A Nyisztor család bemutatása

Ahhoz, hogy Nyisztor György életét, munkásságát érdemlegesen tudjuk értékelni, szükségesnek tartom , szűkebb családjának megismerését.
A családfát kutatva az alábbiakat tudhatjuk meg. A falu újratelepülése során az 1873-ban lefolytatott úrbéri eljárás dokumentumai szerint az elsőTelepesek között a Nyisztor név még nem fordult elő. Annyi bizonyos, hogy az etz követő időszakbanMég elég sok új telepes érkezik Erdély különböző teületeiről. A pontos időt és helyet nem ismerjük, legfeljebb feltételezzük, ill. körülhatároljuk. Az viszont biztos, hogy az első Nyisztor család a XIX. Század első felében jött a faluba, s ez Nyisztor György barátom apai nagyapjának az őse, vagyis a dédnagyapja volt. Ami biztos, a Nyisztor név Erdélyben közismert és népszerű név, fent Szatmár megyétől, le Aradig Az első Nyisztor család letelepedési helye, az akkori falu közepe táján /volt Buzsák utca, ma Rákóczi út/ volt.
Ahogy szaporodott a család, a birtokot asszerint osztották maguk között. A század végére már négyre emelkedett a családok száma. Ekkor kezdett kialakulni a mai utcakép, vagyis a jobb-és baloldal, addig csak a bal oldalon voltak lakóházak nagy portákkal. A jobb oldaliaknak már nem jutott akkora porta. De ez a különbség semmit nem változtatott a rokonsági fokon, sőt az azonosság meg volt bennünk. Ők is román nemzetiségiek, víg kedélyű, táncos emberek voltak. Ezek után most Nyisztor György szűkebb családi fészkének bemutatására törekednék, mely – mint fentebb jeleztem- a volt Buzsák u. 194.szám alatt volt. Jelenleg Rákóczi u. 18. szám.

A szülők

Édesapja, Nyisztor János, 1882-ben született, görögkeleti vallású földműves. Édesanyja, Ruzsa Rachel, 1886-ban született, görögkeleti vallású háztartásbeli. Mindketten román anyanyelvűek voltak. Házasságukból hét gyermek születik. Ebből három leány és négy fiúgyermek, akik közül időközben meghal a 10 éves korban a három lány és egy fiú. Életben maradt 3 fiú: János /1910/, György /1922 /, és Mihály /1926/. Összes vagyonuk apai-, anyai örökség folytán 33 kh., 280 Ak föld és egy-egy lakóház.
Az édesapja, Nyisztor János részt vesz az I.világháborúban. Hazatérése után folytatja a gazdálkodást családi alapon /növénytermesztés, állattenyésztés/. A nyári aratás és őszi betakarítás munkák idején egy aratót foglalkoztat, aki részesedési alapon dolgozott. A falubeliek közismerten józan gondolkodású, becsületes parasztembernek, gazdálkodónak ismerték. Bizonyíték erre, hogy az említett arató, aki szintén falubeli volt, /J.M./ híven szolgálta. Éppen becsületessége és népszerűsége révén, melyre családját is igyekezett nevelni, több ciklusban is megválasztották egyházi tanácsnoknak, majd pedig községi bírónak. Ezalatt az idő alatt épült a négy tantermes állami iskola a falu közepén, a volt bikaistálló helyén. Megemlítésre méltó, hogy az állattenyésztés fellendítése érdekében ekkor kezdik a szürke magyar szarvasmarhát felcserélni a svájci-magyar tarkára. Minden évben vesznek egy svájci bikát.
Ahogy nevelkedett a család, a gyerekek egymás után nősültek meg: János, 1930-ban, György 1942-ben és Mihály 1949-ben. Megkapták családi örökségüket s elhagyva a családi fészket, önállóan keztek gazdálkodni.
A háború befejeztével a megváltozott rendszerben Nyisztor János népszerűségénél fogva az újtelepi szegényebb rétegű lakosság támogatásával s a Nemzeti Bizottság és egy pár demokrata párti javaslata alapján ismét megválasztják közösségi bírónak. Az időközben megalakult kommunista párt ezt már nem nézte jó szemmel. Kiadta a jelszót: "Bírót akarunk, nem zsíros kalapot!" Leváltják , majd helyette kommunista bírót választanak, aki rövid időn belül megbukott.
Az egyre éleződő osztályharc során azonban már nem vették figyelembe Nyisztor János háború előtti s utáni emberséges magatartását annak ellenére, hogy birtokát a gyerekek között már előzőleg szétosztotta - telekileg azonban még a nevén volt - , így nem kerülhette el a "kulák listára" való kerülést. Hogy ez milyen következményekkel járt, ezt már a történelemből ismerjük. Fokozott adóztatás, felkelentések sorozata /mondvacsinált ürügyek, stb./. Például azért jelentették fel, mert a kutya láncon van kötve s ez már állatkínzás. Rá egy pár napra azért, hogy a hamis kutya szabadon van. Vagy például az itató vályú miért van a kút mellett? Hátra kellett vinnie a kertbe. De sorolhatnám tovább.
A vele közös háztartásban élő gyermeke, ill. családtagja ellen is büntetőeljárást foganasítottak, melynek alapján három hónapi börtönre ítélték, amit Sajóbábonyban töltött le. Summa summárom, az édesapjukat is hasonló mondvacsinált ürüggyel három évre ítélték el. szerencséjére 1953-ban amnesztiával szabadult, így csak 1 évet kellett leülnie Szegeden.
Ez volt Nyisztor György családjának helyzete. Innen visszakanyarodva kövessük most az ő életútját.

Nyisztor György

Az elemi iskola hat osztáyát itt helyben végezte el, eredményesen. Az iskolában jó előmentelű, példás magatartású tanuló volt. Tanítói és tanulópajtásai egyránt szerették. A hatodik osztály elvégzése után még kijárja a gazdálkkodási ismétlőiskolát is. Egyidejűleg részt vesz a "Levente" mozgalomban.Kitűnő sportoló, különösen síkfutásban és a magasugrásban, melyből több versenyen első helyezést ért el, ezért többször dicséretben részesült.
Időközben az akkori falusi szokások szerint beiratkozik a "zsok"-ba, a táncházba, ahol is nemsokára megválasztják kezesnek, azaz rendezőnek, Kitűnő táncos képességét, példás emberi magatrtását, a táncházbeli fiatalság / lányok, fiúk / respektálják, vagyis tisztelik, ezért ezt a tisztséget, amíg meg nem nősül, büszkén viseli. Említésre méltó még, hogy ezen idő alatt barátaival gyakorta ellátogat a Nagyszalonta környéki román falvakba, s szívesen barátkozik az ottani fiatalokkal. Mint ismeretes, időközben /1940 / visszacsatolják Észa-Erdélyt. Ezek a látogatások az ismerkedésen túl alkalmasak voltak arra is, hogy bemutassák kölcsönösen egymásnak a táncaikat is. Ebben többnyire mindig a méhkeréki legények, Nyisztor Gyurival az élen, remekeltek. Ezt én is halottam saját fülemmel, nemcsak Nyisztor Gyuritól, hanem barátaitól is.
Én ebben pedig nem kételkedtem egyetlen egyszer sem. Hogy miért nem ? Hát először is azért, mert ő dicsekedni nem szeretett. Az igaz, hogy büszke volt táncos képességére, tudására, de azért másokat nem nézett le. Ezért tisztelték legénybarátai s általában a fiatalság. Fiatal volt és boldog. A tánc volt a mindene.
Mint kisgyerek emlékszem és nagyon sokszor saját szemeimmel láttam, amikor vasárnap délutánonként kétszer, háromszor is haza-haza ugrott inget cserélni, mert a méhkeréki táncok bizony annak idején is megizzasztották a táncolókat. Ez nem is volt nagy baj. A baj inkább az volt, hogy erősen közeledett a sorozás ideje.
Az időközben kitört II. világháború, melyben mint ismeretes hazánk is részt vett a németek oldalán. A keleti frontról egymás után érkeztek a gyászjelentések a fronton elesettekről. E tények alapján a családi tanács úgy döntött, hogy legjobb lesz, ha Nyisztor Gyuri megnősül, mert így nagyobb a valószínűsége, hogy a sorozás után rövidebb, keleti szolgálatra számíthat. Így is történt.
1942. május 17-én megnősült. Feleségül az ugyancsak méhkeréki származású Buta Máriát vette el, aki mellesleg fiatalon, vagyis alig egy éves korában árván maradt, s egy gyermektelen nagynénje, Bordás Jánosné, született Márk Mária vette magához, s nevelte fel, amíg férjhez nem ment. Nevelő szüleiről annyit tudunk, hogy nagybácsija, azaz Bordás János az I. világháborúban szerzett rokkantsága révén egy úgynevezett szatócs, vagyis vegyes bolt italkimérésére, tehát kocsmai iparengedélyt kapott, amit az úgynevezett újtelepi részen az 1950-es évekig üzemeltetett.

Nyisztor György

Az elemi iskola hat osztályát itt helyben végezte el, eredményesen. az iskolában jó előmenetelű, példás magatartású tanuló volt. Tanítói és tanulópajtásai egyaránt szerették. a hatodik osztály elvégzése utánmég kijárja a gazdálkodói ismétlőiskolát is. egyidejűleg részt vesz a "Levente" mozgalomban. Kitűnő sportoló, különösen a síkfutásban és a magasugrásban, melyből több versenyen első helyezést ér el, ezért többször dicséretben részesül.
Időközben az akkori falusi szokások szerint beiratkozik a "zsok"-ba, a táncházba, ahol is nemsokára megválasztják kezesnek, azaz rendezőnek. Kitűnő táncos képességét, példás emberi magatartását, a táncházbeli fiatalság /lányok, fiúk/ respektálják, vagyis tisztelik, ezért ezt a tisztséget, amíg meg nem nősül, büszkén viseli. említésre méltó még, hogy ezen idő alatt barátaival gyakorta ellátogat a Nagyszalonta környéki román falvakba, s szívesen barátkozik az ottani fiatalokkal. mint ismeretes, időközben /1940/ visszacsatolják Észak-Erdélyt. Ezek a látogatások az ismerkedésen túl alkalmasak voltak arra is, hogy bemutassák a kölcsönösen egymásnak a táncaikat is. Ebben többnyire mindig a méhkeréki legények, Nyisztor Gyurival az élen, remekeltek. Ezt én is hallottam saját fülemmel, nemcsak Nyisztor Gyuritól, hanem a barátaitól is.
Én ebben pedig nem kételkedem egyetlen egyszer sem. Hogy miért nem? Hát először is azért, mert ő dicsekedni nem szeretett. Az igaz, hogy büszke volt táncos képességére, tudására, de azért másokat nem nézett le. Ezért tisztelték legénybarátai s általában a fiatalság. Riatal volt és boldog. A tánc volt a mindene. Mint kisgyerek emlékszem és nagyon sokszor saját szemeimmel láttam, amikor vasárnap délutánonként kétszer, háromszor is haza-haza ugrott inget cserélni, mert a méhkeréki táncok bizony annak idején is megizzasztották a táncolókat. Ez nem is volt nagy baj. A baj inkább az volt, hogy erősen közeledett a sorozás ideje.
Az időközben kitört II. világháború, melyben mint ismeretes hazánk is részt vett a németek oldalán. a keleti frontról egymás után érkeztek a gyászjelentések, a fronton elesettekről. E tények alapján a családi tanács úgy döntött, hogy legjobb lesz, ha nyisztor Gyuri mrnősül, mert így nagyobb a valószínűsége, hogy a sorozás után rövidebb, keleti szolgálatra számíthat. Így is történt.
1942. május 17.én megnősült.Feleségül az ugyancsak méhkeréki származású Buta Máriát vette el, aki mellesleg fiatalon, alig egy éves korában árván maradt, s egy gyermektelen nagynénje, Bordás Jánosné, született Márk Mária vette magához s nevelte fel, amíg férjhez nem ment. a nevelő szüleiről annyit tudunk, hogy nagybácsija , azaz Bordás János az I. világháborúban szerzett rokkantsága révén egy úgynevezett szatócs, vagyis vegyes bolt italkimérésére, tehát kocsmai iparengedélyt kapott, amit az úgynevezett újtelepi részen az 1950-es évekig üzemeltetett.
A házasságkötés szűk családi körben történt. A tervezett nagy lakodalom elmaradt. Ugyanis a kiválasztott keresztszülők, Nánauek, név szerin Árgyelán György /felesége, Ruzsa Mária/behívót kapott, s rá két napra be is vonult, kivitték őt is a frontra. Tehát a házasságkötésüket ez is sürgette, így érthető, hogy az esküvőjük valóban szűk családi körben történt meg.