"Jogilag". Ha valaki azért kezdi olvasni a következõ sorokat, mert arra kíváncsi, hogyan írjuk le a biológia (vagy élettan) mindenki által ismert folyamatát, már most abbahagyhatja. A biológia folyamatáról csak annyit: valamennyi tulajdonságunkat örököltük. Csak nagyon ritkán fordul elõ, hogy az örökítõanyagban, a génben olyan változás következik be, amely egy teljesen új tulajdonság hordozója lesz. Olyan tulajdonságé, amely nem volt meg szüleinkben, nagyszüleinkben, dédszüleinkben stb. Ezt a változást nevezzük mutációnak. A gének megváltozása, a mutáció azonban nagyon ritka esemény.
Az örökléstan alapelve: a tulajdonságainkat hordozó gének valamennyi szülõben elõfordulnak, csak tõlük örökölhettük. Az apasági perekben végzett orvosbiológiai vizsgálatok is ezen biológiai törvényszerûségen alapulnak. A biológiának van azonban egy másik törvényszerûsége is: a méhen belüli fejlõdés idõtartama. Az általában 9 hónapnak ismert terhességi idõtartam naptári hónapokon kifejezve csakugyan 9, de holdhónapban 10, azaz 280 nap (ami közel azonos a 30 x 9 = 270 + 4 vagy 5 nap idõtartammal).
A szülészek - éppen a különbség "eltüntetésére" - a terhesség idõtartamát hetekben adják meg. Van olyan nézet is, amely szerint az anya menstruációs ciklusának hossza szabja meg az érett magzat kifejlõdésének idõtartamát. Eszerint 10 ciklusnyi idõtartam kell a terhesség kihordásához. A két menstruáció között eltelt idõ nem minden nõnél azonos. Élettanilag elfogadható (nem kóros), ha valakinek 20-21 naponként jön meg a havi vérzése, de van olyan nõ is, akinek 29-30 nap telik el a két menstruációja között. Tíz ciklus idõtartama az egyiknél 200-210 nap, a másiknál 290-300 nap. Ezt a lehetõséget fogadta el a jogalkotó is akkor, amikor a családjogi törvényben (1952. évi IV. törvény, továbbiakban Csjt) a következõ módon rendelkezett: "A vélelmezett fogamzási idõ a gyermek születésének napjától visszafelé számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt idõ..." - Csjt 35. paragrafus (2) bekezdés.
Hogyan lesz tehát valaki egy gyermek apja?
Úgy, hogy a törvény annak nyilvánítja. A törvény szerint vagy eleve õt kell tekinteni a gyermek apjának, vagy a bíróság ítélete állapítja meg, hogy õ az apa.
"Beismerheti" - elismerheti - õ maga is, hogy a gyermek az övé, "ha a vélelmezett fogamzási idõ kezdetétõl a gyermek születéséig eltelt idõ vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben" az anyával, teljes hatályú nyilatkozattal kell a gyermeket magáénak elismernie - Csjt 36. paragrafus a) pont.
Az elismerõ nyilatkozat megtételének is vannak feltételei - Csjt 37. paragrafus.
Kit kell törvény szerint a gyermek apjának tekinteni?
- Azt, akivel az anya a fogamzási idõ kezdetétõl a gyermek születéséig eltelt idõ vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott - Csjt 35. paragrafus.
- Azt a férfit, aki az anyát a gyermek megszületése elõtt feleségül vette, akkor is, ha az anya korábbi házasságának megszûnése és a gyermek születése közt 300 nap nem telt el - Csjt. 35. paragrafus (3) bekezdés.
- Azt a férfit, aki az anyával "emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásban vett részt, és a származás a reprodukciós eljárás következménye" - Csjt 36. paragrafus d) pont. (Ez nem másnak a körmönfont leírása, hanem a lombikbébi program.HV)
A gyermek apjának kell tekinteni még azt is, akit a bíróság jogerõs ítélettel a gyermek apjának nyilvánított - Csjt 36. paragrafus b) pont.
"Az apaság bírósági megállapítását maga az apa, a gyermek, a gyermek halála után a leszármazottja kérheti" - Csjt 38. paragrafus (4) bekezdés. Az anya tehát nem!
Az apaság megállapítása iránti pert nem az anya, hanem a gyermek kezdeményezheti. A csecsemõ azonban nem ír keresetlevelet, helyette jogi képviselõje jár el. A gyámhatóság bíz meg ügyvédet a kiskorú képviseletével. Az apasági perben a kiskorú gyermek a felperes, az "apajelölt" férfi az alperes, az anya pedig a tanú. Perbeli jogállását tekintve tanú az a második vagy harmadik férfi is, akit a keresetlevélben az alperes mellett lehetséges apaként megjelölnek. A származásmegállapítás iránti szakértõi vizsgálatokba azonban a bíróság õket is bevonja. A pert a gyámhatóság a kiskorú megszületése után egy éven belül megindítja. Ha a szülõanya nem jelöl meg apaként szóba jöhetõ személyt, nincs ki ellen indítani a pert (nincs alperes). A születési anyakönyvbe azonban be kell jegyezni ilyenkor is valakit a gyermek apjaként. Ilyenkor képzelt személyt jegyeznek be - Csjt 41. paragrafus (1) bekezdés.
Ha az apaság megállapítása iránt per indul, "a bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fogamzási idõben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján alaposan következtethetõ, hogy a gyermek ebbõl az érintkezésbõl származik" - Csjt 38. paragrafus (2) bekezdés.
Prof. dr. Bajóczky István
igazságügyi orvostan tanszékvezetõ egyetemi tanár