Tanulható ösztönök

- szexterápia -

Dr. Kiss Ernő

A jó szexuális működés alapvető feltétele a hibátlan biológiai – testi – fejlődés. A biológiai szemlélet mégsem ad elégséges magyarázatot az emberi szexualitásra. Talán meglepő lehet az állítás, de ez a funkció nem ösztönvezérelt. A szexuális működés tanulandó, tanulható és így javítható is. A szexterápia abból indul ki, hogy a szexuális vágy, az izgalom érzése, a kielégülés minden ember természetes lehetősége, képessége. Ha ez nem működik, meg kell keresni, el kell hárítani a természetes folyamat akadályát.

Mai tudásunk szerint a szexuális működés, viselkedés egy hosszú és bonyolult fejlődési folyamat során alakul ki. Ez a történet a fogantatásunktól az életünk végéig tart. A fejlődést biológiai, lélektani és társadalmi-kulturális hatások befolyásolják. Ugyanez a hármas hatóerő szabályozza a szexuális életet is. Az emberi szexuális élet alakításában meghatározó a társadalmi, lélektani hatás. Mindezek alapján egyértelmű, hogy a szexualitás helyes megértéséhez szükséges a biológiai alapok, valamint a pszichoszexuális fejlődés és az adott társadalom-kultúra szexuális értékrendjének ismerete.

Szexterápiáról 1970 óta beszélhetünk. A terápiás munkában az egyéni fejlődést igyekszünk megérteni. Keressük a jó működés akadályait és törekszünk azok megszüntetésére. A terápia egy hosszabb ideig tartó „beszélgetéssorozat” keretében zajlik. A panaszok és tünetek igen részletes megbeszélése után kerül sor a közös munka játékszabályainak, menetének megtárgyalására. Ezután tájékozódik a pszichológus a páciens élettörténetéről, személyiségének fejlődéséről. A személyiségfejlődésen belül külön hangsúlyt kap a szexuális fejlődés. A pszichológus adatokat gyűjt a páciens korábbi és jelenlegi párkapcsolatáról, feltérképezi az eddigi szexuális tapasztalatait. Ezen bevezető tájékozódás során a páciens fokozatosan megtanul nyíltan, őszintén fogalmazni, beszélni a szexről. Ez lehetővé teszi, hogy a párok egymással is beszélni tudjanak erről a témáról. A munka bevezető szakaszában ki kell deríteni, hogy a probléma okai pszichológiai vagy „testi” eredetűek-e. Utóbbi esetben a pszichoterápiát megelőzően orvosi segítség szükséges. Ha pszichológiai okok valószínűsíthetőek, el kell dönteni, hogy azok szexterápiával rendezhetőek-e, vagy más pszichoterápiás módszer ad hatékonyabb segítséget.

Milyen panaszok rendezésére alkalmas a szexterápia?

Olyan esetben, amikor a szexuális vágy (libidó) nagyon erős vagy nagyon gyenge, a partnerek igénye különbözhet egymástól. A mindennapokban ez a probléma például úgy nyilvánulhat meg, hogy viták vannak az együttlétek gyakoriságáról. Ebben az esetben törekedni kell az igények összehangolására.

Előfordulhat, hogy megfelelő ingerlés ellenére sem indul el, vagy lassú az izgalomba kerülés. Az is megtörténhet, hogy a folyamat elindul, de valamilyen szinten elakad. Ennek a következménye például, hogy nőknél nem alakul ki a nemi szerv nedvesedése, a hüvelybemenet megnyílása, férfiaknál pedig nem következik be, illetve a hüvelybevezetés előtt vagy a közösülés alatt elmúlik a merevedés.

Ilyen esetben a terapeuta feladata az egyéni erogén zónák felderítése, és működésének begyakoroltatása.

Gyakori panasz, hogy elmarad a kielégülés (orgazmus), illetve „nehezen” vagy ritkán sikerül. A partnerek számára zavaró lehet, ha a férfi kielégülése „túl gyorsan” következik be. Példaként említhető, hogy a női partner nem tanulta meg biztonságosan a kielégülést, vagy a férfinél korai magömlés következik be.

Ebben az esetben a terapeuta feladata összetett. Alapvető, hogy a páciens megtanulja a saját, egyéni kielégülési mintáját, amit aztán helyzeteknek megfelelően lehet alkalmazni, akár módosítani is.

Nemritkán panasz az is, hogy a szerelmeskedés során vagy a közösülés megkezdésekor fájdalomérzés jelentkezik. Ennek hátterében lehet egy banális nyálkahártya-gyulladás, vagy száraz, szűk, „bezárult” hüvelybemenet (vaginizmus), esetleg a páciensnek nem megfelelő ingerlési mód.

Ebben az esetben ki kell zárni az esetleg előforduló testi okot (betegség). Ezt követően a segítségnyújtás fontos eszköze lehet a páciensek megtanítása arra, hogyan mondják el egymásnak nyíltan az érzéseiket.

Akadálya lehet a harmonikus szerelmeskedésnek a félelem a szextől általában, undor a szexuális együttlét egyes formáitól, illetve velejáróitól. Például elutasított testhelyzetek, ingerlési módok, viszolygás a megizzadástól, „nedvességtől”, stb.

Napjainkban is előfordul olyan megítélés, hogy a szex tiltott, tisztátalan, esetleg „bűnös” tevékenység. A terápia során ennek feloldására kell törekedni.

Az alábbiakban röviden összefoglalom a szexuális működés zavarainak leggyakoribb okait:

Tájékozatlanság, illetve téves vélekedések a szexuális működésről.

Tapasztalatlanság, gyakorlatlanság.

Teljesítményszorongás.

A pár nem tud egymással beszélni a szexről (kommunikációs zavar).

Nagyon kellemetlen tapasztalatok, élmények (traumák) a szexszel kapcsolatosan.

A szexuális működés zavarainak rendezéséhez hosszú ideig tartó, rendszeres, türelmes pszichológiai munka szükséges. Reálisan csak így lehet fokozatos javulásra számítani. A pár kölcsönös együttműködése fontos feltétele az eredményes szexterápiának.

Összefoglalva tehát: újra kell tanulni a harmonikus szexuális működés feltétel-rendszerét, a szerelmeskedés forgatókönyvét, és szorgalmasan „gyakorolni” kell.

Vissza