A Magyar Nemzet napilapban megjelent, az agykontrollt támadó cikk és a válaszként írt olvasói levelem.


Magyar Nemzet, 2000. Január 8.
Balavány György
Az agyad nem tűnik el, csak átalakul

A Szeretet óriási erô.
És azt akartam, hogy nekünk dolgozzon.
(José Silva, az agykontroll megalapítója)

- Behunyom a szemem, lazítok, visszaszámolok. Kis idô múltán érzem, hogy szintemen vagyok. Utána kiadom a csípô- és térdízületeimnek az utasítást, hogy lazuljanak.
 - És lazulnak?  - Nem tudom...  Laura harmincéves, élettársával és kislányával él egy lakótelepi lakásban. Elôrehaladott szklerózis multiplexben szenved, évek óta csak a fejét tudja mozdítani. Olvasni nincs ideje - mondja -, agykontrollozik. José Silva módszerével nyolc éve találkozott elôször; mára beépült a mindennapjaiba, meghatározza gondolkodását.  Nem akar tolószéket, mert az betegeknek való, ô pedig fel fog állni. Évek óta nem vitték ki a lakásból. Szociális segítséget nem fogad el, szakápolás és orvosi vizsgálat nélkül él. Élettársa hetente egyszer fürdeti. Zenés tévéműsorokat néz, rádiót hallgat, és agykontrollozik. Az élettárs a közeli presszóban tölti az estéket, barátok és játékgépek között. A szobában, ahol Laura egy matracon fekszik, állott cigaretta-, étel- és testszag. A kislányt a nagyapa szokta hazavinni az óvodából. A kislány nagyon szép, makkegészséges. Játszani szokott Laura kezével, mozgatja, beszél neki.

 Az agykontroll magyarországi megalapítója Domján László. A reumatológus szakorvos tizenöt évvel ezelôtt nem gondolta, hogy vannak rejtett pszichikus képességei - állítja -, azt pedig végképpen nem, hogy ezek teszik majd sikeressé. Svájcban próbálta ki elôször José Silva módszerét. A rendszerváltozás után lefordította és kiadta Silva könyveit, majd tanfolyamokat indított. A csodákra éhes országban gyakorlatilag ez volt a New Age bemutatkozása. Óriási kezdeti sikert könyvelhetett el az Agykontroll Kft
. - Csak látszat, hogy a lelkesedés alábbhagyott azóta - mondja Domján doktor. - A Silva-tréning egyre többeket vonz, európai viszonylatban nálunk a legnépszerubb. Százhúszezer ember vett részt eddig a tanfolyamokon; a cél, hogy a fennmaradó kilencmillió-nyolcszázezer magyar is agykontrollos legyen.  A cég pr-tevékenysége nem annyira a hírközlô médiumokra, inkább a szájhagyományra épül - vallja a vezetô. A kezdô tanfolyam ára tizenkétezer forint, gyerekeknek olcsóbb, papoknak és szerzeteseknek ingyenes. Domján szerint az agykontroll világnézetileg semleges, metafizikai vonatkozása nincs. Csupán tudományos alapokon álló pszichotréning - mondja a cégvezetô -, arra szolgál, hogy problémáinkat hatékonyabban tudjuk megoldani. Amit ígér: szinte felsorolhatatlan. Alvászavar és fejfájás megszüntetése, távgyógyítás, magasabb intelligenciaszint elérése, állatok és növények mentális befolyásolása (például nagyobb termés elérése érdekében), telepatikus képesség kifejlesztése szerepel a kínálatban. Domján László úgy véli, legjobb az agykontrollt kisiskolás korban elkezdeni, ezért az oktatási intézményekben elôszeretettel szerveznek tanfolyamokat. "Ha valaki megtapasztalja az eredményeket, amiket ezen a tudatszinten el lehet érni, akkor a késôbbiekben már meg sem kísérel ennek használata nélkül fontos döntéseket hozni vagy kérdéseket megoldani." A mondat az agykontroll egyik jelmondata, propagandaanyaguk fejlécén szerepel.

 Hajdú Tamás és Ferenc kezdô agykontrollosok. Mindketten kérdezôbiztosként, teljesítménybérben dolgoznak. Remélik, hogy egy újabb tanfolyam után eredményesebbek lesznek.
- Nem tudom, mi ez, de baj nem lehet belôle - mondja Tamás -, ismerek olyat, akinek bejött. Szóval el kell lazulni. Lemész alfába, és úgy maradsz. Akkor a tudatodba helyeznek egy programot.  - És ez benne is marad?  - Naná.  - Mi ez a program?  - Hát ez az, hogy nem tudom. Nem is lehet, mert az egész a tudat alatt történik, érted. Csak betáplálják, aztán működik. Ha fáradt vagyok, vagy nincs ötletem, vagy elbizonytalanodom, belülrôl segít. Szóval jó.

Silva egyébként Rudolf Steiner, a híres-hírhedt antropozófus és spiritiszta nyomán, az ötvenes években kezdte alkalmazni a hipnózisnak azt a formáját, melyet késôbb agykontrollnak (mind control) nevezett. Elôbb Isabel nevű kislányán, majd önmagán gyakorolt. Késôbb nyilvánosság elé lépve kezdett "látnokokat képezni".  Silva szerint az ember - sajnálatos módon - bal agyféltekéjű lény. A jobb agyféltekét, amelyben rejtett erôk, prófétai képességek szunnyadnak, nem használja. Az agykontrollelmélet az alfa-állapotnak nevezett agyi tevékenységre és a jobb oldali agyféltekére épül. Ami az emberben negatív, korlátolt, földhözragadt, az a bal féltekébôl származik. A jobb féltekének köszönhetôen az agykontrollosok túllépnek öt érzékszervükön, képesek a jövôbe, illetve a múltba látni. Silva a módszert intelligencia növelésére, fogyókúrához, mindenféle betegség gyógyítására és pénzszerzéshez ajánlja. A tavaly elhunyt José Silvához hasonlóan Domján László is hivô katolikusnak vallja magát.

Gál Péter római katolikus lelkipásztor, New Age-kutató szerint az agykontroll - eredetét, gyakorlatát és célját tekintve - idegen a kereszténységtôl. Bár az agykontrollosok nem szívesen beszélnek róla - Domján László kifejezetten tagadta -, a mozgalomnak jól kivehetô metafizikai-vallási háttere van - állítja a lelkipásztor. Silva könyveibôl kitűnik, hogy pszichotechnikáját a keleti vallások meditációs gyakorlataiból és a mágiából állította össze a mai parapszichológiai keresletnek megfelelôen. Silva a reinkarnációt hirdeti, s egy személytelen transzcendens létezôben hisz, amelyet Magasabbrendű Intelligenciának nevez. Erre az intelligenciára az agykontrollos rákapcsolódik, hogy erôt és indíttatást nyerjen. Az agykontrollosok, megváltozott tudatállapotban, úgynevezett tanácsadókkal kommunikálnak. A lelkipásztor több esettanulmány alapján állítja, hogy ezek valójában a Bibliában démonoknak nevezett szellemi lények. Gál Péter lelkigondozói tevékenysége során több olyan agykontrollossal találkozott, akit a tanácsadókkal való kapcsolat egy idô után szorongásos tudatzavarba, depresszióba hajszolt. Ezeknek az embereknek visszatérô, gyötrô hallucinációik voltak. Gál Péter hangsúlyozza, hogy az agykontrollra jelentkezô a keleti miszticizmusba illô beavatási rítusokon és lélektani szituációkon mehet át. Az agykontroll azonban elsôsorban üzlet, és e világi javakra koncentrál - ellentétben a keresztény tanítással. Jézus Krisztus a Szentírásban megtiltotta, hogy az isteni ajándékot valaki pénzért közvetítse.

Az Agykontroll Kft. elôszeretettel hivatkozik bizonyos egyházi személyek támogatására. A lelkész szerint sajnálatos, hogy néhány katolikus papot és apácát megtéveszthetett a Silva-módszer, holott a keresztény teológia történetét végigkíséri az ilyen áramlatoktól való következetes elhatárolódás. Ennek feladása a kereszténység lényegének megtagadását jelentené. Bár az agykontroll egy propagandaszövege szerint a gyakorlat még a vallástalanokat is hívôkké teszi, Gál Péter szerint a pszichés gyakorlatok legfeljebb nyitottá teszik az embert - a paranormális jelenségek felé.

Az "alfa-állapot" elnevezés onnan ered, hogy az agyi tevékenységet vizsgáló elektro-encefalogram (EEG) kódrendszere valóban megkülönböztet alfa, béta, gamma stb. agyi hullámokat. Egy neve elhallgatását kérô, ismert neurológusprofesszor szerint az az állítás, hogy az alfa-tevékenység - a pihenésen túl - bármilyen különleges szférát aktiválna, minden tudományos alapot nélkülöz. Szentágothai János akadémikus egy interjúban kijelentette: Silva egy szuperlaikus, akinek fogalma sincs az agy muködésérôl és szerkezetérôl.

A lipótmezei elmegyógyintézetben számos olyan beteget kezelnek, akik különféle relaxációs tréningek, személyiségfejlesztô technikák, meditációs programok - közöttük az agykontroll - áldozatai. Dr. Veér András pszichiáter szakorvos, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet fôigazgatója azt állítja: tudományosan igazolt tény, hogy az emberi agy működése bizonyos pszichotechnikákkal módosítható, s ezek egyike lehet az a relaxációs eljárás, amelyet José Silva agykontrollnak nevez. A pszichotechnikák azonban csak szakorvosi alkalmazásban vezetnek eredményre. Létezik olyan kezelés, amelynek során a pszichiáter hipnózist alkalmaz, ám ez pontos elôzetes diagnózist és nagy körültekintést igényel.

A pszichoterápia célja az, hogy a páciens felszabaduljon valamilyen szorongás, gátló tényezô alól. A parapszichológiai eljárások, pszichotréningek alkalmazói ellenben önmagukhoz vagy egy tanrendszerhez "kötözik" kezeltjeiket, akikben az a nézet alakulhat ki, hogy egy lépést sem tudnak tenni a gyakorlat alkalmazása, rosszabb esetben egy bizonyos személy közreműködése nélkül - lásd az agykontroll idézett jelmondatát.

Veér András szerint a jobb agyfélteke sem rejt más lehetôségeket, mint a bal. A természet nagy ráhagyással dolgozik - mondja a pszichiáter -, és a jobb agyfélteke sokaknál valóban kihasználatlan marad életük során. A balkezes emberek azonban egész életükben a jobb agyféltekéjüket aktiválják, anélkül, hogy különleges képességeik volnának. A fej bal oldalának baleseti sérülése után sok esetben a jobb agyfélteke veszi át a másik oldal kiesett funkcióit; addig a jobb félteke tulajdonképpen "tartalékban" van. Az agykontrollos antropológia, mely szerint az emberek gondolkodását, jellemformálódását, cselekedeteit az határozza meg, "jobb vagy bal agyúak-e" - merôben értelmetlen. Veér András szerint: ha valaki mások tudati befolyásolásához fog - kellô pszichológiai, pszichofizikai ismeretek híján - annak hosszabb távon tragikus következményei lehetnek.

Dr. Virág Mária pszichiáter nem egy beteget kezelt, akik agykontroll, reiki vagy egyéb pszichotechnikák gyakorlása során szereztek pszichés sérüléseket. A szakorvos nézete szerint az emberi idegrendszer elhordozhatatlan terhelést kap, amikor a pszichikus tréningek alkalmával a tudat alatti tartalmak felszínre buknak, és ezek megmaradnak feldolgozatlanul. Virág Mária tapasztalatai szerint az elsô tünetek bűntudat, szorongás, kényszergondolatok formájában jelentkeznek, s ezek késôbb depresszióhoz, súlyos tudatzavarhoz vezethetnek - általában egy hosszabb-rövidebb felfutási idô, eufórikus szakasz után. Magyarországon a hipnózis alkalmazását törvény szabályozza. Ennek értelmében kizárólag szakorvos alkalmazhat akaratátvitelt, a pszichoterápiás kezelés keretein belül. A rendelkezés betartását, úgy tűnik, senki sem ellenôrzi, nem kéri számon. Magyarországon szaporodnak a hipnózist, autohipnózist és tömeghipnózist alkalmazó, metafizikai hátterű, önmegváltást hirdetô tanok.

Laura gyôzni akar, mint mindenki. Számára a gyôzelem nem pénzt vagy karriert jelent. Halkan mondja, szinte súgva: szeretném megsimogatni a kislányomat. Kérdezem, van-e valami javulás. Darab ideig nem válaszol, csak néz maga elé.
Lassan nemet int a fejével.



Tisztelt Magyar Nemzet Szerkesztősége!

Szeretnék reagálni a Magyar Nemzet 2000. január 8.-i számában megjelent, Balavány György által írt "Az agyad nem tűnik el, csak átalakul" c. cikkre.

Előrebocsájtom, hogy több, mint 6 éve gyakorló agykontrollos vagyok. Saját véleményem nem feltétlenül egyezik Dr Domján Lászlóéval (aki a módszer magyarországi meghonosítója) vagy akár más agykontrollosokéval. Az alapító José Silva saját tapasztalatokból és más mentális technikákból összekovácsolt egy önálló, jól alkalmazható, önfejlesztésre alkalmas "szellemi jóga" rendszert. Ilyen iskolateremtés jellemző pl. egyes harcművészeti irányzatok esetében is.
Mindezzel együtt nézeteivel, magyarázataival nem minden ponton értek egyet. Ez természetes is, mivel ő nem "csodaguru" vagy csalhatatlan szektavezér. A sokféle megismert technika közül mindenki választhat ízlésének, hajlamainak megfelelőt.

Egy hitelességre törekvő újságírótól elvárnám, hogy legalább részben saját tapasztalataira alapozott véleményt írjon le, például agykontroll tanfolyam elvégzése után. Ha pedig másokat idéz, tartózkodjon a tendenciózusan negatív beállítástól, csúsztatástól. Különösen, ha a különböző idézett vélemények pontatlanok és egymásnak is ellentmondanak. Interjúalanyait lecsúszott emberként mutatja be vagy éppen szegényes gondolatvilágú párbeszéddel sugallja, hogy az agykontroll iránt érdeklődők mind reményvesztett, hiszékeny, csodára váró, a mai társadalom szempontjából "leírt", tudatlan emberek. Nyilvánvaló, hogy ilyenek is akadnak közöttük, de ez egyrészt nem általános (a tanfolyam résztvevőinek társadalmi-szociális összetétele meglehetősen vegyes képet mutat), másrészt ha igaz is volna, logikai értelemben nem minősíti magát az agykontrollt (jól néznénk ki, ha pl. a keresztény vallások rovására írnánk a hithez naív egyszerűséggel közeledő embereket).

Nézzük konkrétan:

José Silva (legalábbis Agykontroll c. könyvében) nem hivatkozik Steinerre, mint "akinek nyomán kezdte alkalmazni módszerét".

Az agykontroll nem hipnózis. Silva eleinte kísérletezett hipnózissal, de nem sokkal később áttért egy önfejlesztő, főleg vizualizációra alapuló agytréning kidolgozására. Az agykontroll megtanulható önállóan is, de a négy napos tanfolyam lényegesen hatékonyabb.

A bal agyfélteke nem a "negatív, korlátolt, földhözragadt" gondolkodásra utal, hanem a racionális, logikus gondolkodásra. Az "agyfélteke" kifejezés egyébként is inkább szimbólum, mivel e módszer nem neurológiai ismereteket tanít, hanem az értelmezést segítő "útjelzőket" hoz létre tudatunkban.

Ilyen alkalmazásnak tekinthetők pl. Einstein "gondolatkísérletei" is, amelyek az ő vizualításon alapuló intuíciós adottságaira épültek. Érdekes, hogy a "bal agyféltekés" egzakt, matematikai megalapozás nehezebben ment neki. Ez is mutatja, hogy a kétféle tudati működés személyenként különböző hatékonyságú.

Az efféle képességek mindenkiben fejleszthetőek, saját szakmámban is sok ötletet köszönhetek ezeknek a gyakorlatoknak.

Gál Péter katolikus lelkipásztor önálló érvei erősen vitathatóak, a keresztény szellemiség szempontjából semmiképpen, a katolikus egyház nyitott, türelmes hozzáállása szempontjából (legalábbis a II. Vatikáni Zsinat óta) aligha tekinthetőek autentikusnak.

Az agykontroll nem idegen a kereszténységtől (pl. Avilai Szent Teréz vizualitáson alapuló mentális technikája), legfeljebb a középkori, államvallást megtestesítő katolikus egyház merev (anti-gnoszticista) dogmatizmusától és az inkvizíció túlbuzgóságától. Az akkori "paranormális jelenségeket" csodának vagy boszorkányságnak nevezték - az egyház éppen aktuális értelmezésének és érdekeinek megfelelően.

Silva nem hirdeti a reinkarnációt. Amit pedig "Magasabb Intelligenciának" nevez, az nem egyfajta dogma, hanem az ő egyéni hipotézise. Mások "morfogenetikus mezőnek" vagy éppen "asztrálsíknak" nevezik a közvetítő rendszert. A pozitív szándékú alkalmazáson ezek az elméletek nem változtatnak.

Az agykontrollra jelentkezők nem mennek át "keleti miszticizmusra illő beavatási rítusokon", ilyesmi a TM (Transzcendentális Meditáció) módszerénél van. Ellenben kitöltenek és aláírnak egy nyilatkozatot, hogy(ha) nem szenvednek pszichés betegségben.

Gál Péter azt is eldönthetné, hogy szerinte az agykontroll "isteni ajándék-e", amit "Jézus szerint tilos pénzért közvetíteni" (mintha a katolikus egyház nem kapna állami támogatást és adományokat), vagy pedig démonizmusba hajló keleti miszticizmus. A két érvelés kölcsönösen kizárja egymást.

Ha valamire az agykontroll összpontosít, az elsősorban nem az üzlet és az anyagi javak, hanem az (ön)gyógyítás. Ennek zömében sikeres működése igazolja Jézus kijelentését:

"...(jó) gyümölcséről ismeritek meg a fát".

Miért nem járt utána a szerző olyan eseteknek (agykontrollos kluboknál, orvosi leletekkel is alátámasztva), amikor a pszichés vagy testi betegségekből való váratlan és sikeres gyógyulás bekövetkezett?

A tudatosan fenntartott félig éber, "alfa" állapot gyakorlatilag összeegyeztethetetlen agresszív késztetésekkel. Gondoljunk csak arra, hogy az álombeli agresszió, a rémálom hatására a stressz miatt általában felébredünk.

Szentágothai János akadémikus véleményével kapcsolatban: Silva nem az agy működésével és szerkezetével foglalkozik, hanem a megtapasztalható tudatállapotok hatásaival. Másrészt lehet, hogy Silva-nak nincsenek neurológiai ismeretei, de ugyanakkor a neurológia sem tudja még megmagyarázni tudatunk működésének fontos elemeit. A telepátia és hasonló jelenségek kísérletileg bizonyíthatóak, az agykontroll tanfolyamon is megtapasztalhatóak, mégis elméleti-fiziológiai szempontból ma még megmagyarázhatatlanok. A magyarázat, a természettudományos modellekbe való beilleszthetőség hiánya viszont logikai értelemben nem cáfolhatja ezeket a tapasztalatokat.

A "neve elhallgatását kérő, ismert neurológusprofesszor" (egy állítólag ismert professzor ugyan miért nem vállalja a nyilvánosságot?) szerint az alfa-tevékenység szerepe a pihenésre korlátozódik (kimondatlanul is a paraszimpatikus idegrendszer aktivizálódására és az alvás REM fázisára utalva), minden más vélemény tudománytalan. Ez a "szakmai szemellenző" viszont ellentmond a különböző, az idegrendszert, szervműködést befolyásoló jógatechnikák élettani kutatásával foglalkozó szakemberek megfigyeléseinek, a többször is idézett hipnózis működésének és az agykontrollos tapasztalatoknak is.

A cikk részletesen foglalkozik azzal, hogy pszichiáterek kezelik az agykontroll áldozatait. Miért nem közölt a cikk olyan adatokat, hogy az agykontrollt végzettek kb. hány százaléka lett "áldozat"? Miért nem firtatta az "áldozatok" agykontroll előtti esetleges (meglévő, esetleg tünetmentes) neurotikus vagy pszichotikus problémáit, kórelőzményeit?

A szerző feszegeti a tágabb értelemben vett hipnózis, akaratátvitel törvényességének kérdését.

Ha a pozitív állításokkal dolgozó agykontrollt mindenáron ide akarja besorolni, mint akaratot irányító technikát, ezen az alapon pl. a lelkipásztori prédikációk törvényességét is meg lehetne kérdőjelezni, és a vallásos hitükhöz nehézségeik ellenére ragaszkodó, áldozatokat vállaló embereket is be lehetne úgy állítani, mint "pszichésen manipulált személyiségeket".

Arról nem is beszélve, hogy a televízió (mozi, számítógép) a leghatékonyabb audiovizuális akaratbefolyásoló módszerekkel sugall képeket, gondolatokat. A TV nézés közben tapasztalható tudati állapot közel van a relaxált, "alfa" állapothoz.

Ráadásul saját belső képeink, életünkkel kapcsolatos feladataink feldolgozása helyett idegen képeket, erőszakot és sugalmazott fogyasztási, életvezetési mintákat (reklám) "programoz" tudatunkba, ami feszültséget, neurózist, rosszabb esetben pszichotikus viselkedési mintákat gerjeszt.

A televízió passzív befogadásra és nem önakaratra, mint az állapot eléréséhez szükséges feltételre épít, és ezért könnyebben vezet a kábítószerekhez hasonló függőséghez is.

Úgy gondolom, hogy az agresszió, a neurózis és pszichés, pszichoszomatikus betegségek tömeges elterjedésében sokkal nagyobb szerepe van a televíziózási szokásoknak, mint bármilyen pozitív szándékú, mentális képességeket fejlesztő tanfolyamnak. A fentieket a szerző manipulatív érvelésére alkalmazva a televízió törvényen kívül helyezése is könnyen megindokolható.

Ezek után kíváncsian várom, hogy Balavány György legközelebb milyen jelenség ellen kíván "szent inkvizíciót" kezdeményezni...

Tisztelettel:

Lovass László