VisszaNÉHÁNY SZÓ A KÉNYSZEREKRŐL
dr. Vizy Beáta
Életünket szokások, szertartások keretezik, teszik könnyebbé. Kialakult rend szerint tarjuk tisztán önmagunkat, lakókörnyezetünket. Vallási szertartásokhoz, népszokásokhoz igazodunk. Ez hasznos, mert lerövidül a
z egyes tevékenységekre fordított idő, illetve erősödik a közösséghez tartozás érzése. Előfordul azonban, hogy az ember - nyugalmának helyreállítása céljából - többször mos kezet, többször kell ellenőrizni, hogy elzárta-e a gázt, vagy becsukta-e az ajtót. Ez másokat mosolyra késztethet, de ezek az ismétlődő cselekedetek, vagy azzal kapcsolatos visszatérő gondolatok az egyén életéből pl. egy órát lefoglalnak, akadályozva a megszokott életvitelt, már kényszerbetegségről beszélhetünk.Régebben ritka és kezelh
etetlen kórképnek tartották. Ma már tudjuk, hogy a 4. leggyakrabban előforduló psychiatriai betegség. Gyakoribb, mint a pánik vagy a szkizofrénia.A felmérések szerint a lakosság 2,5-3%-át érinti, függetlenül társadalmi rendszertől, gazdasági helyzettől , intellektustól, vallástól és kultúrától.
Férfiak és nők egyenlő arányban betegszenek meg, de férfiaknál hamarabb - a 11. és 18. év között - indul, nőknél 20-24 éves korban.
Kialakulásában genetikai, biológiai és psychológiai tényezők játszanak szerepet. Családi halmozódás is megfigyelhető. Egypetéjű ikreknél az együtt előfordulás 63%-os!
Biokémiai vonatkozásban - a depresszióhoz és a fóbiához hasonlóan - a szerotonin rendszer érintettségére utalnak az adatok.
Pozitron - emissziós tes
ztvizsgálattal bizonyos agyterületek elváltozását találták, amely a sikeres kezelést követően normalizálódott akkor is, ha gyógyszert nem alkalmaztak. Kiemelendőnek tartom, hogy ez volt az első adat, ami a psychoterápia biológiai hatását igazolta.Analitikus megközelítésben 2-3
éves korában éri lelki törés a beteget, pl. a szobatisztaságra nevelés szélsőségeiből adódóan. A "szigorú felettes én" és az elfojtott ösztöntörekvések következtében szorongás lép fel, az később kényszeres tünetekben nyilvánul meg.Tanuláselméleti szempo
ntból a kényszer aktív elkerülő viselkedés, tanult magatartásforma egy új tanulási folyamattal megváltoztatható.A fenti teóriák nyomán érzékelhető a gyógyszeres és psychoterápiás kezelés lehetősége. Különbséget kell tennünk a kényszeres személyiség és a k
ényszerbeteg között.Előbbi jellemzője az aprólékosság, merev szabálytisztelet, túlzott precízség, erős teljesítmény orientáció. Az ilyen személyiségűek nem szenvednek saját tulajdonságaiktól, gyakoribb, hogy környezetüket próbálják zsarnoki módon irányíta
ni. A kényszerbetegség kialakulásában nem feltétel a kényszeres személyiség.A kényszerbeteg szenved a tüneteitől és a szégyen tartja leginkább távol a gyógyítási lehetőségektől.
De nézzük a tüneteket kissé részletesebben. Két fő csoportjuk a kényszergon
dolatok - obszessziók - és a kényszercselekvések - kompulziók. Az előbbiek akarattól függetlenül jelentkeznek, visszatérőek, szorongást keltőek, rendszerint idegenszerűek az egyén számára, aki tisztában is van irracionalitásukkal. Az utóbbi a kényszergondolatokra adott válasz, célja a szorongás csökkentése, sokszor ismétlődő, túlzott mértékű értelmetlen cselekvéssorozat.Például:
A fertőzéstől, beszennyeződéstől való félelem tisztálkodási kényszercselekvést, az agresszív kényszergondolatok ellenőrzési kényszercselekvést , a vallási kényszergondolatok imádkozási rituálékat váltanak ki.A betegek, bár tisztában vannak állapotukkal csak akkor fordulnak orvoshoz, ha már nagyon súlyos a helyzet.
Gyakran családok is bevonódnak - pl. mindenki kóros precízséggel r
uhát cserél hazaérkezés után, az utcai ruhák azonnal fertőtlenítő mosásba mennek - de kezeletlen esetben a megterhelő szokások az ellehetetlenülésig fokozódhatnak.A társult szorongás, depresszív tünetek elfedhetik az alapbetegséget.
Kezelésére van mód, de gyors sikerre nem számíthatunk. Legjobb hatásfok itt is a gyógyszeres és psychoterápia kombinációjától várható. Viselkedéstherapiás módszerek, az önismeret fejlesztése bizonyulnak hatékonynak.
A javulás hónapról hónapra észlelhető, a gyógyszert - amely
nem hozzászokás veszélyes - gyakran több évig kell szedni. Az is komoly sikernek számít, ha a tünetek harmadukra, felükre csökkennek.A helyzet tehát nem könnyű, de nem is reménytelen. Forduljanak bizalommal szakemberhez!