Képzelt beszélgetés egy iratcsempésszel

(A rendszerváltás ismertté vált botrányai a legtöbb esetben csak napokig képeznek hírt, mert a következő elvonja róluk a figyelmet, s az ismeretlenség homályában maradó érintettek igyekeznek elterelni róluk a figyelmet, a hírközlő eszközök pedig - tisztelet a szerencsére létező kivételeknek - sulykolják belénk, hogy mindez a rendszerváltás természetes velejárója. Mintha ugyanez történne az USA-ba törvénytelenül kijuttatott iratanyagok ügyében is, sőt az eset "hőse" a Népszabadság Január 16-i interjújában egyenesen úgy ítéli meg, hogy ezzel "segítettem hazám jó hírét növelni". Ezen gondolkodva képzeltem el az alábbi beszélgetést, amely - sajnos - kisebb-nagyobb változtatásokkal számos közismert személyre vonatkoztatható.)

- Amikor még hevesen védelmezted az MSZMP kultúrpolitikáját, egy országos értekezleten azt a képletes kijelentést tetted, hogy "aki hamisan játszik, azt el kell távolítani a zenekarból." Ha az eltelt éveket áttekintve, önmagadra vonatkoztatom a kijelentésedet, nyugtalanság fog el miattad, mert azt látom, hogy sorozatban több zenekarban játszottál hamisan, ezért a zenekarokból, sőt a színpad közeléből is eltávolítottak.

- Hol játszottam én hamisan?

- Hát először még magában az MSZMP-ben.

- Visszautasítom! Hogy képzeled ...

- Igazad van, pontosabban kell fogalmaznunk; nem hamis játékról, hanem nyílt árulásról kell beszélni!

- Hogy merészelsz ilyen súlyos váddal illetni?

- Nem vádollak semmivel, csak az ismert tetteidre és nyilatkozataidra emlékeztetlek. Nyilvánosan és sokszor kijelentetted, hogy szembefordultál akkori saját pártod politikájával, sőt hogy segítettél is eltávolítani a fejlődés útjából, stb. A legutóbbi interjúdban is elismerted, hogy szétroncsoltad azt a pártot, amelynek negyven évig tagja voltál. A politikai jártasságod alapján magadnak is tudnod kell, hogy e tetteid hogyan minősíthetők. Sőt, emlékezz rá, nemegyszer még olyan érdemnek is tüntetted fel, amiért másoktól - akik veled együtt árulták és árulják ma is a hazát - hálát vártál volna el.

- Ezt nem tagadhatom, most is sajnálkozva állapíthatom meg, hogy a hála nem politikai kategória. Az árulás szó azonban mégis túl erős!

- Messze nem annyira, mint maga az árulás ténye! Sajnos, a kimondott minősítés sok esetben a közvéleményt is jobban megdöbbenti mint maguk a minősítést kiváltó súlyos tények. Idegenkedhetsz tőlük, de jól tudod, hogy bizony sorakoztak bőven.

- Biztos arra célzol, hogy a történész-bizottság állásfoglalásának a nyilvánosságra hozását megelőzve jelentettem be, hogy 1956-ban népfelkelés volt...

- Igen, többek között erre is gondoltam.

- Is? És még kit "árultam még el"?

- Hát, a következő az MSZP volt.

- Az MSZP? De hát Horn Gyula jelentette ki a nyilvánosság előtt, hogy teherré váltam az MSZP számára, s én ezért távoztam.

- Pontosan erről van szó! Csakhogy az MSZP-ben rád is számítottak azok az erők, akik náladnál őszintébben akarnak népi-nemzeti vonalat követni. Te pedig megijedtél egy egyszerű kijelentéstől, s ahelyett, hogy vállaltad volna a harcot, elhagytad a csatateret és a híveidet.

- Igen, de megalapítottam a DMM-et, majd az NDSZ-t, ahova ...

- Nos, jól mondod, itt jött a következő árulásod.

- Hogy minősítheted így, amikor én egy olyan fórumot akartam ...

- Úgy, hogy amikor ott is kenyértörésre került volna sor, fogtad magad és ismét elhagytad a követőidet, a barátaidat, a saját magad alapította szervezeteket. Már ne is haragudj, a lényegét tekintve, ez is árulás, akármennyire sarkosnak is tartod a minősítést. Ha belegondolsz és leküzdöd magadban a szubjektív védekezési-tagadási kényszert, a te véleményed sem lehet más.

- Ha el tudnék tekinteni attól, hogy rólam van szó, még esetleg meggyőzőnek is találnám az érvelésedet. De, remélem, ezzel kimerítetted a "bűnlajstromomat."

- Én megállnék, de te folytattad ...

- Mivel?

- A nemzeti értéket képező dokumentumok kicsempészésével, ami a magyar államiság, a történelem és azoknak az elárulása, akik szerepelnek a dokumentumokban. S ráadásul az a "körítés", hogy Havel és Gorbacsov is ugyanazt tették, meg hogy az amerikaiak kérték, miközben Havel és Gorbacsov sürgősen nyilatkozott, hogy semmit nem adtak ki, sőt az amerikaiak is siettek közölni, hogy nem ők kérték, hanem te magad ajánlottad fel ...

- Úgy látszik, eltökélted, hogy én áruló voltam, vagyok és leszek!

- Ismét hangsúlyozom: nem rólam van itt szó, hanem a te ismert tetteidről!

- A felháborodás mellett már kíváncsivá is teszel; ha így van, vajon lesz-e és ki lesz a következő, akit "elárulok"?

- Feltétlenül lesz, hisz magad jelentetted ki a legutóbbi interjúdban: "A párhűséget én a legsötétebb bolsevik elvnek tartom." Lehet, hogy még nem tudod, de megsúgom, hogy a gyanútlan MDF lesz, amely mindezek ellenére képviselő-jelöltéként akar indítani.

- Hogy képzeled? Én bábáskodtam az MDF bölcsőjénél!

- Na és? Az MSZMP pedig feletted bábáskodott negyven évig: embert faragott belőled, miniszterré tett, mégis milyen könnyedén sikerült elárulnod. Bízzál csak magadban, menni fog ez az MDF-nél is, hisz látszik, hogy neked ez a véredben van ...

^{/A Szabadság, 1998. február 6./}