A karcagi szellemiség
(Kunhalom, 2003. augusztus)
Karcag város Önkormányzata 2003. június 28-án, a hagyományos birkafőző versennyel egybekötve, megrendezte azoknak a Karcagról elszármazott személyeknek a találkozóját, akik a munkásságuk révén szélesebb körben is elismerésre tettek szert, öregbítették városunk hírnevét. A bensőséges, hangulatos találkozón Fazekas Sándor polgármester tájékoztatott bennünket városunk fejlődéséről, kötetlen beszélgetés keretében mindannyian mondtunk néhány szót magunkról és a megtisztelő kezdeményezésről, majd következett az elmaradhatatlan birkapörkölt és a nótaénekesek műsora. Jó hangulatban és erkölcsileg megerősödve jöttünk el a rendezvényről.
Mindenki üdvözölte a találkozó gondolatát, mert bár elszármaztunk Karcagról, mégis oda tartozunk, "föl-földobott kőként" mindig visszahullunk. Kiirthatatlanul élnek bennünk az indíttatásunkkor kialakult, őseink évezredes tapasztalataiból leszűrődött, alapvető emberi értékek: a becsület, az őszinteség, az igazmondás, a helytállás, az emberi méltóság, a szerénység, egymás tisztelete, a magyarságunk. Mindaz, amiről az utóbbi években le akarnak beszélni bennünket. Bár nem hiszem, hogy bármelyikünket is - nyakas kunokat - képesek lennének lebeszélni bármiről is, hasznosnak ítéltük az összetartozásunk gondolatának a tudatosítását. Megerősített bennünket abban, hogy ne fogadjuk el a hazug korszerűség örvén ismételgetett téveszméket, miszerint a hagyományos értékeink elavultak, szélsőségesek, kiirtandók; ne tartozzunk azok közé sem, akik a szép elvek mellett csak addig tartanak ki, amíg anyagi előnyt jelent számukra.
Az emberiség és az emberség szempontjából ugyanis nem a munkás kéz, a nemzet javát szolgáló szellemi alkotás, a kitartás, az egyenes gerinc minősül maradiságnak, hanem a szenny, az erkölcstelenség, a gátlástalanság, a mának élés, a másokkal nem törődő önmegvalósítás, a közös vagyonunk elherdálása, a kábítószerek liberalizálása, a másság nagyhangú csapkodó kultuszának ajnározása, a figyelem elterelése a valóságról, vagy az un. gyűlölet-törvény kapcsán érzékelhető törekvés, hogy ne csak beszélni, de már hallgatni se lehessen szabadon, hanem dicsérni kelljen mindazt, ami nem természetes és nem magyar.
A megnyilatkozásainkból kiérződött, hogy védhetjük közösen az erkölcsi értékeinket a politikai beállítottságunktól függetlenül, anélkül, hogy azt felednénk, vagy feladnánk. Annál inkább, mivel ma ismét oly korban élünk, amikor fájó lélekkel látjuk, hogy - Karinthy Frigyes szavaival élve - " Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét", s a hazugság, a kertelés, a semmitmondás polgárjogot nyert, az igazságot kimondókat elszigetelik, háttérbe szorítják. Láthatjuk is naponta, hogy a magukat baloldalinak nevező erők között vannak a vadkapitalizmus és a külföldi érdekek legkövetkezetesebb képviselői, míg a jobboldalon, még a szélsőségesnek kikiáltott erők is, védelmeznek olyan értékeket, amelyek baloldalinak is minősülhetnek, de mindenképpen örök emberi értékek.
Védhetjük közösen az értékeinket, és ez sürgető is, mert ma megpróbálják megszégyeníteni azt, aki vallja, hogy magyar és egészséges hajlamai vannak, nem tartozik semmiféle mássághoz, hanem azokhoz, akik mindig többségben voltak és lesznek is ebben a hazában, akkor is, ha illetéktelennek szeretnék nyilvánítani arra, hogy beleszóljon a saját sorsába. Azokhoz, akiket nyugtalanít, hogy egyre előkelőbb helyre kerülünk minden negatív mutatóban, és egyre hátrább csúszunk minden pozitívban. Azokhoz, akik ma növekvő számban kerülnek abba a helyzetbe, mint valaha mi, amikor arra kérdésünkre, hogy mit kapunk vacsorára, édesanyánk ezt válaszolta: "Háromfélit! Kenyeret, haját, bélit." Azokhoz, akik tudják, hogy 1100 éve - akárhogy is szépítik, a minket mindig cserbenhagyó - Európában élünk, még akkor is, ha a kormány ezt nem veszi észre, és hív bennünket Európába. Hív a vidéki postahálózat csökkentése, a vasúti szárnyvonalak felszámolása, a magyar föld kiárusítása, a kábítószerek legalizálása, az egészségügy népellenes haszonelvűségre átállítása mellett. Hív abba az Európába, amely elfogadja, ha a szomszédaink szeretik és a védik a nemzetüket, a hazájukat és az erkölcsi értékeiket, de magyarkodónak, sovinisztának, nacionalistának, antiszemitának, cigányellenesnek, stb. címkéz bennünket, ha mi ugyanazt tesszük.
E gondolatok jegyében utólag is üdvözöljük az összetartozásunkat önkéntes alapon tudatosító, hagyományteremtő és hagyományőrző szülővárosi kezdeményezést. Reméljük, s magunk is azon vagyunk, hogy folytatása következzen. Olyan pártpolitika-mentes, de nem apolitikus jellegű kezdeményezést látunk benne, amely hasznára válhat úgy a szülővárosunknak, mint hazánknak, s érdemes rá, hogy máshol is kövessék. Az erkölcsi értékeink védelmezésében ugyanis, akár ateisták vagyunk, akár hívők, akár jobbra húz a szívünk, akár balra, van erőnk, összetartozunk, szövetségesek vagyunk. Ragaszkodjunk hát a szülővárosunkhoz, az indíttatásunkhoz, ne elégedjünk meg a kenyérrel és a cirkusszal, s merjük nevén nevezni a jót és a rosszat, találjunk rá egymás lelkére e lelketlen pénzvilágban. Ma, amikor a személyiségromboló, nemzetpusztító politikai, gazdasági és kulturális gyakorlat a nap minden órájában arra ösztönzi, vagy kényszeríti az embereket, hogy a rosszabbik énjüket mutassák, sokat teszünk, ha csak egy kicsivel is, ha korlátozottan is, de hozzájárulunk ahhoz, hogy erkölcsileg azzá tegyük ezt a hazát, amivé lennie kell - Magyarországgá!