Lovass László

Miért harapnak a „bitfalók” a sakkra?

  A fantasztikus irodalomban gyakran találkozunk ezzel az izgalmas kérdéssel: saját intelligens teremtményeink - Capek és Asimov nyomán nevezzük „ôket” robotoknak - vajon képesek lesznek-e rajtunk, embereken felülkerekedni? Kézben tudjuk-e tartani a mienkénél sokezerszerte gyorsabb gépi evolúciót?
Aki csak egy kicsit is jártas a benne, az tudja, hogy a sakk igen bonyolult szellemi harc terepe. Sokan úgy vélik, hogy amikor veszítünk a táblán, akkor egy erôsebb elmével szemben maradunk alul. Ez persze nem teljesen igaz, hiszen gyakran mondjuk, hogy Fortuna keze - vagy inkább elfogultságunk - is benne van a dologban. De például, tíz játszmás meccset 7:3 arányban nyerni azt jelenti, hogy a gyôztes egy speciális feladatot - meglelni a gyôzelemhez vezetô ösvényt az ellenfél akarata ellenében - határozottan jobban old meg, mint a vesztes.
  A mesterséges intelligencia kutatással foglalkozó szakembereket ezért is érdekli annyira a sakkjáték. Hiszen a legtöbb szellemi tevékenységet igen nehéz pontosan lemérni. Ugyanakkor a sakkban erre a célra kiválóan bevált Élô Árpád professzor statisztikailag megbízható számítási rendszere. A szabályok, illetve a játék végcélja, a matt pedig egyszerûen leírhatóak, ugyanakkor a nyeréshez vezetô utak megtalálása igencsak bonyolult feladat. Ezenkívül - sok más, hasonlóan összetett játéktól eltérôen - az általános stratégiai szabályok nem mindig uralják a küzdelem menetét. Gondoljunk csak azokra a gyönyörû taktikai csapásokra, ahol szinte az egész „hadsereg” feláldozása árán ad mattot egy-két figura.
  Manapság igen divatos dolog mesterséges intelligenciáról beszélni. Szerintem viszont találóbb „mesterséges ösztönnek” nevezni korunk eredményeit: bár ezek a programrendszerek bonyolult feladatokkal birkóznak meg, de legtöbbjük képtelen a programozók által létrehozott módszereken alapvetôen változtatni (azaz szükség esetén a programozót is felülbírálni!). Úgy tûnik, könnyebb ma megírni egy jó mesteri játékerejû kész programot, mint egy olyat, amelyik csak a szabályokat ismeri, de önmaga, vagy megfelelô partner ellen tanul meg jobban sakkozni - még akkor is, ha ezzel csak jó másodosztályú szintre jut el. Szerintem az igazi mesterséges intelligencia az utóbbi eset.
  Egyre inkább nyilvánvaló az is, hogy a mai legjobb programok izmosodásukat fôleg a "hardver dopping"-nak köszönhetik és ezt az erôt nyilvánosan rapid játszmákban fitogtatják élvonalbeli sakkozók ellen, ahol is sokszor a gyorsaság uralkodik a pontos játékvezetés felett.
  A gépi sakkról általában sokféleképpen vélekednek, negatív és pozitív értelemben egyaránt. De ne felejtsük el, hogy ez a technika a sakkot népszerûsíti. Egy ilyen sakk-automata feloldhatja egy magányos ember életének egyhangúságát, fáradhatatlan és türelmes agy-edzôgépként partnere gyermeknek és öregnek egyaránt.
  A speciális, általában szenzoros táblával egybeépített sakk-komputerek az utóbbi idôben veszítettek népszerûségükbôl. A személyi számítógépekre szabott (sakk)tömegtermeléssel szemben magasabb árukért nem tudtak a PC-s szoftverekkel összemérhetô játékerôt és szolgáltatásokat kínálni. Az utóbbi idôkben a személyi számítógépek sokoldalúságukkal egyre jobban életünk részévé váltak (ki gondolta volna 20-30 évvel ezelôtt!). Csökkenô árak, duplázódó teljesítmények, kisebb méretek, új felhasználási területek jellemzik a fejlôdésüket. Óriási elôny, hogy a programok és a PC-k is modulárisan bôvíthetôek. Hatalmas háttértároló kapacitás (merevlemez, CD-ROM, DVD-ROM) áll a megnyitások, végjáték-könyvtárak rendelkezésére. Hódít az Interneten való sakkozás is, bár a valós idejû játszmák során sokakat zavar, hogy sem ellenfelük, sem az általa igénybevett számítógépes segítség mértéke nem azonosítható.
  A másik fontos PC felhasználási terület a sakkbeli „információ-robbanás” szülötte. A versenyek elterjedése, majd tömegessé válása óta a játszma elôtti felkészülés egyre fontosabbá vált: mindenkit érdekel, hogy milyen megnyitást játszik következô ellenfele, a saját repertoárt miképpen lehet finomítani, stb. Ahogy az elméleti (nyers)anyag mennyisége évrôl-évre nôtt, logikusnak látszott, hogy a hatékonyság miatt számítógépek használatára térnek át ezen a téren is - nyomtatott és kézzel írott jegyzetek helyett. Megjelentek a sakk-adatbázis rendszerek.

A számítógép: túlélô eszköz az információs õserdõben

  Jó évtizede néhány sakkozó barátom beszélt nagyratörô terveirôl: napi 5-6 órányi sakkozás és információgyûjtés a tökéletes felkészüléshez, majd idôrôl-idôre tehetségük és szorgalmuk megmérettetése versenyeken. Értem, - vetettem közbe, - de mit jelent a tökéletes felkészülés? Némi vita után egyetértettünk, hogy a világon termelôdô hatalmas játszma- és elemzéstömeg szénakazlában esetleg nem találjuk meg azt a tût, amit majd valamelyik ellenfelünk alaposan belénk szúr.
  Errôl jut eszembe a vicc a sivatagban sétáló amerikai és japán turistáról: amikor egy éhes oroszlán üldözôbe veszi ôket, a japán hûvös nyugalommal kicseréli lábbelijét egy profi futócipôre.
  — Komolyan gondolod - kérdezte az amerikánus, - hogy ebben a cipôben fürgébb leszel, mint az oroszlán?
  — Á, dehogy - így a japán - de nálad biztosan gyorsabb.
  Ezt a helyzetet elkerülendô, jó néhány erôs játékos elkezdett játszmákat és megnyitásokat feldolgozó kartotékrendszert használni, de a soha véget nem érô papírmunka által inkább elméleti szakemberré váltak, mintsem a sakktábla rettenthetetlen harcosaivá. Amikor az otthonokba is betört a számítástechnika, néhányan az akkor még elég gyenge sakkprogramok helyett megpróbáltak játszma-adatrendszereket kialakítani. Akkoriban megkérdeztem néhány élsakkozót errôl a módszerrôl, a legtöbben azonban elutasították az ötletet a gépek bonyolult kezelése miatt. De azóta a komputerek olcsóbbak, gyorsabbak - és ami talán a legfontosabb - barátságosabbak lettek. Ma már különféle menük, ikonok, ablakok és párbeszédes „súgók” segítik a gyakorlottabb felhasználót.
  Az elsô profi adatbázis - a ChessBase rendszer - 1987-ben jelent meg a piacon. Az alapgondolat egy keresési kulccsal és indexrendszerrel ellátott adatbázis volt, némileg hasonlóan a régi jó kartoték-rendszerhez, ahol a külön-külön tárolt játszmákat többféle mutató szerint lehet elérni. Persze nagyon hasznos például az Enciklopédia-kódnál is részletesebb megnyitási felosztás alapján játszmákat keresni, de a táblán lépéseket teszünk meg, nem pedig kódokat! Egy igen nagy adatbázisban pedig akármilyen részletes kód alatt is játszmák ezreit találhatjuk. Ekkora anyag áttekintése rengeteg további „kézimunkát”, esetleg játékosok szerinti válogatást tesz szükségessé.
  Jó példa erre az egyébként méltán népszerû Informátor, ahol már az elemzések is gyakran hivatkoznak más kötetekben publikált játszmákra, amelyeknek sokszor célszerû utánanézni. Önálló munka esetén viszont annyi - jórészt a szakirodalomban nem jelzett - hivatkozás merül fel, hogy a könyvekben, folyóiratokban való keresgélés elviszi a sakkozásra szánt idô nagyobb részét.
  Elképzelésem szerint az ideális megoldás egy könnyen bôvíthetô, sokfunkciós, faág-szerkezetû (ld. Enciklopédia) rendszer. Így született meg a SuperPro rendszer. Ebben a programban az összes játszma egymástól való eltérését azonnal át lehet tekinteni, és tetszés szerint léphetünk át egyikrôl a másikra. Sôt, az eredeti Enciklopédiával ellentétben, ez teljes játszmákra és korlátlan mélységre vonatkozik! Ezen a módon az elemzések is szabadon beilleszthetôk, mintha egy fának új ága nône. A gyakorlatban már az elsô, ZX Spectrum házi számítógépre írt változat is fényesen beváltotta a hozzáfûzött reményeket.
  A jelenlegi SuperPro 3 a szokványos adatkezelés mellett már szakértôi rendszerhez méltó feladatokat is képes ellátni, hasonlóan egy olyan orvosi rendszerhez, amelyik nem csak betegségeket és gyógymódokat tart nyilván, hanem a megadott tünetek alapján diagnózist és kezelést is javasol. Miért fontos ez a kifinomult számítógépes tudás? Mielôtt bárki legyintene, gondoljon csak a jelenleg hozzáférhetô irdatlanul sok (millió feletti) játszmát tartalmazó gyüjteményekre. A játszmák nagy része persze minôségi okokból kidobható lenne, de egyrészt ez gondos válogatást igényelne, másrészt pedig a személyre való felkészüléshez szinte bármilyen információ fontos lehet (pl. a szalonremik magas száma békülékeny ellenfélre utalhat). Ha pedig pszichológusok, grafológusok és mások apró jelekbôl gondosan fel tudják térképezni a személyiséget, miért hagynánk ki mi, sakkozók, a játszmákból történô megismerést? Fôképpen, ha a komputer olyan részleteket is képes fölfedezni, amit az ember csak hosszas vizsgálódás után venne észre.
  Akit zavar a számítógépes játszmaáradat, de ugyanakkor idegenkedik a sakkjáték megreformálásától is, az gondolja végig Szent-Györgyi Albert szavait: „A könyvek azért vannak, hogy a tudást bennük tartsuk, míg fejünket valami okosabbra használjuk...” A megnyitások tanulmányozására teoretikusok által elemzett, új játszmákkal kiegészített anyagot használva - legalábbis ami a népszerû változatokat illeti - segíthetünk a problémán. Másrészt pedig - fonákjáról visszautalva a tû-szénakazal hasonlatra - önálló kutatás alapján kevésbé népszerû megnyitásokból is kovácsolhatunk (az ellenfelünk számára ismeretlen) éles fegyvert.
  Mint említettem, az összes játszmát és elemzést elágazásonként, akár lépésrôl-lépésre, akár ide-ode ugrálva vizsgálhatjuk, és bárhol hozzáfûzhetjük saját elemzéseinket, játszmáinkat (bevitelre egeret vagy billentyûzetet használhatunk). Gondolja végig a Kedves Olvasó, hogy a sakktábla melleti elemzések idejének kb. 20%-a a kiinduló állás és az elágazások alappozícióinak visszaállításával telik el, ami egy lelkes amatôr életében is legalább 10-14 hónap! Azt meg sem merem becsülni, hogy sakkönyvet és táblát használva mennyi idô és koncentráció veszik kárba azon, hogy figyelmünk megoszlik a leírt lépések követésén és megtételén, illetve az állások konkrét értékelésén. A SuperPro képernyôjén viszont nem csak a tábla, a játszma eleje és aktuális lépései, az összes játszot eltérés, a játszma fejléce és a végállás anyagi megoszlása látszik, hanem folyamatosan változó statisztikai információ az eltérések játszmacsoportjairól. Ezenkívül átválthatunk az eltérések összehasonlító statisztikájára is, ezek alapján átrendezhetôek a fô- és mellékváltozatok. Összevetô táblázatokat is használhatunk, ahol pl. egy játékos elôfordulásainak számát mutatja a program elágazások szerint.
  Nem kell bajlódni sem megnyitási kulcsokkal, sem duplikált játszmákkal, ugyanis a programban minden játszma a automatikusan saját helyére kerül, ezáltal rögtön szembetûnik, ha egy játszmát ismételten próbálnánk bevinni. Az említetteknek megfelelôen az adatbázis viszonylag kevés helyet igényel: 3 000 000 elágazás (játszma + elemzések) kb. 140 Mbyte-on elfér.
  Keresni, játszmákat átrendeztetni bármilyen információ alapján lehetséges: játékosokra (egyik- vagy mindkét színnel, egymás ellen is, ékezetes írásmódtól függetlenül), eredményre, évszámra, versenyre, állásokra, gyalogszerkezetre, végjátékokra, játszmahosszra, manôverekre és mindezek kombinációira egyaránt lehet gyûjteni, lépéscserével vagy eredeti lépéssorrenddel, vagy akár névlisták használatával is. Egyenkénti lépéskizárással nagyon könnyû saját repertoár-szûrôt létrehozni.
  A SuperPro támogatja elôre elkészített (Dbase, text formátumú) névlisták, adatbázisok használatát is (pl. FIDE ÉLÔ-lista). Innen át lehet tölteni akár névcsoportokat is tömeges keresés (84 név keresése egyszerre vagy sorozatban) céljából. A beépített ÉLÔ-értékszám kalkulátor pedig rögtön kiszámolhatja a lehetséges ellenfelek átlagát, és az elvárást a megadott adatok szerint.
  Az említett betöltéseket és gyûjtéseket ChessBase formájú file-okból és szöveges játszma-adatokból (legyen akár szkennerrel beolvasott nyomtatott anyag, akár más sakkprogram vagy adatrendszer által készített, pl. PGN file) is létre tudja hozni a SuperPro (ezekkel kompatibilis).
  Amennyiben telefonnal-modemmel, vagy soros összekötô kábellel is rendelkezik a PC, két gépen egymással sakkozhatunk, elemezhetünk, távkeresést, letöltést végeztethetünk.
  Sakkoktatásra is alkalmas ez a rendszer, képes akár a táblát („vak” teszt!), akár a lépéslistát letakarni és kötött gondolkodási idô mellett a kijelölt állások alapján eltalált lépéseket pontozni. A típusállások keresésével pedig egy friss verseny játszmáiból is tesztanyagot hozhatunk létre. A játszmák kinyomtatása (diagram is kérhetô) sem jelent gondot.
  Az említettek persze csak ízelítôt adnak a program tudásából. Ha valaki az összes lehetôséggel is elégedetlen volna, a szoftvert sajátkezûleg is bôvítheti újabb parancsokkal (makro). A beépített keresôrendszeres kézikönyvben mindent megtalálhat a SuperPro használatához.

Néhány tanács a „fegyverzettel” kapcsolatban

  Sokan kérnek tôlem tanácsot számítógépvásárlási ügyben, szeretnék néhány ötletet adni. Az IBM kompatibilis számítógépek és alkatrészek bôséges kínálatát látva korlátot csak a felhasználási igények és az anyagi lehetôségek szabnak. Mi az tehát, amire ma egy sakkozónak szüksége van?
  A minimum, amire ma, nem sokkal az ezredforduló elôtt érdemes beruházni: egy gyors 486-os vagy inkább alapszintû Pentium számítógép (100-133 MHz) VGA monitorral, 8, de inkább 16 Mbyte tárral, legalább 540 Mbyte-os Winchesterrel, egérrel. Ilyen gépet ma már csak használtan - de elég olcsón - lehet venni. A DOS alatt futó sakkprogramoknak és a SuperPro-nak.ez is elegendô. Még a Windows 95 is mûködhet rajta.
  Bár a legnagyobb teljesítményû rendszerek is "elavulnak" 3-4 év alatt, a kedvezô ár-teljesítmény viszonylatot figyelembe véve mégis érdemes korszerû számítógépet venni. Manapság ez egy Pentium II-es vagy a sakkprogramokhoz különösen ajánlott AMD K6-2(-3) processzorú számítógép (350-450 MHz órajellel), 32-128 Mbyte RAM memóriával, legalább 2 Gbyte-os merevlemezzel. Érdemes a géphez még CD(DVD)-ROM meghajtót és modemet is venni, nagy adatbázishoz és gyors bôvítéshez, Internet használatához ezek az eszközök ajánlottak.
  Ami a mozgékonyságot illeti: egy nagy teljesítményû, 2-3 kg-os hordozható (notebook) számítógéppel mindezt magunkkal is vihetjük. Modemen keresztül táv-sakkozhatunk akár ausztrál partnerrel is, sôt, a mobil távközlésnek (GSM) köszönhetôen ezt akár utazás közben is megtehetjük. Ez ma mind lehetséges, bár nem filléres mulatság: a „notebook” gépek és kiegészítôk ára legalább kétszerese az asztali gépekének.
  Sakkprogramokról szólva: SuperPro-t többféleképpen lehet ezekkel együtt használni. Elôször is, PGN és EPD formátumon keresztül szinte minden sakkprogrammal és adatbázissal tud adatot cserélni. Támogatja a játszmaátvitelt a ChessMaster programokba, illetve együtt tud mûködni a Genius rendszerekkel. Ez azt jelenti, hogy bármelyik játszmából azonnal át tud kapcsolni a Geniusba az elemezni kívánt játszmával és állással együtt, a sakkprogram lépéseit pedig elemzésként vissza tudja kérni az adatbázisba.
  Ennek jelentôsége óriási lehet, hiszen egy gyors gépen a Genius már néhány perc/lépés idôbeosztással is jó mesteri szinten képes elemezni. A SuperPro-t pedig meg lehet arra tanítani, hogy például éjszaka vizsgáltasson át repertoáranyagokat, elemzéseket a Genius-szal, reggel csak át kell nézni a beillesztett Genius-elemzéseket. Kell-e ennél jobb gépesített szekundáns?

Elnézést a kissé vad, kissé talán „szentségtörô” ötletek miatt! Csak illusztrálni akartam a „szép, új komputervilág” lehetôségeit a sakkozók számára. Remélem, hogy azért elsôsorban a legcsodálatosabb, fejünkben található számítógép segítségével fogjuk a sakkot gazdagítani! Kíváncsian várok minden véleményt, érdeklôdést és ötletet.

1999. augusztus

(A Black Is OK Magazin mintaszámában megjelent cikk átdolgozott, korszerûsített magyar változata)