Szöllősi Zoltán

Tavaszt álmodok

Tavaszt álmodok, igazit,
     veszteglő sorsomnak jó szelet,
ami földemig igazít,
     szerelemmel tölti ingemet.

Hulláma, hittem, hazavisz.
     Dideregtető öblök, ölek –
Mi fűti szívemet ma is,
     éjszakában izzó öklömet?

Engem megfogott a tenger,
     volt sziréne századom tele.
Ötven év után még egyszer
     fáradt bordám vajon bírja-e?

Képzelt világom megmarad.
     Új ég, új föld, de Kárpátia –
Verseim kapuján hadak,
     ti vonultok, mentek már haza.

Üzenetem

Papír fehér papír
     íratlan tiszta lélek
ki hattyúszárnyra ír
     üzenetem tinéktek
     papírra haló ének
Ki hattyúszárnyra ír
     ahol plakát és címke
hány fa néma fakír
     őrölt csontja gerince
     gondolj a gyönge nyírre

Hány fa néma fakír
     napilap folyóirat
költő arcán a pír
     sömörlik szégyen miatt
     nem pedig mert bort ihat

Költő arcán a pír
     országnyi erdők híja
nincs kenőcs drága ír
     tavaszuk visszaírja
     bohócarccal kibírja

Elégett gond

          Buda Ferencnek

Papír röpdös versemmel újra,
     hamvába hull megint,
vasvillával parazsat túrva
marhacsont peng és peng
     nyúlgerinc.

Fa ágával ágazik a csönd,
mint fekete, görcsös
     vérerek,
alkonnyal hálózza be fönt
     a lüktető eget.

Szemetet, gizgazt, égő lombot
     vasvillával őrzök,
lángot, incselkedő koboldot,
futkosó kölykeit
     az ördög.

Elégett gond s gondolat füstje
     kormozza a Napot,
szívemben álmok menekültje,
aggszakállú legény
     kuporog.