Fordító vagyok, tanítottam főiskolán egyetemen, voltam könyvkiadói és folyóirat-szerkesztő. Egyebek mellett fordítottam Northrop Frye-t, Mircea Eliadét, Leszek Kolakowskit, John Donne-t, William Bridge-et, Dorothy L. Sayerst és John Irvinget. Angolra is igen sokat fordítok, főleg értekező prózai, művészettörténeti munkákat. Azonkívül sok uniós joganyagot ültettem át magyarra, amit, talán meglepő módon, de egyáltalán nem gondolok érdektelennek. A Biblia pauperum modernorum születése tekintetében érdemes elmondanom, hogy a nyolcvanas évek végén, amikor még nem volt elég gyerekbiblia, egy akkoriban induló magánkiadó megbízott, hogy fordítsak le egy angol gyerekbibliát. Ez a könyv azonban sehogy se tetszett nekem. A kiadót végül sikerült rávennem, hogy a szöveget ne fordítsam, hanem a Károlyi-szöveg alapján magam állítsam össze. A kiadó belement, és a szöveg vállalható lett. A könyvet sokan, sokfelé használják. A képeket viszont megváltoztatni nem tudtam, és az emiatti lelkifurdalásomban éveken keresztül törtem a fejemet, hogy mi módon lehetne tisztességes, értelmes és építő képekkel-rajzokkal illusztrálni egy gyerekeknek szóló Bibliát. Időközben Frye-t fordítottam és búvároltam, ehhez el kellett merülnöm William Blake művészetének tanulmányozásában is. Mármost mindkettejük munkásságában döntő szerepet vitt a Biblia, a bibliai tipológia. E jelképrendszer működésén töprengve jöttem rá, hogy ez az, amit keresek, erre alapozva lehetne gyerekeknek felmutatni a Biblia képvilágát. Némi töprengés után fölhívtam Szemadám Györgyöt, hogy ajánljon nekem olyan festőt, aki érti a gyerek lelkét és a szimbólumok nyelvét. Ő javasolta Kalmár Istvánt, akit nem kellett sokáig győzködnöm. Hamar el kezdtünk gondolkozni a kivitelezésen, készült néhány rajz is, de költséges tervünkre nem találtunk vállalkozó kiadót. Könyvtervünket talán túlságosan rendhagyónak, túl katolikusnak vagy túl protestánsnak gondolták. Meg aztán biztosabb bevételre számíthat egy magyar kiadó, ha valamelyik bevált (?) nyugati gyerekbibliával próbálkozik, semmint a miénkkel. Így jutottunk el az elhatározásra, hogy nem hagyjuk kárba veszni addigi munkánkat, elképzelésünket kevesebb képpel, felnőtteknek valósítjuk meg. Most már két könyvre keresünk kiadót.