tanulja a naptárt és az órát. A családi viszonyokat is kezdi megfigyelni, ki az anya testvére, kik az apa szülei, stb. A torna kezdete óta nem csak elkezdte az első osztályt, megtanult írni, olvasni, számolni, hanem más területen levő elmaradásait valami iszonyatos tempóval hozza be.
Reménnyel telve gondolunk tehát a jövőjére, amikor teljes emberként megállja a helyét a többi 8 között, sőt talán nem csak köztük, hanem velük él majd, mert bizakodva slussz poénként hadd árulom el a legújabb nagy titkot: A FIAM SZERELMES!!! 2005. április 16.
ÖRS
Örömmel fejezzük ki köszönetünket, hogy gyermekünk 9 éves kisfiú valamilyen "pici csoda" folytán Önökhöz kerülhetett terápiás foglalkozásra.
Örs koraszülöttségénél fogva (gépi lélegeztetés 7 nap rossz vérgáz paraméterek tartósan) már pici kora óta más volt, mint a többi normál időre született gyermek. Bár izmai nem voltak hypotoniások, ülés, állás, beszédfejlődés, járás csaknem normál időben megtörténtek.
Ennek ellenére a finom mozgások területén jelentős lemaradást észleltünk - kissé kapkodó szögletes mozgás már kicsi korban megfigyelhető volt.
Rajzolás, később íráskészség zavara jelentkezett, komoly figyelem és koncentráció készség
kíséretében. Annak ellenére, hogy 3 éves korától "Korai fejlesztőbe" vittük rendszeres foglalkozásokra, eredmény nem született évek alatt sem.
Iskolakezdésnél bár 1 év halasztást kapott - komoly gondokkal kellett szembesülnünk, dilemma volt, hogy milyen iskolába induljon.
Kis létszámú normál iskolába felvették, ennek ellenére nehezen haladt társaival, napi problémákkal küszködve.
Hála az Önök terápiájának sok-sok dologban javulásról számolhatunk be, amit főleg az iskolában tanítói erősítenek meg véleményükkel, miszerint korábban megoldhatatlan feladatok megoldása világossá vált.
Már közepesen teljesít, javult a koncentrációs képessége, összerendezettebb, figyelmesebb, szebben ír, szinte hibátlanul, a tollbamondásnál lépést tart osztálytársaival.
Igaz, hogy megtaláltuk a helyes utat az Önök terápiájával - tudjuk, még az úton lesznek megpróbáltatások - de tekintettel az elért eddigi eredményekre, ezeket boldogan vállaljuk.
Bízom további segítőkészségükben, maradunk tisztelettel: a család
2005. 03.31.
MARCI
Kisfiammal október elején jelentkeztünk a HRG alapítványnál. A kisfiú szemmel láthatólag nem jól koordinálta mozgását, ügyetlen volt az oviban a tornaórákon, nem szeretett és nem tudott rajzolni, vágni. Az első tréning elkezdése után kb. két héttel már látható eredményei voltak az otthon végzett tornának. Marcika elkezdett rajzolni, rajzai egyre "felismerhetőbbek" lettek, élvezettel rajzolgat, fest önszántából, nem kérésre. Korábban nem szívesen rajzolt.
Az első két héten kb. 40-45 perc alatt végeztük el a gyakorlatokat, később 25-30 percen belül Az eredmény egyre jobb volt, alig kellett javítani a gyakorlatok alatt. Az oviban a tornaórán megdicsérték, hogy milyen ügyes lett, ez nagy segítség volt, mert így még szívesebben végezte a gyakorlatokat. Egyébként is alig várta esténként, hogy "végre" tornázzunk.
A második tréning a labdás gyakorlatokkal nehezen indult számára, ügyetlen volt a labdás feladatoknál, de ebben az esetben is kb. két hét után nagyon látványosan fejlődött.
Általánosságban elmondható, hogy a kisfiú mozgása koordináltabb, szebb lett, nagyon sokat fejlődött a finom mozgása, és amit külön örömmel írok le, hogy mindezt még élvezettel is végzi. Zsuzsa néni feladatait nagyon komolyan veszi, Zsuzsa nénit mindig nagy-nagy szeretettel emlegeti.
Nagyon örülünk, hogy rátaláltunk a HRG alapítványra, csak szépet és jót tudok mondani, ezúton is köszönjük a remek munkát.
Bp., 2003.
ÁRON
2002. márciusától járunk, tehát majdnem egy éve a "tornára". A 4.gyakorlatot fejeztük be.
Amit tapasztaltunk az eltelt időben:
- javuló koncentráció 45 percig azért a szobában marad a torna időtartamára.
- Fegyelem, naponta végig csináljuk a gyakorlatokat, ha kimarad, már várja.
- Figyel a sorrendre, számolásban ritkán téved.
- Rajzolás: "képet" rajzol.
BALÁZS
2002. decemberében kezdtünk el járni a HRG alapítványi tornára, mert Balázsnál a neurológus haemiparesist állapított meg.
Nekünk szülőknek ez nem tűnt fel, kivéve azt, hogy bal lábát rövidebbnek láttuk, de mozgásbeli különbséget sem kezénél sem lábánál nem vettünk észre. Balázs nagyon szereti ezt a tornát, szívesen csinálja, ha új gyakorlatokat kp kb. 4. vagy 5. Alkalomra már hibátlanul csinálja, ellenállást csak kezdetben mutatott.
Szerintem pár dolog volt, amit Ő később kezdett el csinálni, mint a vele egykorú gyerekek. Pl. kúszás, ami még ma sem tökéletes, lábát nem nagyon használja. Kezdetben nem támasztott a lábával, majd kb. 1,5 hónappal a torna elkezdése után már azt is csinálta. Amikor elkezdtünk ide járni, kezét ökölbe szorította elég sokáig, de ez hamarosan oldott, ma már ezt nem csinálja.
Stabilan ül, próbálkozik a mászással is, kb. 2-3 hete. Egy hónapja járunk vele hydroterápiára is és ott is végigcsinálja a gyakorlatokat nem sír, szívesen csinálja.
3 hónappal ezelőtt voltunk neurológiai kontroll vizsgálaton, ahol azt mondták, hogy Balázs sokat javult de azért még a tornát folytassuk.
2003. május.
KAMILLA
A II. tréning után javult:
- kézügyessége nagyon sokat fejlődött, ki tudja nyújtani a könyökét akár fekvő, akár álló helyzetben. Képes két ujjal fogni kisebb tárgyakat is, egyszerűbb puzzle játékokat ki tud rakni, legózik, napocskát tud rajzolni, színezésnél már nem teljesen össze-vissza húzogatja a vonalakat. Próbál egyedül öltözködni, fogat mosni, kanállal enni, mosakodni.
- Beszédkészsége fejlődött, sok verset, mondókát tud és mond magától, nem kérésre, halandzsa nyelven "költ verseket", amik rímelnek is, és az ütemük is helyes, egyenletes. Az alapvető adatait ismeri, telefonban bemutatkozik, köszön. Szókincse bővült és rendkívül kiterjedt.
- Értelmi képessége is fejlődött, hosszú távon megjegyez dolgokat, eseményeket, amiket nem is vele beszéltek meg.
Ami nem változott sokat, az a lábbal történő mozgások, lábujjhegyen-járás, ugrálás, a rúgás viszont jobb.
ÉVI
Szeptembertől csináljuk a terápiás gyakorlatokat Évivel. Egy ismerősünktől hallottam először erről a tornáról, s az igazat megvallva első hallásra nem igazán hittem, hogy egy eredményes dolog lehetne. Azóta gyökeresen megváltozott a véleményem. A lányom irányíthatóbb lett, tudatosabb, szorosabb-emocionálisabb lett a kettőnk kapcsolata és ez áthatja a többi szociális kapcsolatát is.
Az erős öntörvényesség lecsillapodott, elfogadja, hogy van valaki (s ez nem Ő), aki irányít. A testét, a tornának köszönhetően kezdi megismerni és tudunk erre építeni.
Nekünk sokat segít, szeretjük csinálni és örülünk, hogy megértő, segítő emberek között lehetünk.
MARCELL
Ok a BHRG Alapítvány felkeresésére: a szenzomotoros és a finommozgás fejletlensége, figyelem koncentráció hiánya.
Tornakezdés: 2002. Október közepe
Tornasor: 2. Sorozat (egyéni TSMT-tréning)
Fejlődés: szívesebben rajzol, kéz-kar erősebb, figyelme javult, szívesen tornázik, együttműködő, a játszótéren bátrabb, vannak saját mozgásos ötletei.
Örülünk a változásoknak!
ROLAND
2003. február elejétől járunk. Az első alkalomtól nagyon könnyen fogadta az ismeretlen helyet és helyzetet. Az első feladatsor közben elég aktív volt, ami itthonra már nem volt jellemző.
Az 5. alkalomig az itthoni tornába keservesen lehetett bevonni, tiltakozott, dühöngött.
Mára már odáig jutottunk, hogy Ő kéri, többségében szívesen csinálja.
Az első feladatsor könnyen ment és nagyon szerette.
A második feladatsorra az átállás váltakozva az 1-essel könnyen ment, nem tiltakozott, de sokkal passzívabb volt. Nehezebben érett be.
Mindkét feladatsorban van kedvence és van olyan, amit nem annyira kedvel.
Hamarosan megkapjuk a 3.feladatsort. Reméljük, hogy szeretni fogja. A viselkedése az alapítványnál mindig nagyon rendes. Olyan dolgokat tesz vagy mond, amit itthon még sosem. Pl. sosem pisil máshova, csak WC-be és volt olyan, hogy a kérdésre igennel válaszolt.
Nagy dühkitörés még nem volt. Itthon ez most nagyon jellemző rá kb. 1 hónapja szinte az őrjöngésig fajul. Bár Berényi Zsuzsa néni azt mondta, ez nem feltétlenül rossz. Hiszünk neki.
Az iskolában azt mondják, amióta tornázunk, hosszabb ideig leültethető. Ennek nagyon örülünk. Szerintünk a tornának köszönhetően sokkal figyelmesebb, kezdeményezőbb és érzelmesebb, érezhetően hosszabb a szemkontaktus, hosszabb időre belefeledkezik dolgokba. A tornában a mondókákat szereti, vannak kedvencei, amiknél már formázza az ajkát. Esetleg egy két szót, szótagot kimond.
Az iskolában nagy figyelemmel és érdeklődéssel várják, vajon mi változik és hogy alakul tovább. Folyamatosan kérdezik a feladatokat és hogy hogy csinálja.
Úgy gondolom, hogy a dühkitöréseket leszámítva jó irányba haladunk. A továbbiakban, amit szeretnénk, hogy még figyelmesebb és nyitottabb legyen, a dührohamokból viszont sokkal kevesebbet akarunk.
Jó lenne, ha felzárkózna az osztálytársaihoz. Köszönjük Berényi Zsuzsának a figyelmet és az érdeklődést, reméljük sikerese lesz az együttműködés.
2003. május
PETIKE
A BHRG 2003. február hónapban kerestük meg. Petike nehezen tudott beszélni, a mozgása nagyon tagolt, szögletes volt. A mozgásfejlesztés elkezdése óta lényeges változás történt. Petike mozgása szépen fejlődik és ezt Berényi Zsuzsanna fejlesztő pedagógusnak lehet köszönni, sokat segített a helyes mozgás kialakításában. Pl. a bukfencet Petike nagyon hibásan kezdte csinálni, most már hibátlan.
GYÖNGYIKE
Fejlődése a mozgásfejlesztés elkezdése óta
16 hónapos korában jutottunk el a HRG alapítványhoz, ekkor Gyöngyi oda-vissza (hát-has) forgott, ült, de nem stabilan, 2 kézzel vezetve lassan sétált.
Az első tréning 2. hetében már lassan forgott, figyelmesebb, aktívabb lett, a tréning végére (8 hét) már stabilan ült, a 2. tréning kezdetekor ülésből felállt, de még nem ült fel önállóan.
A mozgásfejlesztés kezdetétől számítva 4 hónap múlva már önállóan is felült, 5 hónap múlva pedig mászni kezdett. Jelenleg a fejlesztés 8. hónapjában járunk, most járáskor egyre stabilagg, 1 kézzel jól kezelhető. Gyöngyi már fal mellett is feláll, gyakorlatilag segítség nélkül közlekedik a lakásban, kapaszkodva sétál, kisebb akadályokon átmászik, kb. fél percig önállóan áll.
Jókedvű, lényegesen érdeklődőbb, figyelmesebb lett, a beszédet egyre jobban érti, jobban utánoz. Mindezen jótékony változásokat én egyértelműen a mozgásfejlesztéssel kapcsolatosnak tartom, és nagyon hálás vagyok, hogy sikerült felébreszteni az én kis "Csipkerózsikámat".
Bernecebaráti, 2002, február
ANDRÁS
2001. január óta járunk a HRG alapítványhoz a Budai Gyermekkórház javaslatára.
2000. XII. hó elején diagnosztizáltak fiunknál a hiperaktivitást, figyelemzavart. Azóta rendszeresen szedi a Ritalint (napi 2x1/2).
A gyógyszer szedése és az egyéni TSMT fejlesztés elkezdése óta a következőkben tapasztaltunk javulást, változást: Andris beszéde hirtelen, ugrásszerűen fejlődött, érthetővé vált, választékos lett a szóhasználata. (Bár izgatott állapotban, vagy ha fáradt, manapság is előfordul, hogy nehezen érthetővé válik a beszéde, hadar stb.)
Régebben sokszor hányt utazáskor, vagy intenzív ugráláskor, most már ez ritkaságszámba megy. Megtanult előre bukfencezni. Nappali bepisilése megszűnt.
Dührohamai csökkentek (max. napi 1x), könnyebben irányítható. Hasznosabban képes egy tevékenységet végezni (olvasás, rajzolás stb.) kb. 20-25 percig is.
Az egyéni tornagyakorlatok végrehajtásánál gond, hogy nincs elég kitartása, a 15 feladat elvégzése számára legalább egy óra, mert közben sokszor abba szeretné hagyni.
De mindenképp küzdeni kell.
BRIGITTA
Kislányunk hetente 1x csoportos torna fejlesztésben részesül (Óvári Andrea vezetésével) illetve otthon egyénileg tornázunk hetente 3x (Berényi Zsuzsanna irányításával). Brigitta továbbá komplex egyéni gyógypedagógiai ill. logopédiai fejlesztésben részesül otthon, s a Pető intézetbe jár havonta 1x2 órás csoportos tornára, illetve ezen módszer szerint végzi otthon, segítségemmel a lábtornákat, valamint a Damjanich utcai óvodába jár hetente 4x és a "normál" óvodába heti 1x.
Ezért mivel Ő több helyről, többféle módszer szerint részesül komplex fejlesztésben, nehéz megmondani ill. szétválasztani egymástól a fejlődési eredményeket, így nehezen mondható ki egyértelműen, hogy Brigi bizonyosan a HRG-TSMT módsz6er alkalmazása miatt fejlődik szépen, önmagához képest egyenletesen, hiszen véleményem szerint - ezek különböző fejlesztő módszerek kiegészítik, erősítik egymás hatásait. Ezek ismeretében megpróbálom felsorolni az elmúlt 3 hónap eredményeit kislányunk fejlődésében:
- figyelemkoncentráció javult, bár még a csoportos tornán könnyen "elkalandozik",
- szándékos figyelme tartósabbá vált,
- kitartóbb lett a feladatvégzésben,
- állóképessége javult,
- lassú, kevés fejlődés mutatkozik a szobatisztaság terén, illetve a hiányzó székletürítés)
- feladattudata kialakult, feladattartása jó (korának megfelelő),
- többnyire szívesen végzi a tornafeladatokat,
- tudja a gyakorlatok sorrendjét, biztosabban - kevesebb félelemmel - végzi azokat,
- verbális megnyilatkozásai gyakoribbak, bővebbek lettek otthoni környezetben, s már önálló véleményének, szükségleteinek és kéréseinek is teret enged,
- 2 irányú figyelme javult,
- egyensúlyérzéke lassan biztosabbá válik - talán,
- mozgáskoordinációja kissé jobb lett,
- a nagymozgások és a finom motorika terén is lassú fejlődés tapasztalható,
- szociális fejlődés területén is eredmények mutatkoznak (óvodás barátok, igényli a kortásakkal való tornákat, játékokat, együttléteket, bátrabban mozog a gyerekcsoportokban és megjelentek a "gyermeki rosszaságok" is, mert Brigi eddig csak ún. "mintagyerek" volt, tehát ez is egy érési fokozat jele).
Azt hiszem, talán ennyi az, amely jelentősebb eredményt hozott kislányunk fejlődésében.
SANYIKA
2000. október óta kezdtük az egyéni tornát. A következő problémáinkkal fordultunk az Alapítványhoz: kevés beszéd és ritmusérzék, hiányos rajzok, egyensúly zavar, foglalkozásokon kevésbé tudott koncentrálni.
A fél év alatti fejlesztés után Sanyikánál sokat bővült a szókincse, javult az egyensúlya, ritmusérzéke, kézügyessége, mint rajzolásban, mint pl. cipzárt a ruház, kabáton fel tudja húzni, foglalkozáson 45-60 percig részt tud már venni.
PATRÍCIA
Nyugodt, jól fejlődő csecsemő volt. 13 hónapos korában kezdett el járni. Járása később is bizonytalan volt (mackós járás). Lépcsők csak segítséggel tudott járni, nem tudott guggolni, lábujjhegyen járni. Sétáláskor állandóan nyafogott, fel kellett venni.
Idegenektől, idegen környezetben félt. Váratlanul ütött (főleg gyerekek között). Képekről tárgyakat nem ismert föl. Utasításokat sokszori elmondás után hajtotta csak végre.
Játékaival nem tudott mit kezdeni:
- nem tudott építeni
- mese nem érdekelte,
- TV nézés nem érdekelte,
- Nem babázott,
- Nem homokozott,
- Nem rajzolt,
- Ceruzát nem tudta használni (marokra fogta)
- Ujjaival nem tudott mutatni
Nem beszélt, 2,5 éves korában is csak pár szót tudott mondani (mama, baba,)
2000. szeptemberében kerültünk a BHRG alapítványhoz. Patrícia azóta sokat fejlődött:
- mozgása teljesen más lett,
- biztosabb a járása,
- tud guggolni,
- lábujjhegyen járni,
- szívesen sétál, nyugodt,
- nem fél idegenektől, idegen helyen is feltalálja magát,
- szereti a közösséget (főleg gyerekek közt)
- megszűntek a váratlan durva ütései,
- felismeri a könyvektől a tárgyakat,
- irányíthatóbb, önállóbb, figyelmesebb,
- játékaival játszik, szívesen épít, babázik,
- mesét végighallgatja
- TV-t szereti nézni, mese filmeket főleg
- Használja az ujjait, ujjal mutat tárgyakra,
- Ceruzát 3 ujjal fogja
Beszédében még keveset fejlődött, két új szót tud mondani, papa, anya.
Ezt tisztán és érthetően kimondja.
Azt gondoljuk, hogy ezt a sokféle fejlődést a BHRG Alapítványban kapott segítségnek, tornának köszönhetjük. Köszönjük szépen!
Luca kezdeti sikerei
3,5 éves kislányommal 2008. március közepén jelentkeztünk a BHRG Alapítványnál. Már korábban is hallottunk az Alapítvány tevékenységéről, de úgy gondoltunk, hogy a mi kislányunknak nincsen szüksége ilyen jellegű fejlesztésre. Végül az óvodában szóltak Luca hanyagtartása miatt. Ekkor felhívtam a korábbi "Dévényes" kezelőnket, aki egyértelműen a BHRG Alapítványt javasolta.
Hanyagtartása mellett észrevettem, hogy Luca ügyetlenebb az átlagnál az oviban, sokat esik (erről a rengeteg kék-zöld folt is árulkodik), szemmel láthatólag nem jól koordinálta mozgását, nem szeretett rajzolni és nagyon zárkózott volt.
Az első felmérés eredménye nagyon megdöbbentett minket és nagyon elszomorított, hogy Luca nem volt csoport érett a felmérés alapján. Holott mi azt gondoltuk, hogy egy kis hátizom és vállerősítésre van csak szükségünk. Sajnos nem...
Az első tréning elkezdése után kb. két héttel már látható eredményei voltak az otthon végzett tornának. Luca kinyílt és elkezdett beszélni. Gyakorlatilag egész nap be nem áll a szája, és csak mondja, mondja és mondja magáét. Mesél az oviról, mesél a kis húgának, véleménye van, rengeteget kérdez és igazi nyitott, cserfes kisgyerekké változott. A beszéd mellett Luca elkezdett rajzolni, rajzai egyre "felismerhetőbbek" lettek, élvezettel rajzolgat. Elkezdték érdekelni a számok, mászókázik a játszótéren, és rendet rak a szobájában esténként.
Az első két héten kb. 40-45 perc alatt végeztük el a gyakorlatokat, később 20-30 percen belül. Az eredmény egyre jobb volt, alig kellett javítani a gyakorlatok alatt.
Most kaptuk meg a második tréning anyagát. Hétfőn kezdjük... Reméljük ezt s szívesen csinálja majd Luca és újabb fejlődést tapasztalunk nála.
Általánosságban elmondható, hogy a kislányunk mozgása koordináltabb, szebb lett, nagyon sokat fejlődött a finom mozgása, és amit külön örömmel írok le, hogy mindezt még élvezettel is végzi. Kati néni feladatait komolyan veszi, és szeretne megfelelni Kati néninek, aki minden kontrolon kimondja a döntő szót, hogy Luca megkaphatja-e a kedvenc mesekönyv sorozatának újabb részét.
Szkeptikusak voltunk az egésszel kapcsolatosan, nem éreztük szükségét a dolognak és végül be kellett látnunk, hogy nagyon hasznos az Alapítvány munkája és nagyon örülünk, hogy rájuk találtunk. Csak szépet és jót tudunk mondani, ezúton is köszönjük a sok segítséget!
A mi sikertörténetünk
Zsófi (1130g) és Marci (2200g) a 33. héten születtek meg. Marci a viszonylag nagy születési súlya ellenére nagyon beteg volt, 35 napot töltött PIC osztályon, kétszer 6 napot volt lélegeztető gépen. Miután hazajött a kórházból elvittük neurológiai kivizsgálásra, mert generalizált hipotóniát írtak le a zárójelentésben. A neurológus egy kontroll vizsgálat után azt mondta, hogy nincs szükség további nyomon követésre. Marci szépen gyarapodott, de úgy vettem észre, hogy nagymozgásai lassabban fejlődnek. 10 hónaposan elvittem egy másik neurológiára, ahol megerősítették, hogy fennáll még a hipotónia és javasolták a HRG torna elkezdését.
Mikor elmentünk a HRG állapotfelmérésére, kisfiam 10 és fél hónapos (korrigált kor: 9 hó) volt. Nem nagyon tartotta magát, ha az ölünkbe fogtuk, nem karolta át a nyakunkat sem. Önállóan ült, kúszott, de nem tudott még egyedül felülni és mikor megpróbált mászni, a fejét leejtette, és úgy „túrta” a földet. Jellemzően forgással közlekedett. A felállással meg sem próbálkozott még. A csipeszelő fogásban nagyon gyakorlatlan volt, és nem próbálta a kisebb tárgyakat egy nagyobb edénybe szedni. Kommunikációja fejlettebb volt, mint a mozgása. Változatosan, sokat ciklizálva, az énekeket hanglejtést utánozva követte, testvérével együtt játszottak, nevettették egymást, valamint a féltékenység is korábban megjelent, mint ahogyan szokásos. Naponta kétszer aludt, de nem volt kialakult napirendünk.
A vizsgálaton kapott tréning gyakorlatai rögtön tetszettek Marcinak és nekem is, de már akkor láttam, hogy a heti 3-5 alkalommal való tornázás nehezen kivitelezhető. Nehéz volt összeegyeztetni, hogy Marci jó állapotban legyen a feladatokhoz, Zsófinak jó kedve legyen, vagy aludjon, hogy ne zavarja, hogy nem vele foglalkozunk, és mindehhez legyen velünk még egy segédkező felnőtt is. Bár voltak feladatok, amik nehezen mentek, a második hónapra tudtunk az apró részletekre is figyelni, melyeket a kontroll előtt nem vettem figyelembe (pl.: hintáztatás közben ne legyen ökölben a keze, bukfencezésnél megérkezéskor nyitva legyen a tenyere, stb.). Már az első hónapban látványos fejlődés mutatkozott, ami túllendített (főleg engem) a nehézségeken. Igyekeztünk minden eszközt, körülményt megteremteni és végül egy rendszeres, jó játék lett a gyakorlatozásból.
A két hónapos periódust lezáró kontroll vizsgálatra már úgy érkeztünk, hogy kisfiam sokkal jobban tartja magát, fel tud ülni, jó tempóban mászik, és ez a fő közlekedési formája, bútor, rács, de akár sima fal mellett is feláll, és oldalazva körbesétál, nagyon sokat guggol. A nagymozgás mellett más területeken is jelentős fejlődés mutatkozott. A csipeszelő fogásban nagyon ügyes lett, tárgyakat összeszed, tárgyállandósága megfelelő, Montessori toronyról leszedi a hengereket, és néha megpróbál egyet-egyet vissza is tenni. Különböző méretű poharakat egymásba tesz, ha sorban adjuk a kezébe, van türelme az egész tornyot összeszedni. Most már mindig integet köszönés gyanánt, tapsol, Zsófival hosszú ideig labdázik. Kommunikációja még színesebb lett, mindent kifejez, amit akar, jól megérteti magát. Egy évesen még mindig kétszer alszik, de a napirendünk már kezd kialakulni.
Az eredményeket látva boldogan kezdünk bele a második két hónapos tréningbe! Különösen hálásak vagyunk Zsuzsi néninek, amiért a már számunkra is láthatóan fejlesztő és szórakoztató TSMT feladatsorok összeállítása mellett arra is odafigyelt, hogy a tornát könnyebben be tudjuk illeszteni a napjainkba, és kettesben (Marci és én) végezhetővé alakította a gyakorlatokat.
Simonné Kardos Veronika
Budapest, 2008. november 24.
Marcell
2007 augusztus 31.-én a terhességem 26.hetén megszületet Marci.
Belekerültünk egy olyan világba amiről szinte nem is hallottunk semmit.
Az első sokk hatás után, már otthon, leültem a net elé és elkezdtem keresni a lehetőségeket,hogy mivel tudunk majd a kis embernek segíteni, ha hazakerül.
A kórházban az elején sok jót nem hallottunk.
3 naposan kettes fokozatú agyvérzést kapott. Ekkor már célirányosan kerestem a lehetőségeket. A BHRG Alapítvány honlapja egyből megtetszett.
December 6-án jöttünk haza, és azonnal felvettem a kapcsolatot az alapítvánnyal.
Marci korrigáltan 3 és fél hónapos volt mikor először mentünk. Lakatos Katalin profizmusa és egyenes, mindent megmondó hozzá állása nagyon tetszett nekünk.Marci hála égnek nem bizonyult problémás esetnek.
5 hetente jártunk vissza, mindig új és új feladatokat kaptunk.
Marci szerette az állandó napi rutinunká vált tornát.
2008 októberében köszöntünk el a BHRG Alapítványtól.
Marci áll, a bútorok mellett megy, sokat gagyog,és nagyon aktív.
Nagyon köszönjük a segítséget. Kamondi család.
Szia Kati!
Szeretnélek tájékoztatni 1. TSMT-s sikereimről! Azt tudod, hogy Nagy Edinával alkottunk egy lelkes duót,és komolyan nekiálltunk,hogy Tatabányán elkezdjük a TSMT-t.
Miután óvodavezetőm biztosított támogatásáról (hely,eszközök), jónéhány szülői értekezletre bementem, és laikus számára is érthetően elmagyaráztam, hogy ki, milyen tünetekkel, hogyan, hol, mikor veheti igénybe.
Mindemellett igyekeztem felvenni a kapcsolatot gyerekorvosokkal, tatabányai neurológussal, DSGM gyógytornásszal, nevelési tanácsadóval, többi óvodával.
Nagyon lelkesen és támogatólag fogadtak a Te neved hallatán. Abszolút az volt a visszajelzés, hogy igen, tudják, hallottak róla.
Mindenki személyes találkozót kért, teljes mértékben tiszteletben tartva, hogy a terápiát nem adom ki.
Nagyon kellemes és támogató beszélgetések voltak, melyek azzal zárultak, hogy milyen jó, ha tudunk egymásról, mert így tudjuk egymás munkáját támogatni.(lehet,nem is volt hiábavaló a szakvizsgán azt a minőségbiztosítást megtanulni...)
És tényleg igazad volt, hogy magunk miatt kell az elméletet megtanulni, mert bármikor adódhat egy helyzet, amikor ki kell vágni a választ. Legutóbb egy -a környéken ismert-állatorvos fiát néztem meg, mert a nev.tan. és az óvónénik is azt ajánlották,hogy bár a gyerek tanköteles korú,de maradjon még egy évig oviban.
A szülők elváltak. Anya megkeresett,hogy nézzem meg,vajon az Állapot és mozgásvizsgálattal is ez az eredmény jön-e ki? Persze,az jött ki.
A vizsgálaton csak anya volt,apa nem. Anya elfogadta, megértette, kérte,
hogy kezdjük el a terápiát.
Apa kérte,hogy e-mailben küldjem el a vizsgálati eredményeket. Én erre felajánlottam a személyes konzultálás lehetőségét.
Mondanom se kell, apa egyfolytában vizsgáztatott. Nagyon büszke lettél volna rám,mert nem tudott fogást találni rajtam sem és a terápián sem.
Apa elég sportos,és a terápiában lévő edzéselmélettől megnyugodott.1,5 órán át beszélgettünk. A végén úgy búcsúzott el,hogy ő úgy jött ide,hogy "mi a szar ez az egész", de most már érti, örül,hogy meg tudtam nyugtatni, és a támogatásáról tud biztosítani.
Nagyon boldog voltam,azt gondolom,ez már siker.
Olyan szépen alakul minden,olyan jó érzéssel tölt el,nem is hiszed el! Azt mondták a kollégáim és a családom,hogy teljesen látni rajtam,hogy ez az én utam.
6 éve készültem,hogy a képzésedre megyek.Azért lettem fejlesztő pedag.,hogy jobban megértsem és átlássam a Te terápiádat. És ez így is lett.
Most nem csak egy papírt és egy végzettséget kaptam Tőled,hanem egy olyan lehetőséget az életemben,amire mindig is vártam.
KÖSZÖNÖM!
Szántó Mónika
FEHÉRVÁRY ANNA SIKERTÖRTÉNETE
Anna lányunk 12 órát töltött magzatvíz nélkül, mielőtt a 37.. héten világra jött. A korai szülés egyik oka lehetett, hogy édesanyja epepangással küzdött a terhesség vége felé.
A hosszú magzatvíz nélküli állapot miatt mindketten antibiotikumot kaptak közvetlenül a szülés után. Panni garatjából bő nyákot szívtak le, rövid időre inkubátorba is tették. A harmadik napon súlyos sárgaságot kapott, ami hetekig eltartott, ezt az időszakot gyakorlatilag átaludta. Ez az aluszékonyság később is jellemző maradt.
Panni mindent a szokásosnál később kezdett el, de mi ekkor még nem aggódtunk, a lemaradást az átaludt időszaknak tudtuk be. Hason nem szeretett lenni, mi pedig nem erőltettük. A lába sokat volt felhúzva.
Februárban, 7 hónapos korában a védőnő javaslatára elvittük egy konduktorhoz, aki felismerte a negatív születéskori tényezőket, de szervi elváltozást nem figyelt meg. Néhány otthoni tornagyakorlatot írt elő és 2,5 hónap múlva várt minket kontrollra. Kérdés nélkül mondta, hogy jó az izomtónus, nincsen szükség Dévény módszerre.
Márciusban elvittük neurológushoz is, aki szintén nem állapított meg elváltozást és ugyancsak kijelentette, hogy az izomtónus rendben van és a Dévény módszer nem indokolt.
Fejlesztést javasolt, tőle hallottunk először a BHRG alapítványról.
Szerencsénkre Lakatos Katalin gyorsan fogadott minket és közölte velünk, hogy a lányunk hypoton, a combján súlyos lefűződések vannak és sürgősen vigyük Dévény masszázsra, valamint otthoni tornát rendelt el. A kettős fejlesztés gyorsan éreztette hatását, azonnal elkezdett kúszni, másfél hónap után mászott, majd 3 hét múlva felállt.
Szerencsések vagyunk, hogy időben eljutottunk a BHRG alapítványhoz és Lakatos Katalinhoz, aki elsőként mondta ki, hogy baj van a gyerekünkkel és tudta a megoldást is. Nála éreztük először, hogy jó kezekben vagyunk és a robbanásszerű javulás őt igazolta. Nagyon hálásak vagyunk, köszönjük a segítséget!
BERTÓK MARCELL
Kisfiunk, Marci 2004. október 29-én született spontán szüléssel. A terhesség problémamentes volt, kivéve az AFP eredményt, ami 2 MOM lett. Az orvosom szerint ez valamivel magasabb volt, mint a normál határérték (1 MOM). Elküldött genetikai UH vizsgálatra, de semmi rendellenességet nem találtak.
Marci 2 éves koráig a beszédet leszámítva az életkorának megfelelően fejlődött, mozgásában nem volt semmiféle elmaradás. 2 éves korában bekerült bölcsődébe. Könnyen beilleszkedett, jól érezte magát a gyerektársaságban és alig töltötte be a második évét, már éjjel-nappal szobatiszta lett. Viszont akkor még egyáltalán nem beszélt, bármit akart, azt mutogatással jelezte. A beszédértésével nem volt semmi probléma, mindent megértett, amit mondtunk neki.
3 éves lett, de a beszéde még mindig nem indult be. Mi akkor még nem aggódtunk, hiszen egyrészt a családunkban az öcsém is későn tanult meg beszélni, másrészt azt szokták mondani, hogy a fiúknál nem ritka a késői beszéd.
A bölcsődében javasolták, hogy a biztonság kedvéért vigyük el Marcit hallásvizsgálatra, hátha az a probléma, hogy nem hall rendesen. Hamarosan sor is került erre a vizsgálatra, ahol kiderült, hogy valóban van halláscsökkenés. Két lehetőséget ismertettek velünk: a) orrmandula eltávolítás, mivel Marcinak amúgy is hatalmas az orrmandulája, b) dobűri tubus behelyezése. A fül-orr-gégész az utóbbi megoldást javasolta inkább, mivel úgy találta, hogy az orrmandula nem beteg, nem okoz egyéb betegségeket sem, és a tubus behelyezés mégis egy kisebb műtétnek számít. Elfogadtuk a tanácsát és 2008. január 7-én megműtötték Marcit.
Ezzel egyidőben az interneten találtam rá Kiss Andrea logopédusra, arra gondoltam, hogy a műtét után esetleg tudna Marcival foglalkozni és még gyorsabban beindulna a beszéde. Ő el is jött hozzánk egyik hétvégén, és megvizsgálta Marcit. Akkor Marci nem volt nagyon kooperatív, nem igazán tudott ülve maradni. Andrea akkor említette a BHRG Alapítványt, ott pedig Lakatos Katalint. Mi erről az alapítványról korábban nem hallottunk, de Andrea nagyon meggyőző volt, elmondta, hogy különböző tornagyakorlatokkal nagyon szép eredményeket lehet elérni.
Másnap fel is hívtam az Alapítványt, Lakatos Katitól márciusra kaptunk időpontot, ahol másfél órás állapotfelmérés után kaptunk egy gyakorlatsorozatot, amit 8 hétig kellett csinálnunk. Marci nagyon élvezte ezeket a tornagyakorlatokat, szinte ő követelte ki magának. Ami akkor feltűnt nekünk, hogy a mondókákat szívesen tanulgatta velünk, az énekeket viszont nem ismételte utánunk. Akkor még szinte nem is hallottuk énekelgetni.
Miután letelt a 2 hónap, a beszéde egyre jobb lett, szinte robbanásszerűen megindultak a szavak.
Visszavittük Marcit kontrollra, ahol újabb 2 hónapra való gyakorlatsorozatot kaptunk. Sajnos ezt már nem igazán tudtuk végigcsinálni, mert akkor kezdődött a nyári szünet, amikor a gyerekeket vidékre vittük nagyszülőkhöz. Mi pedig itthon akkor álltunk neki lakásfelújításnak, emiatt volt olyan, hogy csak 3 hét után tudtunk menni a gyerekekhez.
Szeptembertől Marci ovis lett, úgy érezzük, hogy mostanra már elmondható, hogy teljesen behozta a lemaradását, gyönyörűen beszél, sőt az óvodában is azt mondják az óvónők, hogy Marcinak egész nap be sem áll a szája.
Köszönjük a segítségüket!
Sikertörténet-folyamat: Konrád
Üdvözlöm Kedves Katalin!
Óriási hírünk van Konival kapcsolatban:-) Képzelje, Koni eddig - talán már említettem - nem tudott biciklizni, vagyis az a pedálozó reflexe abszolúte nem volt jelen és ereje sem volt tekerni, stb.
Ezen a héten, egy közeli oviban, ahová itt-ott ellátogatunk, hogy megszokja, mert lehet hogy szeptembertől oda fog járni (van ott még egy autista és egy nagyon hiperaktív gyerek - és tudják őket kezelni).
Na szóval az ovi udvarán egy formulaautóba ültettem a tan.néni kérésére - megjegyzem szomorúan és gondolva - hiába, hiszen ő nem tud pedálozni. És képzelje!!! Koni pedálozott, tekerte, hajtotta a kis autót és ment neki.
Aztán kipróbáltunk egy háromkerekű biciklit is, és szenzáció, azon is ment neki a pedálozás, tekerés!!!!:-) Annyira örültem ennek az előrehaladásnak, hogy csak na.
Persze a kétkerekű-pótkerekű biciklin már nem ment, de leginkább félt...az egyensúlyával talán még gond van.... De én úgy látom, kezdnek a tornák látványosan is pozitívumot, jó eredményeket mutatni. Eddigi észrevételeim/-ink azok voltak, hogy Koni kezd értelmesebb lenni. Tehát ha megfelelőképpen elmagyarázunk neki valamit (mi fog történni, hová megyünk, miért nem lehet most épp valamit csinálni v. elvenni, stb) - szóval vannak sikeres megértései vagy hogy mondjam és nem veri ki úgy a dilit, mint eddig sokkal gyakrabban.... Szóval gondoltam, kezdi megérteni a dolgokat és épp ezért a nevelési módszerben is annyit tudok "javítani", hogy ugye már megérti, nem lehet minden úgy, ahogy ő akarja, vagy nem lehet mindent megkapni, amit ő akarna,stb (na nem mintha mindig minden ő akarata szerint lenne - de ilyenkor vannak ugye a dührohamai - amit most már mondjuk úgy, hogy szigorúbb neveléssel el lehet kerülni úgy, hogy még meg is értse..... Na persze, nem mindig és mindenütt tudjuk még alkalmazni, de itt otthon már kevesebb a nyafogás és agresszivitás.....aztán gondolom és remélem a jövőben az idegen vagyis nyilvános helyeken is sikerül mindezt alkalmazni. Na de amit látványosan - fizikailag előrehaladt, az a pedálozás, biciklizés....:-) És ez szenzációóóóóó:-)
Már hamarabb is megakartam volna írni...csak nem bírtam nekikezdeni. De most, hogy nemsokára megyünk Önhöz és tudom, hogy valószínű sokan lesznek a helyszínen, nem akartam még véletlenül se elfelejteni mindezt elmondani Önnek, ezért írtam meg így mailben, ha nem haragszik.....
Egyébként november elején voltunk a szlovákiai autista centrumban is diagnosztizálni Konit, mert nem mindenhol ismerik el a magyar leleteket (pl. a Vadaskertből) és hát persze hogy itt is autizmussal jellemezték őt, és ott is azt ajánlották, amíg ki nem próbáltunk mindenféle terápiát, tornát, készségfejlesztést a gyereknél, addig ne nyúljunk gyógyszerhez. Csak ha nem látnánk nála előrehaladást. Hát most van az, hogy már hangosan ki merem jelenteni és nagyon is ragaszkodni, hogy a TSMT használ és ragaszkodunk hozzá folytatni:-) Akár sok-sok ideig is.....már szponzorokat keresek, hogy győzzük anyagilag....de mégha az utolsó centünk is rámegy (ugye jövőre euro van bevezetve nálunk), akkor is addig szeretnénk járni, amíg Ön ajánlja:-), amíg szükség van rá......
Szívesen elvinném azt a gyógypedagógust Önhöz, amikor Konival megyünk, aki Konit fogja fejleszteni az autista centrumban kiírt készségfejlesztő program szerint, hogy esetleg Öntől is kapna néhány ötletet, utasítást, módszert, mit is ajánlatos Koninál alkalmazni, feltéve, ha Ön is úgy gondolja (de még meglátom, megfelel-e majd a hölgynek is - Vadaskertbe párszor volt velem és közösen ő vele valósítottuk meg Prekop Csilla elődását is Galántán (tőlünk 15km - járási székhelyen)
Remélem lesz ideje elolvasni e hosszúra nyúlt levelemet és már nagyon örülök a következő találkozásnak. Juj, csak Koni működjön együtt - a hallgatók előtt is, ahogy itt otthon (leszámítva esetleg az említett 2 részt)
Addig is üdvözlettel:
S. Erika