Hiába vagy a legerősebb, ha nem vagy a legjobb

Az USA hiába győz katonailag a hosszú ideje tartó bombázásokkal, bojkottal és a gyáván kierőszakolt leszereléssel meggyengített Irak ellen, s rombolja le a világörökség részét képező ősi Mezopotámia, - az emberi civilizáció egyik bölcsője - nyolcezer-éves kincseit, mivel magát a háborút elveszíti. Elveszíti abban az értelemben, ahogy nem bírta megnyerni a koreait, a vietnámit, a jugoszláviait, s az afganisztánit sem. Elveszíti, mert erkölcsileg eljátssza a tekintélyét a népek szemében, sok szövetségese is elfordul tőle, és mert - miután a következményekkel nem számolva, hosszú időre kizárja a közel-keleti problémakör békés és igazságos megoldásának a lehetőségét - maga ellen hangolja az erősödő iszlám világot, de főleg, mert a saját népe kezd rádöbbenni, hogy az amerikai kormányok vagy áldozatnak szánják, vagy gyilkosokká akarják tenni a katonafiait.

Ne ez a megállapítás döbbentsen meg senkit sem, hanem az, hogy ez maga a történelmi tény, s ezt bizonyítják a napjainkban a szemünk előtt lejátszódó események is, melyek fényében ezt meg lehet, és meg is kell fogalmazni. A tömegpusztító fegyverek birtokában ugyanis, éppen az USA játszik a saját népe és az egész emberiség sorsával. Erről a tényről kell elgondolkodni, ennek alapján kell ítélni mindenkinek, de főleg maguknak az amerikaiaknak! Íme, néhány tény a gondolkodáshoz.

Az USA a története folyamán szinte teljesen kiirtotta a sokmilliós ősi indián lakosságot. Ki ne tudná, hogy ez az emberiség ellen elkövetett, a mai napig megtorlatlan, de még számon kérendő népirtás az USA történetének az egyik szégyenfoltja.

Később következett az amerikai tengerészgyalogosok állandósult, szám szerint több mint száz, fegyveres beavatkozása szinte valamennyi latin-amerikai országban, aminek ezrével estek áldozatául a helybeli lakosok, nem egy esetben vezető politikusok, köztársasági elnökök. Mindez ugyancsak büntetlen maradt, de senki ne gondolja, hogy feledésbe merült.

Ettől kezdve a mai napig az USA agressziót követett el, illetve bombázta - a teljesség és az időrendiség igénye nélkül felsorolva - a következő országokat: Korea, Guatemala, Vietnám, Kambodzsa, Honduras, Kuba, Panama, Grenada, Haiti, Libanon, Líbia, Irak (évek óta folyamatosan bombázza), Szomália, Szudán, Jugoszlávia (Bosznia, Szerbia), Afganisztán (beavatkozott 1998-ban, majd 2001-ben ismét), és most Irak újból.

Ha, tehát, létezik agresszív, terrorista állam, úgy az maga az USA, valamint az ő erejével csörtető szövetségesei, köztük Izrael. Ezúttal sem e gondolat kimondásától döbbenjen meg senki sem, hanem attól, hogy ez a világon mindenki által tapasztalt sajnálatos tényállás. Tekintse végig az USA elmúlt százéves történetét, benne a fenti és más eseményeket, valamint Izrael rövid történetét, s annak a tényeitől döbbenjen meg, vonja le belőlük a következtetéseket a saját sorsára, az emberiség sorsára vonatkozóan. Az emberiségre veszélyt jelent a tömegpusztító fegyverek birtoklása, és azokat meg kell semmisíteni, de ezt éppen azokon az országokon kellene elkezdeni, amelyek - a történelem, de napjaink tanúsága szerint is - képesek gátlástalanul alkalmazni azokat, s amelyek éppen az elmúlt hetekben, nyíltan jelentették be: jogot formálnak arra, hogy bárhol a világon megöljék a velük egyet nem értő politikai vezetőket, lerohanják a velük szemben nem lojális országokat. Ismétlem: ez az állami terrorizmus és ez ellen kell harcolni, mert romba dönti a világrendet, a nemzetközi jogot, semmibe veszi mások emberi mivoltát.

Mert mivel is fenyegette Irak az USA-t? Az amerikai "logika" szerint azzal, hogy az olajkincse a saját kezében van, az iszlám másságából következően az amerikaira nem hasonlító politikai berendezkedése van, a tv-ben nem sugározza a "Nagy Testvért", meg a "Való világot", és ellenzi Izrael népirtó, rasszista politikáját.

Nagyon veszélyes az ilyesfajta "logika", mert, többek között azért is, mert a félelem vezérli. Nézzünk csak végig a világ fővárosain: mely országoknak a nagykövetségei néznek ki megerősített bunkernek? A budapesti Szabadság-teret melyik ország erődítménnyé kiképezett nagykövetsége csúfítja el? Ők azok, akik félnek! Joggal.

Ezért nagyon is itt lenne az ideje, hogy az USA végre a jobbik arcát mutassa a világnak, és - jöjjön már rá! - éppen az erejének köszönhetően, ezt sikerrel meg is tehetné. Ez szolgálna az USA dicsőségére! Ne is menjünk messzire: a vonatkozó ENSZ-határozatok szellemében miért nem segíti igazságosan megoldani a palesztin kérdést; vagy a környezetvédelem akadályozása helyett, miért ne válik annak az élharcosává? Döntően hozzá tudna járulni az emberiség égető problémáinak megoldásához, de semmi nem utal arra, hogy ilyen irányban akár csak gondolkodna is. Pedig, a hasonló hitelt érdemlő lépések nyomán, a mostani zuhanás után, meredeken emelkedne az USA tekintélye a világban. Könnyű belátni, hogy ez lenne az igazi tekintély, nem a fegyverek által kikényszerített megadás, megalázkodás; nem a globalizmus erőszakolása, a törekvés a világ olajkészlete feletti kizárólagos rendelkezésre, Izrael érdekeinek a nagyhatalom számára megszégyenítő kiszolgálása. Hiszen, ki ne látna át rajta, nem arról van szó, hogy Irakban a diktatúra helyett demokráciát akar - erre sem hatalmazza fel semmi! - hanem elsősorban az olajkincsek megszerzéséről és Izrael arab-ellenes, terjeszkedő érdekeinek a védelméről. Történelmileg mindkettő kudarcra van kárhoztatva. A történelem fintora, hogy az Irak ellen, kissé más körülmények között, de ugyancsak hadat viselő idősebb Bush most óva intette a fiát a háborútól.

A kormányszintű terrorizmus filozófiája ugyanis ezen alapul: minek nekem a nemzetközi jog, az ENSZ, vagy akár maga a NATO, általában a gondolkodás, az erkölcs és az elvek, amikor van erőm! Minek az ész, ha az enyém a legmodernebb haditechnika? Az erőszaknak e logikátlanságában bárki lehet a következő áldozat! Az emberiségnek, s mindenekelőtt az amerikai népnek, ezért kell ezt az amerikai-brit-izraeli ámokfutást megállítania. Senkinek ne legyen ugyanis kételye aziránt, hogy Irak után jöhet a következő áldozat.

(Magyar Fórum, 2003. április 17.)