Játék önmagunkért
A pszichodráma
Dr. Marik Ágnes
Nagyon gyakori, hogy ilyen kérdéseket teszünk
fel magunknak: Vajon miért nem érti a partnerem, amit mondok? Milyennek
láthatnak engem mások? Miért mindig csak utólag jut eszembe a frappáns válasz?
Hogyan lehetne eredményesen, de sértődés nélkül megoldani egy problémát?
Azt is gyakran tapasztaljuk, hogy ha más
teszi fel ezeket a kérdéseket önmagára vonatkozóan, tudjuk
vagy legalábbis tudni véljük a válaszokat.
A pszichodráma
módszere – sok más lehetősége mellett – éppen azt teszi lehetővé, hogy kívülről
láthassunk rá magunkra.
Mi is a pszichodráma?
Egy nagyon gyors, hatékony (elsősorban) csoportterápiás módszer. Mozgalmas,
sokszínű, izgalmas, játékos, mély és felkavaró.
(Ha valaki azt kérdezné tőlem, mi a
sárgabarack, akkor is nehéz lenne pontos és érzékletes leírást adni.
Valószínűleg azt válaszolnám, inkább kóstold meg, és akkor tudsz meg róla a
legtöbbet.)
A csoportokban – rendszerint két szakember
vezetésével – 12-15 ember vesz részt. A csoportülések elején a résztvevők
megfogalmazzák azokat a problémákat, nehézségeket, kérdéseket, amik
foglalkoztatják őket. Később a csoport ezek kialakulásának okára, lehetséges
megoldására keres választ dramatikus módon.
A dramatikus feldolgozás azt jelenti, hogy az
a résztvevő, akinek kérdésére (például: Miért vannak erős indulatkitöréseim
és hogyan tudnám ezeket kordában tartani? Miért nem tudok beilleszkedni egy
adott közösségbe?) a csoport választ keres, eljátssza azt a valós szituációt,
amelyben az adott érzés, probléma stb. megjelenik. A szereplők a csoporttagok
közül kerülnek ki. A szereplők úgy és azt játsszák, ahogy a főszereplő (az, aki
a kérdést feltette) irányítja őket. Tehát úgy látjuk a helyzetet, ahogy a
főszereplő megélte, megéli azt.
A játék közben lehetőség nyílik sokféle
technika alkalmazására. A főszereplő szerepet cserél valamennyi résztvevővel,
ami lehetőséget ad arra, hogy úgy lássa, hallgassa meg saját magát, ahogy ebben
a szituációban a másik fél láthatja, hallhatja őt. Ez nem csupán arra ad
lehetőséget, hogy jobban megérthesse a másik felet (miért bántódott, ijedt meg,
lett dühös stb.), jobban és tisztábban megismerje saját magát, hanem arra is
lehetőséget teremt, hogy azonnal kipróbálhasson új, célravezetőbb megoldási
módokat, szerepcserében ellenőrizve az új megoldás másikra gyakorolt hatását.
Lehetőség nyílik arra is, hogy – saját maga
helyett is szereplőt választva – kívülről nézze meg az adott szituációt, ami
segíti a bemutatott helyzet mélyebb megértését, a változási-változtatási módok
megtalálását. A kívülről meglátott és megértett tudás azonnal kamatoztathatóvá
válik, saját szerepében kipróbálhatja, amit „önmagának” kívülről javasolt.
A játék során spontán vagy a vezetők és a
csoporttagok segítségével tudatosulhatnak a főszereplőben olyan érzések vagy
megoldási módok (sajátja vagy másoké), amelyek addig tudattalanok voltak a
számára, de ezen érzések mentén válik igazán megérthetővé és megoldhatóvá az
adott probléma. (Például a saját szüleinktől látott megoldási módok
–bűntudatkeltés, kritizáló hajlam stb. – tudattalan átvétele.)
A pszichodráma
módszere lehetőséget ad arra is, hogy a jelenleg is fennálló, de régóta meglévő
érzéseink gyökerét megtalálhassuk. Ilyen például a magány, az állandó
megfelelési vágy, feladatoktól való szorongás. A régi, gyakran fájó emlékek
újbóli felelevenítése, eljátszása lehetőséget teremt gyermekkori hiányok
feltöltésére, régi sebek begyógyulására.
A csoportokon időnként csoportjátékokat
játszanak a résztvevők. Ezekre részben az ismerkedés fázisában szokott sor
kerülni, részben akkor, ha a legtöbb résztvevőt egy adott témakör foglalkoztat.
(Például az agressziótól való félelem vagy a párkapcsolatokban való egymásra
figyelés elégtelensége.)
A pszichodráma
eredményességét több tényező biztosítja. A szituációk lejátszása sok tudattalan
érzelmet a felszínre hoz. A játék során testileg, érzelmileg átélve
vizsgálhatjuk szociális szerepeinket (például anyaszerep). A játék, ha néha
érzelmileg megterhelő is, nyitottá és befogadóvá tesz az újra, a változásra.
Gyorsan és célirányosan kereshetők, találhatók meg és gyógyíthatóak a régi
hiányok és sebek. A játék során a cselekvés szabadon
alakíthatóvá válik, és megszabadulva a régi elvárások, büntetés-jutalmazás
által belénk vésett, szüleinktől tudattalanul átvett viselkedésmintáktól, úgy
formálhatjuk önmagunkat, amilyenekké valójában válni szeretnénk. Ezért a pszichodráma: játék önmagunkért.